Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-31 / 44. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. október 31. 44. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. аадшввнимяаамншннпшнн MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ♦ Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ♦ Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. Uj erők álltak be a gépezetbe, friss tehetségek veszik kezükbe az öreg, kissé talán már kopott srófo- kat is, hogy jobban lendüljenek a főváros adminisztrációs gépezetének kerekei. Az uj alpolgármestereket régóta ismeri már a polgárok közvéleménye, nem kell őket újólag bemutatni, csak ezt az értéket illik leszögezni, amelyet uj hivatásukban reprezentálhatnak. Déri Ferenc dr. tehetsége, hozzáértése, agilitása és munkaereje valóban kritikán felül áll. Nemcsak egész tisztviselő, de — ami a legfontosabb — egész ember is. Valőrje nem oly csillogó, mint a Bárczyé, de szociális érzésben, a szív szárnyalásában vele teljesen egy vonalon áll. Beszéde, amelyet a közgyűlésen tartott, ezt a sokatigérő összehasonlítást mutatja, [köz- igazgatási pályája zenithjére abban a korban lép, amely az igazi alkotás korának tekinthető. Jobbra, balra tőle a tevékenykedések egész sorozata áll, a jövő feladatoknak 'ölyarr láncolata, amely egész embernek egész lelkét megköveteli. Szándékosan emeljük ki azt, hogy egész lélekre van szükség ez alkotásoknál, mert úgy érezzük, hogy az, ami a fővárosi történelem-csinálásban a háború után fog következni, sokkal inkább a tartalmas és mély lélek, mint a robbanó erejű zseni megnyilvánulása lesz.A másik uj erő, Folkusházy Lajos, aki a legnehezebb és leghálátlanabb tanácsnoki székből .került az alpolgármesteri pozícióba. Értéke megítélésénél nem árt egy kissé visszatekinteni a múltba, amikor a közélelmezésnek a világért sem voltak hajlandók megfelelő jelentőséget tulajdonítani. Folkusházy már ekkor, még jóval a háború kitörése előtt, figyelmeztetett arra, hogy az ő resszortjára szórt hálátlanságok és elhanyagolások súlyosan megbosszulhatják magukat. Emlékezünk reá, hogy ez a lap volt az első, amely vele együtt a közélelmezés gyökeres szervezését sürgette. Az idő s az esemé- , nyék Fölkusházynak adtak igazat. De mennyivel több gáncs és kifakadás, jogos és igazságos felháborodás érhette volna a közélelmezési ügyosztályt, ha Folkusházy a saját hatáskörében és felelősségére erőszakosan ki nem építi resszortját annyira, amennyire az első pillanattól kezdve rázkódtatás nélkül megbirhatta a háborús közélelmezés sziklatömbjeit ? ! Ez tagadhatatlanul az uj alpolgármester korszakos érdeme marad, amely semmivé teszi az erőszakolt gáncsosko- dást s ezer biztatót rejt magában jövő munkásságára nézve is. Folkusházy lesz a fővárosnál az előrelátások alpolgármestere. Ez a pozíció ugyancsak tiszta judiciumot, egész embert kíván. Általán : igen szerencsés formában kezd fejlődni a főváros adminisztrációjában az a fejlődési processzus, amely lehetőleg minden helyre azt az egyént állítja, aki a kérdéses munkakörre a legalkalmasabb. Emellett teljes-gőzzel törnek előre az öreg kazánra más fiatal és friss tehetségek is, aminek megtörténte után igazán nem kell majd egyéb, csak az, hogy kellő okossággal fíítsék is be a kazánt! A felesleges gőz — ez főleg a klikkek erőszakoskodásaira vonatkozik — párologjon el olyan szelentyükön, amelyek a polgári közérdek becsületes műhelyéből valók. Akkor aztán minden reménye meg lehet a polgárságnak, hogy az uj Budapest a maga egészében is tökéletes lesz. «ii\>*i ii/~>i ■—^n.iii" ■i'TtH-’- •. MÉRLEGEN. * ... Zászlókat lenget a szél a főváros utcáin, hogy immáron a negyedik ellenség zárt sorait döntik le vitéz katonáink az olasz fronton. Magyar katonák győzelmesen rohannak- le a gyönyörű olasz sikságra s vitézségük nagyszerűsége újra behálózza az egész világot. Hol örvendezzenek ezen legalább a magyar színek, ha nem az ország fővárosában, lüktető szivében, gyönyörű Budapestjének széles utcáin? Úgy érezzük, hogy ez az utolsó háborús fellobogózás. Ezután már csak egyetlenegy igazi örömünnep jöhet, ajf, amikor egymás nyakaba fognak borulni az emberek s úgy küldik be az ujjongást' a süketek fülébe is, hogy »megszületett a béke«. * Itt a