Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-08-25 / 34. szám

XXI. évfolyam. 1926. augusztus 25 34. szám. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest me.léklettel együtt Egész évre ... ... 20 pengő = 250.000 korona. Fél évre ... ... ÍO pengő = J25.00 > korona. Egyes szám ára 5 OOO korona. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon : József 45—82.) Még nem tudja Ripka, hogy jelölteti-e magát polgármesternek és még azt sem tudja, vájjon megtartják-e a polgármes­terválasztást a szeptembervégi közgyűlésen. Egyáltalán semmit sem akar tudni Ripka Fe­renc, diszkréten hallgat, mint valami gavallér, mint aki azt mondja: hagyjatok békében, nem beszélhetek a dologról, hiszen magánügy. Nem, Ripka nem beszél, Ripka nem is beszél­het. Mert a haditanács, amelyen azt a hadjára­tot fogják megbeszélni, amelyet a kormány akar Budapest dolgozó népe ellen indítani, nem ülhe­tett össze Szent István hetében Fonyód-Béla- telepen, a nagy tanácskozást csak most hívhat­ták össze Balaton-Füredre. És mivel hadjárat­ról van szó. hogy képzelik Budapest naív pol­gárai, vájjon elárulja-e az ellenség azokat a haditerveket, amelyek alapján le akarja győzni Budapestet a kormány? Budapest népe Bárczy Istvánt akarja, Bárczy polgármestersége létérdeke a fővárosnak. Tud­ván tudja ezt a kormány, de azt is tudja, hogy Bárczy István egész ember, aki gondolkozik, alkot, érez és teremt, a kormánynak pedig nem kellenek egész emberek. A kormánynak eszkö­zök kellenek, papírfigurák, amelyeket dróton mozgathat, bábuk, amelyeket polgármesternek öltöztethet és elénk tarthat, Bárczy pedig nem pictus masculus, nem olyan, amilyen Bethlenék- nek tetszik. A kormánynak Sipöczök kellenek. Sok, sok Sipőcz. A városnak pedig Bárczyak kellenek, legalább az az egy Bárczy, aki felér a világ összes Sipőczcivcl. Tehát hadjárat Budapest ellen, Bárczy ellen. És összeül a kormány, hogy megbeszélje a had­járat részleteit, hogy megkeresse a támadó pontnak azokat a részeit, ahol sikerrel nyomul­hat be az autonómia és a polgárság hadállásába. Lám, Gömbös Gyulával máskép tárgyal Beth­len, mint a fővárossal. Gömbös megjelenik Inkepusztán, jön', lát, győz és aztán tovább­megy. Gömbös, az kedvenc. A bűnös Budapest ellenség. Mert Budapest a maga életét akarja élni, nem pedig a Gömbösék életét, Budapest, ez a csodálatos ifjú óriás nem hallgat a békák kuruttyolására, amely a fajvédelmi pocsolyák­ból zeng feléje, Budapest tiszta szeme a jövőbe tekint és nem hátra, a sötétségbe és gyűlöletbe. Budapest tehát bűnös és úgy kell vele bánni, mint ahogy ezt a gonosztevők megérdemlik. Még nem tudja Ripka, megtartják-e szeptem­ber végén a polgármesterválasztást. A közgyű­lés úgy döntött, hogy igenis, meg kell tartani, mivel októberben Bárczy már hatvan éves lesz és a törvény értelmében hatvan éven túl csak a kormány hozzájárulásával lenne megválaszt­ható. Ennélfogva Ripka nem tud erről beszélni. Hallgat. Diszkrét. Ez a hallgatás nagyon őszinte felelet. A kor­mány tehát azt hiszi, hogy kicsinyes trükkökkel megakadályozhatja azt, hogy Budapest aka­rata akarat legyen és hogy Gömbös-féle válasz­tást csinálhat itt Budapesten, 1926-ban. Azt hiszi a kormány, hogy Budapest népének élniakarása semmit sem számít, hogy Balaton-Füred dönt és nem a város, hogy tovább sipöczködhet Budapesttel, amelytől.fél, amely túlnőtt azon a határon, amelyet a törpék neki szántak?!... Wells-nck, a nagy angol írónak van egy cso­dálatos regénye, amelyben valaki feltalálja azt a táplálékot, amely óriásokat nevel. Ezzel a táplálékkal sikerül is egy tudósnak néhány óriási gyermeket felnevelnie. A gyerekek