Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-19 / 20-21. szám
2 Független Budapest 1926. május 19. Fel akarják építeni a Boráros-téri hidat. Tárgyalások a kormánnyal. — Készül az állandó kiállítási terület. Egyik legutóbbi számunkban megírtuk, hogy a lágymányosi állandó kiállítási terület rendezése érdekében már nagy munka folyik a városházán. Néhány héttel ezelőtt vásárolta meg a főváros a Szepesi Hitelbank telkeit, melyek nagy részét fogják alkotni a kiállítási területnek. A tervek szerint 150,000 négyszögölnyi területre van szükség az állandó kiállítás száírára és ebből több mint 125.000 négyszögöl már is a főváros tulajdonában van. A kisajátítási bizottság azonban már is hozzájárult újabb 11.000 négyszögöl megvételéhez s erre a célra 3-5 milliárdot szavazott meg. Ha a vételhez a közgyűlés is hozzájárul már csak 12—13,000 négyszögöl fog hiányozni a kiállítás teljes területéhez.. Tárgyalások folynak most a főváros és a Közmunkák tanácsa között, hogy a főváros a Nádorkert területéből 36,000 négyszögölet botanikuskert céljaira az államnak engedjen át s ezzel szemben cserében a Duna mentén, a Boráros-térrel szemben 100,000 négyszögölnyi alacsonyan fekvő területet kapna a főváros. Ezt a területet feltöltenék s kiegészítő része lenne az állandó kiállítási területnek. A városháza városépítési ügyosztályán azt remélik, hogy még ebben az évben hozzáfoghatnak a ki-« Öt hónapos késéssel végre elkészült a főváros ez évi költségvetése, melynek főbb tételeit múlt heti számunkban már közöltük. A teljes költségvetési tervezet csak most került nyilvánosságra és 26-án kezdi meg annak tárgyalását a pénzügyi bizottság. így a Független Budapestnek elsősorban nyílik alkalma arra, hogy a költségvetés bővebb részleteiről beszámoljon a közönségnek. A pénzügyi ügyosztály a költségvetést kísérő jelentésben mentegetőzik a költségvetés késői elkészülése miatt, azt hozva fel, hogy a közgyűlés újjáalakulása folytán az egyes szak- és házibizottságok csak későn alakultak meg s az eléjük kerülő költségvetési részleteket nagyrészt osak ebben az évben tárgyalták. A 12-es pénzügyi albizottság is sokáig elhúzta tanácskozásaid J<si csak április 19-én határozta el, hogy igénybl5s 'szi az üzemek hozzájárulását a háztartási egyensít.. iztosítására s hogy javaslatot tesz a köz- gyűlésnele'L^eruházó szükségleteknek kölcsön útján történő fedezésére. A költségvetés erre az évre 118 millió aranykorona szükségletet irányoz elő, a tavalyi 92 millió és az 1913. évi 87 millió aranykorona szükséglettel szemben. Az 1920—22. években csupán 14—15 millió aranykorona volt a főváros háztartásának szükséglete. A rendkívüli kiadások összege a múlt évivel szemben jelentősen csökkent, aminek több oka van. Így a múlt évi költségvetésben 59 milliárd szerepelt a baseli egyezményben foglalt kötelezettségek teljesítésére, míg most a külföldi kölcsönök terhe a rendes kiadások közt van előirányozva. Szerepelt a múlt évi költségvetésben az 1924. évben felvett 48 és 14 milliárdos kölcsön visszafizetése, a kisajátításokra szükséges 34 milliárd, amelyet most a kölcsönből fognak fedezni. A tavalyi költségvetésben 51 milliárd volt felvéve, a létszámcsökkentések következtében végkielégítésre, amire most már szükség nincsen, 80 milliárd volt a múlt évi rendkívüli beruházások költsége, azonkívül 48 milliárd volt az úgynevezett genfi segély, amely már azóta megszűnt, illetve