Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-10 / 41. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. október 10. 41. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ♦ Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. + Félévre 10 kor. Kezd oszladozni a homály, amely a községi elet várható reformját burkolja. Nyilatkozatok történnek, amelyek azt árulják el, hogy a kormány az autonómia gyökeres átalakításával is foglalkozik s a fővárosi törvény reformja, mint szükségesség, annyira megérett, hogy a választójog demokratikus kiterjesztése után feltétlenül a parlament napirendjére kerül. Kényes kérdésként kezelik ezt a problémát a városházán is, a kormánynál is. Hogy miért kényes ez az elkerülhetetlen reform, arról a közvéleménynek egyelőre sejtelme sincs. Ha eltörlik a virilizmust s minden budapesti polgárnak jogot adnak ahoz, hogy az autonómia gyakorlásában résztvegyen, minden kényességet elimi- náltak. Valakol valamikor az az érv hangzott el, hogy a fővárosi törvény reformjánál azért kell túlzott óvatossággal eljárni, mert a főváros vagyonkezelésének rendje más elbírálást követel. Mi ebben az aggodalomban nem tudóim osztozni. Tagadhatatlanul érettebb felfogást és mélyebb tisztességet követel meg az olyan autonómiában való tényleges részvétel, amelyre súlyos anyagi érdekek védelmének feladata is hárul. De ki merné azt feltételezni, hogy Budapest polgáraiból, — egytől-egyig, szegényben és gazdagban egyaránt — hiányoznék ennek a vagyoni felelősségnek tudata ?! De a problémának ez a része semmiesetre sem olyan súlyos, hogy kényessé és nehézzé tenné magát a megoldású is. A jogkiterjesztés, — vagyis maga az a körülmény, hogy minden polgár egyformán és egyenlően részesedjen a községi jogok gyakorlásában — nem függhet semmiféle princípiumtól, lehetőségtől vagy eshetőségtől. Ennek általánosnak és titkosnak kell lennie, hogy a polgárok szabad meggyőződésük szerint, minden befolyásolástól mentesen adhassák le a szavazatukat azokra a polgárokra, akiket a közbizalom egy-egy kerületben a városatyái tisztségre jelöl. A helyes szelekciót mindig rá kell bízni a polgárok összességére. Aminthogy a községi vagyon védelme is kitűnő kezekben lesz egy olyan állami kormányzatnál, amely sohasem nézi majd 'féltékeny szemmel és kétségtelen rosszindulattal a városi elem térfoglalását, hanem a vagyonkezelés fe- -lett való ellenőrzési jogot mindig csak abból fogja megbírálni, hogy az autonómiát gyakorló közgyűlés a főváros fejlesztése érdekében, avagy annak ellenére akarja-e a községi vagyont igénybevenni, vagy megterhelni. Ma tényleg Csáky szalmája az a rengeteg- vagyoni tőke, amelyet a főváros fejlődése teremtett meg. Dús jövedelmet hajtó koncessziókban olyanok duslakodnak, akiknek erre semmi jogcímük nincs. A községi intézmények fejlesztésére ellenben a legszűkebb és erős korlátok Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA közé szorított terület áll a magisztrátus rendelkezésére. De minden érvnél pamnesolóbban beszél a a polgárok közóhaja, amely a virilizmus gyökeres kiirtásában és a polgári jogok tökéletes egyenlőségében látja az egyetlen biztosítékát a főváros olyan irányú fejlődésének, amely egyforma boldogulást biztosíthat minden polgárnak. Ezt az egyenlőséget meg kell teremteni, ha a demokrácia eszméjének talapzatára állunk. Kibúvó nincs, megalkuvás még kevésbé A Uj elemeknek és uj szellemnek kell tökéletes tartalommal megtölteni a községi életet. MERLEGEN. * A főkapitány azzal a nyílt panasszal fordult a főváros vezető urai ellen, hogy sokat beszélnek, de keveset cselekszenek. Ebben a vádban tagadhatatlanul sok az igazság. Nincs miért tagadni,, hogy a sok b/sa között, igen gyakran elvesz a gyerek. A régi kothurnusos szereplés, amely szép és hangzatos szavakban fejezi ki azt, aminek tettekben kellene megnyilvánulnia, még ma is- az alkotó vágy gerince. Az emberek szeretnek sokat beszélni, de ha cselekvésre kerül a sor, a halogatás politikájában igazi mesterek. A főkapitány egyébként azért tette meg ezt a nyilvános kifakadást, - mert nyűden erőlködése, amellyel az ácsorgást a minimumra szeretné csökkenteni, megtörik azon a bürokratizmuson, amivel ezt a kérdést a »hivatalnok urak« kezelik. A háborúban ugyan nem kellene hivatalnak lennie, de az apparátus már annyira konzervatív, hogy a legkétségbe- ejtőbb jajveszékelés sem képes eleven életet önteni beléje. Ezért mondtuk mi bizonyos szelíd rezignációval, hogy az ácsorgást semmiféle rendszabállyal sem tudják már megszüntetni. Bosszantó és fájó, hogy a főkapitány most ennyire — igazat ad nekünk. hullanak a városházán is. Udvari tanácsos fesz egynéhány városatyából, akik a