Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-08 / 32. szám
Független Budapest fajulhattak volna el a viszonyok oda, ahová tényleg elfajultak. A Haditermény Részvénytársaság nem élhetett volna oly szabadon monopóliumával és a különböző központok nem fejlődhettek volna a közönség rovására a kereskedelmi és ipari érdekek protektorátusaivá. Ma persze már sokkal nehezebb mindezt a helyes mederbe, a helyes vágányra szorítani. De ha valaki képes lesz a mai káoszban rendet teremteni, az illetékten hatalmi aspirációkat visszafojtani és elej t venni annak, hogy a nagyközönség továbbra is termelő, kereskedő és bankok önkényének legyen kiszolgáltatva, úgy egészen bizonyos, hogy ez a valaki Hadik János gróf lesz, aki az ó nagy energiájával, az ő teljes erkölcsi és anyagi függetlenségével, . az ő páratlan munkaszeretetével le fog győzni minden akadályt, amely útjába gördül és aki miniszteri cim nélkül is olyan, színvonalra fogja fejleszteni az alája rendelt hivatalt, hogy annak valódi jelentősége és nagyfontosságu hivatása csak most, csak az ő vezetése alatt fog igazán kidomborodni. Hadik János gróf személyében teljes garanciáját látjuk annak, hogy jövőben kicsinyességből, vagy bizonyos érdekkörökre való tekintetből semmiféle olyan ajánlat, olyan eszme olyan terv, amely valóban a közérdeket van hivatva szolgálni, elutasítva, vagy elhallgatva- nem lesz. Hadik János gróf sem nem agrárius, sem nem merkantilista, hanem egy rendkívül éleslátásu, erélyes és kivételes munkabírással megáldott ember, aki egészen bizonyos, hogy uj szellemet fog belevinni a magyar közélelmezési politikába, amelyre senkinek sem lesz többé befolvása, egyedül a — közérdeknek. Az ország a háború három éve alait sok csalódáson ment keresztül, de ez a szellem, ezek az ígéretek megnyugtatók. A sok csalódás után bizalommal várjuk, hogy Hadik valóra váltsa programmját és bízunk abban, hogy elég ereje lesz programmjának megvalósítására. ж A jól átgondolt, rendszeresen kidolgozott programm első pontja a kellő mennyiségben való termelés biztosítása. Hadik gróf hangsúlyozza, hogy minden talpalatnyi földet meg kell művelni s általában mindent el kell követni úgy a hadseregnek, mini a polgári lakosságnak élelemmel való minél tökéletesebb ellátása\ érdekében. Különösen nagy súlyt vet Hadik gróf az olajmagvaknak, hüvelyeseknek és zöldségféléknek az eddiginél nagyobbfoku termelésére, amit nagyobb termelőkkel való szerződések utján remél elérni. Sorrend szerint második, de nem kisebb fontosságú programmpont a készletek igazságos elosztása. Hadik gróf azt tervezi, hogy az Országos Közélelmezési Hivatalban — amelyet gyökeresen átszervez — külön osztályt állít fel a hadseregnek élelemmel való ellátására. Megszervezi továbbá munkaadók s munkások egyenlő részvétele mellett az ipari munkások élelmező bizottságát. A legmesszebbmenő támogatást ígéri a köz- és magántisztviselők beszerzési csoportja számára. Külön fejezetet szentel a városok s ezek közt első helyen a főváros élelmezésének a biztosítására. Teljes erővel rajta lesz, hogy a lehetőség határain belül gondoskodjék a főváros lakosságáról. хЛ főváros vezetőségével a legközvetlenebb, bürokratizmustól mentes érintkezést fognak fenntartani. A fővárosban, mini a vidéken szaporítani, illetve létesíteni kell a napközi gyermekotthonokat, gondoskodni kell arról is, hogy a csecsemők és a kis gyermekek részére a gyermektápszerek, tej, gríz stb., hozzáférhetővé tetessenek. A kórházak élelmi szükségleteinek biztosítására külön intézkedések fognak szolgálni. Az élelmiszer üzletek előtti ácsorgást remélhetőleg rövid időn belül megszüntetheti. Az élelmiszerek könnyebb beszerzése és megfelelőbb elosztása