Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-04 / 27. szám

2

Független Budapest

A tanács

íiszteletreméltóan vergődik ide s oda a különböző áramlatok között, amelyek körülötte most összemérni készülnek az erejüket. Megvalljuk őszintén, ez a legokosabb, amit most tehetnek, hiszen hol az a bölcs, aki előre meg tudná mondani, hogy melyik áramlat kerekedik felül ? ! Mindenesetre az idők jele, hogy ilyen súlyos bizonytalanság nehezedik az automóniára s a kor levegőjéből nem pattan ki az a fluidum, amely máról holnapra véget vethetne ennek a kinos állapotnak. Tiszteljük és becsüljük azonban e főtisztviselőket, hogy éber szemmel vigyáznak, honnan és merről jön az üdvözítő megváltás ?!

Az uj kormány üdvözlése.

(A kormány leiratának tárgyalása. — Egyhangú határozat a kormány mellett. — Az uj kormány és a főváros autonómiája.)

A főváros jövő szerdai közgyűlése nevezetes politikai eseménynek fog keretéül szolgálni. Ennek a közgyűlésnek napirendjére tűzik ki a kormány azon leiratának tárgyalását, amelyben a kormányralépés fényéről értesíti a fővárost.

A leirat tárgyalása alkalmából fel fog szólalni Bárczy polgármester és hosszabb beszédben fog kifejezést adni annak, mely pontokon érzi a főváros a kormánytámogatás szükségét. Megbízható értesülésünk szerint Bárczy meleg szavakkal fogja kifejezésre juttatni a főváros rokon- szenvét az iránt a kormány iránt, amelynek Vázsonyi Vilmos egyik legjelentősebb tagja.

Az állásfoglalás tekintetében, úgy értesülünk, már konferencia folyt a közgyűlés különböző csoportjainak vezetői közt. Információnk szerint a megbeszélések arra az eredményre vezettek, hogy a közgyűlés munkapárti tagjai nem gördítenek akadályt a kormányt üdvözlő határozat elé. A munkapártiak részéről Glücksthal Samu dr. vállalta ezt a megállapodást, amelynek létrejöttében nem csekély részük volt azoknak a felháborítóan Ízléstelen, tendenciózus támadásoknak, amelyekben egyes fiatal munkapárti képviselők oly vakmerő rabulisztikával próbálták kikezdeni Vázsonyi intakt politikai egyéniségét.

Úgy tudjuk, hogy a közgyűlésnek Vázsonyi- hoz való ragaszkodását külön is rendkívül melegen készülnek manifesztálni, kivált ha Vázsonyi is megjelenik a közgyűlésen.

A kormány üdvözlését bizonnyal örömmel veszi a főváros minden barátja, de a főváros szerepe nem volna teljes, ha nem ragadná meg ezt az alkalmat, hogy nyomatékosan demonstrálja a fővárosi törvény revíziójának szükségét. Az autonómia kiterjesztése életelixir a főváros fejlődése szempontjából. Amikor a főváros egy jobb időszak elkövétkezésének reményét fejezi ki, ez nem történhetik meg anélkül, hogy ki ne emelje, mily nagy horderejű intézkedés volna a kormány részéről, ha a fővárost kiszabadítaná a régi fővárosi törvény adta autonómiának szűk kalodájából.

A „MODIANO-CLUBSPECIAUTÉ“

sodornivaló szivarkapapirnak ára ma *» fi ■ lé«*.

I1 könyvecskében 60 lap van.

Minden könyvecskén rajta van a védjegy :

aláírása : J3 fogsz?

A telekértékadó

a közgyűlésen.

A főváros múlt szerdai közgyűlése a jó munka jegyében állott. Csupa olyan javaslat és indítvány került tárgyalásra, amelynek szociális szempontból és a főváros haladása érdekében csak örülni lehet.

