Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-28 / 17. szám
2 Függeilen Budapest 1926. április 28. Baránszky Gyula : — E percben még érdemlegesen nem lehet nyilatkozni a kérdésről, mert hiszen még senki sem foglalkozott behatóan az üggyel. Hosszú és alapos tanulmányozás szükséges az ügyrend tervezett módosításának végrehajtásához s minden egyes pontot százszor is meg kell fontolni, mielőtt egy paragrafust határozattá emelnénk. Én a magam részéről szintén az interpellációk által teremtett lehetetlen helyzet miatt tartom elsősorban szükségesnek az ügyrend módosítását. Az ügyrend idevonatkozó rendelkezései ugyanis még abból az időből származnak, amidőn még 1—2 interpelláció szerepelt a közgyűléseken, míg ma köztudomásúan valóságos interpelláció-invázió a közgyűlések színhelye. Azt tartanám helyesnek, ha a közgyűlés egész rendjét megváltoztatnák s a bizottsági ülések nem a napirenden szereplő tárgyakkal, hanem az indítványok előterjesztésével kezdődnének. Ezután, következnének a régebbi interpellációkra adandó válaszok, utánuk az újabb interpellációk. A válaszokat azért tartom szükségesnek a imapirend elejére tenni, mert ezek felett határozni kell s ma az a helyzet, hogy a tanács válaszának elfogadása, vagy visszautasítása felett az a 10—15 bizottsági tag dönt, akiknek volt türelmük végigvárni a közgyűlés végét. — Az ügyrendben kell kimondani ezenkívül, hogy a bizottsági tagok felszólalásai, interpellációi, indítványai nem tarthatnak tovább 5—10 percnél s megkell akadályozni azokat a ma számtalanszor megismétlődő eseteket, hogy egyes bizottsági tagok apró-cseprő ügyekben másfél, két órás felszólalásokkal rabolják el a közgyűlés idejét. Korlátozni kellene az interpellálás jogát is. Nézetem szerint, ha valamely ügyben egy fél éven belül már elhangzott interpelláció, úgy abban az ügyben a határidőn belül nem lenne szabad újabb interpellációt megengedni. A rendbüntetések bevezetését szintén hasznosnak, szükségesnek tartom, mert ezáltal, úgy hiszem, biztosítani lehetne a közgyűlések zavartalanságát. Az elnöknek meg kell adui a szómegvonás jogát, hogy megszűnjenek a mai elfajult • állapotok, melyekkel igen sokain visszaélnek. Mindez természetesen csak egyszerű óhaj. Érthetetlenül húzódik az autóbusz-közlekedés fejlesztése. Titokzatos kezek akadályozzák a fejlesztést (?) — Az autóbusz é.itszakai járatai. Hónapok óta húzódik már az autóbuszüzem problémája s a kérdés még ma is abban a megoldatlan stádiumban van, amelyben egy fél évvel ezelőtt. Tizenöt-húsz próbakocsi ideérkezéséről beszéltek s e helyett még ma is csak két idegen kocsi fut a pesti utcákon, várva a nem tudni mi okból késlekedő társakat. Ha hitelt lehet adni az ellenőrizhetetlen forrásból származó híreknek, úgy a kérdés halogatása mögött titokzatos* kezek közreműködését kell keresni, melyeknek tulajdonosai magánérdekből igyekeznek elgáncsolni az autóbuszkérdés gyors megoldását. Hogy igazak-e a suttogva keringő vádak s hogy kik a gyanúsítottak, azt most nem keressük, mert ezzel csak késleltetnénk a kibontakozást. E helyen csak rámutatni kívánunk arra, hogy egy fél év óta felesleges vitatkozáson kívül semmi sem történt az autóbuszok beszerzése érdekében. Akik a kérdéssel komolyan foglalkoznak, ki is jelentették, hogy ebben az évben már szó sem lehet a tervbe vett 50 autóbusz forgalomba állításáról, miután előbb egy fél évig próbajáratokat akarnak folytatni az esetleg ideérkező mintakocsikkal, utána 3 hónapos terminussal nemzetközi pályázatot hirdetnek a legjobban bevált kocsi szállítására. Amíg tehát ez a pályázat eldől s az 50 kocsi leszállításra kerül, addig újabb fél év telik el, ami azt jelenti, hogy legjobb esetben jövő nyáron, esetleg ősszel indulhat meg Budapest utcáin az 50 új autóbusz. Az érthetetlen halogatásnak és 'a kulisszák mögött folyó titokzatos machinációknak máris mutatkozik a káros következménye. A várt 15—20 próbakocsi közül ugyanis alig 5—6 fog Budapestre érkezni. s azok közül is hármat fix összegre kell a fővárosnak megvennie. A külföldi gyárak látva azt az áldatlan huzavonát, amely az autóbusz-kérdés körül itt