Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-05 / 36. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. szeptember 5. 36. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségiSés 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ♦ Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22 TELEFONSZÁM: József 45 — 82. Az adókivetés, amint ez az adókivető bizottságok megjelent névsorából megállapítható, továbbra is azokban a kezekbén maradt, amelyek, hol szabadelvüpárti, hol munkapárti jelige alatt évtizedek óta bitorolják ezt a hatalmat. Az uj kormány tagjai közül a pénzügyminiszter, aki az adókivetőbizottságok névsorát a pénzügyigazgató előterjesztésére jóváhagyja s a belügyminiszter, aki törvényadta jogánál fogva minden bizottsághoz delegálja á maga képviselőjét, kétségtelenül jóhiszeműen, de a helyzet teljes nem ismerése mellett jártak el ennek a döntő fontosságú kérdésnek elbírálásánál, Sem Ugrón Gábort, sem Gratz Gusztáv dr minisztert nem vádoljuk felületességgel, mert hiszen egyikük sem járatos abban a boszorkánykonyhában, amelyet a munkapárti klikkek a fővárosban teremtettek maguknak. De Vázsonyi Vilmos dr. minisztert, aki esztendőkön keresztül a legádázabb harcot folytatta éppen azok ellen, akiket eddigi hatalmi pozíciójukban most kormányhatóságilag megerősítettek, tagadhatatlanul súlyos mulasztás terheli azzal a fővárosi társadalommal szemben, amely abban a reményben ringatózott, hogy az uj érával a klikkek hatalmi erőszakosságai alól is radikálisan kirúgják a talajt. Hiába a szép és hangzatos jelszavak, amelyek a demokrácia aranykorszakát ígérik. A polgárság csak addig bízik az ilyenben, amig az ellenkezőjéről csattanósan meg nem győződik. A munkapárti agitáció legerősebb fegyvere, —- az igazság és a becsület rovására, — továbbra is a munkapárt kezében maradt a fővárosban. A klikkek, amelyek az adókivetésnél eddig is szabadon büntettek, vagy jutalmaztak kortes szolgálatokat és szavazatokat, ezentúl is minden tárgyilagos ellenőrzés nélkül fogják gyakorolni ezt a rettentő hatalmukat. Azoknál, akikkel szemben az adókivető bizottságok igénybe veszik a büntető erejüket, hiába kísérletezik majd az uj éra a leggyönyörűbb jelszavakkal is. Közönségesen mondva, az, ami a zsebbe vág, 'a leghatásosabb eszköze a csábításnak, vagy szeliditésnek, vagy — megfélemlítésnek. Az uj kormány jóvoltából a munkapárti klikkek ezt a legerősebb fegyvert megtartották maguknak. S a független érzelmű polgárság, amely egy pillanatig sem azért követelte az adókivető bizottságoknak revízióját, mintha agi- tációjában szüksége volna erre a hatalmi eszközre, kétségbesetten látja, hogy a jelszavak ugyan jelszavak maradtak, de az egész polgári társadalomnak felszabadulása a klikkek igája alól még e legdemokratikusabbnak ígérkező kormányzat alatt sem valósulhatott meg. E végzetes kormányzati hibát most már nem lehet ióvátenni s ha ennek révén súlyos politikai csalódások fogják érni a kormányt, önmagára vessen, hogy olyan kevéssé érdekelte a főváros autonómiájának ez a leggvilkosabb rákfenéje. Vázsonyi Vilmos dr. miniszternek külön felelőssége pedig abban a pillanatban kétszeres súllyal fog jelentkezni, amint a munkapárti klikkek az adókivetés hatalmával élve és visszaélve, olyan politikai állapotokat fognak statuálni a fővárosban, amelyekkel a legtüzesebb demokratizmus sem fog megbirkózhatni. MÉRLEGEN. * Az altisztek és a szolgák mozgalmat indítottak helyzetük javítására. A statisziikai adatok, amelyek a fővárosi alkalmazottak jövedelmi viszonyairól napvilágot látták, valóban megdöbbentőek. Lehetetlen, hogy ez az állapot továbbra is fennmaradjon s emberek és családok olyan fizetésből legyenek kénytelenek megélni, amely a legközönségesebb napszám egy harmadával sem ér fel. Régóta írjuk, hogy a fővárosi tisztviselők fizetési státusa az uj világban, amelyet a háború teremtett, fenn nem tartható. Minden foglalkozá-i ág dotációját közös jóakarattal hozzásimitani igyekeznek azokhoz a beszerzési álakhoz, amelyek ma a" megélhetést dominálják. Ez alól a kötelezettség alól a főváros sem vonhatja ki magát. De viszont meg kell adni neki az eszközöket is ahhoz, hogy háztartási egyensúlyának felborulása nélkül teljesíthesse alkalmazottainak jogos követeléseit. A kormány feladata, hogy az ehhez szükséges anyagi eszközöket a főváros rendelkezésére bocsássa. S ha ebben az esetben is vonakodnának az illetékes körök teljesíteni a méltányos követeléseket, akkor minden jóérzésű polgárt szemben fognak találni magukkal. Ж Grecsák igazságügy miniszter a lakbérrendelet revízióját Ígérte. Csak talán nem rejlik ebben ismét az a fenyegetés, hogy »partájok vigyázzatok !