Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-06 / 23. szám

A Független Budapest jelentőséget tulajdonit a lakbérrel amortizálható lakás- építkezési módszernek. Fenyő Miksa Vázsonyival polemizálva, a kartelleket védi az anyagdrágitás vádjával szemben. Egyébként a gyáriparosok nevében elismeri a kislakásépitkezés fon­tosságát és, csatlakozik a szociális mozgalomhoz. Palóczi Antal, Glasner Antal és Sziklai Zsigmond után dr. Müller József a lakás nagyságának korláto­zását ajánlja a háború utánra a lakáshiány enyhíté­sére. Dr. Halasi Béla közmunkaügyi minisztériumot sürget. Befejezésül még egyszer kínos epizódként vissza' tért a lakbértilalmi kérdés, amelynek pedig vajmi ke­vés köze van a lakáskérdéshez. De a háztulajdonosok ezt az alkalmat is jónak ítélték arra, hogy követelé­seikkel okvetetlenkedjenek. Szájbély Gyula, a Háztu­lajdonosok Egyesületének elnöke, a meetingre kivonult háztulajdonosok elszánt segédlete mellett nem kevesebbet kért, minthogy a számos szociális egyesület aláírásá­val történő felterjesztést egészítsék ki a lakbérrende­let elleni tiltakozással. A meglepetésszerű indítvány ellen Bródy Ernő dr. szólalt fel, kifejtve, hogy az egyesületek nem ezért jöttek össze, hanem épen ellen­kezőleg szociális népjóléti célokért akarnak dolgozni. Wekerle finom érveléssel elhárította a próbálkozásaik­ban fáradhatatlan háztulajdonosok újabb kísérletét és csakis az eredeti határozati javaslatot bocsátotta szavazásra. ... Az elfogadott javaslat értelmében kérik a kormány­tól, hogy átmeneti épitésgazdasági szervezetet állítson fel s amig ez megtörténik, a Mérnökegylet tagjaiból létesítenek permanens bizottságot. Amikor még az is teljesen bizonytalan, ki kerül kormányra, nem lehet jóslásokba bocsátkozni afölött sem, hogy az átmeneti szervezet mikor valósul meg, kívánatos azonban, hogy az egyesületek és a Mérnökegylet bizottsága továbbra is fentartják a közérdeklődést a kérdés iránt és hogy az építkezés első lehetőségének, a komolyabb béke­kilátásoknak bekövetkeztével teljes felkészültségben álljunk itt a lakásügy terén fenyegető veszedelmek leküzdésére. Rengeteg számú új lakás kell és egész­séges, olcsó, jó lakások. Ennek a kérdésnek megol­dása a háború utáni új közszellcmnek egyik sarkala­tos próbája lesz. Progresszív jövedelmi pótadó. Az uj adótervek során felmerült az az eszme, hogy a jövedelemadó után községi pótlékot szed­jen a főváros. Erre vonatkozóan a városi adó­kérdések egyik neves szakértője a következők­ben nyilatkozott a »Független Budapest« munka­társa előtt : — Nem tartom valószínűnek, hogy a kormány feladná a jövedelemadó után kivetendő községi pót- adó tárgyában eddig elfoglalt álláspontját, bár ez a pótlékolási tilalom teljesen indokolatlan és sé­relme a fővárosnak. Nézetem szerint, ha teljes ered­ményt nem is lehetne még elérni,, arra igenis van lehetőség, hogy e tilalmon rést üssünk, még pedig az 19r9. évi törvény 74-ik paragrafusának segít­ségével. E szakasz második bekezdése ugyanis ki­fejezetten megengedi a községeknek, hogy azon la­kosokra, kik állami adót egyáltalán nem fizetnek, a napszámosokra megállapított községi adót kivet­hessék. — Ha a létminimum címén állami adó alól mentes polgárok tartoznak a község terheihez hozzá­járulni, miért mentesek a községi adó alól azok a nagy jövedelemadót fizetők, kik hozadékadól vagy egyáltalán nem fizetnek, vagy jövedelmeikluz képest aránytalanul keveset ?