Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-31 / 5. szám
о Független Budapest Dr. Hecht Ernő fővárosi bizottsági tag, a Következőkben fejtette ki véleményét a városi pártról a »Független Budapest« munkatársa előtt: — Puritán, haladó irányú, radikális pártra szükség van; ehhez nem férhet szó. En azonban a gyakorlati megvalósítás szempontjából kivánok hozzászólani a kérdéshez. Felfogásom szerint: a főváros jelenlegi szervezete és autonómiája mellett életképességgel biró városi párt nem alakítható. — A hatalom birtokára, illetve a hatalom megszerzésére való kilátás nélkül nem lehet sikeresen pártot szervezni. Enélkül egy városi párt fennállás sát és fenmaradását lehetségesnek nem tartom. — A legelemibb társadalmi alakulatoknál, a legegyszerűbb egyesüléseknél még ha tisztán aitruisztikus célzattal alakultak is, a keletkező pártok mindig arra törekszenek, hogy az ügyek intézését magukhoz ragadják. All ez fokozott mértékben azokra a szervezetekre, melyek akár tagjaiknak, akár a nép szélesebb rétegeinek, vagy az egész nemzetnek erkölcsi vagy anyagi érdekeit hivatottak gondozni. A városi párt is esők abban az esetben találna hívekre s a párt- fegyelni el is minden iekintetben követő tagokra, ha a párthiveknek kilátásuk volna arra, hogy idővel hatalomra jutva, a hatalom végrehajtása körében eszméikat, szándékaikat a maguk párthívei útján megvalósíthatják. — Szinte történelmi tapasztalat, hogy a legideálisabb programmal biró pártok programmja keretébe mindig beleilleszkednek oly egyének is, akik adandó alkalommal jogosult vagy jogosulatlan egyéni érdekeiket is elő akarják mozdítani. Épen ezek lesznek rendszerint a pártoknak leghívebb támaszai, akik a párt érvényesülését elősegítik, pedig valójában ezek azok, akik a párt romlásának magvát hordják magukban. — Kétségtelenül megállapítható, hogy a főváros mai szervezete és autonómiája mellett semmiféle párt a maga akaratát nem érvényesítheti, végre nem hajthatja, híveit a hatalom részeseivé nem teheti. Ebből folyik, hogy egy városi párt nem várhatná tagjaitól a kellő ambíciót, a párthoz való törhetetlen ragaszkodást, a párt érdekében való agitációt és a pártfegyelemnek való alávetést. Ez az utóbbi különösen a mi közgyűlésünk szervezete mellett majdnem lehetetlen, mert hiszen a kerületi tagoltság amúgy is kizárja, hogy a pártvezetőség az illető párttag pozíciójára valami különös befolyást gyakorolhasson. — Önérzetes és talán kevésbé önérzetes bizottsági tag is egy gyakorlati cél elérésére belátással nem biró pártszervezet keretén belül a párt érdekében bajosan volna fegyelmezhető és a szerteágazó érdekeltségek folytán inkább ahhoz fűződik érdeke, hogy a maga véleményét tolmácsolja a közgyűlésen, nem pedig hogy pártérdekből hallgasson vagy ami gyakorta előfordul, neki nem tetsző ügyeket vagy határozatokat lenyelni legyen kénytelen. — A mai viszonyok között az új párt csak látszat-hatalommal bírna. Nem volna ereje felfelé, mert hiszen még ha a polgármester bármily szorosan is csatlakozik a 'párthoz, neki mint tisztviselőnek nincs módjában a törvényhatóság akaratát a kormány előtt a megfelelő erélylyel és nyomatékkai képviselnie. — A modern városi polgárság természetszerűleg a haladó irányhoz tartozik. Ha az alakuló párt ily irányú programmot állítana fel és azt érvényesíteni akarná, akkor következetesen ezen a csapáson kellene haladnia és különösen felfele erőt és hatalmat kellene képviselnie. De ez a mai szervezet és autonómia mellett teljesen kikárt dolog. A mi törvényhatóságunk mindaddig nem képvisel halaimat, amig nem képes dacolni a kormánnyal, vagy pedig sarkára állni és a kormányt bizonyos mértékig leheleden helyzetbe hozni. — A mi országos viszonyaink között ilyen városi párt alakulása egészségesen és helyesen csak a fővárosból, és pedig annak községi életéből indulhat ki, nem pedig parlamenti körökből. A