Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-19 / 20-21. szám
1926. május 19. Független Budapest 3 Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul 1%"ГЛпУ.й"аз. «!u5ohln'“.'u.,io. Bécs város közüzemei. — Dr. Robert Danneberg második előadása. — A Független Budapest legutóbbi számában részletesen ismertettük a bécsi Landtag elnökének, dr. 'Robert Danneberg képviselőnek a régi képviselőházban megtartott előadását a szociáldemokrata bécsi városigazgatásról. Danneberg a vasárnap délután megtartott második előadásában folytatta Bécs város pénzügyi politikájának ismertetését, majd részletesen foglalkozott a város üzemgazdasági rendszerével, a kislakásépítkezésekkel és az új. -szociálpolitikai berendezkedéssel. Részesedés az állami adókból. Dr. Danneberg ismételten megemlítette, hogy a város összes adójövedelme 1926-ra 1,538 milliárd. E mellett — úgymond — a városnak vannak még egyéb jelentős jövedelmi forrásai, nevezetesen az üzemekből, továbbá az állam hozzájárulása révén. Bécs város a háború előtt pótadót vethetett ki a kereseti adó és a részvénytársasági adó után. Ezeket a háború óta az állam elvonta a várostól, úgy, hogy mindössze a lóversenyadó pótléka maradt meg, amely egyéb kisebb hasonló természetű adókkal együtt nem hoz többet 25* 1 milliárdnál. A városok és a tartományok azonban az elvont pótadók helyett részesedést kapnak bizonyos állami adók jövedelmeiből. Bécs ezt a részesedést megkapja úgy is mint város, úgy is mint tartomány. Részesedik a járadékadóból, a jövedelmi adóból, az ingatlan forgalmi adóból, a bor-, sör- és pálinkaadóból, az áruforgalmi adóból, a kereseti és a részvénytársasági adóból. Az állami adórészesedést az 1926. évi költségvetésben Bécs 890 milliárdban irányozta elő. Nem kell a külföldi kölcsön! A szociáldemokrata pénzügyi politika első és legnagyobb sikere — mondotta Danneberg — az volt, hogy már 1921-ben sikerült aktivá tenni a város költségvetését. A siker annyira kétségtelen, hogy a keresztényszociálisták meg sem kísérelték, hogy letagadják, ellenben igyekeztek azt Seipel érdemének betudni, állítván, hogy a Seipel-féle koronastabilizáló politika tette lehetővé Bécs város pénzügyi egyensúlyát. Ezzel szemben megállapította Danneberg. hogy a Seipel-féle akciónak Bécs város pénzügyi stabilitásához semmi köze, mert a szociáldemokrata igazgatás a deficitmentességet az infláció legsúlyosabb időszakában állította helyre, éppen másfél évvel az osztrák korona stabilizálódása előtt. Olyan időpontban sikerült ez, amikor a keresztényszociális- táktól vezetett állam pénzügyeit még éveken át nem sikerült rendbehozni. Nemcsak rendbehozták Bécs város pénzügyeit, de sikerült tekintélyes pénztári állományt is fölhalmozni. Ennek a sikernek egyik alapvető oka az volt, hogy a szociáldemokrata városigazgatás teljesen függetlenné tette magát mindennemű külföldi kölcsöntöl. Európaszeíte mindenütt divatossá lett dollárokat fölvenni és magas kamatokat fizetni az amerikai tőkének. Az ügynökök egész raja hullámzik Bécs város körül is, de a község nem hajlandó kölcsönt fölvenni. Álláspontja az, hogy amit szükséges megcsinálni, azt végezze el a város a saját eszközeivel. Azt' se szabad elfelejteni, hogy a külföldi hitelezők azt hiszik, hogy diktálhatnak az adósnak, az milyen pénzügyi rendszert alkalmazzon. Legújabban egyes amerikai kapitalistákon keresztül szeretnék a bécsi érdekeltek megbolygatni az új adórendszert; a kölcsönt fölkínáló amerikai tőke egyúttal azzal a szerény kérdéssel is fordult a város igazgatásához, hogy kölcsön esetén milyen adót hajlandó megszüntetni? A bécsi városigazgatás azonban megmarad eredeti fölfogása mellett, vagyis, hogy kiadásait kizáróan a saját pénzforrásaiból fedezi. Ennek a pénzügyi politikának köszönhető, hogy a monopolisztikus közüzemek olcsóbb tarifával dolgoznak, mint békében, ami sok száz milliárdos megtakarítást jelent a