Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-14 / 46. szám

2 Független Budapest Óriási lárma pedig csak akkor volt, amikor — lelke­sen megéljenezték Marher tanácsnok szavainak kihir­detését. A tanácsnok urnák ugyanis múlt szombaton Budapest népe előtt még az volt az őszinte állás­pontja, hogy az egész margarin-botrányért a közélel­mezési miniszter felelős, menjenek tehát ő hozzá és vonják őt felelősségre. A közgyűlésen már sokkal dipiomatikusabban beszélt a tanácsnok ur és a polgár- mesterrel együtt megragadta ezt. a nem legszerencsé­sebb alkalmat, hogy bizalmukat tüntetőleg nyilvánítsák a közélelmezési miniszter iránt. A főváros gerinctelen- ségének újabb elkedvetlenítő képét kaptuk, amikor egyik percben diszkrét célzások történtek arra, hogy a zsirhiányért egyedül a Közélelmezési Hivatal a felelős, a másikban pedig a teljes bizalom és ragasz­kodás zászlóját hajlították meg a közélelmezési mi­niszter előtt. Marher tanácsnok felszólalása egyébként sem volt a legsikerültebb, de nem ő tehet arról, hogy ebben a hálátlan ügyben őt állították sorompóba.' A vita nívóját egyébként Földes Árpád dr. bizott­sági tag felszólalása fémjelezte.. A főváros mai vezető­sége valóban nem érdemelte meg, hogy Földes dr. legyen az, aki a védelmére kel. Ha mirólunk olyan dolgok derülnének ki, mint a bizottsági tag ur polgári erkölcseiről az adóbizottsági tárgyalások kapcsán, akkor jó ideig nem mernénk a nyilvánosság nap­fényére menni, még kevésbbé azzal vádolni az újsá­gok. t, hogy kórusban szítják az elkeseredést a fő­város ellen. Ilyen kiindulópont mellett természetesen csak az következhetett, hogy Földes dr. a leglelke­sebben védte meg a fővárost s szelíd áldozati bárány- nak tüntette fel, aki némán kénytelen tűrni a Köz- élelmezési Hivatal packázásait. Szegény Bárczy, mit sem tehetett az ellen, hogy Földes dr. igy megtámo­gatta pozícióját s bizonnyal maga előtt is restelkedett egy kicsit, hogy őt Földes dr. ennyire védelmébe vette. Még Szilágyi Károly dr. felszólalása volt a leg­értékesebb, aki a margaringyártásnak legalább a jövőre nagyobb ellenőrzését kívánta, nagyobb baj azonban itt sem történt és a polgármesternek még arra sem kellett válaszolnia, miért nem fogadta a népküldött­ségét. Általában könnyed, tarka hangulat uralkodott a közgyűlésen. Nem láttuk a megilletődés és aggo­dalom nyomait, a szeretetet és féltést, amellyel a szörnyű gondokkal terhes tél közeledtéről gondolkozni és érezni kellene. Csak nivotlan, üres és zavaros fel­szólalásokat hallottunk és ellenállhatatlanul éreztük, hogy nagyon sürgősen szükség van arra, hogy itt minden felujhódjék, mert minden tökéletesen megérett az elmúlásra. A községi választójog és a háború végével hazatérő tömegeknek összeforrása az itthon szenvedett néppel kell hogy végre kisöpörje a kommunális életből az összes oda nem való elemeket és Budapest dolgozó népe végre annektálja a városházát és átalakítsa a maga őszinte, becsületes képére. Hóhért Oszkár. Mosf Budapest ellátása a legfontosabb. A tizes népélelmezési bizottság múlt pénteki ülésén figyelemre méltó eszme merült fel. A nyilvánosságnak, sajnos, nincs módja ezekről a tanácskozásokról teljesen hiteles módon érte­sülni s igy nem tudjuk kitől indult ki az a gondolat, hogy a közélelmezési helyzetet rend­kívüli közgyűlésen kell megvitatni. De minden­képen fontosnak tartjuk, hogy ezeket a kérdé­seket nyilvánosan pertraktálják, mert a titkos tárgyalás egyáltalán nem nyugtalja meg a kö­zönséget arról, hogy a főváros mindenben meg­teszi azt, ami helyes és lehető s ma valóban olyan a helyzet, hogy szükség van annak a demonstrálására, hogy a városházán a legmesz- szebbmenő gonddal és buzgósággal dolgoznak a lakosság ellátása érdekében. Bűn volna tagadásba venni, hogy a negyedik háborús tél küszöbén Budapest közellátása bajok és nehézségek áradatának veszedelmes sodrába került. Minden bajok egyszerre torlód­nak össze