érdekében a nagyobb ipartelepek vállalatok, népes közhivatalok, foglalkozási csoportok, kell, hogy külön élelmezési egységként szerepeljenek s maguk osszák ki tagjaik közt az élelmiszereket, ami másfelől könnyebbé teszi a közönség többi részének az élelmiszercikkeknek beszerzését. Ebben a kérdésben jó eredményt vár a kereskedelem fokozottabb igénybevételétől is, természetesen az elosztás ellenőrzésének megfelelő rendszeresítése mellett. Hangsúlyozni kívánja, hogy a hivatásos kereskedőknek a termények forgalombahozatalánál megfelelő szerepet kell biztosítani. Ez az okos csoportosítás egyfelől azt a célt szolgálja, hogy a készletek elosztása könnyebben és egyenletesebben történjék, más részről azonban előreláthatólag meg fogja szüntetni az élelmiszerüzletek előtt való szerfölött kellemetlen és időrabló ácsorgást. Kiegészíti ezt a szép programmot a lánckereskedelemben és az élelmiszer-kereskedelemben mutatkozó sokféle visszaélésnek szóló hadüzenet, valamint az az óhaj, hogy Ausztriával kölcsönösen támogassuk egymást, mi nyersterményekkel, Ausztria pedig minket a mezőgazdaságnak és a háborús iparüzemek zavartalan működéséhez szükséges cikkek maximált áron való szállításával. Ez a programm azzal a nagyon becses megnyugvással tölti el a főváros közönségét, hogy a közélelmezési nehézségek leküzdéséért folyó hadjáratunknak Hadik János gróf személyében hivatott vezére van. A zöldségellátás csődje. A közélelmezés egyetlen kérdése sem okozott talán annyi bajt és bonyodalmat, mint a főváros idei zöldségellátása. Kezdődött a baj azon, hogy a Tisza-kormány földművelésügyi minisztere, Ghyllány Imre báró nem tartotta sürgősnek a zöldségfelhozatal rendezésének előkészítését s csak igy történhetett meg, hogy amikor Mezőssy Béla került a földművelésügyi minisztérium élére, még semminemű kezdést nem talált ebben a kérdésben, holott már akkor küszöbön állott a főzelékfelhozatal szezonja. Látva a sürgős cselekvés szükségét, Mezőssy sietve kibocsátotta a zöldségfelhozatali részvény- társaság s az ennek kapcsán tervezett intéző- bizottság felállításáról szóló rendeletét. Az előző kormány késlekedését azonban már alig volt módjában jóvá tenni. Mire a részvénytársaság és az intézőbizottság megalakult, julius lett s ekkorra már a zöldségtermés igen nagy része forgalomba is került, még pedig Ausztria és Németország irányába, mert az idegen ügynökök szabadon vásárolhatták az egész országban a zöldséget s az összeharácsolt hatalmas mennyiségeket minden akadály nélkül vihették ki a külföldre. A főváros közönsége pedig éppen az új termést megelőző, tehát a közélelmezés szempontjából legsúlyosabb időszakban, amikor az olcsó főzelékfélékkel való táplálkozás lehetősége nagy könnyebbséget nyújtott volna, úgyszólván képtelen volt főzelékféléket vásárolni a konyhájára a rendkívül magas árak miatt. A Zöldségközpont néven ismeretes részvény- társaság működésének megkezdése tehát rendkívül sürgős lett volna. Ehelyett azonban mint- egy két hétig tartó huzavona következett a körül a kérdés körül, ki legyen a központ vezér- igazgatója. Az egyik jelölt, akit a miniszter is szívesen látott volna ebben az állásban, rudinai Molnár István nyugalmazott miniszteri tanácsos volt. Molnár személye azonban nem volt inyjére a részvénytársaságban képviselt nagykereskedőknek és konzervgyárosoknak, mert hatósági utón és egészen olcsó árakon, tehát a közvetitő- kereskedelem lehető teljes kirekesztésével akarta forgalomba hozni a zöldséget, s a konzervgyárosoknak csak akkor adott volna árut, ha a közönség szükséglete már biztosítottnak látszik. A kereskedőknek Molnárral szemben Nagy Andor tőzsdetanácsos, egy csődbekerült kisbank volt