Már az ülés elején elhangzott első indítvány — Perl Soma tette az emlékezetes szerencsétlenség óta halálsorompónak nevezett Hungária- uti Máv. pályatest mielőbbi kihelyezése érdekében, — általános helyesléssel találkozott. Hasznos eszmét vetett fel Halász Frigyes dr. is, aki azt indítványozta, hogy Írjanak fel a kormányhoz, sürgős intézkedésben kérve annak megszüntetését, hogy a hatályban maradt kereseti adók továbbra is hátráltassák az arányos, progresszív jövedelemadó-rendszernek következetes érvényesülését. Az indítványt kiadták a tanácsnak s egy jelentéktelen napirend előtti felszólalás után megkezdték a telekértékadó- javaslat tárgyalását.

Az előadói emelvényen Csupor tanácsnok mellett Pikier J. Gyula dr. statisztikai hivatali igazgató foglalt helyet, akire most már az a könnyebb feladat várt, hogy a városatyák összeségével szemtől-szemben képviselje azt a javaslatot, amelynek rendkívüli értékéről és jelentőségéről nem lankadó fáradtságos munkával úgyszólván valamennyijüket egyenként ad personam győzte meg. Fölényes nyugalma mutatta, hogy biztosnak érzi nagy munkája sikerét és csak csillogó arckifejezése árulta el, hogy számára mily nagy fontosságú nap — a telekértékadó napja — ez a mai.

Dacára, hogy a telekértékadó behozatalának szükségét a hosszas előzmények már vitán felül állóvá tették, nem múlhatott el a javaslat tárgyalása anélkül, hogy egyes háztulajdonos városatyák még egy kísérletet ne tegyenek a telekértékadónak a távoli jövőbe való elodázására. A házbérfillér 50°/o-os redukciója már olyan messzemenő bonifikációt jelentett a ház- tulajdonosok számára, hogy ez után már szeméremérzetből is tartózkodniok kellett volna minden elodázó kísérlettől. Mégis a tanácsi javaslattal szemben, amely 1919. január 1-ére kívánta az adó életbeléptetését, azt indítványozták, hogy 1923. január 1-én lépjen hatályba a telekértékadó. Olyan bizottsági tagok jöttek el az indítvány mellett felszólalni vagy azt szavazatukkal támogatni, akiket egyébként fölötte ritkán látunk a közgyűlési teremben. A többség azonban már az előbb megszavazott kevésbbé helyes adók expiálásául is megszavazta az eredeti javaslatot, csúfos kisebbségben marasztalva ezeket a városi m^-képviselőket.

Demjén Géza tanácsnok a lakásépítkezések tárgyában benyújtott interpellációra felelt. Felszólalása bizonyságot szolgáltatott arra, hogy a főváros élénken foglalkozik a kérdéssel és amint a viszonyok megengedik, meg fogja ragadni az iniciativát ezen a téren. Tárgyalták a gázmüvek és elektromosmüvek zárószámadását is és kifejezték a közgyűlés elismerését az üzemek vezetői iránt. Ezzel kapcsolatosan a szénkérdés került szóba és előzetes gondoskodást sürgettek a főváros téli szükségletéről, amivel szintén dicséretes munkát végeztek.

Hasonlóképen elismerésre méltó volt Demjén tanácsnoknak és Ferenczi Imre dr. szakelőadónak a hadirokkantaknak és az elesetteknek hátra- maradottainak gondozása és ellátása ügyében készült előterjesztése és Márkus tanácsnoknak a kórházi nyilvántartó-iroda fölállításáról szóló elaborátuma.

Üdvös, szociális irányú javaslatok és felszólalások egész sorát produkálta tehát ez a közgyűlés. Amikor szétoszlottak a bizottsági tagok, az utcán már a munkások szervezett csapatai vonultak fel, hogy tüntessenek a választójogért, a szociális népjólét szellemében megujhodó Magyarországért. Derűsen és valami belső nyuI galom biztonságával nézték a városatyák Budapest harcos proletárjainak sereglését, — talán azért, mert érezték, hogy azzal a jó munkával, amit ma végeztek, még ők is meg lehetnek elégedve.

