Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-14 / 46. szám

:---------------------Fü

ggetlen Budapest

;í

A fővárosi törvény revíziója.

— A főváros 1909. évi felterjesztése a belügyminiszterhez. —

A főváros törvényhatósága az 1907. évi költségvetés tárgyalása alkalmával a fővárosi törvény revíziója ügyében harminc tagból álló bizottságot küldött ki Bcirczy István dr, polgár- mester elnöklete alatt. A harmincas bizottság az 1908. és 1909. évek folyamán összesen tizenegy ülést tartott, amelyek eredményeként dr. Feleld Béla bizottsági tag indítványára emlékiratban terjesztették fel a főváros reformjáról szóló bizottsági javaslatot a belügyminiszterhez.

A községi választójog küszöbön álló reformja alkalmából érdekesnek tartjuk ezt az emlékiratot feleleveníteni. Az em’ékirat nevezetes részeit, amelyek ma is teljesen az aktualitás friss ingerével hatnak, a következőkben közöljük:

I.

Az 1S72 : XXXVI. t.-c. revíziójának története.

Az immár harminchetedik évét élő fővárosi törvény, az 1872 : XXXVI. t.-c. revíziójára irányuló mozgalmak alig két évvel a törvény megalkotása után már kezdetüket vették.

Az 1875. év elején a törvényhatósági bizottság a polgármester elnöklete alatt kilences bizottságot küldött ki, hogy a főváros szervezetében szükséges módosítások iránt tegyen javaslatot. Igaz, hogy e bizottság csak a szervezési szabály- rendelet módosítására volt hivatva, de vizsgálatai csakhamar oly kérdések felé terelték, 'melyek megoldása elé a fővárosi törvény akadályokat gördített. Ilyenek voltak: a főjegyzőnek és tanácsjegyzőknek, a főmérnöknek es a t. főorvosnak tanácsi ügyosztályok vezetésével való megbízása (a törvény 79. §-ába ütközött), a kér. elöljáróságoknak más helybeli, különösen rendőri hatóságokkal való közvetlen érintkezése (a törvény 83. §-ába ütközött). A belügyminiszter hajlandónak is mutatkozott a törvényhatósági bizottság kívánságára a kilences bizottság által felvetett irányban a törvényt módosítani, csak azt kívánta, hogy a főváros egész szervezetét vizsgálat alá véve együttesen jelölje meg a törvény mindazon részeit, melyeket módosítani kíván. A belügyminiszter ezen állásfoglalásának következménye az lett, hogy 1876. november havában e kilences bizottság működését a törvény- hatósági bizottság megszüntette és egy szervező bizottságot küldött ki, azzal a feladattal, hogy úgy a szervezési szabályrendeletre, mint a fővárosi törvénynek megváltoztatását igénylő részére is kellő gondot fordítván, a szervezésre nézve minél előbb terjesszen elő javaslatot.

A szervezőbizottság munkálkodását első sorban a törvény hiányainak kijelölésére s ezeknek megszüntetésére irányozta. E részben előterjesztett lényeges javaslatai a következőkben foglalhatók össze :

a) a törvényhatósági bizottság tagjainak száma 200-ra leszállítandó ;

b) a választói jog feltételei közül a fővárosban két év óta való állandó lakás feltétele elejtendő ;

c) a törvényhatósági bizottsági tagok összeférhetetlensége részben kiterjesztendő, részben módosítandó olykép, hogy a főváros tényleges szolgálatában lévő egyének — ide nem értve azokat, kik a törvény értelmében a törvényhatósági bizottságnak hivataluknál fogva tagjai bizottsági tagok ne lehessenek ; a szerződés összeférhetetlenség pedig csak a vállalkozási, szállítási és javadalom-bérleti szerződésekre álljon;

cl) az összes választók sorából választandó bizottsági tagok választása — épugy, mint a legtöbb adót fizetők sorából választandóké — ne kerületenkint, hanem az egész városra nézve együttesen történjék; továbbá, hogy a póttagokra ne ejtessék meg külön szavazás, hanem ezek sorrend szerint azok sorából jelöltessenek ki, kik a rendes-tagok számának kitelte után a legtöbb szavazatot nyerték ; a bizottsági tag ne csak oly tanácskozásokban ne vehessen részt, melyekben közvetlenül érdekelve, van, hanem

olyanban sem, melyben mint megbízott van érdekelve ;

e) a választói névjegyzékeket ne az összeíró küldöttségek állítsák össze külön összeírás és személyes jelentkezés alapján, hanem ezt az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének alapul vétele mellett az igazoló választmány tegye meg hivatalból;

