Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-07 / 45. szám

Független Budapest

szemben az asszonyok e sorok írójához fordultak elégtételért. Bemutatkoztunk a fogalmazó urnák, de ismételt felhívásunkra sem volt hajlandó nevét elárulni: tettéért helytállani.

Nem követelünk szigorú eljárást a fogalmazó úrral szemben. Nem szomjuhozzuk senkinek vérét, de lehetetlen volt elhallgatnunk ezt az esetet, mert a benne megnyilatkozó szellemet haladéktalanul károsnak ítéljük a városháza szempontjából. Az asszonyok amúgy is csalódottságot éreztek, amikor azt mondták nekik, hogy a polgármesterhez vezetik őket s utólag tudták csak meg, hogy Marher tanácsnokkal beszéltek. Battlay fogalmazó ur brutalitása pedig legalkalmasabb annak a tévhitnek az elterjedésére, hogy a népet kitaszították a városházáról, amikor a maga súlyos nagy háborús bajait jött elpanaszolni a városi uraknak.

Nem hallotta a fogalmazó ur Déri alpolgármester nagyszerű szavait, melyeket a multheti közgyűlésen mondott arról, hogy a közigazgatásban most van a legnagyobb szükség a humanizmus érzésére ? Hát tudja-e azt, hogy amikor kezével a munkásasszonyokhoz hozzáért, mit követett el ? Tudja-e, hogy ezekhez a háborús mártirasszonyokhoz csak segítő, támogató kézzel szabad hozzányúlni, hogy ezeket nem lök- dösni kell s nem gorombáskodni velők, hanem szerető, jó szavakkal simogatni őket ? Honnan vette a fogalmazó ur a bátorságot, hogy a fővárost abba a hírbe hozza, hogy az orosz bürokrácia népellenes színvonalán áll ? És utolsónak, bár nem utoljára, vájjon oly jól megy-e a sora a fogalmazó urnák, hogy egyáltalán nem tudná megérteni ezeknek az asszonyoknak bus kétségbeesését ? Sándor László rendőrei higgadt nyugalommal és csendes szimpátiával kisérték az asszonyok szereplését, miért akarná akkor egy városházi tisztviselő felidézni a legsötétebb közigazgatási önkénykedések korszakát ? Hogy mer alapot szolgáltatni arra a feltevésre, hogy a városházáról szívtelenül kilökik Budapest proletár népét ?

Ezt a fogadtatást nem érdemelte meg az a sok küzködő asszony. Ezekkel a munkásasszonyokkal mi már találkoztunk egy júniusi délutánon a városháza udvarán. Akkor szívesen fogadták őket s a polgármester is lejött hozzájuk. Eljöhetnek ezek az emberek még máskor is és keményebben megleckéztethetik a fogalmazó urat. Ne várják be azt, amig Budapest népe megérteti, hogy nem a nép van a városházáért, hanem a városháza a népért! Szeretni kell ezt a sokat szenvedett, kínlódó, szomorú tömeget és leborulni a szenvedései előtt, ha már segíteni képtelenek rajta. Hinni akarjuk, hogy városháza legközelebbi találkozása a néppel más lesz, szebb, lélekemelőbb. Ez nem annyira a tömegek érdeke, amelyek, ha kell, kiverekedik majd a maguk akaratát, hanem elsősorban azoké, akik a pesti nép vezetését a jövőben is kezükben akarják tartani.

Róbert Oszkár.

Andai Manó

Budapest, Erzsébet-körút 42. sz.

Arany-, e*iist- ís ékszer-rali tűr. — Valódi svájci zsebórák. — Pontosan járó faliórák. — Mindennemű javítások olcsón s pontosan elvállaitatnak. (Telefon 1»»—97.)

Ártalmas-e

a hadi-margarin?

(A vegyvizsgáló állomás igazgatójának nyilatkozata. — A nagy szállók és cukrászok is margarint használnak.)