**+**^4***+ **++щ^^*+* m

A villamos tarifarevizió.

(Miért nem enged a Közúti a 24 filléres jegyek kérdésében ? — Ismét előtérben a kétfilléres adó.)

A villamos vasutak egységes tarifája ügyében a huszas bizottság egyik igen számottevő tagja a következőket mondotta munkatársunknak:

— A Közúti távolról sem örül annyira a »kínálkozó uj üzletnek«, mint azt sokan tudni vélik. Attól tart, hogy a magasabb jegyárak a forgalom megcsappanására fognak vezetni. Az egységes tarifából származó haszontöbbletet ekként csak a forgalomcsökkenése révén elmaradó nyereség rekompen- zációjának hajlandó tekinteni. Ez is egyik oka, hogy nem tesz kötelező ígéretet arra nézve, hogy a többletet az alkalmazottak szociális helyzetének javítására fordítja. A Közúti egyáltalán visszautasítja azt, hogy a főváros beavatkozzék alkalmazottaihoz való viszonyába.

— A Közúti pesszimisztikus nyereségi kilátásaira vezethető vissza az is, hogy nem akar engedni a 24 filléres jegyek kérdésében. Ha ezt az álláspontját nem változtatja meg, a főváros ezzel szemben kénytelen lesz visz- szatérni a kétfilléres jegyadóra, amelynél a jegy drágul s a Közútinak mégsem jut semmi az emelésből. A Közúti tehát helyesebben teszi, ha akceptálja az egységes huszfilléres tarifát, amely a magasabb jegyár mellett kétségtelenül több jelentős előnyt nyújt számára, igy például egyszerűbb, gyorsabb lesz a jegykezelés, aminek előnyéről, különösen most, hogy százezrekre megy az a kár, amelyet az elmaradó jegyváltásból szenved, nem volna szabad lemondania. Az ellenőrzés és leszámolás is sokkal simábban megy igy s mindez inkább érdeke a társaságnak, mint a közönségnek.

— A huszfilléres árban az összes szempontok mérlegelésével állapodtunk meg és azt hiszem, ez előnyösebb is a Közútira, mint a huszonnégyfilléres. így többen fognak a perifériákra kiköltözni, mert olcsóbb lesz a naponkénti villamos utazás, tehát a forgalom nőni fog. A belterületen, a szakaszokra vonatkozólag pedig határozott meggyőződésem, hogy az utasok száma alig fog csökkenni. A villamosjegy drágulását épugy meg fogja szokni a közönség, mint ahogy megszokta a legfontosabb élelmicikkek több száz százalékos drágulását, vagy a bélyeg és trafik nagyarányú áremelkedését.

— A Közúti kétségkívül áldozatot is hozna a huszfilléres tarifával, mert ezzel lemondana a mostani 24 és 30 filléres vonaljegyek jövedelmének egy jelentékeny részéről s ez legalább egyelőre föltétlenül hátrányos helyzetet jelent számára az eddigivel szemben, pláne ha elfogadjuk azt a felfogását, hogy a szakaszutasok száma csökkenni fog. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az ártöbblet nemzeti ajándékként hull ölébe a Közútinak. Ezzel szemben tagadhatatlan, hogy a főváros fejlődése és lakásügye szempontjából igen üdvös hatású volna a perifériák felé irányuló villamos forgalom megolcsób- bodása. Épen ebből a szempontból jobban szeretnők, ha nem a kétfilléres jegyadó valósulna meg, mert ezzel nem nyújthatunk semmit a perifériák szegény lakosságának és nem mozdíthatjuk elő a középosztálynak azt az egészséges özönlését a perifériák felé, amelvnek kívánatos voltát nemrégiben Vázsonyi is hangoztatta egyik beszédében.

KOVÁI П FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37.

I maJ W Mail Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.