Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-07 / 6. szám
Független Budapest 3 Városi csecsemőkórház. — A főváros legújabb szociális intézménye. — A kórházi bizottság legutóbbi ülésén nagyjelentőségű ügyet tárgyal. Márkus Jenő dr. tanácsnok előterjesztést készített, amelyben azt javasolja, hogy Budapesten, lehetőleg a IX. kerületben, nyolcvanágyas csecsemőkórházat létesítsen a főváros, még pedig egy ugyancsak nyolcvanágyas csecsemőgondozóval kapcsolatban. De ez az uj kórház nemcsak a csecsemőket venné fel, hanem azokat az anyákat is, akik erre rászorulnak, azonkívül úgy építenék, hogy sok bejáró beteget is kezelhessenek. Kapcsolatos volna a kórházzal egy tanfolyam is, melyen csecsemőgondozókat képeznének: megindulna tehát egy olyan akció, amely azt célozza, hogy Budapest csecsemőhalandóságát a minimumra csökkentsék. A magunk részéről a legnagyobb örömmel üdvözöljük Márkus tanácsnoknak, illetve a fővárosnak ezt az akcióját. Bár ez alkalommal is meg kell állapítanunk, hogy az ilyen kórházak felépítése és berendezése állami feladat, mégis ebben a kérdésben olyan óriási fontosságú érdekekről van szó, hogy nincs helye a vitatkozásnak, különösen akkor, amikor az semmiféle eredménynyel sem l'iztat. A háború olyan emberveszteséget okozott — és pedig nemcsak a harctéren, hanem itthon is — hogy az ilyen akciót a legnagyobb örömmel kell üdvözölni és nem szabad sajnálni rá .a pénzt, még ha olyan kedvezőtlen viszonyok között vagyunk is, mint ma. Most jelent meg Madzsar József könyve, amely a statisztika adataival világit rá a csecsemőkérdésre. Bár megállapítja, hogy az egész országban Budapesten legkisebb a csecsemőhalandóság, mégis Budapesten rendkívül sok csecsemő pusztul el olyan betegségben, amelyből egy kis gondozással, egy kis segítséggel ki lehetne gyógyítani. Fontos ez nekünk budapestieknek annyiban is, amennyiben a fővárosban a születések száma egyre csökken cs ma már elérkeztünk oda, hogy ha a főváros csupán a természetes szaporodásra volna utalva, akkor lakossága állandóan, esztendőről esztendőre csökkenne. Minden eszközt meg kell tehát ragadnunk arra, hogy legalább azokat tartsuk életben, akik megszülettek. Erre a csecsemőkórház a legalkalmasabb és pedig nemcsak azért, mert nyolcvan ágyat juttat a betegek részére. A kórházban alkalom nyílik a tanulmányozásra, a tudomány fejlesztésére, amire különösen a csecsemőgyógyászat terén van szükség. A széles ambulancia lehetővé teszi,, hogy mindenki részesülhessen a kórház jótéteményeiben, a csecsemőgondozók nevelése pedig a lakosság legszélesebb rétegeiben elterjeszti a csecsemőápolás tudományát. Minden okunk meg van tehát arra. hogy helyeseljük a tervet és örüljünk neki. De még egy szempontra kívánjuk felhívni a főváros törvényhatóságának és a közönségnek figyelmét. A statisztika megállapítja, hogy . a születések arányszáma a Budapestet környező falvakban a legnagyobb és messze felülmúlja az országos átlagot is. Mi ennek az oka? Semmi más mint az, hogy a főváros a maga lakás- politikéíjával kiüldözte magából a sok gyermekes családokat, akik azonban kedvezőtlenebb egészségügyi körülmények közé kerültek, amit a környéken a gyermekhalálozás nagyobb száma is mutat. A csecsemő- kórház természetesen nemcsak a közigazgatási határok közé beszorított Budapest lakosságának lenne szolgálatára. hanem Nagy-Budapestnek is, a főváros tehát némiképpen rekompenzálná elüldözött lakosait. De kétségtelen az is, hogy ha a főváros lendületet ad az ilyen nemes irányú akciónak, a nagyobb és gazdagabb vidéki városok is követni fogják a főváros példáját. A főváros tervét fontosnak, nevezetesnek, igen nagy- jelentőségűnek tartjuk. Olyan tett ez, amely önmagáért beszél és bármikor, amikor a fővárost bántják, amikor intézkedéseit