Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-13 / 24. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. junius 13. 24. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. + Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ mellékléttel együtt: Egész évre 20 kor. + Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22 TELEFONSZÁM: József 45—82. A demokrácia felé. Esterházy Móric gróf tehát az uj miniszter- elnök. A közvéleményben a pillanatnyi meglepetés moraját a feszült várakozás izgalma váltotta fel: Rendszerváltozás lesz-e, amit az uj kormányelnök hozni akar, avagy csak toldozása- foldozása uj köntösökben annak az iránynak, amely 67 óta az osztály uralom bélyegét sütötte az ország homlokára ? Amikor ezt a kérdést feltesszük, nem politizálni akarunk. Minket nem érdekel egyéb, csak az, hogy ci polgári haladás ösvényeire jut-e az ország az uj kormányzás alatt? A válság kitörésének is ez a körülmény adott korszakos jelentőséget, de megoldásának is ez az egyedüli kritériuma. A jelek arra vallanak, hogy Esterházy Móric gróf uj miniszterelnök programmja, amelyet csak parlamenti utón, a képviselőházban ismerhetünk meg, az, hogy valóban rendszerváltozást akar teremteni Magyarországon. Becsületes szándéka ez, hogy a kiváltságosok osztályural mának helyébe a polgári demokrácia lépjen. Nem kutatjuk, hogy ezt a rendszerváltozást meg tudja-e majd csinálni. Ostoba és döre feltevés az, hogy ezt a folyamatot, amely a három esztendős háborúnak legtermészetesebb konzekvenciája, akármilyen konzervatív áramlat, avagy a parlament munkapárti klikkje valaha is feltartóztathatja többé. Amit a polgárság és a nép javára meg kell csinálni, annak megvalósítása elé a politikai kártyakeverők hiába akarnának akadályokat gördíteni. Elmúlt, elpárolgott az az idő, amikor a jelszavak jobban hevitettek, mint a bor és a guruló baksis, amit választásokon osztogattak'. Ha az osztály uralom egyedei meggazdagodtak a háborúban, úgy a polgárság és a nép amelynek pénzén szerezték meg maguknak ezt az irreális helyzetet — nagyobb kincsre talált, mint amennyit a világ összes aranyai érhetnek együttvéve: a polgárság és a nép előbb megtalálták önmagukat, aztán megtalálták egymást is. Lehetetlen többé ezt a vállalkozást kijátszani vagy semmivé tenni. Magyarország újjászületésének el kell következnie. Megnyugtató, hogy az az ifjú mágnás, aki a tradíciók légköréből ez uj áramlat ütközőjének homlokterébe került, milyen szívós következetességgel keresi az uj utat, amelyen friss csapásokat vághat magának az igazi politikai érvényesüléshez. Az ut — s ez nem kis szerencséje ennek az uj politikai karriérnek — valóban adva van, csak el kell indulni rajta becsületesen, következetesen és kérlelhetetlenül. Kisiklásról, megalkuvásról szó sem lehet többé. A polgári demokrácia félelmetes erővel követeli a maga jogait. S minthogy ezek a jogok minden embernek egyforma megélhetését s a polgári munka igazi megbecsülését ielentik, velük szemben hovatovább elenyészően kicsi lesz azoknak a tábora, akik évtizedeken keresztül boldogan vallhatták magukat kivételeseknek. Ha Esterházy Móric gróf az igazi polgári demokráciánál fogja keresni kormányzásához a támogatást, nem csalódik abban az ambíciójában, hogy az uj Magyarország első úttörője lehet. A választójogi nap. — Összeforrott a polgárság és a munkásság. — Bizonyos meghatottsággal tudunk csak visszagondolni arra a nagy lelki felszabadulásra, amely a vörös pénteken a polgárságra szakadt. Ennek a gyönyörű fővárosnak minden rendű és rangú polgára és munkása összetalálkozott egymással a városháza udvarán és a környező útvonalakon, hogy uj rezsimet követeljen az ország és benne a főváros számára is. Nincs kétség benne : polgárság és munkásság végleg összeforrott ezen a napon. Nem történt egyéb, minthogy felismerték egymásrautaltságukat s megérezték az összetalálkozás nagyszerűségéből, hogy a polgárságnak épp akkora szüksége van a munkás-szervezetekben rejlő, hatalmas erőre, mint a munkásoknak a polgári önérzetnek arra a .felébredésére, amely ezen a délutánon szemeik előtt