Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-12 / 50. szám

Tizenkettedik évfolyam. 1917. december 12. 50. szám. 35^ Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. « Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. + Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR> SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: 13.VIRÄGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. A fővárosnak csak hálával lehet gondolnia arra az erélyre, amellyel Hadik János gróf miniszter a magyar közélelmezési érdekeket képviseli. Ha az osztrá­kok többet követelnek, mint amennyit a magyar termelők adhatnak nekik s akadna olyan élel­mezési tényező, amely ezt a követelést akár­milyen okból honorálni szeretné is, egyedül -a főváros bőrére menne ez a vásár. Világos ugyanis mindenki előtt, aki a magyar termelési rendszert és elosztási szervezetét ismeri, hogy a termelők nem a maguk használatára visszatartott mennyi­ségből csípnék le az-Ausztriának Ígért többletet, hanem abból árrészből; amely a fővárosba kerül. Amikor tehát a közélelmezési miniszter most megkeményitette még jobban a gerincét és a bécsiekkel szemben az állását kötötte ahoz, hogy nem ad több élelmiszert, mint amennyire köte­lezettséget vállalhat, legelsősorban a főváros polgárságának érdekeiért tartotta oda a hátát és teremtette meg a kabinetkérdést. Ebből a körülményből azután két messze­menő következtetés vonható le. Az egyik Hadik miniszternek az az érdeme, hogy Budapestnek és a magyar városoknak érdekeit semmi körülmé­nyek között nem volt hajlandó kiszolgáltatni Ausztriának: a másik pedig az, hogy ez a kor­mány egészen más szemüvegen át nézi a fő­várost, mint nézték Tiszáék. A munkapárti rezsim alatt a főváros minden kívánsága, követelése, joga rögtön lomtárba került, mihelyt ezt a ha­talmi érdek úgy kívánta. S ezúttal mi máshoz fűzhették az osztrákok szemérmetlen követelé­seiket, mint ahhoz a fikcióhoz, hogy a magyar közélelmezési miniszter deferálni fog a hatalmi érdeknek ? A fikció — becsületére legyen mondva Hadik miniszternek — továbbra is fikció maradt s Hadik maradásából a főváros polgársága közvetve meg­nyugvást szerezhet abban az irányban is, hogy élelmezési érdekei továbbra is jó kezekben ma­radnak. De vájjon ez a megnyugvás olyan-e, amely­nél meg kell állania a polgárságnak ? Semmi­esetre sem. Ha valamikor szerepe volt annak a hires magyar közmondásnak, hogy »ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel«, úgy bizonyára szükség van erre most is, talán jobban, mint valaha. A kormány, s benne Hadik János gróf gyönyörűen bebizonyították, hogy a városi pol­gárság érdekeit a legvégsőkig szem előtt tartják. De ahoz, hogy ezt az álláspontot továbbra is kellő súllyal képviselhessék, mindenesetre szük­ségük van a városi társadalmak kifejezett támo­gatására. Szükségük lehet arra, hogy a főváros törvényhatósága, mint legjobban érdekelt fél, egyhangúan fejezze ki köszönetét és elismerését a közélelmezési miniszternek s biztosítsa leg­messzebbmenő bizalmáról mindaddig, amig ha­sonló eréHyel fogja megvédeni a főváros élel­mezési érdekeit. Ha a közgyűlés ezzel az erkölcsi manitésztá­déval kinyitja egészen az osztrákok szemét s felvilágosítja őket arról, hogy nekünk se fenékig tejfel az élet, egyszersmindenkorra útját vág­hatja nemcsak annak, hogy többet akarjanak, mint amennyit kaphatnak tőlünk, de' annak is, hogy akadjon esetleg olyan kormány és köz- élelmezési miniszter, amely a háború alatt neg­ligálni -merje Budapest- polgárságának zavartalan ellátását csak azért,- hogy a Lajtán túl rokon- szenvet szerezzen magának. MÉRLEGEN. ' • •* A főkapitány szerencsés kézzel fogta meg a gázhiány folytán be­következett szomorú állapotot. A főváros közbizton­sága semmivel sem lett rosszabb azáltal, hogy éjszakai sötétség borult az utcákra, sőt talán meg is javult valamivel, mert csökkent a duhaj emberek száma és kevesebb lett az éjszakifi fitarákddás. Az abnormis hóesés okozta bajokat is igen tapintatosan simították el. Egész sereg katona szorgoskodott a fontosabb út­vonalakon és közlekedési csomópontokon, hogy türhe többé tegye az utcákon való járást-kelést és meg­könnyítse a villamos vállalatok súlyos feladatát. Fő­kapitányunk tehát megállaná a garat, ha — amint hírlik — nem szeenirozná teljes gőzzel a gázgyár bűnös­ségéről szóló legendát. Elvégre annak a megállapítása, hogy kinek vagy kiknek