s a kormánynak és a fővárosnak erői legjobb megfeszítésére van szüksége, hogy fentartsa az ellátás folytonosságát és egyik-má­sik szükségleti cikk körül végzetes bajok ne támadjanak. A tizes bizottság pénteki ülésén legfőbb baj­ként a waggonhiányt jelölték meg, amely miatt az árucikkek csak nagy nehézséggel és késés­sel érkeznek a fővárosba. Különösen áll ez a szén és a burgonya ellátás dolgában. A szén- hiánynak aztán beláthatatlan következményeivel kell számolni s a bizottság ülésén leplezetlenül feltárták, hogy az egész vonalon mily súlyos konzekvenciákat vonhat ez maga után. Sok ipari üzem már ma is csak redukált mértékben képes dolgozni és félő, hogy egyes a mai idők­ben különösen fontos üzemek is kénytelenek lesznek teljesítőképességüket jelentékenyen le­szállítani. A gázgyár és az elektromos művek szintén igen bizonytalan helyzetben vannak és egyik napról a másikra alimentálják üzemüket szénnel. Hasonló a helyzet a villamos vasutak­nál is, amelyek szintén folytonosan vegetálnak szén dolgában. Ha még ehhez hozzávesszük azt a gondot, amelyet a magánlakások szénel­látása elsősorban jelent, akkor valóban rendkí­vüli figyelemmel és aggodalommal kell kezelni ezt a kérdést és bármint lesz is, helyesebb és megnyugtatóbb, ha a közgyűlés nyilvánossága előtt beszélik meg a helyzetet. Ennek a tár­gyalásnak azonnal oly komolynak, intenzívnek, szóval jelentőségteljesnek kell lennie, amint az a helyzet rendkívüli súlyának megfelel. A burgonyaellátás szintén különösen fontos, mert a tömegnek egyik legfontosabb elsőrangú élelmezési cikke s ezért sürgősen biztosítani kellene a téli szükségletet. Kétségtelen, hogy ha a Közélelmezési Hivatal megadja a fővárosnak a szabad bevásárlás jogát, akkor ma nem állna fönn az a helyzet, hogy — mint az az utóbbi napokban állandóan megtörtént — nem tudják beváltani az esedékes burgonyajegyeket s a napi burgonya felhozatal tíztől tizenöt waggon között ingadozik. A zsirellátás körül is sürgős szükség van arra, hogy a Közélelmezési Hivatalt kárpótolja a főváros a hizlalás betiltásáért s ezenkívül főként a tejfelhozatal megjavítása kell, hogy komolyan foglalkoztassa az illetékes ténye­zőket, mert utóbbi időben a felhozatal ijesztő mértékben apadt. Nem a főváros tehet arról, hogy a kedvezőtlen árviszonyok folytán a fővá­rosba irányuló felhozatal annyira csökkent, s bár a teának felemelése semmikép sem helyesel­hető, az egy elrontott helyzeten most már más­ként aligha lehet segíteni. A múlt heti közgyű­lésen kissé túlságosan erőteljes szócsata fejlődött ki Sümegi Vilmos és Hűvös Iván között, a körül, hogy ki a bűnös, a közélelmezési helyzet mai megromlott állapotaiért. A tej kérdésben a leg­világosabban megállapítható, hogy ezt az ügyet a réni kormány rontotta el, amikor nem maxi­málta megfelelsen az árakat az egész országban. xA Közélelmezési Hivatal űj rezsimje most már csak vergődik abban az áldatlan helyzetben, a melyet a Tisza-kormány lelkes agrárbarátsággal megteremtett, de fölötte kívánatos, hogy végre erélyes s e mellett praktikus rendelkezésekkel kibperálja közélelmezésünknek Kürthy idejéből megmaradt fekélyeit. A munkás asszony ok múlt szombati tüntetése titán a rendőrségen előállították a tüntető asz- szonyok vezetőit és ígéretüket vették, hogy nem fognak elmenni Hadik János gróf közélelmezési miniszterhez, akihez a városházán utasították őket. Ha ez a felvonulás tényleg nem is történt meg, a szombati események egyaránt mementóul szolgál­hatnak úgy a városházán, minta piaristák eskü-téri palotájában. Most kell a legnagyobb felbuzdu­lásnak eljönnie, most kell minden kontroverzia kiküszöbölésével a legenergikusabb együttműkö­désre lépni a Közélelmezési Hivatalnak és a fő­városnak és valóban mindent _ megtenni a fő­város téli ellátása érdekében. Es ne felejtsék el az illetékes tényezők, hogy most Budapest ellá­tása a legfontosabb, mert a külföld is az után fogja megítélni