nőnek, egyré nőnek és az emberek félve néznek rájuk, holott épp olyan ártatlanok, mint a többi gyermek, csak nagyobbak, hatalmasabbak. A kicsinyek azonban gyűlölettel látják az óriásokat, nem bírják elviselni, hogy legyenek emberek, akik nagyobbak, mint a többi és ezért hadat üzennek nekik, elhatározzák, hogy elpusztítják őket, akik folyton arra emlékeztetik az embereket, hogy milyen kicsinyek maradtak ők. És megkezdődik a hadjárat, kegyetlenül, becstelenül, a sok, sók összeröffent törpe nekifog, hogy elpusztítsa a jövőt, a szebb, a nagyobb, a hatalmasabb embert. Drága szép Budapestünk, a te regényed ez a történet. Jött egy ember, egy tudós, Bárczy Istvánnak hívták és feltalálta azt a táplálékot, amely belőled óriást nevelt. Demokráciának és liberalizmusnak nevezték ezt az eledelt, amely belőled ilyen csodálatosan nagy és szép gyerme­ket csinált és ez a Bárczy szeretettel, szívének minden melegével táplált téged, fejlesztett, hogy égig nőjj, hogy álmélkodva nézzenek a világ népei az új magyar csodára: Budapestre. És te nőttél, nőttél, míg el nem jöttek azok, akik meg­fosztottak táplálékodtól s nem engedték, hogy tovább is ragyogjál, tovább is magasodjál. És a törpék összefognak most is ellened, Budapest és megindul az ő hadjáratuk a jövő, a fejlődés, a nagyság ellen. Mi vagyunk Budapest, mi ellenünk indul a hadjárat. Jaj nekünk, akik szépet, nagyot aka­runk, jaj nekünk, akik arról álmodunk, hogy Trianon után is életet akarunk teremteni és fel­támadást merünk hirdetni. Oly szép dolog a Ezen a héten jelenik meg a választás alá kerülő tisztviselői állásokról szóló pályázati hirdetmény és ezzel megadatott a jel a választási küzdelem meg­indulására. A városházán tetőfokra hágott az izga­lom és a hivatali szobákban meg a folyosókon nem hallani mást, mint suttogást a küszöbön álló tiszt­újítás esélyeiről. A tisztviselők percről-percre újabb híreket továbbítanak egymásnak és a lihegve érkező hírnökök, a „jólértesült beavatottak“ „bizalmas in­formációikkal“ még jobban fokozzák a feszült izgal­mat. Nem is foglalkoznak mással a tisztviselők, mint a kölcsönös információk kicserélésével, ami teljesen érthető és megbocsátható, hiszen olyan események előtt állanak, amelyek teljesen megmagyarázzák az ideges hangulatot. A főtisztviselők, így a tanácsnokok is, már mind befejezték rövid szabadságukat s e hét végén már újra együtt lesz az egész tekintetes tanács, hogy felkészülten induljon neki az egzisztenciájáért meg­vívandó harcba. A polgármester is befejezte szokat­lanul rövid vakációját, s Szt. István óta átvette hiva­talának vezetését. Úgy látszik, még sem akarja egy­könnyen átengedni a helyét, hanem jó előre, hetekkel a választás előtt elsáncolja már magát díszes had­állásába és már most gyűjti a muníciót, hogy, min­den eshetőségre készen, az utolsó csepp vérig küzd­jön a kezéből kihulló hatalomért. A városháza tehát egy harcra kész tábor nyüzsgő, izgalmas képét mutatja, ahol elhangzott már a riadó, mely az ellenség közeledtét jelzi. Ezzel szemben azon az oldalon, ahonnan az offenzívát várják, a várospolitika titokzatos frontjain, még mindig min­den csöndes és egyetlen mozdulat sem árulta el a nagy harc közeledését. A pártvezérek nagyrésze csak szeptember elején tér vissza a fővárosba s ezért a politikai harcszíntéren még nem kezdődtek meg a haditanácskozások. Egyedül a Ripka-párt ber­keiben észlelni némi élénkséget, ahol maga a főpol­gármester rakosgatja sorba katonáit és bontogatja a zászlót, amellyel saját polgármestersége érdekében akar a csatatérre indulni. A pályázati hirdetmény megjelenése azonban már csak órákkal