- A fővárosban nagy számban élnek vagyonos magánzók, tőkések, itt állandó lakással biró vidéki földbirtokosok, adómentes vállalatok tulajdonosai, kik mind anélkül élvezik a főváros közintézményeit, hogy ezek fenlarlásához hozzájárulnának. Községi adómentességük kizárólag azon alapszik, hogy nin­csen terhűkre olyan állami adó kivetve, amely után • községi adót lehetne reájuk kiróni. Ha tehát a kor­mány ragaszkodnék a jövedelemadó póladómen- tességéhez, módot kellene találni arra, hogy azok, akikre a jövedelemadón kívül egyáltalán nem, vagy pedig nem megfelelően róttak ki más állami adó után községi adót, jövedelemadójuk arányában köz­ségi adóval is megterhelhetők legyenek. Ez az adóz­tatás, ha a kormány ezt a kivételes pótlékolást sem engedélyezné, önállóan is történhetik, mért az adó­alapnak két különböző hatóság által esetleg külön­böző összegben történő megállapítása — ami az önálló községi adónak legfőbb akadálya — itt el­esnék, ha a jövedelemadó alapjául szolgáló jöve­delem egyúttal a községi adó alapja is volna. — Az adókulcsnak aszerint kellene változnia, hogy a fővárosban állandó lakással biró jövedelem- adót fizető egyáltalán nem, vagy csak Budapesten nem fizet jövedelemadót, avagy aránytalanul kevés községi adót fizet. — Azok közé, akik egyáltalán nem fizetnek községi adót, tartoznak azok, akik kizárólag rész­vények, adómentes értékpapírok vagy takarékbeté­tek kamataiból élnek és az adómentes vállalatok tulajdonosai, szóval mindazok, akik sem Budapes­ten, sem máshol oly állami adót, mely után köz­ségi pótlék kivethető, nem fizetnek.- Budapesten nem fizetnek községi adót mind­azok a fővárosi lakosok, akik földbirtokaik' vagy vállalataik után vidéken fizetnek ugyan községi adót, a fővárosban azonban ilyennel megróva nincsenek. — Külön elbírálás alá esnek azok, akik fizetnek ugyan községi adót, de ez aránytalanul kevés a jövedelemadó alapjául vett anyagi viszonyaikhoz ké­pest. Ha ugyanis a községi adó fizetése egymagában már mentesítene ettől a javasolt községi adótól, a legnagyobb aránytalanságok, sőt visszaélések for­dulnának elő. Valakinek, aki például 30—40.000 korona jövedelem után fizet .adót, hozadéki adója csak 2—8 korona (föld, vagy másodosztályú kere­seti adó), az ennek megfelelő 33°/o-os községi adója (66 fillértől 2 korona 64 fillérig) valóban nem tekinthető megfelelő hozzájárulásnak. — Az itt említett disztinkciók különleges figyel­met érdemelnek az alkalmazandó adótételek meg­állapításánál, amelyeknek természetesen progresszi- veknek kellene lenni. Hírek a városházáról. A főváros hadikonyhái. A kormány hir szerint három millió koronával hajlandó hozzájárulni a fő­városban felállítandó hadikonyhák költségeihez. Ti­zenhat jótékonysági egyesület szintén támogatja a tervet. így kilátás van arra, hogy a Központi konyha, amelynek felszerelése is kész, sőt a személyzet is már rendelkezésre áll, végre megnyílik. Ezenkívül termé­szetesen a népkonyhákat is belekapcsolnák a hadi­konyhák szervezetébe. Remélik, hogy elegendő meny- nyiségű élelmiszert — nyáron főként zöldségféléket — tudnak biztosítani, mert eddig is az c tekintetben fennállott aggályok késleltették a tervet. Az ebédek nem lesznek ingyenesek, hanem egészen minimális árúak; a költségkülönbözetet a kormány és a jó- tékonyegycsületek hozzájárulásából akarják fedezni. Az Albrecht Hildegard kisipari szövetkezet, Arról értesülünk, hogy hosszú vesztegelés után az Albrecht Hildegard-alap felhasználásával létesítendő kisipari szövetkezet ügye jelentős lépéssel halad előre. A kereskedelemügyi és a belügyminiszter jóváhagyták a szövetkezei alapszabályait. Még csak a pénzügyminisz­ter