folyik, nem hajlandók kocsikat küldeni. A Laurin-Klement kocsi például már 7 hónapja végzi próbajáratait s a főváros még mindig nem nyilatkozott, hogy megveszi-e vagy sem az autóbuszt. A cseh gyárnak most már különben sem fontos a kocsi eladása, mert bérleti díjakban pár millió híján megkapta a kocsi egész értékét, s ha a főváros most a vétel mellett nyilatkoznék, alig nehány millióért lenne kénytelen a bérleti szerződés^ értelmében az autóbuszt átadni. A cseh gyár tehát akkor járna jól, ha a főváros nem reflektálna az autóbuszra, mert így megmaradna a pénz és a posztó is, A próbakocsik elmaradása, illetve késői érkezése inas szempontból is kellemetlenül érinti az autóbusz- tizemet. Május I-én indulnak meg a különleges nyári járatok, amelyeknek lebonyolítása a használható állapotban levő 8—Ш kocsival rendkívül nehéz- I ségbe fog ütközni. Az Angol-parktól ugyanis, mint t amelyről egyelőre csak ártatlan eszmecserét lehet folytatni. A közgyűlési ügyrend módosítása igazán csak akkor lesz keresztülvihető, ha a kormány elhatározza a régen aktuális új fővárosi törvény meghozatalát. Joanovits Pál:- Az ügyrend elavultságához szó sem férhet s magam is elérkezettnek látom az időt egy, a mai viszonyokhoz alkalmazkodó új közgyűlési ügyrend kidolgozására. Sok mindent kellene ezzel kapcsolatban megváltoztatni, mert hiszen a mai ügyrend akkor készült, amikor egy exkluzív kör uralkodott a köz- gyűlésii teremben, amely a saját képére alkotta az ügyrendi szabályzatokat. Néhány évvel ezelőtt már szó volt egy új ügyrend kidolgozásáról s éppen engem bíztak meg az erre vonatkozó tervezet elkészítésével. azonban a módosítás végrehajtása mégis el- maiadt. Most, hogy ismét szóbakeriijt ez az ötlet, igyekezni fogok annak megvalósulását elősegíteni. — Mindenekelőtt revízió alá kell venni azt a paragrafust. amely kimondja, hogy milyen tárgyak kerülhetnek a közgyűlés asztalára. Ma az a helyzet, hogy az üzemek százmilliárdos beruházásaihoz semmi köze sincs a közgyűlésnek, ellenben pár százezer koronás segélyeket, kegydíjakat a törvényhatósági bizottság jóváhagyása után adnak csak meg. Végig kell nézni egy közgyűlési tárgysorozatot, milyen sok jelentéktelen kérdéssel foglalkoztatják ma a törvényhatósági bizottságot. Ennek az állapotnak véget kell vetni, s úgy kell módosítani az ügyrendet, hogy a kegydíjak helyett a milliárdos beruházások, a függöny mögött kiadott száz milliók ügyébe tegyen beleszólása a közgyűlésnek. Az interpellációkra vonatkozóan az a véleményem, hogy azok előterjesztésére külön intet pellációs napokat kell kreálni. Meg kell szüntetni azt az állapotot is, hogy hónapos időközökben hívják csak össze a közgyűlést s szigorú paragrafust kell hozni, mely kötelezővé tenné a közgyűlés legalább is kéthetenkinii pontos összehívását. minden nyáron, úgy az idén is, éjjel 11-től hajnali 3 óráig éjtszakai járatok fognak közlekedni, még pedig két irányban, a Krisztina-tér és a Blalia Lujza-tér felé. Az éjtszakai járatok menetdíját a Krisztina-térig ó,000 koronában, a Nemzeti Színházig 5,000 koronában állapította meg a tanács. Ha néhány héten beiül 5—6 próbakocsi nem érkezik Budapestre, úgy az autóbusz-üzem mindert bizonnyal elérkezik teljesítő- képességének kritikus órájához, ami talán meggyőzi majd a patópálokat, hogy még sem érünk rá hónapokig halasztani egy olyan nagyfontosságú kérdés megoldását, mint az autóbuszközlekedés problémája. SMtMMIiWWMIWMfilMMIC Leszállítják a vigalmi adókat. 20—30 százalékos leszállításra számítanak. Az általános gazdasági válság mindennél jobban a szórakozóhelyeket, színházakat, mozikat, hangversenyvállalatokat és sportegyesületeket sújtotta. A közönség ma ezerszer meggondolja, mielőtt nélkülözhető dolgokra, szórakozásra adná a pénzét s ezért ma valóságos csoda, hogy csak egy néhány és nem mindegyik szórakoztató hely zárta be kapuit. A helyzet súlyosságát fokozza a főváros által kivetett vigalmi adó magas kulcsa, amit legjobban jellemez az a körülmény, hogy a szórakozóhelyek sok milliárd vigalmi adóval tartoznak a fővárosnak. Az érdekelt szórakozóhely-tulajdonosok számtalanszor kérték a pénzügyi