Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-20 / 25. szám
9 Független Budapest meg a céltudatos harmónia, a felfogásnak és állásfoglalásnak az az egysége, amelyet a tiszta demokratikus szempont alapján kellene előre megállapítani és a közgyűlésen érvényre juttatni. Erre a demokrata-fallanxra kétségtelenül szükség van Akik mindenre készen egyesültek a választójog kivívására, együtt álljanak őrt a jövőben is a lakosság zöme : a középosztály, a munkásság, vagy ahogy Bárczy helyesen mondta : a fogyasztók érdekei mellett. Ezek az érdekek ellentétben állanak mindenféle, a köz rovására menő parciális kedvezésekkel, a klikk-uralmat tehát el kell nyomni. Egyedül a polgárság közös java és Budapest fejlődése lehet a cél s ezeket az érdekeket inkább bizhatjuk a demokratablokkra, mint egy olyan szövetkezésre, amelyben a régi éra kompromittáltjai is el akarnak helyéz- kedni és uj érvényesülési formákhoz jutni. A múltnak nem szabad visszatérnie a főváros életében sem és a ma még fennálló jogtalan hatalmi kinövéseknek is meg kell szünniök. A főváros közgyűlési terme nem lehet továbbra is a legkülönbözőbb magánérdekek találkozó helye s az elvtelen, de befolyásos törzsfőnökök hatalmi fóruma. Igenis szükség van arra, hogy a városatyák közt is tömör alakulás jöjjön létre azok sorából, akik a tiszta demokrácia alapján állottak s azon maradnak meg mindig, mert elvtelen emberek nem nyújtanak biztos garanciát cirra, hogy városatyai tisztüket méltón töltik be. És szükség van -erre azért is, mert megfigyelhettük azt, hogy a demokraták közt is akadt nem egy, aki antidemokratikus javaslatok mellett a végsőkig korteskedett. A háborús házbér- tilalom megszüntetésére vonatkozó indítványnál —- melynek kényszerű helyességéhez pedig nem fér szó — előfordult ez az eset. Ha ez a parlamentben történik, az illetőnek le kell vonnia pártjával szemben a konzekvenciákat. Nem látom be, hogy kevésbbé vétkeznék a párt elvei elfbn az, aki nagvfontosságu kérdésekben más álláspontot támogat, mint amelyet a párt alapiránya előír. Ezért kell kompakt egységbe csoportosulniok a demokratáknak. Ma kerületenként tagozódnak és nincs közöttük eleven, szerves kapcsolat. Ha igy lenne, nem történt volna meg, hogy az adójavaslat elhalasztását a legutóbbi közgyűlésen ilyen előkészületlenül és kiforratlan módon teszik szóvá. Az elhalasztást javasoló három bizottsági tag kezűi az egyik az I., a másik az V., a harmadik pedig a IX. kerületet képviseli, mig a VI. kerületi demokratáknak ezzel szemben egészen más volt az álláspontjuk. Bizonyos pedig, hogy az illető I., V. és IX. kerületi bizottsági tagok voltaképen szintén demokraták s az indítvány bukása elkerülhetővé vált volna, ha egységes demokrata blokk határoz arról, hogy a javaslat egyáltalán beterjesztésre kerüljön-e és ha igen, úgy mely alkalmasabb formában. Mindezt a blokk megbeszélésein kellene előzőleg elintézni s akkor nem történnék meg a közgyűlés nyílt színén, hogy leszavazzák a demokratákat azok a bizottsági tagok, akik örömmel ragadják meg az alkalmat, hogy Bárczynak megmutassák, hogy reájuk mindenkor számíthat s ezért neki is számolnia kell velük. Másrészről nem fordulhat elő az, hogy amikor történetesen arról van szó, hogy bizalmukat fejezzék ki a nem munkapárti uj kormánnyal szemben abban az irányban, hogy lehetőséget fog nyújtani egy igazságosabb városi adópolitika megteremtésére, — mert alapjában ezt jelentette az