kifogásolják, büszkén és önérzetesen mutathat arra, hogy csecsemőkórházat létesített és az egész ország érdekében kezdett példátadó akciót. Működik a Népjóléti Központ. — Hivatalos bemutatás. — Heteken át tartó szervezés után január 3-án tudvalevőleg megkezdte működését a Népjóléti Központ, amely mint Bárczy István tiz esztendős polgármesterségének dekóruma, került a szoeziális alkotások mesgyéjére. Egy hónapi szakadatlan szervezési munka alatt, amelyből főképen a polgármester, Déri Ferencz alpolgármester és Csereő Hugó dr. a népjóléti központ agilis és fáradhatatlan igazgatója vették ki derekasan a részüket, az egész szervezet mint, mint a legpreezizebb gépezet, őrli meg népsegélyezés hatalmas munkáját. Az intézmény ilyenformán már teljesen beilleszkedett az adminisztráció gépezetébe is, de nem olyanformán, mint a közigazgatás egyéb szervei, amelyek szigorú utasítás szerint igazi gépe;s munkánál egyebet alig végeznek, hanem szigorúan szem előtt tartva a mindennapi élet szükségleteit és követelményeit. A hatalmas alkotás e hónap folyamán azután elérkezik ahoz a fázisához is, amikor hivatalos formában kapcsolódik be a köztudatba. Bárczy István dr. polgármesternek ugyanis az a szándéka, hogy február vége felé hivatalosan is bemutatja a nyilvánosságnak a Népjóléti Központ működését. Ezúttal először fog szerepelni a nyilvánosság előtt egész nagyságában Budapest Székesfővárosnak a népjólét körül megszervezett egész tevékenysége, amely miként ki fog derülni, korántsem merül ki a szervezeti szabályzat rideg alkal i ázásában, hanem szorosan lépést tartva a folyton fejlődő szoeziális intenciókkal, valósággal a népnyomor és szenvedés enyhitésének főütőerén tartja a kezét. Az uj városháza problémája. (Háromféle terv van az elhelyezésre. Terv- pályázatot Írnak ki és szabadságoltatni akarják a pályázatra jelentkező katona-épitészeket. — Ankéten fogják tárgyalni az elhelyezés kérdését.) Évek egész sora óta figyelhetjük meg immár, hogy az uj központi városháza építésének eszméje időnként felbukkan és egy-két hétig foglalkoztatja az illetékes városházi köröket, az építészeket és bizonyos városrendezési ötletezőket, hogy aztán ismét alámerüljön a kedélyeket inkább izgató, aktuális kérdések özönében. — persze anélkül, hogy az uj városháza technikai vagy művészeti megoldása csak egy lépéssel is előbbre jutott volna. Körülbelül egy év előtt az a terv merült fel, hogy tervpályázatot Írnak ki az uj városháza elhelyezésére és építkezésére. A Magyar Építőművészek Szövetsége azonban a terv akadályául felvetette azt a kifogást, hogy az építészek közül sokan hadba vonultak s nem lenne helyes, ha ezek a pályázaton való részvételtől elesnének. Akkor nem tudtak megegyezni ebben a kérdésben s a tervpályázat eszméje ezzel holtpontra jutott. A főváros építkezési ügyosztályában újabban ismét sokat foglalkoznak az uj városháza elhelyezésének kérdésével, amelyet a városházi hivatalok szétszórtsága és más körülmények most már nem engednek teljesen háttérbe szoritani. A kérdés újabb fejleményeit illetékes részről a következőkben mondta el a »Független Budapest« munkatársának: — A háború csak ideig-óráig fojthatta el a munkálkodás ösztönét. Építkezési téren nagy feladatok kivitele vár reánk és a megoldás módozatait keresni van bőven időnk. A megoldás nehéz, az uj városháza kérdésében talán a legnehezebb a tervbevett építkezések között s helytelenül cselekednénk, ha nem használnék ki az évekre nyúló háború idejét a kérdés előkészítésére. Ezért minél inkább húzódik el a háború, annál tarthatatlanabbá válik az a régebbi álláspont, hogy a hadbavonult építészek miatt nem lehet hozzád fogni az uj városháza problémájának megoldásához. — Az építőművészek szövetségének tavalyi álláspontja