Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-06 / 23. szám
Független Budapest 3 A házbérfillér leszállítása és a telekértékadó, (Bonifikáció a háztulajdonosoknak. — Újabb aknamunka a telekértékadó ellen.) Azok a tárgyalások, amelyeket a telekérték- adó-javaslatnak lényegtelen módosításairól folytattak, olyan eredményre vezettek, amely a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy a háztulajdonosok ellenszenvét a telekértékadó iránt jelentékenyen mérsékelje. Vázsonyi Vilmos dr. tudvalévőén olyan módosítást látott szükségesnek, amely disztingvál a beépített és az üres telkeli között s ez utóbbiakat magasabb teherrel sújtja. Ez megfelel a telekértékadó egyik legfőbb intenciójának, a telekspekuláció, a munka nélküli értékemelkedés kiküszöbölésének. A módosítás alapeszméje magától Pikier J. Gyula dr.-tól, a telekértékadó-javaslat tervezőjétől indult ki és amellett, hogy teljes harmóniában állt Pikier adópolitikai alapelveivel, olyan megoldást foglalt magában, amelyet szívesen tettek magukévá azok is, akik a háztulajdonosok érdekeire is tekintettel kívánnak lenni. Pikier javaslata az volt, hogy a házbérfillér mai három százalékát másfél százalékra szállítsák le és ezt a tanácskozásokon nagy helyesléssel elfogadták. A telekértékadójavaslat most már ezzel a módosítással kerül a közgyűlés elé, amint a javaslat indokolásának most folyó munkája is teljesen elkészül. Nagyon valószínű, hogy a nyári szünet előtti utolsó közgyűlés fogja tárgyalni a tel ekér tékád ót és ekkor fog eldőlni, rá tudja-e magát szánni a főváros virilista közgyűlése ennek a teljességgel progresszív szellemű adónak behozatalára, amely Németországban már régóta a városok adórendszerének alapja. A telekértékadó hívei mindenesetre elmentek a legvégső határig, amikor a meglévő házak tulajdonosainak bonifikáeióképen a házbérfillér ötven százalékos redukcióját nyújtják a telekértékadóért. így a legigazságosabb heizet fog előállni. Az üres telkek tulajdonosai, a spekulánsok fogják legnagyobb mértékben megérezni a telekérték- adót, a meglevő házak tulajdonosai pedig a j lelek kihasználásának mérvéig fogják élvezni a j házbérfillérkedvezményt. A legjobban kihasznált telek tulajdonosa fogja ekként legkevésbbé megérezni a telekértékadó terhét s ez egyébként is egybevág azzal az alapvető irányelvvel, hogy a hozadéki- adók fokozatosan telekér tékadóvá konvertáltassanak. Ez a módosítás bizonnyal sokkal kedvezőbbre fogja hangolni a háztulajdonosok véleményét a telekértékadóval szemben. A házbérfillérből folyó városi jövedelem ugyan ennek folytán hét millióról három és fél millióra szállna alá, de ezzel szemben áll az a nyolc millió bevétel, amelyet a telekértékadó fog biztosítani és amelyre nem számítottak, mert nem is szerepel a tanácsnak a 23 milliós új adóbevételekről készített összeállításában. A házbérfillér leszállítása miatt tehát teljesen indokolatlan volna pénzügyi aggályokkal fellépni és azt sietünk nyomatékosan megállapítani, mert úgy tudjuk, hogy olyan részről, amelynek nem annyira a főváros pénzügyei miatt fáj a feje, hanem amelyet a telekértékadó iránti konok ellenszenv vezet, már most próbálkoznak a házbérkrajcár leszállításának eszméjét a telekértékadó ellen kiaknázni. A telekértékadó e csökönyös ellenségeinek nem szabad tarthatatlan érveikkel sikert elérniük a tanácsnál és a közgyűlésnél, amelyeknek most kell megmutatniok, hogy felkarolják a valóban nagy haladást jelentő, helyes és igazságos adóeszméket is. Erre az állásfoglalásra nem utolsósorban azért van most szükség, mert a politikai válság azzal a reménynyel kecsegtet, hogy olyan férfiak kerülnek a kormány élére, akik nem zárkóznak el a városok haladásának előmozdításától s igy a mai teljesen elhibázott városi adórendszer átalakításától. A házadó megváltására és a telekértékadó behozatalára — amelyeket Bárczy nemrégiben az adópolitika főcéljaiként jelölt meg — a kormányválság hatalmas mértékben növeli meg a kilátásokat és Bárczy és a közgyűlés a főváros legfontosabb' érdekei ellen vétkeznének, ha partikuláris érdekektől megtévesztve, késlekednének közgyűlési határozattal állást foglalni a jövő adópolitikája mellett. A lakásmeeting. (Ki építsen