Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-24 / 4. szám

Tizenkettedik évfolyam.

1917. január 24.

4. szám.

Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint

az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja.

%

MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. + Előfizetési ára

a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor.

Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, VII., Szövetség-u. 22.

TELEFONSZÁM: József 45-8?.

Elismerést

kapott Bárczy polgármester a koronázás körül megnyilvánult munkásságáért. Nem kutatjuk, hogy milyen purparlék előzték meg a királyi kitüntetésnek ezt a formáját, csak regisztráljuk azt a szállongó, híresztelést, hogy Bárczy minden ördá,. vagy címet, avagy épp rangot elutasítóvá magától, megelégedvén azzal az egys&eft nemes dísszel, amit az uralkodói elisme rés jelent a számára

Közhivatalnoknak, aki az alkotás rajongó vágyával nemesíti be díszes vezető pozícióját, az elismerésnél, akár felülről, akár alulról érje is, szebb ordót el sem képzelhetünk. Bárczyt a polgári közbizalom állította arra a helyre, ahol most feléje fordult a legelső magyar polgár, a király elismerése. Értékben mind a kettő egy és ugyanaz. A polgárság elismerése abban a változhatatlan ragaszkodásban csúcsosodik ki, amely közhivatali pályáján elért (felelőjében immár tíz évnél hosszabb idő óta kiséri a polgármestert. A király elismerése ugyan nem ilyen régi keletű (hiszen maga az uralkodó is csak két hónap óta gyakorolja alkotmányos jogait), de hatalmi súlyánál, fogva egyszerre hidalja át a polgári elismerésnek évtizedeit s ugyanarra az értékre emelkedik, mint a polgárság ragaszkodása.

Bármiképp csillogjon is a kitüntetettek mellén a sok fényes kereszt, a legnagyobb ékesség mégis csak ebből a Bárczynak jutott kitüntetésből sugárzik a polgárság felé. A polgármester büszke lehet reá, hogy volt ereje és energiája legyűrni az emberi hiúság vásári érzéseit s főleg volt bátorsága is ahoz, hogy az egyszerű királyi elismerésben találja meg közhivatali érdemeinek legméltóbb jutalmát.

A munka emberének valóban nincs szüksége más dekórumra, mint arra az elismerésre, amely egyformán keresi fel alulról és felülről is. így harmonikus egy közpályának külső megjelenése, egy olyan közpályának, amely a gondjaira bízott értékeknek folytonos nemesítésében őröli le az emberi életnek véges idejét s ha alkothatott és nemesíthetett, ezért nem kíván egyebet, mint hogy azok, akik munkásságát elbírálni hivatvák, ne tagadják meg tőle az emberi elismerésnek azt a díszét, amelyre egy közhivatalnoknak a legnagyobb szüksége van.

Kiegyenlítődvén s mély tartalommal megtelvén ilyenformán az a tátongó üresség, amely eleddig a polgári bizalom s a királyi elismerés között korszakos szakadékot alkotott, büszkék vagyunk reá,

hogy ezt a harmonikus kiegyenlítést épp Bárczy polgármester vívta ki elsőként

magának.

m. M ERLEGEN.

m -j *

^ A ' A háziurak

jfc§irat addig mesterkedtek, amig ötpercentes házbéremelést vívtak ki maguknak. Jól ismerjük az ilyen mesterkedésnek, ama kuliszatilkait, amelyeknek nyomása alól még az a kormány sem vonhatta ki magát, amely két hónappal ezelőtt házbérrendeletével olyan országos elismerést vivőit ki magának. A Palatínus- társaság súlyos bankösszekóttetésekkel rendelkezik, amelyeket megmozgatni épen nem volt nehéz s igy a kisebb házbéruzsorások is hozzájutnak az ötpercentes háborús haszonhoz. Mi nem is ezen ütközünk meg valójában, hiszen eme magánvállalkozóktól és privát tőkésektől igazán egy partáj sem követelhette meg, hogy lemondjanak arról a haszonról, amit a mai rendszer alapján kierőszakolhattak maguknak. De nem értjük, sőt meg se foghatjuk, hogy mikép állhatott a háziurak pártjára Vita Emil dr. tanácsnok és Szabó Imre dr. tiszti főügyész. Ok, ha jól ismerjük közhivatali állásuk lényegét, elsősorban és mindenekelőtt a polgári érdek letéteményesei :> mint ilyenek, arra lettek volna hivatvák, hogy, miként Vázsonyi, a polgárság szempontjait képviseljék azon a bizonyos famó- zus értekezleten? Megfoghatatlan, hogy kicsinyes és önző szempontok mikép kepesek nemcsak véka ala rejteni egy közhivatali állás lényegét, de arra is kényszeríteni az illető állások tulajdonosait, hogy nyíltan szembeszálljanak azokkal az érdekekkel, amelyeknek megvédésére rendeltettek. így ütközik ki lépten-nyo- mon annak az igazsága, amit mi rendithetetíenül hirdetünk, hogy csak egy uj polgári alakulás küszöbölheti ki a mai rendszernek olyan fonákságait is, amikor egy városi tanácsnok, mert az apósa háziúr s egy városi tiszti főügyész, mert privátim maga is háziúr, nyíltan megszegik a polgári bizalom tízparancsolatát s ad oculos igazolják, hogy a mai rendszernek tulajdonképen az a lényege, amit ez a közmondás fejez ki: »minden szentnek maga felé hajlik a keze.«

