Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-10 / 10. szám
XXI. évfolyam. 1926. március 10 10. szám. Megjelenik minden beten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre.............. 10 pengő — 125.00 J korona. ____________Egyes szám ára 5.000 korona._____________ Fő szerkesztő: Б. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. É№£ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon: József 45—82.) Napről-napra új beadványok és memorandumok panaszolják a státusrendelet sérelmeit és a Független Budapest hasábjain új, meg új sérelmek sorakoznak fel, hogy igazságot kérjenek ennek, vagy annak a tisztviselői csoportnak. Megjelent az első memorandum, kővette a második, a harmadik és végezetül olyan memorandum-lavina indult el a polgármesteri szoba felé, hogy azt észre nem venni, arról tudomást nem venni már bűnös mulasztás lenne. A tisztviselő nem azért panaszkodik, mivel nem jut előnyökhöz a státus rendezésben, hanem azért, mert mindenfélekép háttérbe szorul. Azt már nem is panaszolják, hogy a helyzetük semmiképen sem javult a mostani rendezéssel és szívesen nyugodnának bele abba, hogy maradjon a régi helyzet, az eddigi, amely pedig - szintén nem nevezhető valami rózsásnak, de mégis kilátást nyújtott arra, hogy egyszer, valamikor, amikor a lázas munkában eltöltött évek hosszú sora után már pihenésre vágyik a főváros tisztviselője, nem kell nélkülöznie, hanem meglesz munkájának az a kevés gyümölcse, hogy gond nélkül élheti le öreg napjait. Nem azon panaszkodnak a tisztviselők, hogy nem adnak nekik semmit, hanem azon, hogy elvesznek tőlük. Az összes beadványok és memorandumok ezt panaszolják. Nem követelnek, nem kérnek új dolgokat, csak azt kérik, hogy ne vegyenek el tőlük. Negatív kérésük van a különböző tisztviselői kategóriáknak, nem pluszt kérnek, hanem a nt-brusc elbn tiltakoznak. Mi megértjük a takarékossági szándékot és különösen helyeseljük azt, ha a főváros csökkenteni akarja adminisztrációs költségeit. Hisz tudjuk, hogy rengeteg sokba kerül az adminisztráció és minden fillérért kár, amely feleslegesen szaporítja az adminisztratív kiadásokat. Ha lehet csökkenteni okosan ezeklet, úgy feltétlenül meg kell erre a módot találni, de a főfeltétele ennek a takarékosságnak, hogy észszerű és okos legyen. Mert lehet ostobán is takarékoskodni, oly módon, hogy a takarékoskodás inkább káros, mint hasznos és — úgy érezzük — ez a mostani takarékoskodás az utóbbi kategóriába tartozik. Nyugdíjba kergetni és nagy nyugdíjat fizetni olyanoknak, akik dolgozni tudnak és akarnak a pénzért: érthetetlen módja a takarékosságnak. Megszüntetni állásokat, amelyekre szükség van és ezáltal megakasztani az adminisztráció egész gépezetét, legalább oly értelmetlen, mint az előbbi, és hogy mire vezet, azt rendkívüli erővel bizonyítja éppen az a lehetetlen helyzet, amelyről mai számunkban emlékezünk meg az ügyosztályok összevonásának fiaskójáról szóló tudósításunkban. Ott azt mondjuk el, hogy állt meg a munka ezekben az ügyosztályokban, hogy ülnek összetett kezekkel a tisztviselők, mert nincs, aki vezesse a munkát. Valószínűleg ez a példa inspirálta azokat, akik a helyettesi állásokat meg akarják szüntetni és azzal akarják javítani a tisztviselői fizetéseket, hogy — nem engedik dolgozni a tisztviselőket. Pedig nem azt panaszolják a memorandumok, hogy sok a munka, senki sem tiltakozik az ellen, hogy esetleg még többet is dolgozzék, mint eddig, mindenki dolgozni akar, csak azt szeretné éppen, hogy —célja is legyen a munkának, hogy