lakosságra. Általában a lakosság összes városi közterhe kevesebb, mint békében volt, holott másutt mindenütt a háborús veszteségeket magasabb közterhekben kell viselnie a lakosságnak. Az ellenfelek szeretik összefüggésbe hozni a csődöket, az üzemredukciókat, a gyárak bezárását, a ■munkanélküliséget a város adópolitikájával. A gazdasági válság nem bécsi -jelenség. Megvan másutt is, sok helyen sokkal súlyosabban, mint Bécsben. Egyébként nagy eredmény az már magában, hogy Bécs úgy élhet, ahogy él, elvégre ez a Két milliós város nagy birodalom fővárosa volt, és egy hat és fél milliós kis állam fővárosává lett. Egyebekben pedig a közgazdasági élet sokkal inkább függ a vámtarifától és a kereskedelmi szerződésektől, mint a községi adóktól. Ha van kivitel, akkor a vámok mellett nincs jelentőségük a községi adóknak. Túladózásról szó sem lehet, mert kevesebb az adó, mint békében volt, viszont tény az, hogy most azok panaszkodnak, akik a békében nem fizettek, vagy alig fizettek adót. Bécs város ezévi költségvetése 4,372 milliárd kiadást és 3,747 milliárd bevételt irányoz elő. A kiadások tétele magában foglalja a városi beruházó hiteleket, és pedig a városi vállalatok beruházásaira 320 milliárdot, egyéb célokra 1,249 milliárdot. Bécs város tehát egyetlen év alatt 1-6 billiót invesztál. Ha mindez a beruházás technikailag keresztülvihető lesz, vagy ha nem lesz több a bevétel, mint amennyit előirányoztak, úgy aránylag nem jelentős deficit áll elő, amelyet azonban a város a pénztári készleteiből fedez. A keresztényszocialisták szemére hányják a városigazgatásnak, hogy a súlyos viszonyok között nagy pénztári készleteket halmoz föl. Igaz, hogy. azt is szemére hánynák, ha nem lennének pénztári készletei. A város vezetőségének az a fölfogása, hogy az olyan városnak, amely négy billiós költségvetéssel dolgozik, szüksége van üzemi tőkére, szüksége van arra is, hogy fizetőképes vásárló legyen, mert ennek óriási előnyei vannak, viszont nagy hátrányai lennének annak, ha hitelbe kellene vásárolnia. Azt is kifogásolják a keresztényszocialisták — folytatta Danneberg —, hogy Bécs város a pénzkészleteit a nagybankoknál helyezi el. Azt mondják, — ez antiszociális eljárás. Valóban Bécs város igazgatása a pénzeit a régi, szolid, megbízható nagybankoknál helyezte el. A keresztényszociális kormány nagyon sok szövetségi pénzt helyezett el kisbankoknál és nagyon sok közpénz el is úszott az ilyen frissen gründolt klerikális kisbankok révén. Bécs város pénzéből egyetlen fillér sem úszott el így. A keresztényszoeiáüs és a szociáldemokrata közüzemi politika. Amikor a szociáldemokraták átvették az igazgatást, a legfontosabb üzemek, mint a gázmüvek, az elektromos müvek és a villamosvasút stb. már a város tulajdonában voltak. Ezek az üzemek, amint már említettük, a keresztényszociális pénzügyi politika értelmében nagy nyereségre dolgoztak és ezzel szaporították a súlyos közvetett adókat. A háború alatt és a háború után az üzemek helyzete egyre súlyosbodott. Rohamosan drágult a szén és drágultak a többi anyagok, azonban a keresztényszociális városigazgatás pusztán kíortesagitációból, választási érdekből nem érintette a közüzemek tarifáit. Ennek következtében az utolsó pár hónap alatt a közüzemek a tönk szélére jutottak. De kiürültek a város pénztárai is. Amikor 1919. május végén a szociáldemokraták a keresztényszocialistáktól átvették a város igazgatását, annyi pénz sem volt a város pénztárában, amennyiből ki lehetett volna fizetni a város alkalmazottainak havi fizetését. Weisskirchner, az utolsó keresztényszociális polgármester nem tudott egyebet tanácsolni, mint azt, hogy a gázmüveket alakítsa át a város részvénytársasággá és a részvények 40%-át engedje át a Länderbanknak, hogy az adjon gyors kölcsönt a városnak az alkalmazottak kifizetésére. Ha a szociáldemokraták ezt a jó tanácsot meg- «, fogadják, úgy Bécs város minden üzeme ma már a