pártnak elsősorban a községi életben | kell erős gyökeret vernie. Ha itt megerősödik, akkor a fővárosnak esetleg összes választókerületei a városi párt híveit küldik az országgyűlésre. Ez a párt igy már jelentékeny pozíciót foglalna el a képviselőházban és egy ilyen politikai pártnak helyes alapokból történt keletkezése a vidéki városokat is magához vonzhatja. Tehát, igenis kell egy városi párt, de csak olyan körülmények között, ha magában a városban hatalomra tud szert lenni. Ha van egy ilyen attribútuma, akkor lesznek hivei is és több mint valószínű, hogy idővel a főváros egész polgárságát fogja háborúban láthatni. Addig azonban, amig a párthiveknek csak programmot nyújthat és amig a párthivek nem bizakodhatnak abban, hogy a párt aktive a hatalom birtokába jut, addig ezért a pártért vagy programm- jáért vajmi kevesen fognak lelkesedni vagy ági álni. Lhalni kell arra is, hogy ha meg is alakulna egy párt ezen tényezők nélkül, akkor az összetartó kapcsok mihamar meglazulnának s az érdeklődés és a ragaszkodás a párthivek- ben csak ideig-óráig volna fentartható, annál is inkább, mert ezt a pártot és létét nem lehetne függővé tenni egy tehetséges vagy kiváló pártvezér közreműködésétől . . . — Helytelenül Ítélik meg a mi viszonyainkat azok, akik azon a véleményen vannak, hogy egy városi párt létrejöttének a parlamentből kell kiindulnia. Nálunk ezen jelszó alatt sem Budapesten, sem a vidéken a választók kaphatók nem lesznek és lehetőleg óvakodni kell az itt előállható circulus vitiosustól. Parlamentáris városi párt csak akkor alakulhat, ha Budapesten már erős várod párt áll fenn, mert ezidőszerint ennek még csak Budapesten van talaja. Ha itt eredményesen sikerül ezt a pártot megszervezni, akkor önkéntelenül is meg lesz a vonzereje az országban. — A fővárosnak fc tétlenül szüksége van autonómiájának nagyfokú tágítására és a városi szervezet olyatén reformjára, hogy a polgárság kezében tarthassa magát az egész várost szervezetet és a végrehajtó hatalmat.. Mindenesetre nagyon kívánatos volna, ha a parlamenti ellenzék felismerné annak nagy hord erejét, amit a fővárosnak a kormánytól való függetle- nitése jelent és a parlamentben erélyes akciót indítana ez irányban. Ez az ellenzék szempontjából is nagy érdeket jelent, mert ezzel a főváros választóinak nagy mérvű politikai függetlenitése is vele járna. — A törvényhatóság' mai összetétele mellett rendkívül kényes helyzetben van felfelé is, lefelé is. A nagy többség követi a. polgármestert, aki pedig kettős minőségében folyton fai f ikázni kénytelen és aki épen ezen okból az ö felszeg helyzetében nem egy él s támadási kénytelen elszenvedni a törvényhatóságban, viszont pedig a kormánynál nem talál tekintélyének abszolút méltatására. — Ha a polgármester mintegy városi pártnak exponense független pozícióban a város ügyeiben a kormánynyal szemben sarkára tudna állni és támaszát lelné egy őt feltétlenül támogató városi pártban, akkor a kormány, illetve annak tagjai nem mint egy, az állami szolgálatban ötödik vagy hatodik fizetési osztályba sorozott alárendelt hivatalnokkal beszélnének vele, hanem abban a különleges bánásmódban részesítenék, amelyre az ország legkiválóbb értelmiségi gócpontjának, az ország civilizációja és kultúrája élén járó fő városnak képviselője, mint »Klasse für sich« joggal tarthat igényt s amely kell hogy legalább is egy miniszter súlyával és tekintélyével érjen fel. — Min laddig, mig az autonómia által a törvényhatóság függetlensége megalapozva nincs és úgy az autonómia, mint a városi szervezet megfelelő erőt nem tud kölcsönözni a főváros ténykedéseinek, városi párt eredményes működést nem fejthet ki. A lakáskérdés problémái. (Mi a főváros álláspontja? — Az uj építkezések előfeltételei.) A főváros vezetőségének a lakbérrendelet revíziója érdekében kifejtett ügybuzgósága élénk visszatetszést kelt mindazok