Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-12-22 / 51-52. szám

1926. december 22. Független Budapest 3 Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kirógástaianul 1%?£!п»г-'и“аз. »!Ьоомп'».ц.11». A törvényhatóságnak van továbbá költségvetési joga és hatalma arra, hogy a törvényhatósági műkö­dés költségeinek fedezéséről — amint az állam az állami szükségletek fedezéséről maga gondoskodik,— szintén maga gondoskodjék és a területén lakó né­pesség jövedelmeiből e célra külön bevételi forráso­kat nyisson. A törvényhatóság által az önkormányzati hatás­körben hozott határozatok vagy önmagukban ér­vényesek és végrehajthatók, vagy kormányhatósági jóváhagyást igényelnek.. Az általános szabály az, hogy a törvényhatósági határozat kormányhatósági jóváhagyást nem igényel. Következik pedig ez a tör­vénynek (1872 : XXXVL t.-c. 3. §., 1886 : XXI. t.-c. 3. §.) abból az elvi kijelentéséből, hogy „a törvény- hatóság saját belügyeiben önállólag intézkedik“. -Jó­váhagyás tehát csak ott kell, ahol azt a törvény (1872: XXXVI. t.-c. 4. stb. §-a„ 1886 : XXI. t.-c. 5. stb, §) kifejezetten rendeli. A törvényhatóságnak önkormányzati hatáskörében hozott — kormányhatósági jóváhagyásra nem szo­ruló — határozatai a m. kir. kormány elé csak aj az érdekeltek jogorvoslata, b) hatósági személy — a fő­ispán^ és a tiszti főügyész — felülvizsgálati felter­jesztése és c) hivatalból történő észlelés folytán ke­rülhetnek. A kormányhatóságot ezzel kapcsolatban megillető jogkör tekiintetében arra mutathatok rá. hogy a m. kir. kormány az a) alatt említett esetben egyesek szerint reformatórius (megvádoztató), mások szerint azonban csak kasszatórius (megsemmisítő) hatáskör­rel bír, míg a b) és c) alatt említett esetekben a jog­kör mindig csak kasszatórius. Ebből a kormányhatósági jogkörből a m. kir. bel­ügyminisztert megillető vagyonfelügyeleti jogkör különösen kiemelkedik. Ezért azzal külön kell foglal­koznom. A vagyonfelügyeleti jog forrása Budapest székes- főváros tekintetében az 1872 : XXXVI. t.-c. 4. §-a, az egyéb törvényhatóságok tekintetében pedig az 1886 : XXI. t.-c. 4. §-a. Az utóbbi rendelkezést az 1920 : IX. t.-c. 24. §-a Budapest székesfővárosra is kiterjesz­tette, az 1924 : XXVI. t.-c. 20. §-a pedig ezt a rendel­kezést új szövegezésben fenntartotta. Az utóbb említett törvényhely a lényegen nem vál­toztatott. Az 1922. évi június hó 16. napjára összehívott nem­zetgyűlés közigazgatási bizottság a fentemlített törvénycikkre vonatkozó törvényjavaslat tárgyában előterjesztett jelentésében (1922. évi június hó 16. napjára összehívott nemzetgyűlés irományai — 485. számú iromány) rámutat ugyanis arra, hogy „minden félreértés vagy félremagyarázás elkerülése végett azonban nyomatékosan hangsúlyozni és ebben a jelen­tésben is felemlíteni kívánta a bizottság azt, hogy ez a rendelkezés a belügyminiszter felügyeleti jogkörét nem terjeszti ki, sem reá új jogkört nuházni nem kíván“. A vagyonfelügyeleti jog jelenleg tehát csak a m. kir. belügyminisztert illeti meg, aki azt országos vagy helyi szempontoktól vezéreltetve gyakorolja. A m. kir. belügyminiszter ezen joga gyakorlásánál vizsgálhatja egyrészt azt, hogy a törvényhatóság megtartotta-e azokat a törvényes szabályokat, ame­lyek előírják azt, miként kell a törvényhatóság aka­ratának az illető kérdésben megnyilvánulnia, másrészt pedig azt, hogy az >illető határozat vagyonjogiig indo­kolt-e. Ezen keretben mozgó vizsgálat eredményeként a m. kir. belügyminisztert azután — amint fennebb már mondottam — az a jog illeti meg, hogy az illető hatá­rozatot megsemmisítheti, nincs azonban a m. kir. bel­ügyminiszternek joga arra, hogy az illető határozat helyébe új határozatot: saját határozatát helyezze. A törvényjavaslat azonban mindezeket figyelmen kívül hagyja s a törvényhatóság jelenlegi jogállását úgy kívánja megváltoztatni, hogy azok következtében: aa) a jogkör már nemcsak a m. kir. belügyminisz­tert, hanem a m. kir. pénzügymiiísztert is megilleti, tehát két felügyeleti és rendelkező hatóságot állapít meg; bb) a jogkör nemcsak kasszatórius, hanem pozitív intézkedésekre jogosító. Ezen változtatás következtében a törvényhatósági bizottságnak többé rendelkezési és intézkedési jog­köre lényegében nem lesz és ez a jogkör lényegében a m. kir. bel-, illetve pénzügyminiszterre megy át