A margarin-ügy kapcsán a főváros vegyvizsgáló állomásának szerepét is kritika tárgyává tették. Kifogásolták azt, hogy a vegyvizsgáló állomás nem tett jelentést a közélelmezési ügyosztálynak, hogy a Bien- és a Turul-gyár margarinja oly silány, hogy ebben az állapotában élvezhetetlen. Vagy vissza kell utasítani a szállítmányokat, vagy pedig szagtalanítani és Ízesíteni kell a margarint, mielőtt forgalomba hozzák. Németországban is használnak margarint, -de az kellemes izü és nem émelyítő, nem okoz gyomorrontást sem egyéb bajokat.

Beszéltünk Rö:sényi Ivánnal, a főváros vegyvizsgáló állomásának igazgatójával, aki a hadi-margarinról a következőket mondotta nekünk:

— Nem igaz, hogy a margarintól megbetegednek az emberek. Én is margarinnal főzetek és addig nem hiszek a megbetegedésekben, amig azokat statisztikai adatokkal (!) be nem bizonyítják nekem. A háborúban mindennek a minősége rosszabb lett, igy van ez a margarinnál is. Arról azonban szó sem lehet, hogy az egészségre ártalmas volna. Ha mértékletesen élnek vele, nem történhetik semmi baj. Igaz, hogy a mi margarinunknak tizenhat százalék a víztartalma és hogy egyéb anyagok is vannak benne, de ezek egyike sem okoz betegséget. A nagy szállók és cukrászdák is ezzel főznek s határozott meggyőződésem, hogy a margarin-ellenes hangulat csupán előítélet és szuggeszció eredménye, aminek előidézésében a sajtó híreinek is része van.

— Önnek igaza van abban, hogy a margarin használati utasításait nem népszerűsítettük eléggé. Ha ez megtörténik s a közönség eszerint jár el, semmi rossz érzést nem keltett volna a margarin élvezete.

Az uj lakbérrendelet és a középosztály.

— Kik legyenek a lakáshivatali albizottságok tagjai ? —

A háztulajdonosok végre jelentékeny sikert jegyezhetnek fel annak az elkeseredett offenzivának történetében, amelyet egy év óta jobb ügyhöz méltó buzgalommal folytattak a pesti partáj szomorú, küzdelmes háborús exisztenciája ellen. Az egyetlen rendelet, — amelybe a Tisza-kormány minden szociális érzületét összesürítette, miközben az ipar és mezőgazdaság árdrágító matadorainak teljesen szabad teret engedett — megváltoztatta Grecsák Károly igazságügyminiszter és olykép változtatta mer, hogy erősen belegázolt a közép- osztálynak most minden méltánylást megérdemlő érdekeibe.

A lakbéremelési tilalom a városi polgárságnak exisz- tenciális kérdése a háborúban s ezért a »Független Budapest« a háztulajdonosok minden kísérletével élesen szállt szembe. Amikor megpróbálkoztak azzal, hogy a főváros közgyűlését ügyük szószólójának nyerjék meg, rámutattunk arra, hogy ennek éppen ellenkezőjét várja Budapest küzködő polgársága arról a helyről, ahol sorsát oly nagy részben intézik és —• becsületére mondassák a közgyűlésnek — a fővárost a legerősebb befolyásolás dacára sem tudták megnyerni annak, hogy elősegítse polgárai megélhetésének nehezebbé tételét. A háztulajdonosok be is látták, hogy a fővárosnál sikertelenül próbálkoznak és az ellenfront legkritikusabb pontján: közvetlenül a kormánynál folytatták a harc.ot. S amit Vázsonyi a közgyűlésen

visszautasító ti és mint igazságügy miniszter nem csinált meg, azt elkövette most Grecsák, — igaz, hogy Vázsonyi tudtával, mert hiszen a minisztertanácson előbb megvitatták az uj rendeletet. A demokrácia kormánya hozzájárult a lakbérminimumnak túlságos alacsonyra való leszállításához s arról, vájjonj,Vázsonyi magára maradt-e különvéleményével, avagy nem is emelt kifogást az ellen, hogy Grecsák — akinek népszerűségét öregbíteni Vázsonyi aligha tartja magát hivatottnak — az áldatlan ügy patrónusává legyen, nem szól a krónika . . .