az illetményekbe olvadt bele. A törvény értelmében a főváros tudvalévőén rendes jövedelmének legalább 50%-át lenne köteles évente közmunkákba fektetni. A tanács e helyett erre az évre 59%-ot fordít rendes jövedelmeiből közmunkákra, összegszerűlég több mint 622 milliárdot. Ezek a közmunkák a Dunapartok, utak, csatornák kiépítésére, karbantartására, tisztogatására, közvilágításra, községi építkezéseinek törlesztésére és egyéb városépítési munkákra szorítkoznak. AJább kiemelünk néhány érdekes adatot a költség- vetés rengetegéből, miután a főbb tételeket múlt heti számunk táblázatában már bemutattuk, A Városliget, az adatok szerint, a folyó évben közel 4 és fél milliárdjába kerül a fővárosnak. вииивввш1яази||Я1 állítási terület fővárosi tulajdonban levő telkeinek rendezéséhez. Számítanak arra, hogy rövidesen megépül a Boráros-téri híd is és vannak olyan tervek, amelyek szerint a híd építési költségeit a környék telektulajdonosaitól vennék kölcsön, amit sokan hajlandóak is lennének folyósítani, mert ha a hidat megcsinálják, a lágymányosi és kelenföldi telkek értéke a mai érték többszörösére emelkednék. A főváros a kormánynál erősen szorgalmazza a Boráros-téri híd megépítését és nincs kizárvá, hogy az ezirányban folyó tárgyalások sikere esetén az állandó kiállítási terület rendezésével egyidejűleg a hídépítési munkálatok is megkezdődnek. Tárgyalások folynak a Kereskedelmi és Iparkamarával is a kiállítási pavillonok építésének megkezdése érdekében és elhatározott dolog, hogy 1928-ban a nemzetközi vásár már a lágymányosi kiállítási területen nyílik meg. Addigra azonban sok munka van hátra, olyan munkák, amelyek egyelőre csak —- tervek. A Városliget fenntartására szükséges kiadások megközelítik az 5 milliárdot és a bevételekből csak 475 millió folyik be. A Városliget leghasznothajtóbb forrása a korcsolyázási jog, amelyből idén 338 millió bevételt remél a főváros, míg tavaly 877 millió volt az előirányzat. Tekintve, hogy ez a jövedelem a korcsolyázásból eredő bruttó bevétel nagyságától függ, ez évre a tanács már nem irányozott elő olyan túlnagy összegeket, mint a múltban. A bevételek további összege a csónakázás bérletéből, a szivai tőzsdék területhasználati díjaiból és helypénzekből ered. A kiadások viszont legnagyobb részt az alkalmazottak fizetéséből, a növények pótlásából, új padok beszerzéséből s hasonló szükségletekből. A Népligetre közel 3-5 miliiárdot fizet rá a főváros. A Népliget fenntartása 3600 millióban van előirányozva. Ezzel szemben a mutatványos bódék díjaiból és egyebekből származó bevétel csak 134 milliót tesz ki. Sokba kerül az utcai sétányok és fasorok fenntartása is. Ezek részére 9-5 milliárd előirányzat szerepel a költségvetésben, a bevételi tétel pedig mindössze 6'5 millió, amelyet a Horváth-kerti dohánytőzsde területíoglalásáért fizetnek. A temetők sem jelentenek már jó üzletet a fővárosnak, mert a temetői bevételek jelentősen csökkennek a múlt évivel szemben. A balparti temetők ez évi bevétele 15 milliárdban van előirányozva a tavalyi 24-5 milliárddal szemben. A bevétel csökkenésének az a magyarázata, hogy a temetkezések túlnyomó részben a rákoskeresztúri új temetőben történnek, mert a közönség a nyomasztó gazdasági viszonyok között a belső temetők drágább sírhelyeit csak kisebb mértékben vásárolja s a sírokat sem gondoztatja úgy, mint azelőtt. A balparti temetők azért mégis több mint 4 milliárdos