olyként, hogy a m. kir. bel-, illetve pénzügyminiszter által e tárgyban tett intézkedések a törvényhatóságot kötelezik, az azok e’len jogorvoslattal nem élhet, sőt abban a tárgyban újabb határozatot sem hozhat. Ez azután gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ön- kormányzat megszűnik és a törvényhatóság a jövő­ben a m. kir. bel-, illetve pénzügyminiszternek töké­letesen ki lesz szolgáltatva. Ezek után nyilvánvaló, hogy a fentemlített törvény- javaslat szóbanforgó rendelkezései a törvényhatóság jelenlegi jogi helyzetének lényegét érintik. Érintik pedig oly módon, amely a végrehajtó hatalom köz­ponti szerve, a m. kir. kormány és helyi szervei, a törvényhatóságok közti —- alkotmánybiztosíték jelle­gével bíró — egyensúlyt a helyi szervek rovására megbontja. Ez tehát végeredményében azt jelenti, hogy a fentemlített törvényjavaslat szóbanforgó ren­delkezései nem céloznak mást, mint az alkotmánynak burkolt módon inicidentaliter való módosítását. S miért van erre a burkolt alkotmánymódosításra szükség? A fentemlített törvényjavaslat indokolása szerint lényegében azért, mert ezáltal a takarékosság elve a törvényhatóság háztartásában fokozottabb mérvben keresztülvihető legyen. Ezen cél elérésére azonban ilyen mélyreható, az alkotmányos egyensúlyt megbontó, a törvényhatósá­gok önkormányzatát megsemmisítő rendelkezésekre szükség nincs. A jelenleg fennálló jogszabályok szerint a törvény- hatóság által hozott mindazon határozatok, amelyek fedezetet igényelnek, úgyis kormányhatósági jóvá­hagyás alá tartoznak és azok kormányhatósági jóvá­hagyás előtt végre nem hajthatók. Épből pedig követ­kezik az, hogy a takarékosság elvének keresztülvite­lét és érvényesülését a m. kir. belügyminiszter részére megállapított jogkör ma is biztosítja, és így ebből a célból különleges intézkedésekre szükség nincsen. ¥ Epitsünk-e lakásokat? Irta Liber Endre tanácsnok. A legutóbbi idők egyik legfontosabb problémája a lakáskérdés. A főváros szociálpolitikai ügyosztályá­nak javaslatára a közgyűlés már a folyó évben körül­belül 1,500 kislakás építését határozta el, de ez az 1,500 lakás egyáltalában nem elégítette ki az igénye­ket. Budapesten a lakáshiány ma is meglehetősen érezhető és annak fokozatos megszüntetése nemcsak abból a szempontból fontos, hogy néhány ezer olyan ember jusson rendes egészséges lakáshoz, akik most emberhez nem méltó helyen laknak, de rendkívül fon­tos egészségügyi és gazdasági szempontból és fontos a munkanélküliség megszüntetése szempontjából is. De amennyire minden kétséget kizáró módon meg­állapítható Budapesten a nagy lakáshiány, másrészt meg kell állapítani azt is, hogy az egész lakáshiányt, egy éven belül a gazdasági élet nagyobb megrázkód­tatása nélkül egyszerre megszüntetni egyszerűen nem lehetséges.. Mindenesetre érdekes jelenség, hogy míg eddig a lakásépítés kérdésével csaknem kizárólag a hatóság, a kormány és a főváros foglalkozott, ma már a magántőke is kezd érdeklődni ebben az irányban. Ezzel az érdeklődéssel is úgy vagyunk, mint annyi más kérdéssel itt Budapesten, hogy amikor egy-egy ilyen kérdéssel szemben valami kezdeményezés indul meg. a kezdeményezést nyomon követi az érdeklő­dőknek egész sorozata, ami sokszor egészséges ver­senyt szül. Ez a magyarázata annak, hogy a főváros két nagy bankjának kezdeményezése után egymás­után jelentkeztek más bankok és vállalkozók, akik ajánlataik szerint hajlandók lakásokat építeni, amivel Budapest egész lakásszükséglete egy csapással meg­szüntethető volna, sőt még azon fölül fölös számban állanának lakások rendelkezésre, ami viszont a házak, illetve a lakások értékének hirtelen csökkenését vonná maga után. A hatóságnak éppen ezért e'engedhetetlen kötelessége megállapítani azt. hogy mennyi azoknak az építendő lakásoknak a száma amelyeket a főváros gazdasági élete elbír és csak ennek gondos mérlege­lése után lehet véglegesen dönteni a fölött, hogy mennyi lakás épülhet Budapesten. A szociálpolitikai ügyosztály a lakásprobléma meg­SOVÁNYITÓ GYÓGYTORNA a Szent Gellért Gyógyfürdő legtökéletesebben berendezett gyógytorna (Zander) termében. Mérsékelt árak. oldásánál a leghelyesebbnek a magánépítkezés meg­indulását tartotta, olyképen, hogy amennyiben a magánépítkezés megindulásának a drága kölcsön még mindig akadályául szolgál, a hatóság nyújtson