nagybankoké lenne és a lakosság a bankoknak adózna. Az új városigazgatás az egyenes utat választotta: a tarifákat nyomban alkalmazta a pénzeléstéktelene- dés tempójához. Bátorság kellett ahhoz, hogy már az első közgyűlés napirendjére fölvették az összes közszolgáltatások árának fölemelését. Azonban, ha ettől visszariadnak, egy-két héten belül megállották volna az üzemek. A keresztényszociálisok más tanácsokat is adtak. Kienböck, a későbbi miniszter például azt tanácsolta, hogy a villamos vasút deficitjét a város kölcsönből fedezze. Ha ezt megtette volna a város, ma már a villamos is a hitelezőké lenne. A szociáldemokrata igazgatásnak az üzemeket illetően az az álláspontja, hogy azoknak fedezniük kell költségeiket, amelyeket egyébként a technikai fejlesztéssel igyekeznek csökkenteni. Az üzemek ne szoruljanak a városra, de ne is dolgozzanak nyereségre a város számára. Nehéz volt ezt megértetni: a kommunisták és a keresztényszocialisták vállvetve élesen támadták a város tarifapolitikáját, de a szociáldemokrata párt szerencsére kitartott álláspontja mellett. Az új rendszer az lett, hogy a tarifákat mindig alkalmazták a korona elértéktelenedéséhez, ezzel pénzhez juttatták a vállalatokat és azokat a legkitű- ' nőbb állapotba hozták. Fejlesztették az üzemeket a technika modern szellemében és sikerült elérni, hogy olcsóbb tarifákkal dolgoznak az üzemek, mint a háború előtt. Ezzel szemben a keresztényszociálisoktól vezetett állam tarifái az egész vonalon túlvalorizáltak. Üzemek és tarifák. Egyik sikere a községi üzempolitikának az volt, hogy a háború alatt megszűnt gőzüzemű Stadtbahnt elektrifikálták, teljesen rekonstruálták és bekapcsolták a villamos közúti forgalomba, amelyet a város ugyancsak helyreállított és továbbfejlesztett volt. Az egységes tarifa a villamosvasúton, átszállással minden irányban, tehát a Stadtbahnra is, 2,400 korona. A tarifa jóval az aranyparitás alatt van. A város egész sorát az új kedvezményeknek adja. így, a jegy előreváltva 2,300 korona. Gyermekjegy, a gyerek bizonyos magasságáig, 300 korona, előreváltva 200 korona. A munkások és az alkalmazottak számára nagyjelentőségű, hogy olcsón juthassanak el munkahelyükre. A reggeli utazás, amely V28 előtt kezdődik, 3,400 korona. Az egységes tarifát is sokat támadták, mondván, hogy igazságtalan, ha egy-két állomás után ugyanannyit kell fizetni, mintha valaki másfél órát utazik. E részben a város vezetőségének az az álláspontja, hogy a hosszabb utakat ketj ségkívül a szegényebb emberek, a munkások és a I kispolgárok teszik meg és nem lenne célszerű, ha az utóbbiak közlekedését megdrágítanák, hogy olcsóbb legyen a jobb- módúak közlekedése. Az ide-oda utazásra váltott jegy ára 3,000 korona. Vannak olcsó munkás hetijegyek is. Vasárnaponta a háború előtt magasabb volt a tarifa, mint a hétköznapokon. A keresztényszociális igazgatás úgy okoskodott, hogy a vasárnapi utazás luxus, tehát fizessenek érte többet. A szociáldemokrata igazgatás nem fizetteti meg drágábban a vasárnapi utazást, ugyanannyiba kerül, mint hétköznap és ennek az árleszállításnak a célja az volt, hogy a tömegek minél inkább kijuthassanak a szabadba, pihenő napjukat ott eltöltendő. Ugyanez a célja az olcsó gyermekjegyeknek is, amelyek nélkül a népes családok nem rándulhat- nának ki a szabadba. A gázmüvek 1,900 koronáért adják a gáz köbméterét. A gázmüveknek tudvalévőén cseh szénnel kell dolgozniok és a szén felével drágább, mint békében volt. Ezzel szemben a bécsi gáz ára 22-5%-kal alacsonyabb, mint a békeár. Ezt a racionális üzemigazgatással, a modern technikai fejlesztéssel, a mellék- termékek jó értékesítésével lehetett elérni. A gáz árának olcsóságát elősegítette az is, hogy a propaganda révén a gázelöfizetők száma 239,000-ről 354,000-re szökött föl. Az új igazgatás eltörölte a gázórabérlet-díjat. Az elektromos műveket illetően a városigazgatásnak az volt egyik