kislakásokat? — Lakástermelés és lakáshigiéne. — Újra felsültek a háztulajdonosok. — A lakásmeeting hiteles megvilágításban.) A Mérnök-Egylet lakásakciója a múlt héten végre elérkezett ahhoz a stádiumhoz, amelyben már a társadalom legszélesebb köreit foglalkoztatja. A különböző társadalmi egyesületek impozáns számban képviseltették magukat a mérnökegyleti meetingen, kifejezést adva annak, hogy felismerték a fenyegető lakásínség veszedelmét és hogy a jövőben jobb, egészségesebb lakásviszonyokat kell teremteni Budapesten. Az akció, amelynek megindulásában a sajtó tevékeny munkájával az elsők közt vettünk részt, immár eleven visszhangra talált a közönségben. Komoly határozottsággal csatlakoztak hozzá azok, akiknek társadalmi szerepüknél fogva szavuk van a kérdésben és bárki következzék is a kormányon, nem hisszük, hogy továbbra is úgy elhanyagolhassa a lakásügyet és az építkezések problémáját, mint azt Tiszáélc tettek. A csütörtöki meeting is voltakép csupán ezt demonstrálta. Negyvenhárom egyesület nevében hozták meg a határozatot s ennek jelentősége mellett másodrendű kérdésnek kell tekintenünk azt, vájjon a sok felszólaló közelebb vitte-e csak egyetlen értékes, praktikus eszmével is a lakástermelés rendkívül nehéz kérdését a megoldáshoz. Ez a határozati javaslatban felállítani kívánt átmeneti épitésgazdasági szervezetnek lesz a hivatása, amelynek meg kell találnia a lakásínség orvosságát, az építkezés lehetővé tételének módjait. Az ankét azonban igy sem múlott el anélkül, hogy a felszólalók legtöbbje — dacára az öt percre maximált beszédtartamnak — érdekes megjegyzéseket ne tett volna a jövő lakáspolitikájára, illetve az átmeneti gazdasági politikára, amelynek a lakáskérdés csak egyik szerves része. A felszólalásokban nem egyszer éreztük a háború utáni erős, uj szellem előszelét, de észre kellett vennünk az egyes tőkekotériák veszélyeztetett érdekeit makacsul védő törekvéseket is. Welierle beszéde olyan nemzetgazdasági elveken épült j fel, amelyek kétségtelen igazságát ma már nem lehetett vitatni. Csak a fokozottabb munka képesíthet a háború utáni óriási tervek elviselésére. Mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi fejlődés nélkül jövő közgazdaságunk boldogulását nem tudja elképzelni. Több termelést sürget a lakásépítkezések terén is, különösen munkáslakások építését látja fontosnak a lakásveszedelem elhárítása szempontjából. Sajnos, az az akció, amelyet a kormány és a főváros tiz év előtt kezdett, megrekedt, pedig a kislakás-kérdés elsőrendű kérdése a jövőnek nemcsak a szükséges számú lakások elő- teremlése miatt, hanem mert tisztes otthont kell biztosítani az iparosnak. Wekerlénél nem jelent uj belátást ennek a szociális törekvésnek a hirdetése, de a háború után elemi erővel fellépő népjóléti követelések szempontjából különösen örvendetesnek és becsesnek tartjuk ezt a megnyilatkozását. Bálint Zoltán építész, a meeting előadója Vázsonyi élénk tiltakozása közben fejtegette azt a téves felfogást, hogy a városi és állami lakások bérlői a magánházak lakóinak rovására olcsó lakást élveznek. Konstatálta azonban, hogy a Budapesten eddig épült 50,000 hatósági lakást születési és halálozási statisztikája sokkal kedvezőbb, a magánházakénál, ami kétségtelenül ezek higiénikusabb viszonyaira mutat. Végül mégis azt a konklúziót vonta le, hogy a hatósági építkezés jogos, sőt a mostani viszonyok közt parancsoló szükség. Sorra kitért még a szanálásnak már ismertetett módjaira, a telekértékadóra, az építkezési adómentességre, az épitőszabályzat revíziójára, amelyeket helyesel, továbbá a hitel megkönnyítésére. Utóbbi tekintetben annak a biztosítását kívánta, hogy első helyre 60°/o-ig,' második helyre pedig ezen túl 15°/o-ig adjanak jelzálogkölcsönöket. E célra a közalapítványi pénzeknek, árvaszéki alapoknak stb. záloglevelekbe fektetését kívánta. Utánna Vázsonyi beszélt a népjóléti központ nevében. Megállapította, hogy Wekerle lakásépítő akciója előtt kevés, rossz, egészségtelen és drága lakások voltak a fővárosban. Ez az állapot ma sem szűnt meg .