ügyosztály vezetőjét, hogy a min- I denki előtt ismert válságos helyzetre való tekintettel csökkentsék a vigalmi adók kulcsát, ezek a kérelmek azonban mind visszautasításra találtak s a .főváros egyszerűen azzal indokolta meg az elutasítást, hogy maga is súlyos anyagi helyzetben van. A napokban azonban mégis örvendetes fordulat állott be ez ügyben, amennyiben a pénzügyi ügyosztály, titokban, meglepetésként, előkészítette az összes vigalmi adótételek leszállítását. Hogy az egyes tételek adókulcsa miilyen arányban mérséklődik, az még nem került nyilvánosságra, de a kiszivárgott hírek szerint minden adótétel 20—30 százalékkal lesz kisebb a jelenleginél. A tanács jövő heti ülésén az erre vonatkozó előterjesztés napirendre kerül s a következő héten már a pénzügyi bizottság is foglalkozhatik a vigalmi adók leszállításával. JPesti A nagy bűnügyek városa Budapest, ahová nézünk: bűnügy és bűnügy és szinte félve vesszük kezünkbe mindennapi táplálékunkat, a napilapokat: mert tudjuk, hogy újabb ..bűnügyi szenzációk" várnak ránk a hasábokon. Gyilkosságok, frankhamisítás és panamák sorozata izgatja állandóan a közvéleményt, azaz, pardon, nem is izgatja már. szinte természetesnek és mindennapi szórakozásnak vesszük az újabb és legújabb szenzációt. A kép ez: alul van a nép, a dolgozó, verejtékező, öngyikossággal küzködö és fizetésképtelen polgárság. a munka nélkül sínylődő és napról napra kenyértelenebbé telt munkásság, felül van a pénzhamisító, bombavetö és panamázó kurzusmaradvány, közben pedig nincs semmi, ami reménységet, biztatást nyújtana lefelé és erőt. hatalmat felfelé. Uj és új nevek buknak le nap nap után, a társadalomnak az a rétege vedlik most. amelyre reménykedve és tisztelettel néztünk egykor és az a világnézet esik le trónjáról, amelyről — rég tudtuk, hogy meg kell buknia. A kurzus hozta azt a gondolkodást és azt a közéletet, amely most bűzössé teszi a levegőt, a kurzus maradványait csapolja le most nap-nap után a büntető krónika, azét a kurzusét, amelynél csúnyább, destruktívabb még nem volt a világon. A kurzus megbukott, most likvidálódik a kurzus hagyatéka és ez az örökség csúnya, borzasztóan csúnya, olyan rút, hogy szinte attól tartunk, nem maradt fertőzetlen semmi és senkisem. A kispolgár bámulva nézi, csodálkozva a nagy tisztulást (?), de nem hisz benne, mert csak a demokrácia menthetné meg azt. ami még menthető, a demokrácia, amely nem gyilkol, nem csal, nem veszteget, hanem dolgozik a jövőért és a jövőnek. Vájjon mikor jön el az ő országa, amely megmentene bennünket attól, hogy mi legyünk a bűnügyek szomorú nevezetességű rikordjáncik birtokosa?!... Egy évig még nincs szabad forgalom, a kormány még vár egy esztendeig és csak akkor dönt arról, hogy áttérjen-e a szabadforgalomra. De addig is — valószínűleg vigasztalásul annyira felemeli a lakbért, hogy a riadtszemü partáj kétségbeesve nézi a lakások szabadforgalmának elhalasztását. Meglátszik, hogy Vass József isten szolgája, aki megtartja a szentírás szavait: ne tudja meg a jobbkéz, hogy a balkéz mit cselekszik. de a kormány a maga egészében sem marad el mögötte. Elvették a veszedelmet a fejünk felől, de nincs köszönet benne: egyik kézzel adtak, a másikkal elvettek. Adtak pedig a háziuraknak, elveitek tőlünk, a lakók millióitól. Fizessen a lakó! kiáltja a háziúr és a kormány, s a lakó félénken, kétségbeesetten áll a zálogház ajtaja elölt, türelmesen várva, hogy sorra kerüljön és becsaphassa utolsó párnáját és kifizethesse májusi házbérét, amely kisebb, mint az augusztusi lesz és sokkal kisebb, mint a novemberi, februári és a jövő májusi. Egy évig nincs szabadforgalom, egy évig még a tied a lakás, szegény, nyomorult pesti kispolgár, de ne köszönd meg túlságosan, ne légy nagyon boldog, mert van kéz. amelyik gondoskodik arról, hogy ez az újabb boldogság is boldogtalansággá váljék. ii= Erős, tiszta, a helyi adóállomástól nem zavart, egész Európára terjedő szelektiv vételt érhet el О c <U T3 c 03 JZ a ca ZC CD ZT cu zs CL CD zs C: NGSRAM-WESTE 3 csöves rádiókészülékkel. Gyártja: Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T. Újpest. )>r-