tél, bár még olykor-olykor enyhe őszi napsugár csókolja végig arcunkat, egy-egy esős napon lehetetlen észre nem. vennünk, hogy rövidesen csontkeménnyé fagy a föld s mindenben arra leszünk utalva, amit hangyaszorgalommal összegyűjtünk magunknak. Az új közélelmezési tanácsnokra is az a feladat vár, hogy könyörtelenül álljon őrt a gyomrunk előtt s mohó kapzsisággal szerezzen meg mindent a számára. Nem kioktatáskép mondjuk, csak épp illendőségből, hogy nem közömbös az, hogy a megválasztandó tanácsnokok közül melyiket állítják a közélelmezési ügyosztály élére. A legnagyobb energiájút kellene kiszemelni erre a pozícióra, mert hiszen ez a feladat valósággal energiái-emésztö. A készülődő téllel igazán nem lehet kukoricázni s kísérletezésekre épp úgy nincs idő,.mint olyan vetélkedésre, amely gyökerében támadhatná meg a fővárosnak ezt a legfontosabb ügyosztályát. * A margarin nem tehette meg azt a szolgálatot; amit vártak tőle, mert nem tisztességes .fogyasztási cikk. A tiszti főorvosi hivatal megállapithátta, hogy sokkal jobb lett volna, ha egyáltalán nem is kísérleteznek vele. Lehetetlen, hogy .arra a rövid időre, ameddig a margarin forgalombahozatala tartott, ne tudtak volna annyi zsírt előteremteni, amennyire a fogyasztásnak szüksége volt. Hiszen ha csak azt csinálták volna, hogy elszedjék a gazdagoktól azt a zsirmennyiséget, amit esztendőkre elraktároztak az éléskamrájukban, már sokkal több felesleget kaptak volna, mint amennyire a szegényebb néposztályoknak e két-három hét alatt szüksége lehetett. A margarinnal együtt megtakaríthatták volna azokat a súlyos betegségeket, sőt haláleseteket is, amelyek — sajnos — előfordultak.g Vázsonyi — az egyenes utón? Amikor Károly király elejtette gróf Tisza Istvánt, a lövészárkok népének akarata előtt hajolt meg. Azt jelentette a felséges hódolat, hogy a király elismeri a vérző tömegek jogát a szebb, igazabb, szabadabb életre, amelynek most jönnie kell. S úgy hittük Tisza István bukásával összeomlott egy világ, a politikai és gazdasági zsarnokság és hipokrizis világa s ami ez után jön, az mind az emberbecsület diadala lesz. Egy uj jövő, amely becsületben fogan s amelyet azok építenek fel, akik megértik a lövészárkok népének vágyait és akaratát. Hittük, hogy lomtárba kerülnek a múltbéli politika toldó-foldó rekvizitumai, a kompromisszumok és paktumok s nem lesz többé feltámadás a demokrácia ellenségei számára, mert végleg lejárt a nagybirtok és nagytőke álértelmiségi oligarchizmusa, a nép zsírján élősködő ' lovagokul ak sötét korszaka és a fronton viaskodó Magyarország eléri hadicélját: a tiszta, becsületes népuralmat. Ehhez a nemzeti hadicélhoz csak egyenes utón lehet közeledni, nem megalkuvásokkal és kiegyezésekkel. Olyan óriási változásnak kell jönnie — éreztük és érezzük ma is — • amely elsöpri a múlt kreatúráit, a munkapárt korrupt és ezért népellenes képviselőit. A ' nagy megtisztulást, amelyet a tömegek állítanak, csak igy tudtuk elképzelni, nem pedig ötvenpercentesnek. Ha megbukott a régi feudális Magyarország —- s a király ténye erre mutatott —akkor semmi értelme, hogy az újnak bajnokai segítsenek meghosz- szabbitani a Tiszák és Zselenszkyek politikai kasztjának kártevő hatalmát. Bűn és lelkiismeretlenség Tiszáékat, akiket már a király is félretett, újra posszibilissé tenni. A király szava és a harcoló nép lelkének üzenete után a jövőnek gyalázatos meghamisítása lett volna a' munkapárttal való' együttműködés. Megszentségteleni- tése a kiontott vérnek és megrontása a jövőjével terhes magyar géniusznak. A magyar politika elérkezett a nagy válaszúihoz, amelyen az igazaknak el kell válniok a bűnösöktől, ha azon az utón akarnak járni, amely a megújhodáshoz vezet. Ne mondja nekünk senki, hogy a jövő kulcsa, a választójog ma még a munkapárti többség kezében van. Aki ezt állítja, nem érzi a kor szive dobbanását. A király megérezte a néplé- lek erőinek forrongását és megcsinálta az uj Magyarország forradalmát felülről. a korona forradalmát a rendi Magyarország parlamenti többsége ellen, a kisebbségi kormányt, _ amely lehet forradalom a nemzet ellen — minthogy az volt a Fehérváry-kormány esetében, — de lehet forradalom a népért is, a nép felszabadulásáért és üdvéért, mint 1917-ben a világ"