Az uj lakásbérleti szabályzat ellen többrendbeli okból van kifogásunk. Az első és legsúlyosabb ok, hogy a nem emelhető bérek minimumát igen alacsonyan szabták meg. A »Független Budapest«, annak dacára, hogy a leghatározottabban ellenezte a polgárság terheinek növelését, megőrizte tárgyilagosságát és arra az álláspontra helyezkedett, hogy az'5.000 koronás minimumnak 3.500, végső esetben 3.000 koronára való leszállítását megfontolás tárgyává lehet tenni. Úgy véltük ugyanis, hogy aki-; ily nagybérü lakást tartanak, nem szorulnak többé arra a szociális véde- delemre, amelyet nyújtani a rendelet célja volt. Az uj lakbérrendelet azonban 1.500 koronára redukálja a tilalom minimumát s ez az, amivel nem érthet egyet, aki a fővárosi lakbérviszonyokat ismeri és a szerényebb sorsú polgári középosztály védelmét tartja szem előtt.

Nem mondunk újat, amikor utalunk arra, hogy a budapesti háztulajdonosok a háborús konjunktúra javát már lefölözték — a háború előtt. Azokra az atlétikai mutatványokra, amelyelet a háború előtti egy-két évben a házbérek emelgetése terén oly vakmerő bravúrral vittek véghez, még ma is ellenérzéssel emlékezünk vissza. Mindenki tudja, hogy a béreket oly erősen hajtották fel, a háború elején a főváros jobb negyedeiben vagy modernebb bérházaiban a kétszobás lakások bére átlagban meghaladta az ezer ötszáz koronát. A középosztálynak az a része, amelyet legjobban sújt a háború, mert fix jövedelemmel bir, lakja az 1.500—3.000 koronás lakásokat és ha például az 1.500 koronán felüli lakások béreiről száz koronánként statisztika készülne, kiderülne, hogy a tisztviselők, tanárok, bírák és egyéb fix fizetésű értelmiségi foglalkozást űzők igen nagy hányada 1 600—2.000 K-t fizet. Ezek az emberek már a háború előtt is vad küzdelmet folytattak, hogy fentartsák magukat mérsékelt jövedelmükből. Tessék elképzelni, hogy most, amikor fizetésük — á legjobb esetet feltéve, de. meg nem engedve — száz százalékkal emelkedett s ezzel szemben az összes élelmicikkek ára 3—500 százalékkal lett drágább, mennyire megérzik a tízszázalékos béremelést is. Ha van »ne nyúlj hozzám«, amit kímélni kellene, akkor ennek' a legértékesebb polgári elemnek nehéz háborús exisztenciája az. Amikor mindenfele élelmi uzsora prédájának szolgáltatták ki őket, legalább azt az illúziót meghagyhatták volna, hogy a magasabb háborús lakbérekét a sors praktikus beosztása folytán lerótták már a háború előtt.

Nem sokat változtat a dolgon, hogy a lakáshivatal elbírálására bizzák az emelés megengedését. A rendelet ugyanis kimondja, hogy az emelés jogos akkor, ha a háború alatt történt emelés nem fedezi a ház fentartási költségeit. Bajosan akad majd háztulajdonos, aki ezt ne tudná valamikép kimutatni. A lakáshivatal Ítélkező albizottsága egy köztisztviselőből, egy ház- tulajdonosból és egy bérlőből áll. Kíváncsian és bizonyos rezerváltsággal várjuk a bizottságok összeállítását, mert emlékszünk arra, hogy az eredeti lakbérrendelet szerinti lakásbizottságokat is kezdetben úgy állították össze, hogy a háztulajdonosok voltak túlsúlyban, sőt a bérlők között is nem egy háziúr őrizte inkognitóját és csupán éles rekriminációval lehetett segíteni ezen a visszás helyzeten. Ha nem a főváros, hanem a kormány hatóságai fogják össze- állitani a lakáshivatali albizottságokat, akkor remélhetően nem ismétlődik meg az adóbizottságok esete és nem adják oda a lakásbizotlsági tagságokat a

KOVÁID FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37.

S V ílиш&яР Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legiöbb városában. Telefon 58 -45, 128—13,