« Nem tudjuk feltételezni az igazságügyminiszter úrról, hogy szekerének küllőit a háztulajdonosok táborából is rekvirálná S a beavatottak, akik Grecsák revíziós szándékait ismerik, megerősíteni látszanak ezt a meggyőződésünket. »Az igazságügyminiszter úr. — úgy hírlik, —; azért gondol a revízióra, mert sok visszaélésre ad alkalmat ez a kői mányrendelel, amely másodízben igyekezett rendezni ezt a kérdést. A visszaélésekkel a lakbérleti bíróságok sem tudnak megbirkózni s ezért szükségessé vált a rendelet szigorítása«. így már természetesen egészen máskép hangzik a revízió s csak elismerés járhat ki az olyan miniszternek, aki minden visszaélést, amely ezen a téren felburjánzik, gyökeresen kiirtani törekszik. * A Lovaregyletet ötven és száz koronára megbüntette a hetedik kerületi elöljáróság, mert tilalom ellenére öntöztette a lóversenypályát. Remélhetőleg az elöljáróság maga sem dicsekszik túlságosan ezzel a »megrendszabályozás«-sal, aminthogy írott malasztként vette a Lovaregylet is. Ez a fővárosi hour concours-vállalat, amely mágnások passziójára és néhány élelmes üzletember milliós vagyonszerzésére használja fel a telivértenyésztés je'- szavát, vígan lefizette a szerény pénzbüntetéseket és továbbra is — áthágta a tilalmat. Mert ezek minden lóversenynapon olyan jövedelmet vágnak zsebre, hogy minden mellényzsebükből kirázhatják az ötven és száz koronás pénzbüntetéseket. Ilyen eszközökkel nem lehet megtanítani a mágnás un kát arra, hogy ami nem szabad Weisznek vagy Romlehnernek, tilos a gróf uraknak is. De indítanának csak komoly kihágási eljárást a Lovaregylet vezetősége ellen, amely végeredményében szabadságvesztés-büntetéssel is jár, mindjárt kiderülne, hogy milyen eszközökkel lehet az egyenlőség elvét érvényesíteni e mágnás-társasággal szemben is. A demokratapárt nem kooperál Ehrlichékkel. — Vázsonyi miniszter válasza. — Nyílt leveleinkre, amelyeket Vázsonyi Vilmos dr. miniszterhez, mint a demokratapárt vezéréhez intéztünk, nem ugyan a legilletékesebb helyről, de mindenesetre »felhatalmazás« alapján a következő választ kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő ur! .Szombaton este együtt voltam Vázsonyi Vilmos miniszter útral. Vele a »Független Budapestének hozzá intézett második nyílt leveléről beszélve, a miniszter úr felhatalmazott arra. közölném igen tisztelt Szerkesztő úrral, hogy neki soha esze ágában sem volt és nincs Ehrlichékkel kooperálni. Ezzel a nyilatkozatta], azt hiszem, minden egyéb, ami a nyílt levelekben foglaltatik — megdől. Fogadja Szerkesztő úr őszinte tiszteletem nyilvánítását. Augusztus 26. Dr. Kassai Ferenc s. k., fóv. biz. tag. Sem okunk, sem jogunk, hogy annak a politikai kijelentésnek, amelyet ebben a levélben Kassai Ferenc dr., mint a lipótvárosi demokratapárt elnöke lefektetett, őszinteségében egy pillanatig is kételkedjünk. A demokratapárt részéről, amely végrehajtóbizottságába beválasztotta az EhrKch-párt két exponált főemberét, Kovács Jenő dr.-t és Benedek Dezsőt, az elvi konfliktus ezzel a nyilatkozattal elintéződött. Egészen más kérdés, hogy vájjon akár a politikai ildomosság, akár a szervezési okosság szempontjából helyes vclt-e, tapintatos volt-e ezt a két kaszinói elnököt tegnapról mára egyszerűen átvenni az Ehrlich-párt leltárából s mindjárt a bizalomnak és az összetartozandó- ságnak olyan mértékével mérni őket, amilyen a végrehajtóbizottsági tagsághoz fűződik. Ez azonban a demokratapártnak olyan belső dolga, amelynek firtatásához sem kedvünk, sem időnk. Minket most már a dolognak csak az a része érdekel — s ezen fordul meg az elvi állásfoglalásnak az a kérdése is, hogy a hetedik kerületi függetlenségi párt továbbra is a legmesszebbmenőleg támogathatja-e a demokrata blokkot, — vájjon Kovács Jenő clr. és Benedek Dezső urak kiléptek-e az Ehrlich-párt kötelékéből s minden fenntartás nélkül, őszintén, a megváltozott meggyőződés alapján csatlakoztak-e a demokratapárthoz ? Vázsonyi miniszternek konciliáns és megnyugtató válasza után mindenesetre fennmaradt tisztázandónak a dolognak ez az oldala is. Nem reverzálisra gondolunk, aminek az egyszerű papiros értékének több értéke amúgy sem lehet, hanem nyílt biztosítéka abban az irányban, hogy Kovács Jenő dr. és Benedek Dezső bizottsági tagok esetében nem a politikai áthasonu- lásnak tipikus esetével állunk szemben, mert mind a ketten megszakították az • Ehrlich-párttal minden összeköttetésüket s úgy az országos, mint a községi politika terén alávetették magukat a demokrata-párt programmjának, irányelveinek és egységes meggyőződésének. Sajnos, hogy a bizalmatlanságnak ezzel a ■ fegyverével is élnünk kell, de kötelességünk az »ügynek« ezt a részét is tisztázni. Mert lehetetlenségnek tartjuk, hogy ugyanazok, akik tagjai
