Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-12 / 50. szám
Független Budapest A sötét Budapest. — Az Országos Szénbizottság felelős a gázgyári üzemzavarért. — (A Független Budapest tudós Hójától.) Mire ezek a sorok megjelennek, minden vaiószinü- ség szerint véget ér a gázművek kálváriája. Ez a monstre-üzem, amelyre a legnagyobb büszkeséggel tekinthet a főváros minden polgára, több napig kénytelen volt a gázszolgáltatást beszüntetni, mert eddig még kissé homályos okból rossz szén került a kazánokba s a lerakodó salak csirájában megfojtotta a gázfejlesztést. A főváros is, a gázgyár is adott ki hosszabb kommünikét a szégyenletes üzemzavarról. Mindkettőből kiderül, hogy sem a tanács, sem a gázgyár vezetősége nem szándékszik a felelősséget olyan tényezőkre áthárítani, ámeneket bármilyen okból nem lehet felelősségre vonni. Mindkettőnek az az intenciója, hogy a közvetlen bűnösnek bűnhődnie kell, akárki legyen is az s akármilyen helyen is üljön. Kitetszik ebből, hogy az a vád, mintha a gázgyár igazgatósága menekülni akarna a felelősség alól, legalább is indokolatlan. A felelősség kérdésére nézve érdekesnek tartjuk, hogy regisztráljuk egy olyan szakértő véleményét, aki tárgyilagosan ítéli meg az üzemzavar közvetlen okait: — Az az állítás, — mondotta nekünk ez a szakértő — hogy vegyvizsgálatnak kellett volna megelőznie a szén felhasználását, legalább is naiv, mert nincs az a gázgyár szakember, aki a feladó állomásból ne tudná minden vegy- vizsgálat nélkül megállapítani, hogy gázgyártásra alkalmas-e a szén, vág}' sem ? Egészen bizonyos, hogy arról a szénről is, amely az üzemzavart okozta, minden kétséget kizáróan meg lehetett ezt a körülményt állapítani. Ha mégis a vegyvizsgálat azt eredményezte, hogy a szén alkalmas a gázgyártásra, de enek dacára bekövetkezett a katasztrófa, akkor azt a veszélyt kell felelősségre vonni, aki a vegy- vizsgálatban is tévedhetett. A nagy gyakorlat eredményezi, hogy a szénnek gyári célokra való felhasználásánál minden fajtájú kalóriának alkalmassága meg van állapítva. Nevetséges volna tehát, hogy most azon vi í tkozzunk, hogy. az a szén, amely az üzemzavart okozta, vegyészi szempontból alkalmas volt-e a gázgyártásra, vagy sem? Ha a gázgyár vegyészei precízen megállapították volna, hogy melyik széntelepről került ki az az ominózus szén, semmiesetre sem követhették volna el azt a felháborító hibát, hogy megengedjék ennek a szénnek felhasználását. Ami pedig a helyrehozatalt illeti, nem szabad túlságos optimizmussal kezelni ezt a kérdést. A főváros gázfogyasztó közönsége örülhet, ha szerdáig elmúlik az üzemzavar, olyan nehéz munkát ad a retorták faláról való lekalapácsolása annak a megkövesedett anyagnak, amely a gázfejlesztést akadályozza. A gázgyár kommünikéjének és ennek a szakértői véleménynek egybevetéséből világos, hogy a hibát az követte el, aki a vegyvizsgálatnál alkalmasnak találta a szenet a gázgyártásra, holott már a szén feladó állomásából megállapíthatta volna, hogy a felhasználás nyomán okvetlenül be kell következnie az üzemzavarnak. A kérdésnek ezt az oldalát a vizsgálat mindenesetre tisztázni fogja. De hátramarad a másik része, az tudniillik, hogy miért kellett ennek az üzemzavarnak bekövetkeznie, amikor a kormány komoly ígéretet tett arra, hogy a gázgyár megfelelő mennyiségű gázszenet fog kapni ? Erre a«kérdésre is megadja a feleletet a gázgyár kommünikéje, amely a sorok között megállapítja az országos szénbizottság felelősségét. Kiderül ebből a kommünikéből, hogy a szén bizottság önkényesen rendelkezik a szénmennyiség szétosztása felett. De szakkörökből figyelmeztetnek arra is, hogy ugyanez a szén- i zottság zárja el her melice a különféle porosz szén behozatalának korlátlanságát azáltal, hogy csak azoknak a porosz szénbányáknak exportját engedi meg, amelyek az általa kontemplált áron szállítanak. Ebből következik azután, hogy az exportból kizárt bányák, vállalkozók és kereskedők Galíciát és Ausztriát keresik fel áruikkal. Meg lehet állapítani, hogy az osztrák tartományokban sehol egy pillanatra sem volt és nem is lesz szénhiány, mert azok ott vásárolhatnak, ahol akarnak s ha néhány fillérrel drágábban is fizetik meg itt-ott a szenet, de legalább soha szénhiány be nem következhetík náluk. Ugyanez a helyzet volt Magyarországon is, amig az országos