/') a virilista bizottsági tagok a 600 legtöbb adót fizetők közül választandók és ezek névjegyzéke nem évenként, hanem csak három évenként igazítandó ki;

g) az egyik alpolgármesteri és a főjegyzői állás megszüntetendő; a polgármestereken és a tanácsnokokon kívül a tanács tagjai legyenek mindazok, akiknek tanácstagság és szavazati joggal való felruházását a közgyűlés esetről- esetre szükségesnek tartja ;

h) a főpolgármesteri állás a polgármesteri állással főpolgármesteri címmel egyesittessék;

végül a bizottság a kerületi előljárósági szervezetre nézve tesz néhány, az előljárósági reform folytán ma már érdektelen javaslatot.

A szervező-bizottság e javaslatait a tanács általánosságban elfogadta, csak az egyik alpolgármesteri állás megszüntetésére vonatkozó javaslatot nem tette magáévá.; kiegészítette azonban a tanács a bizottság előterjesztését két irányban, u. m. az élethossziglan való választás ki- terjesztését kívánta a törvényhatósági bizottság által betöltendő minden állásra a polgármesteri állások kivételével, továbbá a főváros dij-, illeték- és járulékköveteléseinek biztositása érdekében a törvénynek a közszolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéséhez hozzáfüzendőnek tartotta azt, hogy a törvényen vagy szabályrendeleten alapuló, közadók módjára behajtandó fővárosi dijak, illetékek (járulékok) az állami adók s illetékek után következő elsőbbséggel sorozandók.

A törvényhatósági bizottság 1877. évi november hó 10-én tartott közgyűlésében tárgyalta a szervező bizottmány munkálatát és a tanácsnak arra vonatkozó javaslatát, de azzal az indokolással, hogy a munkálat nem tartalmaz oly reformokat, amelyeknek keresztülvitele a köz- igazgatás javítása mellett lényegesebb megtakarítást helyezne kilátásba, a munkálatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadta el, sőt miután a gyakorlati hatásukban egyelőre nem ismert újabb közigazgatási törvényekkel szemben a szervező bizottság működésétől üdvös eredményt nem várt, elhatározta, hogy a szervező bizottmány működését beszünteti.

Úgy látszik, a kormány is foglalkozott már a hetvenes években a fővárosi törvény revíziójának gondolatával, mert 1879-ben a belügyminiszter felszólította Steiger Gyula és Busbach Péter törvényhatósági bizottsági tagokat, hogy e kérdésben véleményt mondjanak.

Steiger javaslatának lényeges pontjai a következők :

a) városi tisztviselő a törvényhatósági bizottság tagja nem lehet;

b) a közgyűlések hatásköre és következéskép száma a minimumra szorítandó;

c) az önkormányzati ügyek túlnyomó részét egy közigazgatási bizottságnak nevezett választmány végezze, amely a polgármester elnöklete alatt 30 tagból áll, kiket a törvényhatósági bizottság azon tagjai közül választ, kik legalább 100 forint évi községi adót fizetnek; e bizottság a rendőri és állami adóügyekre nézve — ezek tárgyalásánál a rendőrség főnökével és illetőleg az adófelügyelővel kiegészítve — az 1876 : VI. t.-c.-kel szervezett közigazgatási bizottságot pótolja ;

cl) a tanácsba a szakhivatalok főnökei, mint tanácstagok bevonandók;

e) a kerületi elüljáróságok, tanácsnokkal az élén, kifejlesztendők;

f) a főpolgármesteri állás a polgármesterséggel egyesítendő.

A Busbach-féle vélemény általános és inkább csak a szervezési szabályrendeletet érintő megjegyzéseket tartalmaz; a fővárosi törvény revíziójára vonatkozó konkrét javaslatokat nem foglal magában; kívánja azonban a főv. közmunkák tanácsának megszüntetését és a közigazgatási bizottság reformálását.