az indítvány, hogy az uj adókat halasszák el, aniig a kormány álláspontját (Vázsonyi révén hihetőleg igen hamar) megismerik — akkor a munkapárti klikkek leszavazzák Vázsonyi híveit. Hogy ez megtörtént, az tisztán a mai kerületi széttagoltság rovására irható. Ennek a helyzetnek meg kell szűnnie. Biztosan tudjuk, hogy a többi kerilletbeli demokrata érzelmű városatyák készségesen egyesülnének szoros egységbe a terézvárosiakkal. Énnek megkell történnie. A demokrata blokknak a köz- | gyűlésen is meg kell alakulnia. Már most egységes eljárást kell követniük esetről-esetre és minden irányban szigorú pártjegyetmet meg- állapitaniok. Azoknak szószólói pedig, akik helyet foglalnak a fővárosi blokkban, de képviseletük még nincs a közgyűlésen, szintén fokozott mértékben legyenek a demokraták, addig mig uj községi választásokra nem kerül a sor, ahol a demokratáknak erkölcsi kötelességük lesz azokat támogatni, akiket a választójog kritikus napjaiban a legtisztább lelkesedés hozott a blokk táborába. így képzelem el a városi polgárság szervezetének kialakulását és ezt kellene Budapesthez hasonlóan a vidéki városokban megcsinálni. Az uj kormány nyilván nem állja többé útját annak, hogy ezt a szervezkedést a polgármesterek megkezdjék a vidéki városokban, ahol még nagyobb szükség van a demokrácia szervezett erejére Ebben azonban Budapestnek kell fénylő példával előljárnia s ez csak a demokratikus blokk teljes kiépítése utján lehetséges. Öreg flemoUvata. Az adócsata előjátéka. — A főváros közgyűlése. — A főváros múlt szerdai közgyűlése várakozáson felül érdekesen és mozgalmasan indult. Két indítvány került előterjesztésre. Az egyik a fővárosi tisztviselők anyagi helyzetének javítására, a másik az adójavaslatok elhalasztására vonatkozott. S amivel az utóbbi erősebben provokálta a közgyűlés állásfoglalását, azt kiegyenlítette Kassai Ferenc dr. azzal a felesleges agresszivitással, amelylyel hosszasan támadta a fővárost, amiért nem gondoskodik kielégítőbb módon az alkalmazottairól. A terjengős beszédet kissé türelmetlenül hallgatták a városatyák és már-már félő volt, hogy a hosszú szónoklat antipatikusabbá teszi magát az egyébként osztatlan szimpátiával találkozó kérdést. A vélemény az volt, hogy Kassai dr. nyitott ajtókat dönget, mert a közgyűlés el van szánva arra, hogy amint a kormány megengedi, ismét javítanak a fővárosi tisztviselők helyzetén. Ennek a felfogásnak adott kifejezést dr. Feleki Béla, visszautasítva azt a vádat, hogy a főváros nem tett volna meg mindent alkalmazottainak érdekében. Találóan mutatott rá arra, hogy a fővárosnak ez a törekvése mindig hajótörést szenvedett a kormány szűkmarkúságán és kifejezte azt a reményét, hogy e tekintétben is biztató kilátásokat nyújt a kormányváltozás. Az indítványt kiadták a tanácsnak, ami azonban nem lehet akadálya annak, hogy tényleg továbbra is napirenden tartsák ezt a kérdést, amelyet a kormány remélhetőleg a közel jövőben, nyilván az állami tisztviselők fizetési pótlékának ügyével együtt nagy lépéssel fog előbbrevinni. Ezután áttértek a közgyűlés legnagyobb érdeklődést keltő tárgyára, Waigand József dr., Becsey Antal és Kassai Ferenc dr. indítványára, amely az adójavaslatok elhalasztását kívánja arra az időre, amikor az uj kormány városi adópolitikája ismeretes lesz. Az indítvány megállapítja azt, hogy az uj adójavaslatok sem nem méltók, sem nem alkalmasak arra, hogy akár az igazságos