körében, akik a háború alatt fokozott mértékben elvárják a fővárostól, hogy következetesen oltalmába vegye a lakosság kevésbé tehetős rétegeit. A főváros a háztulajdonosokra való tekintettel mellőzi a telekér lékadó eszméjének megvalósítását. A háztulajdonosok hatalma a fővárosnál azonban túlterjed e negativ eredményen is és sikerült elérniök, hogy a főváros kötélnek állt céljaik megvalósításához. A főváros az általános közérdekkel szemben odakölcsönözte presztízsét a háztulajdonosok magánérdekeinek. A virilista törvényhatóságban annyira ellenállhatatlan erővel jelentkezett a háztulajdonosok törekvése, hogy a főváros kész volt feláldozni azt a népszerűséget, amelybe a lakbérrendelet kibocsátásakor, úgy látszik tisztára a viszonyok véletlen alakulása folytán sodródott bele. A fővárosnak ez a mostani szereplése az igazi színvallása a lakbérügyben s ez aztán megmutatja milyen ingatag alapon áll a főváros kormányozható szociális politikája. A főváros képviselői az igazságügyminiszteri ankéten melegen pártfogolták a háztulajdonos-frakció érdekeit. Még furcsább, hogy az adókigondoló bizottságot a csütörtöki ülésen órákon keresztül sürgősen foglalkoztatták ti revízió kérdésével. Nagyon különös, hogy ezt a bizottságot, amelynek pontosan kijelölt hivatása egészen másirányú, belevonták a revízió ügyébe. Ez a bizottság semmikép sem helyettesítheti a közgyűlést, amely a revízió megtörténte után puccsszerű fait accompli-val találja majd szemközt magát. Nem értjük, miért tárgyaltatták ezt az ügyet a huszas bizottsággal, mikor annak véleménye nem bírhat hivatalos sulylyal és semmiben sem enyhíti a főváros eljárását. A főváros állásfoglalását a huszas bizottság nem fémjelezheti, viszont az eljárás szabálytalansága és statáriális gyorsasága a mesterkedés bélyegét viseli magán. A »Független Budapest« munkatársának alkalma volt beszélgetést folytatni a fővárosnak egyik, a lakáskérdésben aktiv szerepet játszó tényezőjével, aki a főváros magatartását a következőkben magyarázta munkatársunk előtt: — Igaza van a »Függ tlen Budapest«-nck, mikor cikkeiben hangoztatja, hogy a háború utáni lakáskérdés, vagyis kellő számú uj lakások termelése elsőrangú fontossággal bir. Nem érthetek azonban egyet azzal a felfogással, hogy a háztulajdonosok érdeke ellenkezik a közérdekkel, az- építőiparnak s az uj lakástermelésnök érdekével. Az én praktikus tapasztalatokra alapított felfogásom az, hogy am;kor a háztulajdonosok helyzete javul, népiesen szólva, amikor a háztulajdonosoknak »jól megy«-, akkor nő az építkezési kedv is, megindul az építkezés és a lakastermclés terén élénk mozgalmasság keletkezik. Ma a háztúlajdon kifizetődik, sőt jó befektetést nyújt, akkor van építkezési kedv. Azt lehet tehát mondani, hogy épen a háború utáni lakáskérdés szempontjából kívánatos, hogy a háztulajdonosok érdekeit se hanyagoljuk el teljesen. — A főváros tudatában van annak, hogy a kormány radikális rendelkezései nem alkalmasak arra, hogy felélesszék az épitkezési kedvet, amely a viszonyok rendkívüli nehézsége folytán még soha nem csökkent le ennyire. Ha most a háztulajdonosok szempontjából enyhítenek a rendeletén, ez minden- esetro javítani fogja a hangulatot épitkezési téren, aminek jelentőségét — tekintve, hogy a háború végétől, amikorra szükség van uj építkezésekre, már nem vagyunk túlságos messze, — nem szabad lebecsülni. — A háború után nehéz helyzetünk lesz a lakásügygyei. Tegyük fel, hogy Budapest egymilliónyi lakosságából mintegy 100.000 a hadbavonult katona. Ezek közt legalább 25.000 olyan jobbára családos katona van, akinek uj lakásra lesz szüksége vagy, akinek családja a környékre költözött vagy a háború tartamára összeköltözött a szülőkkel. A vidékről is nagy lesz a friss exisztenciára törekvők áradása. Az első hónapokra sok uj családalapítás T, TISZTIT! Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