*

Kitüntettek

a koronázás alkalmából egész sereg mágnást és nagy urat, de a polgárság örülhet, hogy a maga kebeléből Bárczyn és Bodán kívül egyetlenegy ember sem részesült semmiféle királyi kitüntetésben. így van ez rend- jén. Magyarországon a koronázás most lelt a kiváltságosok mozifelvételi ünnepe. A polgárság, a milliók is megkoronázták az uj királyt, azon a napon, amikor fejére tették a magyar államiság szent klenódiumát, de ez az ünnep a szivek mélyén zajlott le, itthon és a fronton is, tizennyolc millió magyar azzal a hittel üdvözölte szent István trónján az uj uralkodót, hogy alkotmányos uralkodása alatt a munka előjogai le fogják rántani a polcról a kiváltságosak előjogait s a demokratikus haladás lép az oszlályuralom helyébe. Ezért a lélki ünnepért valóban nem kért s nem kér önérzetes polgári társadalom semmi kitüntetést.

*

Bírálni

valamit, amit rossznak tartanak, jelent-e ez olyan ellenzékieskedést, amely a kákán is csomót keres ?! Bizonyára nem, aminthogy ellenzékinek lenni annyit is jelenthet, mint megnyugodni mindenben, ami történik, de hasznosabbnak találni az uralkodó rendszerrel való párthatalmi szembehelyezkedést. Ebből a szempontból mi egészen doktrinernek tartjuk azt a kis parázs összetűzést, amely a pénzügyi bizottság ülésén Eulenburg Salamon dr, és Hűvös Iván között lejátszódott s mindenesetre lényegben Eulenburgnak adunk igazat, amikor mi is azt valljuk, hogy a kritika sohasem téveszthető össze az ellenzékiséggel, aminthogy el tudunk képzelni olyan esetet is, hogy Hűvös Iván, aki mindeneseire jó kormánypártinak vallja magát, a kritika terére lép, anélkül, hogy ellenzéknek, vagy pláne ellenzékinek engedné pertraktáltatni magát. A két városatya között a fogalomzavar szembeszökően kiütközött, ami csak a kisebbik baj volt ahoz képest, hogy kritikájában Eulenburgnak volt igaza s Hűvös Iván ab ovo nem engedte meggyőződtetni magát.

Mit tárgyal a közgyűlés?

(Nyílt harc a kormány ellen. A városi

üzemek költségvetései. — Apróbb ügyek.)

A szerdai közgyűlés gazdag napirendje arra vall, hogy egy délután alatt nehéz lesz végezni valamennyi tárgygyal. Igaz ugyan, hogy a napirenden lévő tárgyak túlnyomó részét alaposan megvitatták a szakbizottságokban, mégis van néhány olyan téma, amely fölött a közgyűlés nem mehet el szótalanul. A gázgyár és az elektromos müvek költségvetését alaposan letárgyalták, de mindazok a sérelmek, melyeket a világítási és a pénzügyi bizottságok tagjai szóvá tettek, sérelmek ma is, amelyek dolgában állást kell foglalnia a közgyűlésnek is. Nem azért, mintha azt remélnők, hogy a közgyűlés állásfoglalásával egyszeribe meg fog változni a helyzet s a kormány egyszerre a legnagyobb jóindulatot fogja tanúsítani a főváros iránt, hanem azért, mert a közgyűlés hangjának meglesz a súlya országszerte. Ki kell vinni az ország elé, hogy a kormány milyen módon bánik el a fővárossal, ki kell mutatni, hogy a kormány sérelmes és csöppet sem megokolt intézkedései micsoda kárt okoznak a fővárosnak; legalább a közönség tudja meg, hogy a főváros pénzügyi nehézségei honnan származnak.

Természetesen nem lehet minden felelősséget a kormányra tolni, viszont a tárgyilagosság határain meg kell állapítani mindent. A szénellátás dolgát, a szénelosztó bizottságban való képviseltetés ügyét, valamint a világítás korlátozásáról szóló rendeletet kommentálni kell, még pedig úgy, hogy a tájékozatlan nagyközönség a maguk valójában lássa ezeket a dolgokat. A városnak semmi oka sincs arra, hogy leplezzen: ki kell tárni minden sérelmet, minden méltánytalanságot az adózó polgárság elé.

Szerdán tárgyalja a közgyűlés a bérkocsisok tarifaemelési kérelmét s el lehetünk rá készülve, hogy a többség meg is szavazza a javaslatot úgy, ahogy van. Es ezzel megkezdődik a nagy vita utas és közönség között: igazat mutat-e a taxi ? A legjobb volna egyszerűen leszerelni a taxamétereket, hiszen a taxi azt a célt szolgálja, hogy a publikum lássa, mit kell fizetnie. Ha a taxi olyan összeget mutat, ami nem felel meg a valóságnak, minek a taxi ?

A kocsiutburkolási járulékokra, a járdafoglalási díjszabás fölemelésére vonatkozó javaslatokat lehetetlen el nem fogadni, ezek szükségszerű drágítások. A tüdőbeteggondozó intézetek ala-