főtörekvése, hogy az áramtermelést függetlenné tegye a külföldi széntől. Ennek a gondolatnak köszönhető, hogy a szoc’áídemokraía városigazgatás megteremthette a két hatalmas vízerőművet. Ez a terv 1921-ben született meg és az ibbsthali vízerőmű megalkotására, továbbá arra irányult, hogy a bécsi vízvezetéki forrásvizek energiáját is áram- fejlesztő célokra lehessen kihasználni. Tőke hiányában a város igyekezett bevonni ebbe a vállalkozásba a nagybankokat, hogy azokkal közös részvénytársaság útján létesítse a szóbanforgó üzemeket. A hosz- •szan elnyúló tárgyalások során körülbelül egy évre rá, hogy az építkezéseket megkezdték, a korona összeomlott és a nagybankok — rövid úton — kiléptek az üzletből. A város azelőtt a kérdés előtt állott: hagyja-e félbe az építkezéseket, vagy pedig folytassa azokat a bankok nélkül? A város az utóbbit választotta és bevezette a vízerőadót, amely 1'5%-a a fogyasztott gáz és 4%-a a fogyasztott elektromos áram árának. Ezt az adót nem a községi pénztár kapja meg, hanem a vízerőművek céljaira elkülönítik. Megvolt az új tőke, évi 32 milliárd az adó hozadéka, ennek segítségével folytatták és befejezték a vízerőművek építését. Az egyiket 1924. decemberében, a másikat 1925. decemberében sikerült befejezni egyetlen fillér kölcsön nélkül. Mi lett az eredmény? I Amikor az első vízerőművet 1925. januárjában megnyitották, nyomban 12-5%-kaI le tudta szállítani a város az ipari áram árát. A város azért kedvezményezi az ipart az árak csökkentésénél, mert ezen a réven elősegítheti az általános olcsóbbodást, fokozhatja az általános fogyasztást. Az olcsóbbodás ma már 30 milliárdot tes2^ ki évente, holott az ipari érdekeltek mindössze 10 milliárd adót fizetnek vízerőműadó címén, tehát a racionális adópolitika következtében az ipari vállalatok áramköltsége évi 20 milliárddal csökkent. Ez semmiesetre sem következhetett volna be, ha kölcsönből építi a város a vízerőműveket és fizetnie kellene a kamatokat az amerikai tőkének. Az elektromos művek az 1926-ban termelt 465 millió kilowattóra energiából már 227 millió kilowattórát a saját vízerőműveiből és a saját bányája révén állította elő. Ez azt jelenti, hogy immár több, mint a felével függetlenné tette magát a külföldi széntől. E mellett egyben kedvező tarifapolitikát folytathat. A világítóáram hektowattórája 520 korona, az erőáramé 250 korona. A nagy vásárlók további rabbatot kapnak. Az áram ára fele a békebelinek. A fogyasztók száma amerikai arányokban emelkedik, szemben a békebeli 151,000-rel most 451,000 fogyasztója van az elektromos műveknek. Ha a keresztényszociálisok tanácsaira hallgat a város, úgy az áramot ma is csak kiváltságosok fogyaszthatnák, akik üzsoratarifát fizetnének a bankoknak. A vízmüveket a város nem tekinti hasznothajtó üzemnek, ellenkezően, tekintettel a vízellátás közegészségügyi jelentőségére, a város íejenkint és naponkint 35 liter víz ingyenes fogyasztását engedi meg. A keresztényszociális igazgatás alatt álló vízművek annak idején hasznothajtó üzeme volt a városnak. Az üzemi szervezet. Bécs város üzemi szervezetében két csoportja van az üzemeknek. Az egyik csoporthoz számítják a tulajdonképen való „üzemeket“, amelyek a központi városigazgatás közvetlen rendelkezése alatt állanak és a „vállalatokat“, amelyek elkülönítve a központi városigazgatástól, széleskörű kereskedelmi szabadsággal, saját igazgatásuk alatt, külön szabályzat alapján dolgoznak. Az üzemek: a fuvarozóüzem, a csatornázó üzem, a vízellátás, a fürdő, a temetőüzem, az építőanyagok bes'zerző üzeme, a városi műhelyek és közraktárak. A vállalatok: a gázművek, az elektromos művek, a villamos vasút, a sörgyai, a temetkező intézet és a hirdető vállalat. Az utóbbiakat nem a tanács, hanem messzemenő kompetenciával közös választmány igazgatja. A tanács csupán a tarifák megállapítására és a munkabérekre vonatkozó fontosabb ügyekben dönt. A temetkező intézel
