Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-20 / 3. szám
XXI. évfolyam. 1926. január 20 3. szám Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő — 250.000 korona. Fé l évre _ ... ... 10 pengő = 125.00a korona. Eg yes szám ára 4.000 korona._____________ Fő szerkesztő: Б. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon: József 45—82.) D9 A státusrendezés, amely hetek, sőt hónapok óta lázas izgalomban tartja a városházát, nem a főváros tisztviselőinek magánügye, hanem legelsősorban közügy. Közügy, amely a nyilvánosság érdeklődése elé tartozik, amellyel lelkiismeretesen és a legnagyobb megbecsüléssel kell foglalkoznunk, mert a főváros tisztviselőinek megélhetése a főváros becsületbeli ügye. A státusrendezés kérdése azonban nem oly egyszerű, mint amilyen lehetne, sok szempont főleg gazdasági szempontok — teszik súlyossá, szinte megoldhatatlanná ezt a problémát. Ügy kellene, hogy a vezérelv az legyen, hogy a főváros minél jobb, minél kedvezőbb anyagi helyzetet teremtsen tisztviselői részére, mert azt a munkát és lelkesedést, amelyet ez a kitűnő tisztviselői kar állít a köz szolgálatába, anyagiakkal úgy sem lehet eléggé megjutalmazni, Természetesen ez a vezérelv nem érvényesülhet, arról a mai gazdasági viszonyok közt szó sem lehet, hogy a főváros tisztviselői olyan fizetésben részesüljenek, mint amilyent megérdemelnek, itt legfeljebb csak arról lehet szó, hogy egzisztenciájukat biztosítsuk és megóvjuk ezt a nagyszerű gárdát a nyomorúságtól és nélkülözésektől. Amikor a státusrendezés kérdéséről van szó. nem állhatjuk meg, hogy néhány szóval ki ne térjünk a főváros tisztviselőire és alkalmazottaira. Mi, akik közvetlen közelből látjuk munkájukat, csa“k meghatott hangon és a legnagyobb tisztelettel emlékezhetünk meg róluk, mert látjuk őket, ismerjük őket és tudjuk, hogy ezek a kitűnő emberek, akik mikor a főváros szolgálatába lépnek, a szegénységgel jegyzik el magukat, milyen rajongói és rabszolgái a főváros érdekeinek, mennyi szeretettel, hittel és nélkülözéssel áldozzák fel magukat a magyar fővárosért, annak haladásáért és egyéb érdekeiért. Az állam azonban ezt nem érzi. A belügyminiszter túlságosan soknak találja azt a javadalmazást, amelyet a főváros — szűkre szabva — juttat a maga dolgozó embereinek és érthető az az elkeseredett izgalom, amely abból keletkezett, hogy a kormány sokallja azt a keveset, amit a főváros juttat tisztviselőinek. Szinte példa nélkül való, hogy leszállítsák a tisztviselők fizetését olyan gazdasági körülmények közt, mint a mostaniak. Mert a kormány kifogása, az a szempont, hogy a fővárosi tisztviselők fizetését az állami tisztviselőkével akarja egyenlővé tenni, nem jelent mást, mint azt, hogy leszállítják a fővárosi tisztviselők fizetését az egész vonalon. Az államnak ez a beavatkozása igazságtalan s indokolatlan, ez a beavatkozás az autonómiának egyszerű semmibevevése' és ennél a pontnál megértünk minden elkeseredést és minden zúgolódást. Ma csak emelni volna szabad, nem leszállítani, csak adni lehet és nem elvenni, s ha most mégis elvesznek. úgy az végzetes hiba, amelynek következményeiért a fővárosnak el kell hárítania magáról minden felelősséget. Nem akarunk izgatni, nem akarjuk az elkeseredett kedélyeket még jobban felkorbácsolni: tudjuk, hogy nem lehet eléggé takarékoskodni, hogy a főváros gazdálkodásában minden fillér- nyi kiadást komolyan kel! megmérni. De nem ért.iiik, őszintén szólva, nem értjük a takarékosságnak azt a módját, amely egyrészt közel negyven munkaképes, kiváló tisztviselőt akar nyugdíjba kergetni, hogy ezzel is szaporítsa a nyugdíjasok számát, viszont a tényleg dolgozó tisztviselők fizetését leszállítja és ezzel csökkenti azok munkaképességét. Mert akármeny- nyire szabály is, hogy 35 évi munka után nyugdíjba mehet a tiszviselő, a mai helyzetben igen nagy luxus elkergetni azokat, akik dolgozni akarnak és tudnak, s a mellett teljes fizetést adni nekik nyugdíjul, minden egyes nyugdíjazást szigorú mérlegelés alá kell venni ma, mert az idők rendkívüliek s a szabály — nem erre a rendkívüli időre készült. Az egyik helyen elvenni, a másikon adni, de úgy adni, hogy még se adjunk: a bürokrácia tudományának egyik legszebb virága. A főváros tisztviselői kara nem játékszer, ennek a (A Független Budapest tudósítóidtól.) Hosszú heteken át folytatott előkészületek és tanácskozások után tető alá jutott végre a fővárosi tisztviselők :tátúr.