Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-07-21 / 29. szám

XXI. évfolyam. 1926. július 21 29. szám. Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI Ara a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre.............. ÍO pengő = 125.000 korona. Eg yes szám ára 5.000 korona._____________ Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon: József 45—82.) A tisztulás folyamata megkezdődött az országos politikában és mire a nyári szünet bevégződik, új helyzettel kell szá­molnia a kormánynak és közvéleménynek. A politikai front liberális szárnyain átcsoportosí­tások folynak, amelyeknek országos kihatásuk lesz, és ha ezeknek a mozgalmaknak politikai része nem is érdekel bennünket közvetlenül, foglalkoznunk kell velük, mert az országos poli­tika hullámai a városháza vizeit is felzavarják és ott is mutatkozik jelentős hatásuk. Az egyik mozgalomról, a Kállay Tibor-féle „liberális“ alakulásról nincs sok mondanivalónk. Tisztában vagyunk mi is azzal, hogy az egész engedélyezett liberalizmus csak arra szolgál, hogy — ha lehet — rést üssön a liberális fron­ton, gyengítse a tábort és elvegyen belőle Bethlenék javára annyit, amennyit éppen tud. Ennek a kurzus által megtűrt és patentírozott liberalizmu' ,ák azonban kevés köze van a tény­leges szaba , vűséghez és éppen ezért nem liisz- szük, hogy a főváros lakosságát megtévessze és talajt tudjon magának teremteni Budapes­ten, mint ahogy a községi választásokon sem tudtak annak idején Ripkáék prosperálni. Az olyan liberalizmus, amely Wolífékka) árul egy gyékényen, nem kell Budapestnek és az egész próbálkozást oly gyenge manővernek kell tekin­tenünk, amely csak arra alkalmas, hogy céljá­val ellentétben, megerősítse a valódi szabad- elvüség táborát, amely, mint az események mu­tatják, most már erősebb összefogásra készül. .4 városházán ugyanazt a csoportot Ripka-párt- nak nevezik, az országos politikában ugyanaz a csoport, mint Káillay-párt akar szerepelni, vég­eredményben azonban csak a színpad változik, a szereplők azonban nem, mint ahogy annak idején volt, amikor a Nemzeti Színház tagjai felrándultak hetenkint kétszer a Várszínházba és ott játszották ugyanazokat a darabokat, ame­lyeket Pesten a Nemzetiben játszottak. A városi politikában rég megvan már a Kállay-párt, erőt mutatni sohasem tudott és nem fog tudni, mint Ripkáék törpe minoritása szerepel és ezen a szerepen nem változtathat az, hogy odakünn mit csinálnak Kállayék. A demokratikus blokkot tel­jesen hidegen és érintetlenül hagyja ez a kissé komikus kísérletezés. Ami a liberális fronton készülő másik válto­zást, az egységes ellenzéki trónt megalakulását illeti, azt kell megállapítanunk, hogy a városi politikában lényegesebb változásokat ez sem fog hozhatni. A városházi blokk sokkal szilárdabb volt eddig is, mint az országos, a városháza libe­rális oldalának összefogása sokkal erőteljesebb és határozottabb volt, és az új alakulásnál sem szabad ezen változásnak esnie. Sőt, ellenkező­leg, arra igen erősen kell vigyázni, hogy ez a tömörítés ne jelentse azt, hogy a városházára országos kérdések kerülnek, és hogy a politika ne keressen magának egy kamaraszínházat, ahol fiók-előadásokat rendezhessen, ha már az országos színpadon nem tudja azt a szerepet eljátszani, amely megilletné. Az eddigi helyzet mellett a különböző pártok éppen az együttműködés lehetővé tétele miatt ragaszkodtak ahhoz, hogy kizárják a politikát á városházáról. Ennek a jövőben is így kell lennie és a Kispolgárok Városi Pártja — amely kizáró­lag városi párt — erősen fog ügyelni arra, hogy bele ne sodródjék sem a párt, sem a város­háza az országos