Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-04 / 27. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. julius 4. 27. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Követeljük a fővárosi törvény revízióját! Az új kormány bemutatkozó leirata, amelyben a főváros támogatását kéri munkásságához, a legközelebbi közgyűlés elé kerül. Ez az alkalom időszerű lesz ahoz, hogy a vezető városatyák és Bárczy István polgármester körvona- lozzák azt az álláspontot, amit a főváros a kormány tevékenységével szemben a maga számára zsinórmértékül állít fel. Csalódnánk a városatyák jóérzésében és súlyosan csalódnánk a polgármester úrban is, ha a főváros álláspontjának gerincét nem az a kérdés alkotná, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kell csinálnia a demokrácia kormányának a fővárosi törvény revízióját. De ab ovo csalódni lennénk kénytelenek az Esterházy- kabinet demokratikus alapjának őszinteségében is, ha a kormány bemutatkozó leirata nem azon a komoly ígéreten épülne fel, hogy — igenis — Ugrón, Vázsonyi, Batthyány gróf, Apponyi gróf szilárdan meg akarják csinálni az elavult fővárosi törvény revizióját. Újat nem mondhatunk, amikor ismételten — isten tudja, hányadszor már — arra hivatkozunk, hogy az a fővárosi törvény, amelynek alapján ma közgyűlésnek, tanácsnak, belügyminiszternek egyaránt meg van kötve a keze, olyan struktúrájú autonómiát jelent, amely az egyéni érdekek érvényesülésének domináló szerepet juttat a közigazgatásban a közérdek felett. Ha egy néhai kormány, — amelynek a polgárság köreiben semmi gyökere sem lehetett, mert nem a fogyasztók, hanem a termelők táborában kereste a támogató erőt, — a fővárosi törvény megalkotásánál arra fektette a fősúlyt, hogy a kormánytámogatás érdekében kompro misszumot kössön az egyéni érdekekkel a közérdek rovására, nincs benne semmi megdöbbeni való. A politika, mind realitás máskép alakul, mint az az ideál, amely az egyenlőség elve alapján épül fel. De ne hivatkozzon senki arra az ano- . máliára, hogy ennek a fővárosi törvénynek köszönheti Budapest, hogy gazdag és független polgársága alakult. Ennek a két körülménynek egybekapcsolása sokkal önkényesebb, mintsem hogy komoly érveket kelljen csoportosítani ellene. A gazdag és független polgárság megteremtése mindenkoron a fejlődés lehetőségeitől függő körülmény. A fővárosban évszázadok óta adva volt ez a lehetőség, csak a kultúrának eszközei hiányzottak hozzá egészen addig, amig ez az ország is be nem lépett a nyugat egészen civilizált népeinek sorába. A fővárosi törvény, amely csak kisebb csoportoknak adott módot arra, hogy az önkormányzatba aktiv módon is befolyjon, épen ellenkezőleg, megakadályozta azt, hogy a fejlődés hatása az egész polgárságra nézve arányos legyen. Olyan kiáltó ellentétek polgári rétegek között, mint Budapesten, a kulturált államok egyetlen városában sincsenek. A fővárosban a kapitalista érdekek évtizedeken át valósággal ráfeküdtek az önkormányzatra s abból csak a maguk számára szívták ki a tartós életerőt, ellenben a többi néprétegek csak azokban az elkerülhetetlenül szükséges közjavakban részesülhettek, amik a közbiztonság és közegészségügy fenntartása érdekében voltak szükségesek. Minket senki sem vádolhat meg azzal, hogy a forradalmi szocialista eszmék közprédájául akarnók odadobni Budapestet. Ennek a szélsőségnek erényeivel és hibáival épp úgy tisztában vagyunk, mint a kizárólagosan kapitalista érdekekre felépitett uralom erényeivel és hibáival. De valljuk és hirdetjük hogy egy szükebb közületnek, mint amilyen a főváros is, keresnie kell és meg is kell találnia azt az arany középutat, amely a polgári jogegyenlőség bázisán, a főváros autonómiájának kiegészitésében csak' a legtisztább közérdek parancsolatait tartja szem előtt. Ezen az alapon indult meg az-az akciónk is, amely új alakulást követelt a legbecsületesebb demokrácia alapján. S ebből az alapból folyik önként az a követelésünk is, amely a főváros polgárai jogegyenlőségének és tartós fejlődésének sine qua nonjaként a fővárosi törvény revizióját jelöli meg. Ebbe kapcsolódik be aztán ökonomikusán a többi revíziós gondolat is, amit az uj kormány a képviselőház fórumán, tehát