Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-12 / 50. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. december 12. 50. szám. 35^ Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. « Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. + Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR> SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: 13.VIRÄGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. A fővárosnak csak hálával lehet gondolnia arra az erélyre, amellyel Hadik János gróf miniszter a magyar közélelmezési érdekeket képviseli. Ha az osztrákok többet követelnek, mint amennyit a magyar termelők adhatnak nekik s akadna olyan élelmezési tényező, amely ezt a követelést akármilyen okból honorálni szeretné is, egyedül -a főváros bőrére menne ez a vásár. Világos ugyanis mindenki előtt, aki a magyar termelési rendszert és elosztási szervezetét ismeri, hogy a termelők nem a maguk használatára visszatartott mennyiségből csípnék le az-Ausztriának Ígért többletet, hanem abból árrészből; amely a fővárosba kerül. Amikor tehát a közélelmezési miniszter most megkeményitette még jobban a gerincét és a bécsiekkel szemben az állását kötötte ahoz, hogy nem ad több élelmiszert, mint amennyire kötelezettséget vállalhat, legelsősorban a főváros polgárságának érdekeiért tartotta oda a hátát és teremtette meg a kabinetkérdést. Ebből a körülményből azután két messzemenő következtetés vonható le. Az egyik Hadik miniszternek az az érdeme, hogy Budapestnek és a magyar városoknak érdekeit semmi körülmények között nem volt hajlandó kiszolgáltatni Ausztriának: a másik pedig az, hogy ez a kormány egészen más szemüvegen át nézi a fővárost, mint nézték Tiszáék. A munkapárti rezsim alatt a főváros minden kívánsága, követelése, joga rögtön lomtárba került, mihelyt ezt a hatalmi érdek úgy kívánta. S ezúttal mi máshoz fűzhették az osztrákok szemérmetlen követeléseiket, mint ahhoz a fikcióhoz, hogy a magyar közélelmezési miniszter deferálni fog a hatalmi érdeknek ? A fikció — becsületére legyen mondva Hadik miniszternek — továbbra is fikció maradt s Hadik maradásából a főváros polgársága közvetve megnyugvást szerezhet abban az irányban is, hogy élelmezési érdekei továbbra is jó kezekben maradnak. De vájjon ez a megnyugvás olyan-e, amelynél meg kell állania a polgárságnak ? Semmiesetre sem. Ha valamikor szerepe volt annak a hires magyar közmondásnak, hogy »ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel«, úgy bizonyára szükség van erre most is, talán jobban, mint valaha. A kormány, s benne Hadik János gróf gyönyörűen bebizonyították, hogy a városi polgárság érdekeit a legvégsőkig szem előtt tartják. De ahoz, hogy ezt az álláspontot továbbra is kellő súllyal képviselhessék, mindenesetre szükségük van a városi társadalmak kifejezett támogatására. Szükségük lehet arra, hogy a főváros törvényhatósága, mint legjobban érdekelt fél, egyhangúan fejezze ki köszönetét és elismerését a közélelmezési miniszternek s biztosítsa legmesszebbmenő bizalmáról mindaddig, amig hasonló eréHyel fogja megvédeni a főváros élelmezési érdekeit. Ha a közgyűlés ezzel az erkölcsi manitésztádéval kinyitja egészen az osztrákok szemét s felvilágosítja őket arról, hogy nekünk se fenékig tejfel az élet, egyszersmindenkorra útját vághatja nemcsak annak, hogy többet akarjanak, mint amennyit kaphatnak tőlünk, de' annak is, hogy akadjon esetleg olyan kormány és köz- élelmezési miniszter, amely a háború alatt negligálni -merje Budapest- polgárságának zavartalan ellátását csak azért,- hogy a Lajtán túl rokon- szenvet szerezzen magának. MÉRLEGEN. ' • •* A főkapitány szerencsés kézzel fogta meg a gázhiány folytán bekövetkezett szomorú állapotot. A főváros közbiztonsága semmivel sem lett rosszabb azáltal, hogy éjszakai sötétség borult az utcákra, sőt talán meg is javult valamivel, mert csökkent a duhaj emberek száma és kevesebb lett az éjszakifi fitarákddás. Az abnormis hóesés okozta bajokat is igen tapintatosan simították el. Egész sereg katona szorgoskodott a fontosabb útvonalakon és közlekedési csomópontokon, hogy türhe többé tegye az utcákon való járást-kelést és megkönnyítse a villamos vállalatok súlyos feladatát. Főkapitányunk tehát megállaná a garat, ha — amint hírlik — nem szeenirozná teljes gőzzel a gázgyár bűnösségéről szóló legendát. Elvégre annak a megállapítása, hogy