kérdésekbe. Annyi a tennivaló, a munka és a nagy feladat Budapesten, hogy nem szabad egy pillanatig sem politizálni, dol­gozni kell és az a nagylendületű munka, ame­lyet a blokk indított meg, nem szenvedhet vál­tozást semmiféle politikai okok folytán. Nem féltjük a városházát egyik pártalakulás­tól sem. Kállayék nem hozhatnak újat a város­házára, ami pedig a liberális tömörülést illeti, az csak még intenzívebbé teheti azt a munkát, amelyet nem szabad abbahagyni. A városházát érintetlenül kell hagynia minden politikai válto­ТИ1ЩИП ii шттттттллшшттттттт m mmm A városházi tisztviselők nagyrészét még mindig a státusrendezés függőben lévő problémája tartja iz­galomban. A kistisztviselők, akiknek illetményeit a belügyminiszter változatlanul jóváhagyta, máig sem kapták meg a megszavazott íizetéskiilönbözetet, ha­sonlóképen a nyugdíjasok sem jutottak hozzá ahhoz a segélyhez, amelyet a közgyűlés a státusrendezés végleges elintézéséig számukra megszavazott. Az iz­galom azonban nem az anyagi járandóságok kése­delmes kiutalása miatt uralkodik a tisztviselők tábo­rában, hanem azon rémhírek miatt, melyeket mind­untalan terjesztenek a városházán. Ezek a kényszer­nyugdíjazások végrehajtásáról szólanak és azzal ré- mítgetik a tisztviselőket, hogy a belügyminiszter a közgyűlés ismeretes állásfoglalása miatt most már saját hatáskörében végre fogja hajtani a szolgálati éveiket betöltött tisztviselők kényszernyugdíjazását. Mondanunk sem kell, hogy ezeknek a rémhíreknek semmi alapjuk. és csak azok körében találnak hitelre, akik nem is­merik a törvényeket. A közgyűlés panasza, amelyet a belügyminiszter autonómiaellenes határozata ügyé­ben a közigazgatási bírósághoz b-uézett, ugyanis ha­lasztó hatállyal bír és a belügyminiszter, még ha akarná, akkor sem hajthatná végre a kényszernyugdijazásokaí és a státusrendezéssel kapcsolatos egyéb, általa zásnak: a szegény embernek dolgoznia kell, nem pedig veszekednie, Budapest pedig ma oly sze­gény, hogy bűn lenne egy pillanatot is másra fordítani, mint a komoly munkára, amelytől ma életünk és halálunk függ. iMWMainraiBiitfw memm wwwwiи—ж kívánt intézkedéseket, amíg a közigazgatási bíróság az előtte fekvő panasz ügyében nem dönt. Csak ha a közigazgatási bíróság elutasítaná a törvényható­sági bizottság panaszát, akkor élhetne a miniszter különleges hatalmával és csak akkor szerezhetne ér­vényt sérelmezett kívánságainak. Ez azonban nyil­ván nem fog megtörténni, mert a bíróság kétségtelenül megállapítja majd a fő­város autonómiájának megsértését. A státusrendezéssel kapcsolatban hozott múlt heti közgyűlési határozatot tudvalévőén Szőke Gyula Wolff-pávti bizottsági tag megfellebbezte a belügy­miniszterhez. A fellebbezést Szőke azzal indokolta, hogy a szavazás nagy lármában, tumultuózus jelene­tek között ment végbe és a szavazási jegyzőköny­vet vezető tisztviselők a nagy zajban mem tudták pontosan jegyezni a bizottsági tagok szavazatait. Szőke dr. kérte ennek folytán a közgyűlés határoza­tának megsemmisítését. Ez a fellebbezés semmi eredménnyel sem fog járni, mert hivatalos helyen úgy informálták a Független Budapest tudósítóját, hogy az 1907. évi LX. törvénycikk 9. szakasza sze­rint a közigazgatási bírósághoz történő panasszal való élés tárgyában hozott közgyűlési határozat ellen fellebbezésnek helye nincs és a fellebbezés alapján a miniszter semminemű intézkedést nem tehet. Ennek következtében Szőke Gyula fellebbezése még érdem­leges tárgyalás alapjává sem tehető. MBMMfMMMMWMflPMMMlCK 16 pengőfillér lesz a szakaszjegy, 24 fillér az átszálló. A pengőszámításra való áttérés a fővárosnál. — Előkészületek az új pénzegységre