késleltetheti halál, oly szép, nyugodt és csendes dolog: hogy merjük megzavarni? Hogy merünk életről be­szélni, mikor élni bűn, élni nem szabad?! De az óriás élete is olyan, mint a törpéé, az óriásnak is van' szíve és az a szív is dobog. Budapest dobogó szívének kellős közepében ott van Bárczy István képe és amikor ez a szomo­rúan mosolygó ifjú gyermek, Budapest, álmo­dozva néz a jövőbe, ez a kép dobogtatja meg hatalmas szívét. Látja a nagy harci készülődést, de még nem veszi tudomásul, tudja, hogy ellene törnek, de nem hisz a lehetetlenben, nem gondol arra, hogy vannak, akiknek fáj a mások élete. Nem tudja megérteni, hogy a gömbösködés és sipőczködés a mérték, hogy azon túl is látni nem szabad és reménykedve néz a szeptember felé, amely visszaadja neki a felszabadítót, akit vár. Drága szép Budapestünk, neked ragyognod kell, világítanod kell a nagy magyar éjszaká­ban. Te vagy a magyar jövő, néked kell feltá­masztanod ezt az áléit országot. Ma még kábul- tan hever az ájult test, a nagy csapás, amely ledöntötte, még nem engedi, hogy felemelked­jék. De ime, a fej már kezd emelkedni, a szem már újból fénylik és nemsokára életet visz az egész testbe. Életet, amely a jövőbe visz, életet, amely visszaszerzi azt, amit a halál elvesztett. a választási harc teljes erővel való kirobbanását. A tisztviselők zsebeiben már ott van a bizottsági tagok névsora s az idő rövidsége miatt más most megkezdik a kilincselést a bizottsági tagoknál, hogy a szavazatokat megnyerjék a maguk részére. A városatyák nem szívesen állnak a készülő ostrom elé, mert félnek, hogy nem tudnak majd szabadulni a tisztviselők elől, akiket addig úgy sem tudnak majd lerázni, amíg a szavazatukat meg nem ígérik számukra. Céltalannak is tartják a tisztviselők kilin­cselését. mert úgy is mindegyiküknek udvarias ígé­retet kell tenniök, viszont a szavazó urnánál, ahol már az udvariasság és az ígéret nem kötelező, min­denki saját lelkiismerete szerint fogja leadni szava­zatát. Október közepe felé kerül sor az alsóbb tiszt­viselői állások betöltésére s amint az eddigiek mutatják, itt is példátlan küzde­lemre van kilátás. A В-listára került tisztviselők kö­zül egy egész sereg fog pályázni a kiírt állásokra, de beadják pályázatukat azok a tisztviselők is, akiket a kommün után a tanerők példájára üldöztek el a városházáról. A taiiácsjegyzöi állásokra több száz reílektánst várnak, de tucatjával lesznek pályázók az árvaszéki ülnöki, kerületi orvosi és tiszti ügyészi állásokra is. Különö­sen a kerületi orvosi állásokra fognak tömegével beérkezni a pályázatok keresetnélküli orvosok ré­széről. Az aktív tisztviselők közül sokan várják a tiszt­újítástól megérdemelt előlépésiiket. A fogalmazók közül elsősorban Abonyi Tivadar, Beke Hugó, Zobor Miklós, Günther Tivadar, Ráday Albert, Haviin Ká­roly, Keil Tivadar, Bajkai Tibor, Gajári György, Flaxmayer József és Pacher Béla számíthatnak ta­nácsjegyzőkké való megválasztásukra. Természete­sen ez csak úgy lehetséges, ha a jelenlegi jegyzői karból többen kibuknak. Erre meg is van a kilátás, mert a törvényhatósági bizottság pártjai több tiszt­viselőt helyeztek fekete listára, akiknek eddigi mű­ködése nem hozott hasznot a köznek. Választási izgalmak a városházán. A tisztviselők körében ír - nagy a választás előtti izgalom. A pártok még nem foglalkoztak a jelölésekkel. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SAHATORiUM BUDAPEST, vili. VAS-UTCA 17. SH. Magánklinikai osztályon teljes ellátási díj napi 150.000 korona. Idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők. Várospolitikai és közgazdasági lap.

Next

/
Thumbnails
Contents