felesleggel zárják költségvetésüket. Ezzel szemben a jobbparti temetők a részükre mutatkozó^ bevételszaporodás és konjunktúra ellenére 1360 milliós deficitet tüntetnek fel a folyó évre. A temetőkön tehát alig 3 milliárdot keres ez évben a főváros. Érdekes az elöljáróságok költségvetése. Az elöljáróságok pénztárába 470 milliárd bevétel folyik be, a kiadásaik mindössze 57 milliárdot tesznek ki. Az elöljáróságok legnagyobb bevétele a községi szolgáltatásokból ered, amely tétel címén 426 milliárd foívik be az elöljáróságok pénztárába. Legnagyobb bevételük а VI. és VII. kerületeknek van. Még a kutyaadó isi ebben a két kerületben legnagyobb, 600—600 millió korona. Legkevesebb lehet a kutya Kőbányán, mely csak 60 milliót remél ezen a címen. Iparengedélyek kiadásából szintén а VII. kerület viszi el a pálmát, ahol kerek egy milliárd e címen a bevételi előirányzat. Közlekedési adóban ellenben az V. és VI. kerület vezet. Előbbinél 3 milliárd, utóbbinál 1800 millió fog befolyni közlekedési adóból. A végrehajtási díjak szintén а VII. kerületben a legmagasabbak, itt 150 millió végrehajtási díj bevételezésére számítanak. Sok lehet a bűnös ember а VII. kerületben, mert a bírságokból befolyó összegek, melyeket a Szegényház javára hajtanak be, ugyancsak ebben a kerületben vannak a legmagasabb összegben, 350 millióban, előirányozva. Legtöbb fővárosi épület, úgy látszik az V. kerületben van, mert itt közel egy milliárd folyik be bér fejében a kerületi pénztárba, ami az összes bérjövedelmek egy- harmad résize. A kerületek közül a legtöbb kiadást а VI. kerület irányozza elő. közel 11 milliárd összegben. Ebből több mint 8 milliárd városépítési és közüzemi célra van felvéve. Közegészségügyi célokra az 1. kerület fordít a legtöbbet, de ez is csak 52 milliót tesz ki. Jellemző, hogy a sűrűn lakott VII. kerület mindössze 2 milliót kíván közegészségügyi célokra fordítani. Közművelődésre csak a 111. kerületben áldoznak 66 millió erejéig. A tanács fel akarja emelni a kisfogyasztók vfzdíját. ; A nagyfogyasztók árengedményét a kisemberekkel akarja megfizettetni. A városházán megszoktuk, hogy ritkán történnek olvan intézkedések, melyek a közönség nagy tömegeinek javát szolgálnák. A kurzus uralma alatt a városi hatóságok megmutatták, hogyan kell megnehezíteni a lakosság niegélhetését és különösen a nélkülözhetetlen szolgáltatások árának folytonos emelésé- \ el, elsősorban a főváros járult hozzá a polgárság életének megnehezítéséhez. Tetézték a viszonyok súlyosságát azok a korlátozások is, melyeket a főváros tanácsa-a közszolgáltatások terén életbeléptetett s hoztak olyan határozatokat, melyek büntetni voltak hivatva a nagyfogyasztókat, a vállalatokat, a kisfogyasztókkal szemben. Amíg az életben az a természetes rendszer, hogy aki bármiből sokat fogyaszt, az olcsóbban kapja az illető terméket, addig a főváros a háború alatt rendeletet hozott, hogy a gáz, villany és víz nagyfogyasztói tetemesen nagyobb egységárat tartoznak fizetni az elhasznált közszolgáltatásért, mint a kisfogyasztók. Érzékenyen sújtotta ez a rendelet természetszerűleg legelsősorban az iparvállalatokat, gyárakat, vendéglőket. kávéházakat, de az érdekelteknek hiába volt minden protestánsuk, a tanács nem volt hajlandó a büntetésszerű magasabb egységárakat leszállítani. Az új költségvetés nyilvánosságra hozatalával egyidejűleg azután köztudomásúvá vált, hogy a tanács végül hajlandó