meg­felelő módon segítő kezet a magánépitkezési tevé­kenységnek. A magánépítési tevékenység megindulása esetében a hatóság feladata csupán a kislakások építésére irányulna annál is inkább, mert a kislakások építésénél a magán­tőke kevésbbé találja meg a maga számadását. A bankoknak és a vállalkozóknak lakások építésére vo­natkozó ajánlatai mindenesetre a magántőkének a megmozdulását jelentik, de ez még korántsem tekint­hető a magánépitkezési tevékenység megindulásának abban az értelemben, a hogyan az a rendes, normális körülmények között történt. Ezeknek az ajánlatoknak az elfogadása esetén a fővárosnak az építkezésére külön tökéről vagy kölcsönről gondoskodnia nem kell, csupán a közművek, utak és parkok elkészítése jár nagyobb befektetéssel, viszont azonban a magántőke még nem meri elvállalni az épít­kezéssel járó rizikót és azért a hatóságtól a maga befektetett tőkéjének megfelelő biztosítását kívánja a lakásbérek garantá­lásának a tormájában. Az építkezéseknek ilyen módon való megindítása egészen újszerű és hogy az érdekeitek körében a kérdésnek ilyen formában való megoldása tetszéssel találkozott, annak legjobb biztosítéka az, hogy a főváros két nagy bankjának az ajánlatát csak­hamar nyomon követte még sok ilyen ajánlat, amelynek elfogadása esetén a főváros hamarosan 20,000 új lakáshoz juthatna hozzá. Ezeknek az aján­latoknak a oontos felülvizsgálása műszaki és pénz­ügyi szempontból meglehetős nagy nehézségekkel és sok munkával jár: az ajánlatok nem egészen egy­forma kivitelű lakások építésére vonatkoznak, így tehát az átszámítás a lakások minősége tekintetében is nagy gondot és figyelmet kíván. Hogy a lőváros epítsen-e és milyen mértékben építsen a beérkezett egészen újszerű ajánlatok alap­ján, avagy a fővárosra nézve egy kedvező feltételek mellett felveendő kölcsönből, annak eldöntése a köz­gyűlésnek a feladata, A kérdés végleges eldöntésé­nél sok minden szempontot keli mérlegelni. Mérle­gelni kell mindenesetre és elsősorban azt. hogy la­kások építésére sürgősen és elkerülhetetlenül szük­ség van. de gondosan mérlegelni keil azt is. hogy az építkezés terén mik a legközelebbi jövő teendői és hogy miképen lehet a legközelebbi jövőben fokoza­tosan megszüntetni a lakásínséget úgy. hogy az a gazdasági élet helyes és zavartalan menetét bizto­sítsa és a mellett — amennyiben a főváros bizonyos lákásbér-garanciát vállal magúra — lehetőleg olyan módon történjék az építkezés, hogy az építendő la­kások kiadása is biztosítva legyen. Budapesten ma a lakáshiány az időközben el­maradt építkezések következtében 14,000—15,000 lakásra tehető. Vagyis ha Budapesten ma ilyen számban építenének lakásokat, a lakáshiány egyszerre megszűnne. Csak az a kérdés, hogy a lakáshiánynak olyképen való megszüntetése, hogy az összes lakásokat egy évben építsük meg, helyes volna-e és nem volnának-e ennek gazdasági szempontból hátrányai? A lakásépítési bizottságban ez a kérdés természet­szerűleg már többször került megvitatás alá és ott az az egyetlen helyes vélemény alakult ki. hogy a lakáshiány csakis fokozatosan szüntethető meg és oedig olyképen. hogy az egész fennálló szükséglet lehetőleg 3—4 év alatt elégíttessék ki, amely eset­ben az első évben talán valamivel nagyobb számú és azután a jelentkező szükséghez képest a követ­kező években kevesebb lakás, építtessék. Ennek meg­felelően az első évben építendő lakások számát leg­feljebb 4,500 maximálisan 5,000-ben kellene megálla­pítani. de ebből a mennyiségből is 1,000 lakás építé­sét a hatóságnak magának kellene fenntartani és csu­pán 3.500—4,000 lakás építését lehetne magántőkére bízni. Az első évben építendő lakások számát azért is kell nagyobb mértékben megállapítani, mert hisz a kormányrendelet értelmében a lakások felszabadításának az ideje mindjobban és jobban közeledik, de viszont maga a kormányrendelet is úgy intézke­dik. hogy a lakások felszabadítása csak akkor követ- kezhettk be. ha megfelelő számú lakás rendelkezésre áll. Kétségtelen az is, hogy a lakások felszabadulása Budapesten a házak értékének az emelkedését fogja maga után vonni, ami nemzetgazdasági szempontból szintén nagy jelentőséggel bír. Az új lakások építésénél figyelembe kell venni, a, Városligetben. Thermálfürdők, külön szénsavas, iszap-, fényfördök és egyéb gyógytényezök.

Next

/
Thumbnails
Contents