szénbizottság a kezébe nem vette a szén ellátás szabályozását, Ran Gottlob- nak úgynevezett energiája aztán azt eredményezte, hogy a porosz szénkereskedelem a konjunktúra hiánya miatt lehetőleg csak a szállítás minimumára szorítkozik. Holott világos, hogy a nagy árüuzsora mellett, amely nálunk meglehetős szabadon garázdálkodik, a fogyasztó publikum legkevésbé azt érezte volna meg, ha a kellő mennyiségbén. és minőségben beözönlő szenet néhány fillérrel drágábban kellett volna megfizetnie. A kormány tehát legelébb az országos szénbizottságnál csináljon rendet, szüntesse meg a bizottság autokrata uralmát és tegye lehetővé, hogy kellő szakértelemmel s főleg a fogyasztók tökéletes kielégítésével történjék a szénelosztás. A főváros és a rayon- rendszer. — A Független Budapest tudósitójától. — Régóta képviseljük azt az álláspontot, hogy a főváros és a Közélelmezési Hivatal között a mai nehéz idők komolyságának megfelelő kooperecióra van szükség. Az utóbbi napokban ismét előfordult, hogy ezt az annyira szükséges összhangot megbontani próbálták. Soha el nem hangzott nyilatkozatokat korpoltáltak, megtörtént nyilatkozatokat pedig olyan beállításban éleztek ki, amely alkalmas arra, hogy a főváros és Közélelmezési Hivatal közt mind mélyebbre árkolja az ellentéteket. Ezeket a retrográd törekvéseket annál erőssebben el kell ítélni, mert semmi alapjuk nincsen, hiszen a fővárosnak és a Közélelmezési Hivatalnak célja egy és ugyanaz: miként lehetne a főváros lakosságának élelmezését az adott viszonyok közt minél dusabban és minél kevesebb bajjal ellátni ? A főváros tizes bizottsága és a hosszú szünet után ismét akcióba lépett népélelmezési bizottság a körzeti rendszer behozatalával szemben aggályokat támasztott és ezt tudomására is hozta a Közélelmezési Hivatalnak. E körül a véleménynyilvánítás körül, amely kétségtelenül nemcsak joga, de kötelessége is a fővárosnak, újultak ki a mesterségesen szított differenciák. Holott mi sem természetesebb, minthogy a főváros, amelynek hivatása, hogy a főváros ellátásának speciális érdekei felett őrködjék, állást foglal a rayonirozás • kérdésében is. Persze ismét kiütközik itt a főváros régi baja, az t. i., hogy semmi önállósággal nem rendelkezik a közélelmezés intézése körül. Miután pedig ezen a helyzeten változtatni nem lehet, a fővárosnak minden erővel azon kell lennie, hogy ezt a kritikai szerepét minél alaposabban gyakorolhassa s viszont a Közélelmezési Hivatal részéről a legfigyelmesebb meghallgatás illeti meg a főváros szavát. Mindenképen rossz utón járnak tehát azok, akik erőnek erejével éket akarnak verni a főváros és a Közélelmezési Hivatal működése közé. A fővárosnak van eg}' kétségtelenül komoly és erős érve a rayonirozással szemben: az áríi- hiány. Már a burgonyáéi osztásnál is meg lehetett figyelni, hogy a füszerkereskedők bevonása csak igen kevéssé csökkentette az ácsorgást, mert, amint a burgonyabehozatalban zavarok állottak be, a. közönség újra csakis a községi bódék előtt állott fel és a fűszerkereskedőknél senki sem jelentkezett árúért. A fővárosnak is az volt a módszere, hogy csak' akkor adott a füszerkereskedőknek burgonyát, ha már a községi bódékat kellően ellátta és igy a közönség hozzászokott ahhoz, hogy valószínűbb, hogy kap burgonyát, ha egyenesen a községi üzletekhez fordul. A Közélelmezési Hivatalnak komoly megfontolás tárgyává kell tennie ezt a szempontot, mert kétségtelen, hogy ha nem lesz elegendő árú, vagy ha a felhozatalban gyakoriak lesznek a zavarok, a közönségnek most az a reménye sem marad meg, hogy oda fordulhat, ahol nagyobb készletekre van kilátás. Az uj rendszer olyan lesz, hogy sehol sem lesznek nagyobb készletek, hanem sok száz bolt között arányosan osztják el az amúgy is kevés árut. Nagyon kérdéses igy, hogy nem-e lesz még nogyobb az elégedetlenség, ha ekként egy-egy elárusitóhelyre csak igen kevés áru jut és az illető üzletbe utalt vevők más elárusító helyen sem kaphatnak árut. A közönségnek mindenesetre nagyobb volt a biztonságérzete abban az irányban, hogy kap árut, amikor a bódék előtt kellett ácsorogni és utóvégre még az ácsorgás elkerülésénél is fontosabb, hogy a közönség imuAi П fest, tisztit! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. I mw V fi lelj Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
