Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-14 / 46. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. november 14. 46. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ♦ Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. + Félévre 10 kor. A virílizmus megszüntetése nem olyan követelés, amelyet alku tárgyává lehetne tenni. Még csak nem is olyan, amely akármilyen elfogadható kompromisszummal elintézhető. Mindezt azért írjuk ilyen kategorikusan, mert hire jár, hogy Vázsonyi választójogi miniszter kijelentése szerint a fővárosi törvény reformjánál olyaténkép akarják megoldani a virilizmus kérdését, hogy a vagyonok érdekszervezetei küldjenek egy-egy megbízottat a közgyűlésbe. Akármilyen ' más módon, mint a választók szabad akaratából, akarnák áthidalni az ellentétet, amely a virilizmus eltörlését hirdető álláspont és a kompromisszumos kísérletek között van, szerencsétlen megoldásra kellene jutni. A polgárság nem fixaideák kedvéért vagy elméletitétel alapján követeli a virilizmus eltörlését. Ennek a feltartózhatatlan akaratnak súlyos gyakorlati előzményei vannak. A virilizmus a tulajdonké- peni korrupció melegágya. Ebben a lehetetlen talajban sarjadnak azok a diszvirágok, akik a mindenkori klikkszervezetek legbiztosabb alanyai. Neveket nem szükséges említeni. Maga az a tény, hogy több évtized óta a virilisták névsorából táplálkoznak a különböző kerületi klikkszervezetek, könnyen megállapítható és messzemenően ellenőrizhető. A virilisták csaknem kivétel nélkül egyéni vagy irányérdekeket képviselnek. Nézőpontjuk szükreszabott és kicsinyes. S a vagyon kiváltságainál fogva ellenségei annak, hogy kiváltság egyáltalán ne legyen s mindenben a legtisztább közérdek domináljon. Ezt az intézményt az öngyilkosság gondolata nélkül a legenyhébb formában sem szabad fenntartani. Bármilyen kompromisszum, amely az egyéni érdekek érvényesülésének nyitva hagyná az ajtókat, kompromittálná a revíziónak azt a gondolatát, hogy a főváros ügyeit olyan törvényhatósági bizottság intézze, amely, az összes polgárok szabad és titkos akaratából jött létre. Tévednek azok a tisztelt tényezők, akik most kompromisszumokon törik a fejüket, ha azt hiszik, hogy az általános, titkos választói jog a községi életben is csak szociálista követelés. Ez ma már az egész osztatlan polgárságnak olyan elhatározott akarata, amelynek elismerése elől nem lehet többé kitérni. Mellékvágányokra pedig még kevésbé lehet terelni a végleges reformot. A virilizmust végkép el kell törölni, sőt a nyomait is el kell tüntetni örökre, hogy az a beteg korszak, amelynek ezt a szerencsétlen Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA intézményt köszönhetjük, a mai erők akaratából csak epizódként szerepeljen Budapest történetében. Elvárjuk, hogy a belügyminiszter, akinek kezébe van most letéve a főváros gyökeres reorganizációjának sorsa, figyelmen kívül fogja hagyni a klikkeknek azt a hő vágyát, hogy a virilizmus valamilyen enyhe formában fenntartható legyen. A belügyminiszterben kell lenni annyi helyes érzéknek, hogy keresztüllásson a klikkek szitáján s ha már rostát vesz a kezébe, rostálja ki abból egyszersmindenkorra az olyan elemeket, amelyek az egyéni érdekek portálásá- val megfertőzték a főváros ‘közéletét. M ERLEGEN. * Tüntettek Becsben a munkások az orosz forradalom és természetesen a béke mellett. A magyar fővárosban erre a lépésre nincs szükség. Itt már az összes munkás- gyűlések még május elsején elhatározták ugyanazt, amit a bécsi szakszervezetek vasárnap és egyértelműen követelték, hogy fejeződjék be a háború. Szeretnék azonban, ha a hivatalos békekezdeményezést, amelyet Oroszország most már a kezébe ragadott, Budapest törvényhatóságában is támogatná az a szerény óhaj, hogy illetékes tényezőink mindenkivel vállvetve támogassák és segítsék diadalra a béke szent ügyét. Az az álszemérem, hogy ez gyengeségünk jele volna, már egészen túlhaladott álláspont. Az ántánt tesz a maga gyengeségéről bizonyságot akkor, amidőn a végleges győzelemben bizakodva utasítja el magától a béke gondolatát. ж Jlén yi tanácsnok meleghangú levelet kapott Bárczy tói. Ennek az előzménye az, hogy néhai Festetics alpolgármestert közel egy éven át ő helyettesítette s most a közgyűlés akaratából az egész ügykezelést át kellett adnia Folkus- házy alpolgármesternek. Az ilyen többé-kevésbbé fájdalmas aktushoz legfeljebb szépségflast romnak jó az ilyen levél, bár Rényi, amint tudjuk, el volt készülve arra, hogy csak a munkáját veszik igénybe a helyettesítésnél, de az ambícióit sokkal kevésbé. Talán el lehetne intézni az ilyen nehéz kérdéseket sokkal egyszerűbben is ? A kötelességteljesités minden