való áttérésre. A főváros összes ügyosztályain előkészületek tör­ténnek a pengőszámításra л aló áttérésre. Jövő év eleijén a pengőszámítás kötelezően életbelép, de már ezt megelőzően gondoskodás történt, hogy a közön­ség az új pénzegységet már előbb megszokja. A postabélyegek már pengőértékre szólanak, az állami illetékeket és vámokat is rövidesen pengőben álla­pítják meg s a jövő hónapban a pengőértékkel át- bélyegzett koronabankjegyek is forgalomba kerül­nek. Az egész vonalon megkezdődött az űj pénzegy­ség bevezetésének előkészítése és ehhez csatlakozik most a főváros a városi szolgáltatások, illetékek és tarifák pengőre való átszámításával. Ez persze nem lesz olyan könnyű, mert az átszámításnál figyelem­mel kell lenni arra, hogy se a főváros, se a közön­ség ne károsodjék. Az 1,250-es osztószámmal történő átszámítás sok esetben törtszámokat eredményez, ami a gyakorlatban nem igen alkalmazható. Nem maradna tehát más hátra, mint a számok le- vagy felfelé való kikerekítése. Ez viszont nagyon kelle­metlen és kényes feladat, mert ha a főváros a pengőértékben nem kerekösszegü illetékeket vagy díjakat felfelé kerekítené ki. ezzel drágítást követne el és rossz példával járna elöl, ami a kereskedelem­ben és a gazdasági élet más ágazatában bizonyára gyors követőkre találna. Ha pedig a főváros lefelé í kerekítene az átszámítás során, ez végeredményben nagyobb anyagi veszteséget jelentene számára. A pengőértékre való áttérés, mint ebből is látható, a városházán nagy gondokat okoz és már most kísér­leteznek ármódosításokkal, hogy a pengőátszámítás­nál lehetőleg kerekösszeget kapjanak. így például a víz árát legutóbb 2,200 koronáról 2,250 koronára emelték fel, ami a pengőátszámításnál 18 fillért fog eredményezni. Békében 20 fillér volt a víz köbméte­rének egységára, azonban ez a 20 fillér aranyérték volt, ez pedig csak pengőfillér, ami kevesebb értékű. A víz egységára, ha azt csakugyan 18 fillérben álla­pítanák meg, 25%-kal maradna a tényleges arany- paritás alatt. A gáz árát viszont nem regen 50 koronával leszál­lították és most 2,500 korona köbméterenkint. Ez 20 pengőfillérnek felel meg, míg békében 20 arany­fillér volt a gáz ára. Az elektromos áram egységárának átszámítása már nehezebben fog megtörténni. A békebeli 6 filléres világítási áram ma 765 korona, ami 642 pengőfillér, tehát tört összeg. A régen 3 filléres üzemi áram ma 385 korona, ez tehát '3-08 pengőfillér lenne. A fővá­rosnak itt lefelé kellene az egységárakat kerekítenie, csakhogy ez pengőben is milliós veszteségeket jelen­tene egy évben. De ha az elektromosművek kevesebb nyereséggel is megelégszenek, minden fennakadás nélkül meg lehet oldani az egységárak lefelé történő kikerekítését. A városi illetékek, hatósági díjak, vámok és egyéb városi jövedelmek szintén most kerülnek pengőát­számítás alá. Ezeknél minden bizonnyal történik némi módosítás a kerekösszegek érdekében. A kór­házi ápolási díjakat a kórházak űj költségvetésében már pengőben állapították meg, még pedig 5-85 pengőben. A pengőértékre szóló városi okmánybélyegek terv- pályázatát a főváros már ki is írta, úgy hogy az ősszel már a városházán is pengőbélyegek lesznek forgalomba. Hasonlóképen pengőértékben állapítják meg a közlekedési esz­közök tarifáit is. Nem lehet megfellebbezni a közgyűlésnek a belügyminiszter ellen hozott határozatát. Szőke Gyula fellebbezése jogi abszurdum, mert ellenkezik a törvénnyel. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM ЙЖ Magánklinikái osztályon teljes ellátási díj napi 150.000 korona. Idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.

Next

/
Thumbnails
Contents