Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-31 / 44. szám
о Független Budapest háború negyedik esztendejében. Mi súlya lehet ilykép a munkapártnak az ő nemtelen kis céljaival, amelyeket legázolt az idők vihara ? Kell törődni, számolni vele, amikor épen le akarunk számolni a múlttal? Ha a munkapárt akadályokat gördítene a választójog megszavazása elé, két forradalom malomkövei között zúzódna össze: a felülről és az alulról jövő között. A munkapárt ott tart, hogy örülnie kell, hogy még él. S aki súlyt és jelentőséget tulajdonit neki, lebecsüli a népakarat parancsoló erejét és nem tudja felfogni annak a hatalomnak nagyságát, amelyeket az idők fordulata kezébe adott. A nemzeti demokrácia kormányánál eddig mintha nélkülöztük volna ennek a helyzetnek szilárd tudatát. Wekerle régóta kacérkodott a munkapárttal és negyvennyolc órával a lesza- vaztatás előtt még tisztelt barátjának címezte Tisza Istvánt. Vázsonyi Vilmos pedig egyenesen misszionáriusi szerepeit játszott és buzgón térit- gette át a híveket a munkapárti nyájból, a kerületi politikában pedig kacéron viselkedett Ehrlichékkel, Kiss Ferencet, az ősmunkapártit kültelki demokrata vezérré, Kovács Jenő dr.-t és -Benedek Dezsőt pedig az országos demokrata-párt vezetőségének tagjaivá téve meg. Nem titkoltuk azt az aggodalmunkat sem, hogy ebből a kacérkodásból a választásokig erkölcstelen viszony fejlődhetik s szeplő esik a demokrácia tisztességén. Rossz szemmel néztük a kormány és Tiszáék közeledését s a kompromisszum-terveket s az eredmények nekünk adtak igazat, akik mindenképen elitéltük azt a törekvést, hogy a demokrácia hívei bármiben is közösséget vállaljanak a régi rendszer gyászos mohikánjaival. A munkapárttal nem lehet együtthaladni, mert a viz eloltja a tüzet s a demokrácia füzénél a munkapárt csak a maga pecsenyéjét melegítené fel. Hála Tisza István féktelenségének, amellyel, a pártjában már-már kész szecessziót a kormány leszavazása révén megakadályozta, Vázsonyi Vilmosnak olyan szavaira hivatkozhatunk, amiknek világitaniok kellene a jövőben a kormány és — kivált Vázsonyi útjában. A néppárti klubban a múlt hét szombatján ezeket mondta Vázsonyi Viimos : Nem arról van szó, hogy a kormány Tisza István gróf tetszése szerint mit tegyen vagy mit ne tegyen a konzekvenciák levonása tekintetében, hanem arról, hogy szervezett társasággal szemben, amelynek a hálózatát látjuk az egész országban és amely elő akarja készíteni, a Bourbon-restauráció módjára, bukott rendszerének restaurációját Magyarországon, hogy ezzel a társasággal szemben mi azon szelídségnek, azon konciliáns békés érintkezésnek, azon békés tárgyalásnak útjáról, amely már az eddigi rövid idő alatt is oly végzetes hatásúnak mutatkozott, letérjünk, és nem törődve egyáltalán a velünk szemben álló többséggel, nem törődve semmi egyébbel, mint az ügyünkkel, háborúnkkal és az országgal, ezen az egyenes utón emelt fővel teljesítsük kötelességünket . . . Bizzunk önmagunkban, a magunk erejében, bizzunk ügyünkben és a magyar nép támogatásában, amely a bátrakat, az egyenes utón haladókat nem hagyja el, amely azonban a sugdolódzásokat és paktumokat nem szereti. A mi szavunk ez a hang és szava az öntudatos magyar polgári tömegeknek, az uj demokrata Magyarországnak. Kiérezzük belőle Vázsonyi önvallomását, hogy voltak percei, amikor nem igy gondolkodott s nem eszerint tett. Örülünk neki, hogy Vázsonyi visszaérkezett hozzánk és szeretjük a reményt, hogy ezek a szavak nem fognak elfakulni s politikai konjunktúrák nem borítják kényelmes feledésbe őket, hanem maradandó direktívák lesznek a jövőre. Számon tartjuk Vázsonyi szavait és a bennünk kimondott szentenciák mellett, fegyveres fel- készültséggel, de a jóbarát jelmondatát mindig megértve, állunk őrt a magyar jövő kapujában. A főváros közgyűlése. (A szén-bajok. — Déri alpolgármester beszéde.) A főváros szerdai közgyűlésének két nevezetes tárgya volt: a szénkérdés és az alpolgármester-választás. Vita tanácsnoknak a szénellátásról szóló jelentése közben folyt le a választási aktus, amely nagyobb emóciót nem kelett, mert a polgármester eleve tisztázta a helyzetet Folkusházy számára. Ennek és a tárgy félelmes fontosságának köszönhető, hogy a szén- k érdés tárgyalása iránt bizonyos fokú érdeklődés mutatkozott. Három-négy felszólalás volt a szén kőiül s ezek közül messzire emelkedett Feleki Béla dr. beszéde, aki tiszta képet rajzolt a szénellátás mai helyzetéről. Rámutatott a kétszobás lakások fűtését fenyegető nehézségekre és a felhozatal megfelelő javítását sürgette. Szóvá tette azt a fonák helyzetet is. amely ma a kétszobásnál nagyobb lakások ellátásánál tapasztalható. A szénkereskedők önkényes helyzetével szemben igen helyesen azt kívánta, hogy a Szénbizottság gondoskodjék a szén kiutalásáról, nehogy amikor