tisztviselőnek legszebb erénye s ha Fényinek az a kötelesség adatolt, hogy egy beteg alpolgármester ügyköréi lássa el, ezért felesleges a külön dicsérő elismerés. Főleg felesleges olyankor, amidőn az — szépségflastrom- számba megy. ж Az építkezések dolgát is meg kellene piszkálni egy kissé. Nálunk az a rendszer dívik, hogy minden elhatározást az utolsó pillanatra hagynak. Fogadni mernénk reá. hogy Németországban minden elő van készítve ahhoz, hogy a békeátmenetben hozzáfogjanak a legszükségesebb köz- épitkezésekhez. Nálunk még az elhatározás is késik s hol vagyunk még ahoz, hogy a hazatérő dolgos munkássereg nyomban alkalmazhatást is találjon 1 Pedig a bürokrácia örök szégyenfoltja marad, ha ez a döntő fontosságú kérdés elhanyagolódik. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. A margarin-közgyűlés. A főváros szerdai közgyűlésén elég szerencsésen úszta meg a gyanús tisztaságú margarin-ügy áradatát. Csupa gutgesinnt felszólaló adta egymás szájába a szót és a közgyűlés Bárczy polgármester válasza helyett megelégedett Marher tanácsnok felvilágosításaival, amelyek kisebb súlyúk mellett inkább is leheltek oly ópportunusok, miként azt a polgármester szempontjai megkívánják. Marher tanácsnoknak a kérdés szürke beállításával sikerült is. elbágyasztania a közgyűlésnek amúgy is gyenge lábon álló, dilettáns érdeklődését. Megkönnyítette a tanács helyzetét, hogy az öt interpelláló közül egy sem tudta a kérdés fontos momentumait összefoglalni és egységesen kidomborítani. Nem markolták meg kellően a kérdést, s arról például senki sem beszélt, hogy ha a főváros főzés utján kellően kísérletezik előbb a margarinnal, akkor a Közélelmezési Hivatal bizonyára elrendelte volna a margarin minőségének megjavítását. Egészen kétségtelen, hogy a főváros ebben a kérdésben nem járt el a szükséges gonddal s azt szeret- nők, ha ez az eset többé nem ismétlődnék meg. Nem kívánjuk mentegetni a Közélelmezési Hivatalt, de meg kell állapitanunk, hogy a Közélelmezési Hivatal a margarin minősége dolgában nem intézkedett, ennek megállapítását a fővárosra bízta. Nem tudhatta tehát, hogy a főváros vegyvizsgáló állomása oly könnyen veszi hivatását. A fővárosnak azt kellett volna követelnie, hogy vagy legalább és oly minőségű margarint hozzanak forgalomba, mint békeidőben, vagy pedig egyáltalán ne keserítsék a tömeget ezzel a kétségbeejtő kotyva- lékkal. Sajnos, a főváros leghűségesebb ellenzéke annyira jólneveltnek és tehetségtelennek bizonyult, hogy ide- oda kapkodott a kérdés körül s nem merte, de egészen biztosan nem tudta megfogni a lényeget. így aztán könnyű volt elütni az egész ügyet azzal, hogy a zsir a katonaságnak kellett, holott voltaképen arról kellett volna beszélni, mint történhetett meg az, hogy a főváros tudtával ezt a szemetet árusíthatták horribilis áron, anélkül, hogy a főváros ezt éles tiltakozásával, esetleg az árusítás megtagadásával megakadályozta volna. A fővárosnak ugyanis föltétlenül az a hivatása, hogv Budapest népének eg szsége és jóléte felett őrködjék, nem pedig hogy szolgalelkiien alávesse magát a mindenkori kormány rendelkezéseinek. Nagyon furcsán hatott ekként, hogy éppen az ellenzéki szerepben leginkább tetszelgő, leghangosabb Kassai Ferenc dr. sietett megadni a fővárosnak a teljes abszoluciót és a Közélelmezési Hivatalra áthárítani a felelősséget a margarin-botrányért. Azt is mondta Kassai dr., hogy utána járt a munkásasszonyok városházi felvonulása, ügyének és »megállapította, hogy a városházán eljárt asszonyok durvák, neveletlenek és izgatottak voltak«. E sorok Írója nem járt utána a felvonulás ügyének, ellenben mindvégig jelenvolt a városházán és meg-, hatottan konstatálta, mennyire illedelmesek, türelmesek, szelídek és szerények voltak ezek az asszonyok, holott talán érthető lett volna az is, ha egészen másként viselkednek. Ezeket az asszonyokat megkinozta, elcsigázta a nyomorúság és csak könnyeik voltak és megtört, zokogásos panaszaik, de egyetlen sértő, durva szót nem hallottunk tőlük még akkor sem, amikor megtudták, hogy nem Bárczy polgármester, hanem Marher tanácsnok volt az, aki küldöttségüket fogadta. Marher tanácsnok természetesen nem mulasztotta el kihasználni az interpelláló saját szavaiból kínálkozó mentőérvet s azt mondta, hogy Battlay fogalmazó ennek hatása alatt használta a durva kifejezéseket az asszonyok ellen. Arról is beszélt Marher tanácsnok, hogy óriási volt a lárma és ez is ingerelte a fogalmazót, aki »bejön a hivatalába s az asszonyok ott ellepik a folyosót«. Megallapitjuk, hogy Battlay fogalmazó ur hivatala a városhaza másik emeletén, egészen máshol van és semmi keresni valója nem volt a polgármesteri hivatal előtt.
