Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-24 / 4. szám
Független Budapest pitásám vonatkozó előterjesztés kitűnő cselekedet, kövesse sok hasonló. A Népopera első esztendejéről szóló beszámoló Márkus Jenő tanácsnok külön dicsérete : nélküle nem 46.000 korona haszonról hallana a közgyűlés, hanem sokkal, de sokkal több ráfizetésről Kétségtelen, hogy mindez Márkus Jenő személyes érdeme s az ő buzgóságának, tehetségének és színházi szakértelmének az eredménye, hogy a főváros még a Népoperából is hasznot tudott kimutatni. Még a Népoperából is! Ez a legnagyobb cselekedet, amelyet esztendők óta láttunk, viszont olyan szerencsétlen vállalkozás is kevés volt, mint amilyen a Népopera. A plébánosok pénzügyi bizottságilag redukált fizetésemelését is meg fogja szavazni a közgyűlés, bár nem ártana különbséget tenni az egyes kerületek plébánosai között. Ezt az osztályozást azonban nem fogják firtatni, inkább szavaznak. Interpellációra adandó válasz is van a napirenden és ezúttal érdekesnek ígérkező : Rényi tanácsnok fog válaszolni Szilágyi Károlyinak arra az interpellációjára, melyet a közúti közrendkivül érdekes volt, és tele pikáns kérdéssel; remélhetően a vál^z minden egyes kérdésre ki fog térni. E nélkül akár ne is halljuk a választ. Aknamunka a gázgyár ellen. (Vita a gázgyári költségvetésről. Utazás a számok körül. — Mi a polgárság haszna a gázgyári számadás rosszabbodásából ?) A Független Budapest legutóbbi számában részletesen megvilágítottuk a gázgyár idei költségvetését s rámutattunk arra, hogy az objektiv kritikának el kell ismernie, hogy a gázgyár, mint kommunális üzem valóra váltotta mindazokat a várakozásokat, amiket annak idején a megváltáshoz fűztek. Ezzel szemben le kell szögezni azt a titkos tendenciát, amely most, hogy a gázgyár idei költségvetése valóban egy millió kétszázezer koronával kevesebb jövedelmet tüntet ki, mint a tavalyi, azt a célt akarja szolgálni, hogy ezzel a további varositásokat megakadályozza s a kommu- nizálási törekvéseket diszkreditálja. Hogy ez a titkos aknamunka mennyire jogosulatlan, sőt rosszakaratú, erre nézve szolgáljon a következő, beavatott forrásból eredő információnk : — A gázgyár idei költségvetése csak annyival rosszabb, mint a tavalyi, amennyivel szolgálni igyekezett azokat az intenciókat, amelyek reá, mint közüzemre hárulnak. Tény és való, hogy egy millió koronánál nagyobb az az ösz- szeg, amennyivel kevesebbet irányzott elő a székesfőváros a gázgyár idei bevételeinél. De ez a hiány megtalálja magyarázatát azokban a . szociális szempontokban, amelyek mellett a költ- . ségvetést e kommunális szervnél összeállítani kellett. Egészen bizonyos, hogy a gázgyár jövedelmezősége nagyot szökkent volna abban a pillanatban, amint a vezetőség tisztára üzleti alapokra helyezkedett volna s nem tekinti fő- . leiadatának, hogy csak az áremelés elkerülhetetlen minimumával gyarapítsa a bevételi forrásait. Ripka dr. vezérigazgató a Független Budapest hasábjain már rámutatott arra, hogy minő horribilis erkölcsi hasznot jelent a polgárság számára az a körülmény, hogy a koksz ára Magyarországon ma a fővárosban a ; legolcsóbb. A gázgyár horribilisen gyarapit- . háttá volna jövedelmeit, ha csak egy koronával emelte volna a koksz mai árát, hiszen koksztermeléséből tizenhatezer vaggont ád el magánhasználatra. De ez nyílt szembe- helyezkedés lett volna azokkal a szociális intenciókkal, amelyek a gázgyár üzleti irányításában ma dominálnak. A gázgyár nem léphetett be a szokványos árdrágítók közé, hogy ezzel meghazudtolja néhány esztendős múltját s egész jövő fejlődésének szociális irányát kizökkentse mai kerékvágásából, inkább le kellett számolnia azzal a ténnyel, hogy jövedelmei apadjanak, de semmiesetre sem annyival, hogy a megváltás pénzügyi része a legcsekélyebb csorbát is szenvedhesse. Ez a magyarázata a gázgyár jövedelmezősége átmeneti csökkenésének, aminthogy talán