a nagyobb lakások tulajdonosainak tartalékkészlete kifogy, a legnagyobb bizonytalanság álljon be, javaslatait általános helyeslés között fogadták el. Az alpolgármester-választás eredményének kihirdetését ünnepélyes, meleg hangulat előzte meg. Az eredményt igen lelkesen fogadták s amikor Déri és Folkusházy alpolgármesterek az értük ment küldöttség élén megjelenjek, szeretetteljes ovációban részesítették őket. Bárczy polgármester szívélyes szavakkal köszöntötte a megválasztottakat s e beszédnek egyik érdekes passzusa volt, amelyben a polgármester kitért a Fol- kusházyt ért támadásokra. Helyesen fogta fel a sajtóbeli támadásokat, amikor utalt arra, hogy a támadásoknak a lényegét kell keresni és javítani ott. ahol a támadás akármilyen kis részben is indokolt. Kívánatos volna, hogy a polgármester e szavai a tanács más tagjainak is oktatásul szolgáljanak. Déri polgármester válasza formában és tartalomban kiforrott, okos és szép beszéd volt, a legszebb és legokosabb beszédek egyike, amely az utóbbi években a közgyűlés termében elhangzott. A tökéletesen felépített beszéd tele volt melegséggel és szívvel Budapest és a pesti nép iránt és frappánsan juttatta kifejezésre, hogy a magyar érzés ápolása azonos Budapest szeretetével. A humanizmusról, amelynek szelleme most kell hogy leginkább eltöltse a közigazgatást, klasszikusan szép szavakat mondott Déri és bizonyos, hogy a közvet- len, őszinte szavak, amelyek mögött annyi szeretet hévül, nemcsak meghatották a hallgatókat, de belevésődtek az emberek emlékezetébe és szivébe is. Olyan programmot adott Déri, amely arra mutat, hogy a főváros látja a számára kijelölt utat és ezzel megacélozta várakozásainkat, amelyekkel a főváros elkövetkező nehéz feladatainak megoldása elé nézünk. A budapesti uj városház elhelyezése. Irta: Kertész K. Róbert miniszteri tanácsos. A székesfőváros mintegy húsz millió korona költségen uj városházat szándékozik építtetni. Ez a városház központja kell hogy legyen a megszületendő Nagy-Budapestnek, az uj Magyar- ország fővárosának. Kétségtelen, hogy Budapest fejlődésére döntő befolyással lesz a városház célszerű elhelyezése és az elhelyezéssel járó város-szabályozás. Bárczy polgármester elnöklete alatt szakbizottság foglalkozik most az elhelyezés kérdésével. Mint e bizottság szerény tagja, foglalkoztam ez izgató problémával és e kérdésben kialakult nézeteim kifejezéseképpen tervet készitettem az uj városház elhelyezésére és az ezzel kapcsolatos városszabályozásra vonatkozólag. A nevezett bizottság bizo^ms alapelveket mondott ki, melyek a városház elhelyezése kérdésének megoldásakor okvetetlenül megszívlelendők. Nevezetesen első sorban városképileg és sza- bályozásilag helyesen megoldandó az Andrássy- utnak a Vilmos császár-utra való betorkolása, mert a mai állapot a szépészeti igényeket nem elégíti ki, a hatalmas monumentális útvonal ferde összemetsződése a régi Váci-köruttal megoldatlan, tökéletlen képet nyújt. Másodsorban a jelenlegi központi városház városház-utcai szárnya Hildebrand mester műemlékbecsű alkotása teljes épségben megtar- tassék. Harmadsorban követelmény, hogy az Erzsébetváros tervezett új útvonala, mely hivatva van a városrész forgalmát a Belvárosba közvetíteni és a zsúfolt beépítésű Erzsébetvárosba levegőt és világosságot, egészséget bevinni, szerencsésen vezettessék és kapcsoltassák a Belvároshoz. Negyedik és főszerepet játszó elvi szempont, mindezen előbbiek kielégítése mellett az ■ uj városháza részére oly területet kijelölni, melyen a modern világvároshoz méltó, évszázadokra szóló monumentum minden tekintetben méltó keretekben érvényesülhet. Oly nagyszabású a föladat, oly felelősség- teljes, ha a jövő távlatán át tekintjük, hogy valóban megremeg a tervező kezében a rajzón, midőn a szóban forgó városrész tervein végigszánt. Ma kell elhatároznunk azt, amit száz év múltán is nagynak, jónak és szépnek kell tar- taniok késő utódainknak. Fölül kell emelkedni a ma világának kicsinyes dimenzióin és nem szabad visszariadnunk oly akadályok letörésétől, melyek ma leküzdhetetleneknek látszanak, kétségtelenül nagy, igen nag3^ áldozatokat kell hozni, hogy a megoldás a jövő bírálatát megállja, hacsak nem akarjuk, hogy még a felelős alkotók életében a legelső következő generáció pálcát törjön kishitűségük, rövidlátóságuk, valódi nagy alkotásra hivatlanságuk, tehetetlenségük fölött, hacsak nem akarjuk a monumentális problémát a kibúvás, a megalkuvás, a szatócsgondolkozás politikájával azoknak a kontár és fél szeg megoldásoknak a sorsára juttatni, aminő megoldások a múlt bűnét képezik fővárosunknak semmiesetre sem dicsőségére. Olyan megoldást képzeltem el, mely styluKflVil П FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. i\w WlWIeiU Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