vezérigazgatója volt a jelöltje a vezérigazgatói állásra. Mezőssy elejtette Molnárt, de nem fogadta el a nagykereskedők jelöltjét sem, hanem a földmivelésügyi miniszter egyik osztálytanácsosát rendelte ki a központ élére. A központ, illetve az intéző-bizottság még ezek után sem kezdte meg működését a kivitel korlátozása tekintetében, ami horribilis I árt jelent a főváros közönségére nézve. Az osztrák ügynökök zavartalanul grasszálnak mindmáig és teljességgel érthetetlen, hogy az intéző-bizottság miért nem sietett minden mást megelőzően szigorúan gátat vetni annak, hogy a főzelékfélék mérhetetlen mennyiségben vándoroljanak külföldre. Ezért gyöngült meg már is a felhozatal s ezért fog megismétlődni a tavaly téli eset, amikor a fővárosi vásárcsarnokban nyoma sem volt a főzeléknek. Nem tudjuk a zöldségfélék országos maximálását már a központ ténykedésének számíthatjuk-e, ezzel sem sikerült azonban a zöldségkér. dést végre kedvező mederbe terelni. A termelők és nagykereskedők túlságos alacsonynak találták az augusztus 1-től 10-ig megállapított maximális árakat s ennek a termelők sztrájkja lett a következése. A zöldség-központ intézőire úgy látszik nagyon hatott a termelők ellenakciója, mert már vasárnap sietett előre közzéteni az augusztus 10-étöl 20-ikáig érvényes maximális árakat, amelyek jóval magasabbak a mostaniaknál. A közönség tehát a csekélyebb felhozatal következtében még e rövid időre is alig élvezhette az alacsonyabb árakat, holott a termelőknek ez a sztrájkja csak ideig-óráig tarthatott s feltétlenül kudarccal végződött volna, mert a romlandó árut előbb-utóbb piacra kell dobni. Az uj maximális árak életbelépését megelőző két-három napon csekély lesz a felhozatal, mert be fogják várni a magasabb árakat s aligha tévedünk, amikor nem hiszünk az augusztus elseji maximális árak visszatérésében. Kár volt oly gyorsan visszavonulót fújni a kereskedők offenzivájára s ezzel beigazolni, hogy a zöldségkérdést az árak szempontúból sem tudják helyes irányban szabályozni. Az idei zöldségfelhozatal dolgát későn és rosszul kezdték rendezni és most már Hadik János grófnak is aligha lehet módjában a kezdettől fogva elhibázott ügyön segíteni. Az egész ügyből egyetlen haszon háramlik a közérdekre : annak a tanulsága, hogyan nem szabad jövőre a zöldségellátás problémáját kezelni. A városok kenyere és a városok pártja. Még fülünkbe csengenek a szavak, amelyek annak múlhatatlan szükségét hirdették, hogy a városi polgárságnak szervezkednie kell legsajá- tabb érdekeinek védelmére és halljuk a szavak visszhangját is, hogy a városi polgárság különálló szervezkedésének nincs meg a politikai jogosultsága. Kétségtelen, hogy akik a városi polgárság szervezésének szükségét érezzük, nem heves, offenzív szervezkedést akarunk más állami rétegek ellen, hanem védelmet és igazságot a városi polgárság annyiszor méltatlanul háttérbe szorított érdekeinek. S hogy mily élénken érezhető hiányt jelent, hogy a városi polgárságnak nincsen érdekei mellé lekötött parlamenti képviselete, arra most készül a fenyegető bizonyság : a városi polgárságot életbevágó nagy kérdésében, a kenyér kérdésében érte suh'os sérelem és hiányzott a parlámenti fallanx, amely érdekeit megvédte és a sérelem korrekcióját kivívta volna. A kormány rendelete, amely a lisztbeszerzésről intézkedik és a fejadagokat megállapítja, még a parlament ülésezése alatt jelent meg. Egyetlen válasz akadt reá: a főváros felterjesztése, amelyben az igazságtalan rendelkezés megváltoztatását kéri s amely mindeddig elFEST, TISZTIT! Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Gyüjtőteiepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában, Telefon 58—45, 128—13.