ennek a tarthatatlan rendelkezésnek részleges módosítására, még pedig abban a tekintetben, hogy a vízfogyasztási egységárakat a nagyfogyasztók számára leszállítja s ezentúl az ösz- szes fogyasztók számára egységes díjszabást állapít meg, I Amíg ez az elhatározás egyrészről örvendetesnek látszik, addig más oldalról élénk tiltakozással kell fogadni a tanács tervét, mert az egységes díjszabás megállapítása egyúttal a kisfogyasztók egységárainak jelentős felemelésével járna, Az 1926. évi költségvetési tervezetet kísérő tanácsi jelentés a vízművek és a vízszolgáltatás helyzetével foglalkozva, megemlíti, hogy 1922-ben a közgyűlés a vízüzemi, vagy üzleti célokra való használatnál különféle egységárakat állapított meg. amelyek természetesen magasabbak voltak a háztartási célokra fogyasztott víz egységárainál. A korona értékének csökkenése folytán az egységárak különböző módosításokon mentek keresztül s jelenleg az egységárak a következők: Üzemi vagy üzleti célokra való használatnál évi 500 köbméter fogyasztásig á 2,040 korona, évi 2,000 köbméterig az egész fogyasztás után á 2,550 korona, 2,000 köbméteren felüli évi fogyasztásnál ä 3,060 korona. A háztartási célokra fogyasztott víz egységára ezidőszerint köbméterenkint a 2,040 korona, a fogyasztott mennyiségre való tekintet nélkül. A .tanács jelentésében hivatkozik arra, hogy az ipari érdekeltségek ’az egységáraknak ezt a megállapítását állandóan panasz tárgyává tették, mert a nagyobb fogyasztásnál a magasabb egységárak az ipari termelést hátrányosan befolyásolták. Elismerve ezeknek a panaszoknak az alaposságát, a tanács egységes vízdíj megállapítását javasolja. még pedig köbméterenkint 2,250 koronában, amely összeg a kalkulációk alapján kiadódó egységár. Megjegyzi egyúttal a jelentés, hogy a főváros nem zárkózik el annak a kommerciális elvnek az érvényesítése elől sem, hogy — amint azt a viszonyok megengedik, — a nagyfogyasztók részére az egységárakból bizonyos kedvezményt biztosítson. Amint ebből látható, a tanács, elkésve ugyan, de rájött régebbi álláspontjának káros mivoltára s a helyett, hogy a nagyfogyasztókat magasabb egységárakkal büntetné, kilátásba helyezi számukra a kereskedelmi életben mindenütt szokásos árkedvezményeket. Tiltakoznunk kell azonban a terv ellen, hogy a nagyfogyasztók egységárainak leszállítását a kis egzisztenciákkal fizettessék meg, mert a mai pénztelen világban, midőn a magánkereskedelem az árak leszorításán fáradozik, a főváros a legnélkülözhetetlenebb közszolgáltatást, a vi/er drágítsa meg. köbméterenkint 210 koronával. A tanács az egységes, általa leszállítottnak nevezett, de tulajdonkénen felemelt vízdíjakat júliustól kezdve kívánja életbeléptetni, de reméljük és hisszük, hogy ahhoz a közgyűlés nem fogja beleegyezését adni. Szállítsa le a főváros a nagyfogyasztók részére igazságtalanul megállapított magas egységárakat és léptessen életbe, mint békében, egységes tarifát, de a kisfogyasztók pohár vízét egyetlen fillérrel sem szabad megdrágítani. ZŐDY SZILÁRD R. szobrász, művész, tanárképző főiskolai szobrász-tanár Tel. : J. 2-71. Műterem : Mária Terézia-tér 8. OETL ANTAL , VASÖNTÖDE ÉS GÉPGYÁR R.-T. I Budapest,, X., Asztalos Sándor-út 9. sz. | TELEFON: József 8—32 ős József 8—31. Néhány érdekes tétel a költségvetésben. А VII. kerület vezet a kerületek közt. — 118 millió aranykoronás költségvetés. — Mért készültek csak most el a munkával.