-deése. Ma már nem ti* ók, hogy a főváros 1 vezetőségének súlyos kurcoi -a . yivm az áV.an- • Piai, hogy a tervezet a ihegvalósítás , Médiumája jusson. A belügyminisztériumban aránylag könnten ment a hozzájárulás, azonban a városi főosztály erőteljesen követelte annak az elvnek az érvényesítését, amit a tisztviselők nyugdíjazása tekintetében a szanálási törvény előír. Ezután került a tervezet a pénzügyminisztérium elbírálása alá, ahol Kerniler Kálmán államtitkár tett összehasonlítást az állami és városi tisztviselők státusa és illetményei között. A pénzügyminisztérium véleménye szerint a fővárosi státus I. és II. fizetési osztálya aránytalanul magas dotációt kap az állami státus hasonló fokozatának megfelelő IV—V. osztályokkal szemben. Az A. és B. csoportok széttagolása körül is számos ellenvetés hangzott el, úgy hogy végre is a főváros kénytelen volt áeferálni, és így sikerült csak az ösz- szes függő kérdéseket a múlt hét szombatján tartott záróértekezleten elintézni. A megegyezés értelmében a polgármester és az alpolgármesterek illetményei egy kategóriával alacsonyabbak lesznek, mint ahogy a tervezet azt feltüntette, viszont az alacsonyabb fizetési osztályok illetményeit sikerült nagyjában változatlanul elfogadtatni. Általában azonban a minisztériumok részéről jóváhagyott terv csak egy keret, amelyen belül a főváros törvényhatósági bizottsága fogja a végleges rendezést eszközölni, valószínűleg külön ez ügyben tartandó rendkívüli közgyűlésen. A státusrendezés keresztülvitele elé érthető érdeklődéssel tekint a tisztviselői kar, kétséges azonban, hogy beválnak-e mindazok a várakozások, amiket a rendezéshez fűztek? A Független Budapest értesülése szerint felfele a X—XI. fizetési osztályokig az összes tisztviselők a magasabb javadalmazású A. csoportba kerülnek, azontúl azonban már kialakul a B. csoport, amelynek tagjai az illetmény szempontjából változatlan helyzetben maradnak. Ez utóbbiak részére a státusrendezés úgyszólván semmit sem jelent, és türelemmel kell kivárniok azt az időt, amikor üresedés folytán az .4. csoportba juthatnak. Beláthatatlan fontossága van, éppen a jelen várospolitikai szituációban, a nyugdíjazás^ kérdésének. Az illetékes kormánytényezők és a Fővárosi Alkaltnazotkarnak munkaképességével nem szabad ekví- 1 ibrisztikai mutatványokat produkálni, ezt a munkaképességet óvni és ápolni kell. És ennek a munkaképességnek a nevében igazságot és méltányosságot követelünk, megértést és sze- rctetet, mert bürokráciával és rosszul alkalmazott takarékossággal semmit sem érünk el, csak ártunk, de nem használunk. Ártunk nemcsak a tisztviselőknek, de a fővárosnak is és a helyett, hogy megtakarítást érnénk el, súlyosan károsítjuk a főváros mindennél fontosabb érdekeit. tak Nemzeti Szövetsége is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a 35 éves szolgálati idővel bíró tisztviselőket nyugdíjazni kell. A EANSZ a kérdés . további szorgalmazásától később eltekintett, ám kitartott rigorózus felfogása mellett a belügyminisztérium, ahol azt hangoztatták, hogy minisztertanácsi határozat értelmében az ösz- szes 35 éves szolgálatukat betöltött közszolgálati alkalmazottakat nyugdíjazzák, és így a fővárosnál sem lehet ettől eltekinteni. Érdekes véletlen, hogy ezen az alapon a nyug- díjazandók sorába jutottak Folkusházy Lajos és Buzáth János alpolgármesterek, akik mindketten az 1891. év első heteiben kerültek fővárosi szolgálatba. Kettőjük között Buzáth már január 19-éti ünnepelhette volna közszolgálatának ezt a jubileumát, Folkusházy pedig március 6-án fog visszatekinthetni három és fél évtizedes tisztviselői múltjára. Akkor, amikor a demokratikus erők újból többséget szereztek a városi politikában, s amikor a vezető pozíciók birtoklása olyan elsőrendű fontossággal bír, jelentőségteljes eseménynek kell tartani az alpolgármesterek szolgálati idejének lejárását. Hogy e kérdés miképen nyer megoldást, azt ma még nem lehet tudni. Bizonyosság csak egy van: a kormány a közeli napokban rendeletet küld a fővároshoz, amelyben intézkedik a nyugdíjazások általános előfeltételeiről, egyben pedig megállapítja a közgyűlés illetékességét az esetleges visszatartásról való döntés tárgyában. Ez az a rendelet, amelyet oly nagy izgalommal várnak most a városházán, mert e nélkül magát a státusrendezést sem lehet végrehajtani A nyugdíjazások ügyében is csak ekkor lesz tiszta helyzet és a 40 főt kitevő nyugdíjképes tisztviselő sorsa a rendelet értelmében fog tisztázódhatni. Függetlenül attól, hogy a státusrendezést formailag mikor tárgyalnák le a különböző szakbizottságok, a tanács és a közgyűlés, a tisztviselői kar előbb megkapja a módosítások illetményeit. Munkatársunk e tárgyban beszélgetést folytatott dr. Ripka Ferenc főpolgármesterrel, aki közölte, hogy a tisztviselők az illetménykiilönbözeteí február 1-én kézhez kapják. A státusrendezés tehát nagy horderejű eseményévé vált a városi politikának is. Kétségtelen, hogy a közeli hetek várható mozgalmassága e kérdések körül fog lezajlani és a közgyűlésre nagy és nehéz feladat vár, hogy a státusrendezés egész vonalán igazságos és méltányos munkát végezzen. A közgyűlés hivatott dönteni a szolgálati idejüket betöltött alpolgármesterek nyugdíjazásáról vagy visszatartásáról. A kormány hozzájárult a státusrendezéshez. — Leszállították a polgármesterek illetményeit. — Ali történik Folkusházy és Buzáth alpolgármesterekkel? — Kormányrendelet tisztázza a nyugdíjazásuk ügyét. A tisztviselői kar részére február 1-én folyósítják a módosított illetményeket. Várospolitikai és közgazdasági lap.