ne kelljen nyomorognia munkája mellett. És itt bukkan fel a státusrendezésbeli takarékosság harmadik nagy hibája — amely talán a legsúlyosabb mind között —, amikor csökkenti a munkaképességet azzal, hogy a tisztviselő elől elveszi azt a kilátást, amelyért — érdemes dolgozni. Az a munka, amelyet úgy végez a tisztviselő, hogy „nem érdemes“ dolgozni, nem és semmit sem. Nem lehet akkora altruizmust és olyan heroikus önmegtagadást kívánni a tisztviselőtől, hogy a nyomorúságért kárpótlást leljen a köz érdekében kifejtett önzetlen munkában. Önzetlen csak az lehet, akinek nem kell véres harcot folytatnia a kenyérért és nem kívánhatjuk az önfeláldozásnak azt a fokát, amely belenyugszik az éhezésbe és nyomorúságba a — köz javára. Megírtuk, hogy az üzemreviziós bizottság jelentése rövidesen a közgyűlés elé kerül, ahol azután dönteni kell a jelentésben foglalt javaslatok elfogadása vagy elutasítása felett. A legközelebbi közgyűlést március 17-ére tűzte ki a főváros s állítólag ez az érdekes tárgy már ennek a közgyűlésnek a napirendjén sorra kerül. A különböző pártok éppen ezért nagy szorgalommal tanulmányozzák külön e célra alakított bizottságaik útján a nagyjelentőségű kérdést s igyekeznek az üzemekkel kapcsolatban olyan egységes álláspontot elfoglalni, amely elejét veszi minden nagyobb vitának s az üzemkérdést úgy megoldani, hogy az a főváros és a közönség érdekeit is kielégítse. Mindemellett különösen két álláspont jegecesedik ki a törvényhozásban, még pedig az egyik, amely a revíziós bizottság jelentésére támaszkodva, több üzem megszüntetését, illetve redukálását kívánja, míg a másik álláspont tántoríthatatlanul a mellett kúrdo^Acdik, hogy semmiféle változást sem szabad a községi üzemek keretében végrehajtani. Az előbbi álláspont hívei közé tartoznak a polgári pártok, míg az utóbbi nézetet leginkább a szocialisták vallják. E miatt a demokratikus blokk kebelében is némi véleA városházán sohasem volt olyan nagy az elégedetlenség a tisztviselők körében, mint mostanában. Nemcsak a státusrendezés hibái váltják ki a nagyfokú elkeseredést a tisztviselői karból, hanem hozzájárul a kedélyek lázongásához az a sok keserű új tapasztalat is, amelyet az ügyosztályok csoportosítása óta állapíthattak meg az egybeolvasztott hivatalok tisztviselői. Ma már mindenki előtt kétségtelen, hogy a fél évvel ezelőtt végrehajtott ügyosztály- összevonás nagyon rosszul sikerült művelet volt, ami nagy ártalmára volt az adminisztráció gördülékeny folyásának. Az ügyosztályok összevonása éppen az ellenkező eredményre vezetett, mint amit célul tűztek, s a helyett, hogy az ügyek továbbvitelét megköny- nyítette, meggyorsította volna, leküzdhetetlen akadályokat állított a régi bevált rendszer helyébe. Fokozza a helyzet súlyosságát, hogy az összevont ügyosztályok most úgyszólván valamennyien vezető nélkül állanak és a megszaporodott munkát, a nagy- jelentőségű kérdéseket vagy a helyettesek kénytelenek mindenütt elvégezni, vagy pedig, ha a felelősség tudatában a helyettesek azok végrehajtását nem merik magukra vállalni, ott maradnak az ügyek az íróasztalok titokzatos aktatemetőjében. fiogy példákat említsünk, itt van mindjárt a közlekedési ügyosztály, amelyet a közgazdasági ügyosztállyal egyesítettek. A két egymásba olvasztott ügyosztálynak Várossy Gyula elhúnyta óta nincs vezetője s a legégetőbb, leghalaszthatatlanabb ügyek elintézetlenül, megoldatlanul hevernek az íróasztalok mélyén. Ezért késik a bérkocsisok és az autótaxik ügyének megoldása, ezért húzódik, halasztódik