az egész ország itélőszéke előtt hirdetett. Ugyanazokon, vagyis az általános titkos választójognak törvénybeiktatásán, a választóknak hivatalból való összeírásán cs a választásoknak tisztaságán épül fel a főváros jövője is. A mai fővárosi törvény feltétlenül domináló szerepet juttat azoknak az áramlatoknak, amelyek mindenféle meg nem engedett eszközzel a maguk akaratának képére tudják átalakítani a gyakorlati autonómiát. A virilisták a kényes kapitalista érdekeket, a szabadon választott városatyák pedig a saját egyéni érdekeiket valósággal összeforrasztották az autonómiával. A polgárság nagy rétegei: a hivatalnokosztály, a kiskereskedő és kisiparos, a munkásosztály s a skála legalján lévő elemek ma, a jelenlegi fővárosi törvény alapján nem képesek a maguk egyetemes érdekeivel ugyancsak összeforrasztani az autonómiát. Minden bajnak, hibának, visszaélésnek ebben rejlik a gyökere. Ki kell tehát erőszakosan tépni a polgárság köztudatából azt a gondolatot, hogy a legtöbb törvény csak a gazdagoknak és hatalmasoknak való. Olyan fővárosi törvényt kell alkotni, amely. a maga átalakító erejével belekényszeríti az egész polgárságot abba, hogy a közérdekkel törődjék és a józan megfontolás utjain a demokratikus haladásnak arra az ösvényére jítsson, amely a közjót a közjóért kívánja, Ne legyen semmi különbség köztünk abban, hogy enélkül lehetetlen kielégíteni az érvényesülésre törő vágyakat. Ha az általános választói jog törvénybeiktatása a szenvedélyek lecsa- polása miatt elkerülhetlen szükség, mennyivel inkább az a fővárosi törvény revíziójának szükségszerűsége, amikor a háború tapasztalatai éretté tették osztatlanul az egész polgárságot. Kötelessége a legközelebbi közgyűlésnek, hogy ezeket a »közhetyszerü« igazságokat nemcsak észrevegye, de le is szögezze olyanformán, hogy a fővárosi törvénynek demokratikus és szociális szellemű revíziója nélkül mostantól kezdve semmiféle kormányt sem támogathat. Alert ha a közgyűlés a klikkszellem vakságában nem ébredne annak a tudatára, hogy ez ma egyetlen kötelessége, megjósoljuk előre, a felébredt polgári öntudat sokkal g3rászosabb elmúlást fog teremteni erőszakosan a számukra, mint amilyen szép lehetne igy a temetés, amit a klikkuralomnak önszántukból rendezhetnek. MÉRLEGEN. Ж A tüntetés olyan utcai zavargássá fajult, amely a legnagyobb mértékben elitélendő. De vájjon ki viseli ezért a felelősséget ? A kormány hamar megtalálta a bűnbakot és Boda Dezső főkapitány fejét dobta oda a közvéleménynek elégtételül. Tagadhatatlanul súlyos hibát követett el a volt főkapitány, de talán hibázott az is, aki a rendőrség fejének utasítást adott. Hiszen a felzaklatott idegeknek ma csak az az erő tud parancsolni, amely akarata mögé szuronyerdőt is képes állítani. Békés polgároknak javai nem lettek volna közprédává, ha a belügyminiszter gyakorlati irányban nézi az események várható fejlődését és arra gondol, hogy a szervezett munkássághoz rendszerint hozzácsatlakozik az utca söpredéke is, anélkül, hogy ezt a munkások akarnák. Ha ez az eszébe jut, bizonyára nem mulasztja el, hogy Bodának hathatós utasításokat adjon. De viszont az is igaz, hogy bármiféle utasítás dacára módjában állott volna a rendőrségnek a tüntetés elfajulását megakadályozni. Vegyes felvágottként hat reánk az a mód. ahogyan a főváros pénzügyi kapacitásai a deficit eltüntetésére törekednek. Szerencsétlen és antiszociális gondolatoknak egész sora kapcsolódik együvé, hogy eltüntesse azt a moJns vivendit, amely a gyökeres pénzügyi átalakulás képében fenyegetően lebeg a közgyűlés mai struktúrája fölött. Pedig akármikép igyekezzenek ezerféle adóval sújtani a közfogyasztást, azt a meggyőződést már nem lehet kiverni a köztudatból, hogy a tisztelt urak mindent inkább akarnak, csak épp a progresszivitást nem, holott nyilvánvaló, hogy a háború után következő évtizedben ez lesz az egyetlen orvosszer. amivel Budapest pénzügyi bajait meg lehet mégis szüntetni. Addig csak kísérletezzenek jobbra is, balra is. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22 TELEFONSZÁM: József 45—82. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ^ Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor.