maguk módja szerint ugyan, de bizonyos érdemekkel okvetlenül jogossá teszik a kormány elhatározást, amely az elismerésnek ezt a módját szülte. De mintha bizonyos ravaszkodás is volna a dologban: A kitüntetettek egyike-másika tizenhárompróbás munkapárti volt s régi politikai szerelmével még mindig nem szakitolt egészen... A dolog tehát úgy fest, hogy a Wekerle - kormány hozza helyre azt, amit hű embereivel szemben a Tisza- kormány elmulasztóit. Ha ez egyszerű taktika csupán és udvarias kézlegyintés, ám semmi kifogásunk ellene. De ha a többi klikkvezér is hamarosan sorra kerülne, úgy rendszert kellene látni benne, amely arra irányul, hogy a munkapárti táborok átsétálhassanak a kitüntetés aranyhidján a kormány táborába. Ebben az esetben — őszintén szólva — nem örülnénk túlságosan a dolognak. * A közellátás kérdése a közeledő tél legfogasabb problémája lesz. Folkusházy tanácsnok egy intervjuban sötét színeket festett erről a kérdésről s már eleve a kormányra hárított minden felelősséget. Mondani sem kell, hogy a polgárok ebből a következetes felelősség-áthárításból nem. kérnek, ellenben megkövetelik, hogy az élelmiszerek szétosztása, a fűtőanyag beszerzése a lehető, legtökéletesebb legyen. Bizonyos, hogy ezt a telet is meg kell úszni háborúban, mint a többit. S amikép heroszi erőfeszítéssel eddig is előteremtették a legszükségesebbeket, épp úgy elő kell teremteni ezen a télen is. Hátha ez az — utolsó ?! . . . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22 TELEFONSZÁM: József 45-82. Márkus Jenő. Egy jóleső gondolattal, egy melengető reménységgel szegényebbek lettünk. Márkus Jenő dr. tanácsnok távozása szétfoszlatta azoknak a várakozásoknak illúzióit, amelyekkel az ő kitűnő tevékenysége iránt a főváros haladása érdekében viseltettünk. Márkus nem fogja többé kivételes képességeivel szolgálni a fővárost s a tanács — senkin ezzel a megállapítással bán- tódás ne essék — valóban nem oly gazdag- tehetségekben, hogy meg ne érezze azt a hiányt, amelyet távozása kétségkívül okozni fog. Sajnálattal és lehangoltan vesszük tudomásul, hogy nélkülözni fogjuk nagyszerű gyakorlati érzékkel áthatott munkásságát. Itt hagyja alkotásait, az Állatkertet, a főváros fürdőit, a műszerüzemet, a városi színházat, amelyeket ő tett jövedelmezővé és virágzóvá s a főváros közegészségügyi intézményeit, amelyeken rövid munkásságának üdvös nyomai mindenütt meglátszanak. Folyton munkálkodó, invenciózus egyénisége telve volt még nagy és szép tervekkel s vájjon akad-e, aki hozzájuk hasonlókat kitalál s úgy csinálja meg, ahogy Márkus megcsinálta volna ?! Kétségtelen, hogy az alpolgármesteri székben még fokozottabb lendülettel dolgozott volna s gyönyörű, bár egyben leverő elképzelni azt, hogy két pompás, kezdeményező tehetség, Bárczy és Márkus mennyit alkothattak volna együtt, ily szoros összeműködésben. Ragyogó perspektíva nyílt volna ezzel Budapest jövő virágzása elé s hogy nem igy lett, bizonnyal Márkus legegyénibb elhatározására vezethető vissza. Felvehette volna a harcot az alpolgármesteri székért és bizonyos, hogy ellenfeleinek helyzetét rendkívül megnehezítette volna. A bizottsági tagok, de a kívülálló polgárság is őszinte szeretettel voltak iránta mindenkor s vele olyan alpolgármester került volna Bárczy mellé, akinek demokrata gondolkodása és tevékeny, haladó szelleme megerősítette volna [a szélesebb rétegek bizalmát a főváros iránt. Most, hogy távozik, érthetőleg nem szakad el teljesen a fővárostól. A Magyar Bank idegenforgalmi és városépítő osztálya élére kerül s ez a munkássága is a főváros fejlődésének javára fog szolgálni. Egészen szabad teret kap a munkálkodásra és bizonyos, hogy nagyszerű ötletekkel és jeles munkával fog dolgozni az idegenforgalom emelése érdekében és szép és hasznos építkezésekkel gyarapítja Budapestet. Meggyőződésünk, hogy nem is vállalta volna el ezt az állást, ha nem tudja, hogy itt is Budapest fejlődését és nagyságát szolgálhatja. De "köztünk marad Márkus Jenő, a demokrata elvek harcosa is. Csak akarnia kell és legközelebb a főváros egyik kerülete boldog örömmel küldi követének a képviselőházba. S ami egészen bizonyos, ott lesz mindig a közgyűlés termében, ha nem is az előadói székben, ahol mindig rendkívüli figyelem és szimpátia kisérte előterjesztéseit, — hanem a padsorokban, mint a polgárságért és Budapestért igazságosan, becsületesen dolgozó bizottsági tag. így lesz és nekünk az az érzésünk, hogú Márkus Jenő, a tanácsnok csak Ízelítőt adott képességeiből és egyéniségéből s a szabad szárnyalással dolgozó, gondolataiban nem feszélyeztetek, bátor akciókedvtől hevített, igazi Márkus Jenő csak ezután következik. Figyelni tessék !