és a jövőben a fokozódó lakáshiány folytán még nagyobb túlzsúfoltság várható. Bálint Zoltánnal szemben könnyű szerrel mutatta ki, hogy a hatósági építkezések nemcsak azok javára vannak, akik azokban laknak, hanem tehermentesítik a többi lakosság elhelyezkedését a rendelkezésre álló lakásokban. Nem azt kell kifogásolni, hogy egyesek olcsó, jó hatósági lakást élveznek, hanem azt kívánni, hogy minél többen jussanak abba a helyzetbe. Sajnos, a főváros fejlődése és a lakásszaporulat már a háború előtti években is nagyon lassán haladt előre. A kormány az Ohegyen szervezett hatalmas telektömböt, a beépítés azonban elmaradt. Az Óbudát a Hungária-körúttal összekötő Dunahidat már régen meg kellett volna építeni, mert ez óriási módon elősegítette volua e periferikus városrész kiépülését. Ehhez persze megfelelő közlekedésre is van szükség. Az építkezési adómentesség hive s maximumá azoknak adná meg, akik kislakásokat építenek szociális célra és kötelezik magukat, hogy bizonyos százalékú házbér nyereséggel megelékszenek. Ezzel kívánja versenyképessé tenni a magánépitkezést a hatóságival szemben. Az anyagbeszerzés, illetve az építkezés ol- csobbitása terén követelte, hogy a vasbányák példájához hasonlóan az ipari nyersanyagok termelését az állam vegye kezébe; ez nem elkobzása az iparszabadságnak, hanem a higiénikus, egészséges és uzsoramentes lakások termelésének előfeltétele. A szipolyozó anyagkartelleket meg kell szüntetni ; ez az igazi demokratikus ipari és kereskedelmi politika úgy a ma- gánépitkezésben, mint az összes kommunitásoknak parallel akciójára van szükség. A kis- és középlaká- soknak kellő számban való építésére s az uj építkezéseket kapcsolatba kell hozni a perifériák fejlesztésével. Goda Géza, a Magánmérnökök Szövetségének igazgatója az út- és hídépítések kérdésével foglalkozó Közmunkákat Előkészítő Bizottság keretében akarja megoldani a kérdést. Nyilván azért, hogy a magánmérnökök rendelkezhessenek a fölött, mennyi építési anyagot engednek át a lakásépítkezések céljára. Spiegel Frigyes műépítész az építkezési olcsóság megteremtését tartja különösen fontosnak. Családi lakóháztelepek, kertvárosok építését sürgeti a főváros közelében. Polónyi Géza nem a lakásépítkezés lehetővé tételéről beszélt, hanem a házbér tulajdonosoknak a lakbértilalmi rendelet elleni akciójához szegődött prókátorul. Indokolásul azt hozta fel, hogy a háztulajdonosok károsodnak a hadbavonultak. lakbértartozásai következtében, amire vonatkozóan pedig mindenki elismeri az állam kártalanítási kötelezettségét. A továbbiakban, mint azt a napilapok is megírták, felekezeti kérdést csinált a lakáskérdésből. Garbai .Sándornak nem volt nehéz helyzete, hogy Polónyi felekezeti rabilisztikáját viszautasitsa. A háztulajdon jogosulatlan haszonhoz akart jutni a háborúban. A magántőke nem szorul védelemre. A háztulajdonosok kényszerültek lemondani a béremelésről, a hadbavonultak azonban életük kockázatával védték az otthoni idegen vagyont. A lakáskérdést most feltétlenül az állami beavatkozással kell megoldani. A magánvállalkozásnak sehol sem sikerült a kislakásügyet kielégítő módon ellátni. Batthyány Tivadar gróf is a kislakások építését tartja a legfontosabbnak. Ez állami feladat. Munkás, tisztviselő és vasutaslakásokat építsen az állam s az egyes nagyobb magánvállalatokat is ösztönözze tisztviselő- és munkáslakások építésére. Az építkezési anyagok uzsoraszerű drágulásának vessen véget. A lakbértilalom, fentartását nagy szociális védelmi érdeknek tartja a háborúban. Edvi Illés László, dr. Erőss Sándor és dr. Friedrich Vilmos csatlakozó felszólalása után Halom Dezső dr. az Általános Ingatlanbank vezérigazgatója nagy érdeklődés mellett vázolta felfogását az építkezési hitelről. A hatósági épitő-hitelbank szükségét nem látja be. Német mintára Stadtschaftok létesítését ajánlja. Legyen különbség a meglevő házak adóterhei és az utak közt. A telekértékadót az építkezés hatalmas emeltyűjének tartja, de a jelenlegi viszonyok nem kedveznek megvalósításának. Katona Géza szemben Goda Gézával, ellenzi a lakáskérdésnek bekapcsolását a Közmunkákat hl о készítő Bizottság működésébe. Más a közmunkakérdés és más a lakáskérdés. Erőteljesebb lépéseket sürget az állam részéről a lakásügy érdekeben. Vessen ki ez állam az 50.000 koronán felüli jövedelemre »szociális adót« s azt fordítsa je zálogkölcsönök biztosítására. Nagy