A szervezőbizottság munkálatán és a most említett két véleményen kívül a fővárosi törvény revíziójának kérdésében egyelőre további fejleményekre nem találunk. Egyes törvények, mint az 1876: VI. t.-c. a közigazgatási bizottságról, az 1877 : XX. t.-c. a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről, az 1881 : XXL t.-c. a fővárosi rendőrségről érintették ugyan a főváros szervezetét, de a fővárosi törvény reformja lekerült a napirendről.

Újabb lökést kérdésünknek a kerületi elüljáróságok újjászervezésének szüksége adott. A mind sűrűbben alkotott közigazgatási törvények ugyanis annyi uj feladatot róttak az elüljáró- ságokra, hogy ezek csekély szánni személyzetükkel és megfelelő szakerő hiányában még meglévő hatáskörükben sem tudtak megfelelni, még kevésbbé lehetett persze szó arról, hogy fennálló szervezetük mellett a tanács tehermentesítése érdekében hatáskörük ki terjesztessék. Az 1884. évben már a belügyminiszter is sürgette a kerületi elüljáróságok újjászervezését kijelentvén, hogy amennyiben ez csak a törvény módosításával történhetnék, kész e részben a törvényhozásnak előterjesztést tenni; amidőn pedig a törvényhatóság az elüljáróságokra vonatkozó szervezési munkálatot felterjesztette, miniszter az 1889. évi április hó 7-én 8.259. sz. leiratában kijelentette, hogy az elüljárósági szervezést csak ,a fővárosi törvény módosításával véli megoldhatónak és intézkedett is a törvény- javaslat elkészítéséről; megfontolandónak tartja »azonban, hogyha már a főváros szervezete egyik részében a törvény utján módosítandó, nem volna-e célszerű ez alkalommal az újjáalakítás keretébe a főváros egész szervezetét bevonni. Még ugyanez évi november hó 3-án 73.041. sz. rendeletével a belügyminiszter a főváros közönségét felhívta, hogy az 1872. évi XXXVI. t.-c. átalakításának ügyét minden irányban beható és részletes tanácskozás tárgyává téve, arra vonatkozólag megállapítandó részletes és indokolt véleményét három hónap alatt múlhatatlanul terjessze fel. E rendelet alapján a törvényhatósági bizottság november hó 13-án 1.121. sz, alatt kelt közgyűlés határozatával a polgármester. elnöklete alatt 20 tagú bizottságot küldött ki javaslattétel végett.

A bizottság számára a tanács javaslatot dolgozott ki, melynek lényeges pontjai a következők voltak:

a) az állami igazgatás közvetítéséért a főváros állami segélyben részesittessék;

b) a törvényhatósági bizottság tagjainak száma meghagyassék-e vagy leszállittassék-e, e kérdést a bizottság döntse el;

c) választói joga legyen mindenkinek, aki az országgyűlési választók az évre érvényes névjegyzékébe fel van véve;

d) a virilizmusra nézve — anélkül, hogy konkrét javaslatot tenne — felveti azon eszmét, hogy nem volna-e célszerű a vagyoni viriliz- must az intelligencia virilizmusával mintegy megerősíteni olyképen, hogy a bizottsági tagoknak pl. negyedrésze hivatalos jellegű tudományos és szaktestületek és intézetek küldötteiből állna;

a legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállításánál állami házadómentesség esetén számításba veendő azon állami adóösszeg is, mely kivettetnék, ha a ház adómentes nem volna;

e) a törvényhatósági bizottsági tagok összeférhetetlensége szigorítandó olykép, hogy ne lehessen bizottsági tag: 1. aki a fővárossal állandó számadási viszonyban áll, 2. a fővárossal állandó szerződési viszonyban álló társaság, vállalat vagy ipartelep igazgatója vagy igazgató- sági, felügyelő-bizottsági, választmányi tagja,

3. tényleges állami vagy városi szolgálatban álló tisztviselő, hivatalnok, tanár, tanitó, orvos stb.

4. aki magyarul nem tud ;

a bizottsági tag ne csak oly tanácskozásokban ne vehessen részt, melyekben közvetlenül érdekelve van, hanem olyanokban sem, melyekben mint megbízott van érdekelve;

f) választókerület legyen minden közigazgatási kerület; a póttagokra ne történjék külön szavazás, hanem ezek sorrend szerint azok sorából jelöltessenek kt, akik a rendes tagok számának kitelte után a legtöbb szavazatot nyerték;

g) az élethosszig való választás kiterjesztendő a törvényhatósági bizottság által betöltendő