kinek vagy kiknek hibájából következett be a gázgyári üzemzavar, legelsősörban a főváros vezetőségének a feladata s mindenki meglehet győződve arról, hogy sem Bárczy, sem a tanács nem fog kitérni c feladat teljesítése alól. Semmi szükség sincs tehát arra, hogy időnek előtte bármilyen irányban befolyásol- tassék ez a hivatalos vizsgálat. * Höfer osztrák közélelmezési miniszter, sőt Landwehr tábornok is, aki a katonai élelmezés legfőbb parancsnoka, milyen nobilisek lettek egyszerre, hogy a főváros komoly bajba kenik! Mi Bárczy helyében a nevükben vizitelő főhadnagynak a segitségajánlásra azzal áz egyszerű kérdéssel feleltünk volna, hogy ezek a derék jó osztrák urak miért nem támogatják egész hivatalos hatalmukkal a magyar kormányt, hogy elegendő szenet és megfelelő minőségűt kaphassanak a gázgyárak ? Mert tagadhatatlan, hogy az egész elkeserítő mizéria abból a közigazgatási torzsalkodásból keletkezeit, hogy a magyar kormány minden ereje megfeszítésével sem bírja a katonai apparátust s főleg az osztrákot arra kényszeríteni, hogy a szénküldemények arra az időre érkezzenek meg Budapestre, amikorra a mi végső szükségünk parancsolja. S ha most mindazonáltal épen az osztrák apparátus legfőbb doktorai nyugati előzékenységgel felkínálják a segítségüket, hát akaratlanul is eszünkbe jut, hogy semmi egyéb ez, mint —- eső után köpenyeg! * A tisztviselők megrendszabályozása, mint egyik polgármesteri intézkedés, bombaként hat a fülre, amely hozzászokott már ahoz a dicsérethez, amellyel a főváros tisztviselői karát szokták illetni. Remélhetőleg, ez a kellemetlen hajszál is csak egyes hivatalnokok hibájából került a levesbe s nem rontja el azoknak az étvágyát, akik ideálisnak szeretnék látni a közigazgatást. A közgyűlés tisztázza a felelősség kérdését a széneilátásban. — A Független Budapest tudósítójától. — A szerdai közgyűlés napirendjén, mint értesülünk, sokkal nagyobb mértékben fog szerepelni a gázgyár üzemében beállott zavar, mint azt a tárgysorozat sejtetni engedi. A közgyűlési tárgysorozatban ugyanis a rendes tárgyak között harmadiknak állította be a tanács a bizottsági és tanácsi előterjesztést, a fővárosnak szénnel való ellátása ügyében. Ez előterjesztés elsősorban a tanács jelentését tartalmazza azokról az intézkedésekről, amelyeket a közönség fütöszene dolgában ezideig tettek, azután következik a gázgyár beszámolója, amelyet Ripka Ferenc dr. vezérigazgató ellenjegyzett s végezetül az elektromosművek szénellátásáról szóló jelentéssel fejeződik be. Éhez az előterjesztéshez a bizottsági tagok megkapják azt a sürgős jelentést, amelyet a gázgyár igazgatósága a legutóbbi eseményekkel kapcsolatosan készített. Ennek folytán alkalma nyílik a közgyűlésnek arra, hogy a legszélesebb mederben foglalkozzék ezzel az akut •kérdéssel. Értesülésünk szerint ez meg is fog történni. A tanács intenciója az, hogy egyszersmindenkorra tisztázódjék a közgyűlésen az a kérdés, hogy a bekövetkezett üzemzavarért kit terhel a felelősség? Ennek alapján előreláthatólag Bárey polgármester, vagy Vita Emil dr. előadó s tanácsnok minden részletre kiterjedően ismertetni fogja a szénelllátás kérdésében a kormánynyal folytatott tárgyalásokat s aktaszemen fogja bizonyítani, hogy sem a tanácsot, sem a gázgyárak vezetőségét semminemű felelősség nem terhelheti. mert kellő időben és megfelelő nyomatékossággal megtettek minden lehetőt, hogy a mostanihoz hasonló üzemzavar be ne következzék. A gázgyár nevében Ripka Ferenc dr. fog reflektálni Hantos Elemér dr. kererkedelmi államtitkárnak arra a vádjára, hogy a gázgyárnak módjában lett volna a tartalékolt szénmennyiséget használni addig, amig megfelelő minőségű szenet kap, ha a gyakorlatban ismeretién szénnel járható s tényleg bekövetkezett üzemzavart meg akarta volna akadályozni. Egészen bizonyos, hogy a bizottsági tagok túlnyomó része élesen meg fogja támadni az Országos Szénbizottságot, amelynek »jóakaratából« került a főváros a mai szégyenletes helyzetbe. Követelni fogják, hogy a kormány szolgáltasson elégtételt a főváros megsanyargatott polgárságának azáltal, hogy a hátralevő téli hónapokra kimélje meg legalább a mostanihoz hasonló mizériáktól. Valamilyen formában természetesen szóvá- teszik még Serényi Béla gróf keresk. miniszternek a képviselőházban tett kijelentéseit is s ezzel kapcsolatosan szögezik le a főváros álláspontját. 11