nem utolsó szempont és érv az sem, hogy akkor, amidőn a gázgyár egy millióval csökkent bevételei mellett is teljes mértékben eleget tehet a megváltáskor dominált pénzügyi szempontoknak, mellőzze a polgárság szociális érdekeinek kielégítését, csak azért, hogy a polgárság egyik zsebéből a. másikba tegye azokat a százezreket, amiket a koksz árának felemeléséből szerezhetett volna. Az ilyen gazdálkodás sokkal kirívóbb ellentétben állott volna úgy a közgyűlés, mint a tanács intencióival, mintsem hog}^ gond Jni is szabad lett volna reá. A lakbérrendelet és a lakáskérdés. Amikor a háztulajdonosok mozgalma a lakbérrende- let revíziója érdekében megindult, a -»Független Budapest« munkatársa a mozgalom jogosultsága felől megkérdezte a városháza egyik ismert, nagytuíásu lakáspolitikusát, akinek véleménye a lakók és háztulajdonosok érdekei között mintegy középidőn halad. Hangoztatta, hogy a háború alatt a háztulajdonosoknak nem szabad visszaadni a felmondási jogot, mert ez a lakók kiüldözésérc, a háztulajdonos közegeinek zsarolásaira stb. nyitna alkalmat. A mostani lakáshiány és költözködési nehézségek mellett pedig különösen biztosítani kell a közönség zavartalan lakás- használatát. Másrészről koncedálta azt. hogy a ház- tulajdonosok életstandardja is megdrágult s igy árujuknak. a lakásnak csekélyebb mérvű drágítása elől nem lehet teljesen elzárkózni. Az 5000 koronás maximumot, ameddig a lakbér nem emelhető, mindenesetre leszállitandónak vélte, mert a többezer koronás lakás már luxuscikk. / Az építőipar sérelme. A rendelet kihatását a legsúlyosabbnak az építőipar akcióképessége szempontjából latta a nyilatkozó várospolitikus. Az építkezés háborús pangását végleg holtpontra juttatta a rendelet, mert a legnagyobb bizonytalanságot teremtette a jövedelmezőség szempontjából arra az esetre, ha valaki uj építkezésbe kívánna fogni, amire a békekilátások növekedésével mind több kilátás lenne. Tartani kell attól, hogy senkisem mer pénzt fektetni építkezésbe, mikor nem ismeri a kormány szándékát, vájjon az újonnan építendő házak béreit is nem akarja-e a legszigorúbban szabályozni. A lakbérrendeletnek meg volt az a hiánya, hogy egyelőre nyílt kérdésnek hagyta, hogy hatálya mennyi időre terjed. Bizonyos, hogy a béke legelső napjaiban a rendeletéi még nem lehet kurtán megszüntetni, mert ez rögtön tömeges felmondásokat s igy a lakáspiacon nagy zavarokat vonna maga alán. De az építőipari szakkörök felfogása szei int arra igenis feltétlenül szükség van, hogy a kormány részéről deklaráció történjék abban a tekintetben, hogy az uj házak béreire megszorítást nem alkalmaznak. Ha ez nem történik meg, a várható csekély jövedelmezőség mellett senki sem fogja magát rászánni arra, hogy tőkéjét építkezésbe invesztálja. Pedig a főváros közönségének az érdeke, hogy minél tömegesebben építsenek uj házakat, vagyis a lakástermelés lehető erősen fokozalossék, hogy a háború után előreláthatóan egyszerre nagyarányuan megnövekedő lakásszükséglet rendben kielégítést nyerjen. Az állami hatóságoknak az volna a hivatásuk, hogy a lakástermelés ilyetén megszaporodását minden eszközzel előmozdítsák, hiszen a háború utáni lakáskérdés megoldása nagy és súlyos állami feladat. A kormánytól a közönség azt várja, hogy az építkezések megindítását kedvezményekkel és az épitőhitel megkönnyítésével szolgálja, nem pedig hogy hézagos rendeletekkel az épitkezési kedv teljes lelohadását idézze elő. Az uj építkezések bérei. Le kell szögezni, hogy az építőiparnak ezenkívül más sérelme nincs. Az építőipar szempontjából kizárólag csakis arra van szükség, hogy a kormány nyilatkozzék arról, hogy az uj építkezésekre a mostani rendelethez hasonló radikális szigoruságu intézkedést nem feg tenni. A magunk részéről nem osztjuk teljesen 'az építészeknek azt a felfogását, hogy az uj építkezésekre semminemű bérmegszoritást ne alkalmazzanak. Szó sincs róla, az építkezés