hibájából következett be a gázgyári üzemzavar, legelsősörban a főváros vezető­ségének a feladata s mindenki meglehet győződve arról, hogy sem Bárczy, sem a tanács nem fog kitérni c feladat teljesítése alól. Semmi szükség sincs tehát arra, hogy időnek előtte bármilyen irányban befolyásol- tassék ez a hivatalos vizsgálat. * Höfer osztrák közélelmezési miniszter, sőt Landwehr tábornok is, aki a katonai élelmezés legfőbb parancsnoka, milyen nobilisek lettek egyszerre, hogy a főváros komoly bajba kenik! Mi Bárczy helyében a nevükben vizitelő fő­hadnagynak a segitségajánlásra azzal áz egyszerű kérdéssel feleltünk volna, hogy ezek a derék jó osztrák urak miért nem támogatják egész hivatalos hatalmuk­kal a magyar kormányt, hogy elegendő szenet és megfelelő minőségűt kaphassanak a gázgyárak ? Mert tagadhatatlan, hogy az egész elkeserítő mizéria abból a közigazgatási torzsalkodásból keletkezeit, hogy a magyar kormány minden ereje megfeszítésével sem bírja a katonai apparátust s főleg az osztrákot arra kényszeríteni, hogy a szénküldemények arra az időre érkezzenek meg Budapestre, amikorra a mi végső szükségünk parancsolja. S ha most mindazonáltal épen az osztrák apparátus legfőbb doktorai nyugati előzékenységgel felkínálják a segítségüket, hát akarat­lanul is eszünkbe jut, hogy semmi egyéb ez, mint —- eső után köpenyeg! * A tisztviselők megrendszabályozása, mint egyik polgármesteri intéz­kedés, bombaként hat a fülre, amely hozzászokott már ahoz a dicsérethez, amellyel a főváros tisztviselői ka­rát szokták illetni. Remélhetőleg, ez a kellemetlen haj­szál is csak egyes hivatalnokok hibájából került a levesbe s nem rontja el azoknak az étvágyát, akik ideálisnak szeretnék látni a közigazgatást. A közgyűlés tisztázza a felelősség kérdését a széneilátásban. — A Független Budapest tudósítójától. — A szerdai közgyűlés napirendjén, mint érte­sülünk, sokkal nagyobb mértékben fog szere­pelni a gázgyár üzemében beállott zavar, mint azt a tárgysorozat sejtetni engedi. A közgyűlési tárgysorozatban ugyanis a ren­des tárgyak között harmadiknak állította be a tanács a bizottsági és tanácsi előterjesztést, a fővárosnak szénnel való ellátása ügyében. Ez előterjesztés elsősorban a tanács jelentését tar­talmazza azokról az intézkedésekről, amelyeket a közönség fütöszene dolgában ezideig tettek, azután következik a gázgyár beszámolója, ame­lyet Ripka Ferenc dr. vezérigazgató ellenjegy­zett s végezetül az elektromosművek szénellá­tásáról szóló jelentéssel fejeződik be. Éhez az előterjesztéshez a bizottsági tagok megkapják azt a sürgős jelentést, amelyet a gázgyár igaz­gatósága a legutóbbi eseményekkel kapcsola­tosan készített. Ennek folytán alkalma nyílik a közgyűlésnek arra, hogy a legszélesebb meder­ben foglalkozzék ezzel az akut •kérdéssel. Értesülésünk szerint ez meg is fog történni. A tanács intenciója az, hogy egyszersminden­korra tisztázódjék a közgyűlésen az a kérdés, hogy a bekövetkezett üzemzavarért kit terhel a felelősség? Ennek alapján előreláthatólag Bárey polgármester, vagy Vita Emil dr. előadó s tanács­nok minden részletre kiterjedően ismertetni fogja a szénelllátás kérdésében a kormánynyal foly­tatott tárgyalásokat s aktaszemen fogja bizo­nyítani, hogy sem a tanácsot, sem a gázgyárak vezetőségét semminemű felelősség nem terhelheti. mert kellő időben és megfelelő nyomatékosság­gal megtettek minden lehetőt, hogy a mostanihoz hasonló üzemzavar be ne következzék. A gázgyár nevében Ripka Ferenc dr. fog reflektálni Hantos Elemér dr. kererkedelmi állam­titkárnak arra a vádjára, hogy a gázgyárnak módjában lett volna a tartalékolt szénmennyisé­get használni addig, amig megfelelő minőségű szenet kap, ha a gyakorlatban ismeretién szén­nel járható s tényleg bekövetkezett üzemzavart meg akarta volna akadályozni. Egészen bizonyos, hogy a bizottsági tagok túlnyomó része élesen meg fogja támadni az Országos Szénbizottságot, amelynek »jóakaratá­ból« került a főváros a mai szégyenletes hely­zetbe. Követelni fogják, hogy a kormány szol­gáltasson elégtételt a főváros megsanyargatott polgárságának azáltal, hogy a hátralevő téli hónapokra kimélje meg legalább a mostanihoz hasonló mizériáktól. Valamilyen formában természetesen szóvá- teszik még Serényi Béla gróf keresk. miniszter­nek a képviselőházban tett kijelentéseit is s ezzel kapcsolatosan szögezik le a főváros álláspontját. 11

Next

/
Thumbnails
Contents