az A tisztviselői panaszokkal a közgyűlésnek kell foglalkoznia és a törvényhatósági bizottságnak meg kell találnia a módot arra, hogy eziek a panaszok megszűnjenek. A tisztviselőnek dolgoznia kell, és ha dolgozik, akkor sikerült a takarékossági politika. Ezt kell szem előtt tartani, ez a státusrendezés helyes megoldásának egyetlen titka. méllyel térés uralkodik, mert a szocialistákkal szemben több demokrata bizottsági tag is az iizemmeg- szüntetés propagandájának szolgálatába szegődött. Tekintve, hogy az üzemi kérdésben való döntés ideje mindegyre közeledik, az elsősorban érdekelt kereskedelem és kisipar is új erővel fogott hozzá hangulatkeltő mozgalmához és gyűlések sorozatán foglal állást a konkurráló községi üzemek megszüntetése érdekében. Tervbevették a kereskedők és az iparosok egy ilyen irányú nagygyűlés összehívását is, amelyre meghívnák az összes városi pártok tagjait, hogy közvetlen közelről ismertessék meg a kereskedelem és ipar városi vonatkozású sérelmeit. A demokrata párt elhatározta, hogy végérvényes állásfoglalása előtt repülő bizottságok útján megvizsgálja a kifogásolt üzemeket és intézményeket s csak a bizottságok tapasztalatai és jelentései után dönt a közgyűlésen tanúsítandó magatartása ügyében A jelek szerint az üzemek kérdését még sem lehet olyan simán és békésen elintézni, mint ahogyan azt sokan remélték és szerették volna, és most már bizonyos, hogy a községesítés melletti és a községesítés elleni álláspont hívei között heves összecsapásra kerül a sor. — Súlyos károkat okoz az új beosztás. autóbuszkérdés égető problémája és a villamos vasút bonyolult ügyeinek rendezése. Nem akarunk az ügyosztály jelenlegi vezetői közül senkit sem szemrehányással illetni ezeknek az égetően aktuális ügyeknek megoldatlansága miatt, mert jól tudjuk, hogy mai helyzetükben nem merik magukra vállalni az ódiumot ilyen fontos kérdésekben. Ma az a helyzet, hogy a legcsekélyebb s a legnagyobb ügyekben a felelős vezető nélkül álló ügyosztálynak Folkiisházy Lajos alpolgármester döntését kell kikérnie, s furcsa, de való tény, hogy még bizottsági üléseket sem hívhat össze a két egymásba olvasztott ügyosztály, ha halaszthatatlan ügyek kerülnek eléje, mert az alpolgármesternek nincs ideje a bizottsági ülés kitűzésére. Ott ülnek a tisztviselők heteken át ölhetett kezekkel, mert nincs módjuk, hogy a felhalmozódott ügyeket elintézzék, előbbre vigyék. A régi közgazdasági ügyosztályban is egymásra halmozódtak a folyó ügyek; tucatjával készültek az új szabályrendeletek, de bizottsági ülések hiányában nem lehetett határozattá emelni a nagyjelentőségű kérdéseket. Majdnem hasonló a helyzet a jogügyi és az azzal egyesített illetőségi ügyosztályban is. Ez a két egymásba olvasztott ügyosztály Bukovszky Viktor tanácsnok betegsége miatt már több mint fél éve áll felelős vezető nélkül s a jogügyi ügyosztály rendkívül fontos ügyeit éjjeli-nappal tartó fáradhatatlan munkával egy tanácsjegyzö kénytelen végezni. A folyó ügyek itt is késedelmet szenvednek, mert az ügyosztály vezetését ellátó tanácsjegyzö egesz Ellentétek az üzemek kérdésében A pártok két csoportra oszlanak az üzemi revízió dolgában. Nem vált be az ügyosztályok egyesítése. Mozgalom a régi rendszer visszaállítására. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és belbetegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyj VAS-UTCA 17. SZ. helye, vízgyógyintézet, nap Magánklinikai osztályon teljes ellátási dij napi 140.000 korona. és légfürdők. Várospolitikai és közgazdasági lap.