igy indulna meg leginkább s az építőiparosok természetesen főként ebből a szempontból nézik a kérdést. De képzeljük el a háború végére várható helyzetet. Ha lesz uj lakás- termelés, de a lakások ára horribili- magas lesz, akkor a háború után lakáskereső tömegek elhelyező- dése szempontjából az uj lakástermelésnek semmi haszna nem lesz. Nem lehet tehát az uj házak béreinek megállapítását teljesen a háztulajdonosokra bizni, mert igy megtörténhetik a van, de nincs esete, lesznek lakások, de a kevésbbé tehetős elemek, akikből a lakáskeresők legnagyobb számban rekrutálódni fognak, nem lesznek képesek azok bérét megfizetni. Nem szabad elfelejteni, hogy a háborús viszonyokból a békeidőkbe való átmenet még szoros összefüggésben áll a háborús államgazdasági rendszerrel s a háború problémáit csak akkor intéztük majd el teljesen, ha a demobilizációt, vagyis a nyugodt békeviszonyokba való visszafejlődést is bajtalanul lebonyolítottuk. Az uj házak építésénél olyan megoldást kell majd találni a bérek tekintetében, hogy ez ne rettentsen el senkit az építkezéstől. A mostani átlagos lakásárakhoz képest bizonyos százalék emelkedési feltétlenül engedélyezni kell. A mostani rendeletnek megfelelő béreket tehát nem lehet az uj házakra kötelezővé tenni, viszont magas százalékot sem szabad az emelkedés terén megállapítani, hiszen az általános drágaság a háború végével bizonynyal csökkeni fog s ezzel arányban a háztulajdonosok jövedelmi igényeinek is kisebbedniök kell. A főszempontnak annak kell lennie, hogy a lakók fizetőképessége összeegyeztethető legyen a háztulajdon tisztességes jövedelmezőségével s igy meglegyen a hajlandóság uj házak építésére. A közérdek a lakáskérdésben. Ez a közérdekű szempont is. Ettől az építőiparosoké csak árnyaiathan tér el. a háztulajdonosok mostani mozgalma azonban egészen más, sőt ellentétes irányban halad. Az építészek érdeke az. hogy a lakástermelés meginduljon ; a háztulajdonosoké viszont az, hogy ne legyenek uj építkezések, mert igy kihasználhatják meglévő házaikat a nagy lakáskereslet és a lakásprodukció szünetelése idején, feltéve, hogy a kormány a rendeletet nem fogja a háború után is bizonyos ideig meg érvényben hagyni, amire feltétlenül szükség van. Ez ugyan 1 átszólag egyenetlen helyzetet jelent az újonnan építkezők javára, de a lakáskérdés annyira speciális természetű és nehezen megoldható, hogy ezen nem szabad fennakadni, annál kevésbé, mert az újonnan építkezők magasabb építési költséggel építik meg házaikat s igy jövedelmük viszonylag nem lesz nagyobb a meglevő házak tulajdonosaiénál; A háztulajdonosok és építőiparosok szövetkezése. A háztulajdonosok mozgalmával egyidejűleg újra feléledt az építőipari köröknek az építkezések lehetővé tételét célzó akciója, még pedig az építkezés rendeleti akadályaiból kiindulva. Ismételjük, hogy a háztulajdonosoknak és az építőiparnak érdekei a kérdés körül teljesen divergálok. Ennek dacára megfigyelhetjük azt, hogy az építőipari körök bizonyos mértékben magukévá tették a háztulajdonosok vélt sérelmeit is. így az a fel terjesztés, amelyet a Budapesti Építőmesterek Egyesülete december 19-én intézett a kormányhoz, mindenben helyesli a háztulajdonosok követeléseit és egész sor érvet próbál felhozni a ház- tulajdonosok igaza mellett. A Mérnökegyletben pedig a január 7-én tartott nagy értekezlet egyik vezető szónoka, Heltai Béla, a Háztulajdonosok Szövetségének igazgatója volt. Ezenkívül nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy a budapesti építészek legtöbbje egyben háztulajdonos is. Az építőiparosok saját érdekük és a közérdek ellen cselekednek, mikoY a háztulajdonosok számára is eredményeket akarnak elérni. Az építőiparosoknak lekedés dolgában terjesztett elő. Az interpelláció K0VIID FEST, TISZTIT! ^ WafeisKüóf Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. и*"»*5* Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