teherviselés, akár a nagy idők feladatainak szempontjából helytállók legyenek. E kritika alól egyedül a telekér tékadót veszik ki, amelynek tárgyalását kívánják. Az indítványt a I betegen fekvő Waigand dr. távollétében Becsey Antal indokolta. Kimutatta azt, hogy az eddigi adózási rendszer helytelen és igazságtalan. Ennek az állapotnak tetézését jelentené az uj antiszociális javaslatok elfogadása és ehelyett azt ajánlja, hogy térjenek végre rá a progresszivitás elvének és a polgárság teherviselő képességének megfelelő adópolitika alapjára most, amikor a belügyi kormányzatban is uj korszak kezdődik. Demokrata részről Feleki Béla dr. szólalt fel és helyeselte BecseyneF azt a nézetét, hogy az uj kormánynak demokratikus adótervekkel kell előállnia, az adójavaslatok letárgyalását azonban a háztartás egyensúlya érdekében szükségesnek látja s ezért azt ajánlja, hogy az indítványt a jövő közgyűlés napirendjére tűzzék ki és a többi javaslattal együtt tárgyalják. Glücksthal Samu dr. beszélt ezután és szintén pálcát tört az eddigi adórendszer felett, amit a bizottsági tagok azzal a megjegyzéssel vettek tudomásul, hogy »ő csak ért hozzá!« Nem kér jóakaratot a kormánytól, mert kötelessége a kormánynak ily irányban támogatni a fővárost. Ez a szokatlanul erélyes hang a kormánynyal szemben újszerűén hangzott Glücksthal részéről, aminthogy egész felszólalását bizonyos snájdig határozottság jellemezte, amitől eddig mintha tartózkodott volna. Felvetette azt a kérdést, várjanak-e addig míg jön egy kormány, amely reformálja a főváros háztartását. Addigra 200—300 millió korona deficittel állhatunk szemben és ezzel az összeggel léphetünk majd a piacra, hogy ezt az összeget bocsássák a főváros rendelkezésére csak azért, hogy az elmúlt esztendők rossz gazdálkodásának a deficitje fedeztessék. Ezzel szemben azok, akik úgy látszik több bizalommal viseltetnek az uj kormány iránt, mint Glückst- hal, azt hangoztatták — de csak utólag a társalgóban — hogy Vázsonyi jóvoltából tisztában lesznek a kormány szándékával s ha tényleg meg akarja reformálni a főváros adórendszerét, ez nem fog addig eltartani, amig 2—300 millióra emelkedik a deficit, amihez több év kellene. Akadtak olyanok is, akik a törvény- hatóság erkölcsi sérelmét látták annak feltételezésében, hogy a városi gazdálkodás egyáltalán odáig fejlődhetik, hogy száz milliókra menő deficit állhat elő. Mások meg utaltak arra, hogy a főváros úgysem a pénzpiachoz fordul kölcsönért, hanem 2C0 milliós sorsolási kölcsönt fog felvenni. Ellentmondó megjegyzések halláTSzottak arra is, hogy Glücksthal azért nem helyeselte Becsey indítványát, mert az az önkormányzat teljes negációja. Azt mondták, hogy a fővárosnak ma amúgy sincs számbavehető, komoly önkormányzata és ennek megteremtését is a kormánytól várják. Tiltakoztak az ellen is, hogy Glücksthal a javaslatoknak 2-3 évig való függőben tartásáról beszélt, holott ily hosszú bizonytalan helyzetre az indítványozók sem gondoltak, mert kizártnak .tartják, hogy az a kormány, amelyben Vázsonyi helyet foglal, 2—3 évig ne tegyen semmit a főváros pénzügyi megújhodása érdekében. Ekként nagyon is kormánybizalmi kérdéssé jegecesedett ki a vita, noha a felszólalók ezt lehetőleg kerülni törekedtek és csak a főváros pénzügyi érdekeit hangsúlyozták. És miután a KOVÁI n FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. И mlv ■ IRlmmmB Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