végbement. Tagadhatatlanul Bárczy és Vázsonyi érdeme, hogy a fővárosnak ez a két legértékesebb eleme : polgárság és munkásság így összeforrott. Szent szövetség lett ez is, nemcsak a népjogok kivivására, de a népjólét leküzdésére, a munka korlátlan elsőbbségének kivívására is. Egyenlőség a jogban és egyenlőség a munka értékében, olyan tényezővé vált ezen a pénteken ez a két faktor, hogy joggal bízni lehet az országot ujjá- teremtő erejükben. Mit vár a főváros az uj kormánytól? A letűnt kormánynak a főváros elleni ani- mozitása egész tömegét teremtette meg a főváros számára káros rendelkezéseknek. Tiszáék érzésben idegenül álltak szemben a fővárossal, amelynek modern, haladni vágyó népe iránt a történelmi osztályok minden hűvös elfogultsága meg volt bennük. Sándor János belügyminiszter egy vidéki szolgabiró áporodott konzervativizmusával, a nagyvárosi szellemnek szinte hagyományos gőgös lenézésével és a városi érdekeknek rideg negligálásával határozott a főváros életbevágó kérdéseiben. Sándor János belügyminisztersége a legbeszédesebb, eleven argumentum volt a fővárosi autonómia kitágításának múlhatatlan szüksége mellett. Amikor az uj kormány elfoglalja helyét, az első kívánság, amely előtérbe tolul és amelynek mielőbbi kinyilvánítását szerfölött kívánatosnak látnák: az autonómia kiterjesztésének és a főváros szervezete megváltoztatásának szüksége. Uj emberek jönnek, modernek, ifjak, telve szociális érzékkel és tudatában annak, hol fáj a városi polgárságnak, hiszen helyet foglal köztük Vázsonyi Vilmos is, akinél lelkesebb és becsületesebb megértője és harcosa a városi polgárság érdekeinek valóban el sem képzelhető a kormányon. О tudja legjobban, mennyire életszükséglete a fővárosnak, hogy megvalósuljon az igazi önkormányzat s ennek az eszmének annál inkább lehet apostolává a kormányban, mert az igazi önkormányzattal már olyan törvényhatóság élne, amety az általános községi választójog alapján frissült fel és nem élne vissza a nagyobb autonómiával a polgárság valódi érdekeinek rovására. Vázsonjd tudja legjobban, hogy a főváros már megérett a nagykorúságra, már ismeri a maga polgárságának speciális bajait, szükségleteit és a nagyvárosi élet fejlődési igényeit, amelyek intézéséhez nincs szükség arra a túlzott gyámkodásra, amelylyel az elavult fővárosi törvény alapján a Tisza kormány nem egyszer megrontotta a főváros leghelyesebb terveit is. A fővárosi autonómia megváltoztatására irányuló követelésnek most kell teljes erélylyel felhangzania, mert, úgy véljük, végre eljött az a helyzet, amelyben ennek a főváros fejlődése és boldogulása szempontjából alapvető kívánságnak legtöbb reménye van a megvalósulásra. A községi választójog, azt hisszük, az általános választójog természetes következményeként fog megszületni a városokban és ugyancsak ily természetes következmény a virilizmus eltörlése, mert enélkül a törvényhatóság demokratikus reformja csak félreform volna. A továbbiákban rendkívül fontos, hogy az uj kormán}-' hozzásegítse a megvalósuláshoz annak az uj, progresszív szellemű adópolitikai rendszernek életbelépését, amelyet Bárczy polgár- mester a költségvetés kapcsán a pénzügyi bizottságban mondott beszédében körvonalazott. A házadó átengedése alapfeltétele ennek az uj rendszernek, mert amig a kormány ehhez nem járul hozzá, a telek megadóztatásán alapuló uj adópolitikát nem lehet kiépíteni. Kívánatos volna az is, ha a kormány a hadijövedelem-adó után pótadó szedését engedné meg a fővárosnak, ami jelentős részben egyensúlyozná a főváros milliós háborús kiadásait. Ezeknek megtérítésére feltétlenül kell valamely formát találnia a kormánynak. A főváros szociális és népjóléti haladását is mindenkor gátolta a kormány. Nem gondoskodott a katonaságtól lefoglalt iskolák felszabadításáról és ezzel több milliós barakképitkezési költséget zúdított a fővárosra, amely amugyis abnormális mértékben maga kénytelen gondoskodni a főváros közoktatásügyéről. Még tarthatatlanabb volt a Tisza-kormány magatartása a kórházügy terén. Ismeretes az a kicsinyes rosszindulattól sugalt vexáció, amely