háborús kitartásunkat, hogy Buda­pest élelmezése miként állja meg a negyedik há­borús tél nagy próbáját. Jön a. december, a fagy, a gond: most álljanak résen és tegyék meg kötelességüket az illetékesek, amíg a tömeg zak­latott lelke nyugodt és — amíg nem késő! A városi tisztviselők szervezkedési szabadsága. A főváros alkalmazottainak szervezkedési szabad­ságát az utóbbi időben többször érte oly sérelem, amely kíméletlenül nyirbálja meg a tisztviselők és egyéb alkalmazottak társadalmi jogait. Bizonyos rossz­érzéssel veszünk tudomást ezekről az egyre szapo­rodó esetekről s nem állhatjuk meg, hogy végre szóvá ne tegyük őket. A gázgyár tisztviselőinek mozgalmát megengedhe­tetlen módon fojtották el. Sem a panaszbizottság elé nem engedték őket, sem pedig a tisztviselők szociális egyesületeiben való részvételt nem tűrték meg. Bizo­nyos, hogy a gázgyár igazgatósága sok mindent meg­tesz tisztviselői jólétének előmozdítása érdekében s ezért meleg dicséret illeti meg, de semmi sem ment­heti azt az eljárást, hogy a szociális szervezkedés századában megtiltják a tisztviselőknek, hogy bármely társadalmi egyesülés tagjai legyenek. Az elektromos művek tisztviselőinek szervezkedési mozgalma is nagy nehézségekkel küzd s legutóbb a fővárosi kórházak igen rosszul dotált személyzete fize­tési mozgalmának letörése, a mozgalmat vezető orvos elbocsátása keltett kinos visszatetszést. Elképedve kérdezzük: mi dolog ez ? Micsoda zsar­nok munkaadói szellem vert gyökeret a városházán? Szégyenletes, hogy épen a főváros közhatósága, amely­nek féltékenyen kellene őrködnie a polgári jogok fe­lelt, ilyen önkénykedésre ragadtatja magát. Ezt ma már magánmunkaadótól is megütközéssel fogadnók, mennyivel súlyosabb beszámítás alá esik ez azonban, ha a főváros csinálja. Nagyon rossz színben tünteti fel a fővárost ez az eljárása és igen kívánatos volna, ha ilyen esetek többé nem fordulnának elő. Nincs azon semmi félteni való, ha a tisztviselők szervezkedni akar­nak s a főváros épen azzal, hogy megakadályozza a szervezkedést, azt a hitet táplálja, hogy tisztviselőinek bőven van okuk arra, hogy érdekeik védelmére sora­kozzanak. xAzt kell feltételeznünk, hogy a főváros tisztviselőit szigorúan benn akarja tartani a nyomorúság kordájá­ban s ezért erőszakkal vonja meg tőlük azt a jogot, amelyet ma már a legutolsó munkás is szabadon gya­korolhat. Teljesen szabad teret kell engedni a tisztviselőknek a szervezkedésre, már abból az okból is, mert a tit­kos mozgalmak mindig veszedelmesebbek, mert elke­seredettebbek. A főváros tisztviselőit a mai viszonyokra való hi­vatkozással serit szabad jogaiktól megfosztani, mert épen ők azok, akik mindig mintaszerűen teljesítették munkájukat, holott közben nyomorogtak és szenvedtek. Szégyeljük nagyon, hogy a városházán, ahol a szo­ciális szellemet oly fennen hirdetik, épen a város hivatalnokokkal szemben ily dolgok megtörténhettek. Furcsán fest ez a liberálizmus és megdöbbentő, hogy kezd már rendszerré válni a fővárosnál. Óva intjük az illetékeseket, hogy változtassanak magatartásukon, mert amit most csinálnak, az annyira felháborító, hogy nem lehet eléggé elitélő a bíráló szó, amit fölötte el­mondanak s annyira nem méltó a fővároshoz, hogy megrendíti a hitet demokratikos és liberális érzéseiben. kötvények a legelőnyö­sebbek élet-, tűz-, baleset szavatossági-, betöréses- [opás elleni, üveg-, jég- és állatbiztosításoknál Felvilág ősit ásókkal, prospektusokká és díjajánlattal szívesen szolgál a Általános Biztosító R.-T. igazgatósága Budapest, VII. kerület, Károly-körút 3. szám és a társaság képviselőségei az ország minden részében. Összes biztosítékok 22 millió korona. — Kartellen kívül. Részvénytőke 6,000.000 korona. Telefon: 153—98, 2—11,2—12. *♦ K0VALD FEST> tisztíts ■ W oLbU Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képvis Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.

Next

/
Thumbnails
Contents