már akkor sem talált osztatlan helyeslésre. Épen az ő érdekük, hogy a háború alatt alkotó invenciójukat ne kelljen teljesen parlagon hevertetniök. A háború után amúgy is el lesznek halmozva más feladatokkal, most pedig túlságosan is ráérnek belemerülni a tervezgetésbe. A hadbavonult építészek dolgában tennünk kell valamit. Most folynak a tanácskozások, hogy mindéit hadbavonult építészt, aki a pályázatott való részvételre kötelezi magáit, szabadságollasson-e a főváros. Ezt az álláspontot a városházán az illetékesek általában hajlandók elfogadni, megvalósítása azonban a katonai hatóságok magatartásától is függ. Eddig nincs végleges döntés e tekintetben. — A kiírandó tervpályázat az eddigiek szerint teljesen szabad teret fog engedni a városrendező eszméknek. A helyet tehát nem fogjuk megjelölni, azonban, amennyire eddig a kérdéssel foglalkoztunk, az elhelyezésre nézve három felfogás alakult ki. Az egyik alternative szerint az új városháza az Erzsébet-tér és a Vilmos c-ászár-út közt párhuzamosan épült házak helyét foglalná el. Két oldalról a Fürdő-utca és a Deák Ferenc-tér szabja meg a kiszemelt telek komplexum határát. így az Andrássy-út meghosszabbításának kérdésében is végre elhatározásra kellene jutni ezzel az üggyel kapcsolatban. A második kombináció az Erzsébet sugáréit eszméjével köti össze az uj városháza építését. Ebben az esetben az uj városháza a főváros tulajdonában levő Károly-körut 15. száméi ház és az Orczy-ház helyén épülne, mely u'óbbit a főváros magvásárolná s ezzel IV. Károly király útjáról a régi Pestnek ez a korhadt maradványa is eltűnne. A harmadik terv szerint a városháza a mostani helyén épülne fel s ha aztán megvalósul, az Erzsé- bet-sugárút, akkor parkos térséget létesítenénk a Városháza elé. Éz a harmadik terv technikailag a legnehezebben vihető ki, mert az építkezés alatt nagy gondot adna a városi hivatalok megfelelő elhelyezése. — A felmerült eszmék hosszas és igen beható mérlegelést igényelnek s épen ezért akarjuk már most foglalkoztatni velük az építészeket és az illetékes köröket, hogy bőven legyen idő a legjobb eszme megérlelésé- hez. A főváros mindenesetre konkrét stádiumba akarja juttatni az ügyet s ezért néhány héten belül tanácskozási fog tartani ebben a kérdésben az összes illetékes fórumok bevonásával. Ismertetni fogjuk az eddig felmerült eszméket s módot adunk arra, hogy a különféle, hozzászólásra igénnyel biró hatóságok és testületek kifejthessék nézetüket. A belügyminisztériumot, a közmunkák tanácsát, de ezenkívül a Mérnökegylet s a Magyar Építőművészek Szövetsége képviselőit is meghívjuk, hogy úgy a hatósági, mint a művészeti szempontok kifejezésre juthassanak ennél a kérdésnél. — A közeljövő igy ki fogja alakítani a kérdés fő irányelveit s remélhető, hogy az nem fog úgy végződni, mint az Erzsébet- emlékmű elhelyezése, dacára, hogy — ismétlem — nem kötjük meg az építőművészek és városrendezők kezét a hely megválasztása dolgában. Hogy a megépítésre aztán mikor nyílik meg a pénzügyi lehetőség, erről ma még kombinációba sem lehet bocsátkozni. Bizonyos azonban, hogy ha a háború után minden tekintetben uj éra kezdődik a főváros életében s Budapest igazi királyi rezidencia is lesz, a városházának a fővároshoz méltó, impozáns, művészépületben való elhelyezése sem késhet sokáig. «ЙХ Salgótarjáni-, petrozsényi-, annavölgyi-, szászvári-, nagymányoki-, karwini-, ostraui- és porosz <P\S szenet; szászvári-, ostraüi és karwini kovácsszenet; pirszéngyári és légszeszgyári pirszenet ipari, gazdasági és háztartási célokra, minden vasúti és hajóállomásra, Budapesten fuvarokban és zsákokban is szállít szénnagykereskedés Budapest, V., Erzsébet-tér 19. TELEFONSZÁMOK: 73-96, 73-97, 73-98, 73-99, 156 -56, 172-26. SALAMON JAKAB ÉS TSA