hozzájárulása van hátra. Reméljük, hogy ez nem fog ily sokáig késlekedni. Tűzoltási járulék — magasabb tűzbiztositási díj. A közgyűlés még nem is tárgyalta a biztosítótársa­ságok tűzoltási járulékairól szóló előterjesztést, a fő­városi biztosítótársaságok azonban, mint azt könnyen megjósoltuk, máris siettek felemelni a biztosítási díja­kat. A »díjreform« junius 1-én életbe is lépett. Kétség­telen, hogy a biztosítótársaságok a városi tűzoltási járulék kivetése nélkül is felemelték volna a díjakat s a fővárosnak így legalább haszna van a díjemelésből. Ezzel szemben igaz az, hogy a fővárosnak az volt a szándéka, hogy a nagyarányú tűzőrségi apparátus fenntartásából származó költségeit egy részét a bizto­sítótársaságokkal téríttesse meg. Ezt az intencióját, megállapíthatjuk, a biztosítótársaságok könnyűszerrel játszották ki a közönség rovására, jóval előbb, mint az adó megvalósult volna. A bérkocsisok a közlekedési adó ellen. A bérkocsis ipartársulat beadványt intézett a tanácshoz, hogy a közlekedési adó behozatalánál az egyes sze­mélyszállító járművekre tervbe vett 200 koronás adó alól mentesítse őket. Kérelmüket azzal iudokolják, hogy az adótervezet szerint a bérkocsi, autotaxi, ma­gánfogat és magánautó egyformán kétszáz koronával lenne megterhelve. Ezzel fgyelmen kívül hagyják az autotaxik és a bérkocsik jövedelmezősége közti kü­lönbséget, holott a magánfogatok és luxusautók tulaj­donosai összehasonlithatlanul könnyebben bírják ki a kétszáz koronás adót, mint a bérkocsisok. Ez az indokolás bizonyos részeiben helytálló, de csupán annak érdekében, hogy az adónál progresszivitást alkalmazzanak, nem pedig, hogy a bérkocsikat egészen mentesítsék 'az adó alól. Ismételten kifejtett felfogá­sunk szerint a közúti villamos és omnibuszforgalom tekintetében tartjuk helyénvalónak az adómentességet s ez is nehezen érhető el. Az ellen semmi kifogásunk, ha bizonyos méltányos progressziót állapítanak meg a bérkocsik és a magánkocsik megterhelése közt. A bérkocsik adójának megállapításánál azonban fontos volna tudni, hogy azt a berkocsilulajdonosok mostani jövedelműkből fizetnék-e, vagy pedig újabb tarifa- emeléssel az adót a közönségre hárítanák át. Duna-konferencia Bécsben. — Weisskirchner szives invitálásai. — Weisskirelmer Richárd dr. bécsi polgármester e héten nem várt meghívással tisztelte meg Budapestet. A meghívók junius hó 20. és 21 -iк napjára Becsbe invitálják a budapesti hatóságo­kat és egyesületeket. Duna-konferenciát rendez Bécs városa és szívesen venné, ha elmennénk staffagenak azokhoz a tanácskozásokhoz, ame­lyeken Bécs számára központi jelentőséget akar­nak megalapozni a jövő dunai forgalomban Budapest rovására. Úgy tudjuk, a városházán még nem tárgyaltak a fölött, vájjon a főváros képviseltetni fogja-e magát a bécsi konferencián. Mielőtt határoznak, nem ártana emlékezetbe idézni, milyen erőszakos módon akadályozta meg Weisskirchner a budapesti Duna centrum felállítását. Nem tulajdonítunk nagy jelentőséget a bécsi konferencia határozatának, mert a dunai központ valóságban ott lesz, ahol megfelelő kikötő épül, de nem látjuk be annak szükségét, hogy a főváros elmenjen statisztálni Bécsnek az ő dunai álnagyságának kinyilvánításához. A bécsi konferencia bennünket csak egy szempontból érdekelhet s ez az, hogy a budapesti kikötő építését ezután még erősebben kell szorgal­mazni. Ennek munkáját pedig idehaza kell el­végeznünk, minél gyorsabban és minél tökéle­tesebben. Nincs semmi keresni valónk Bécsben, ha csak azt nem akarjuk, hogy a bécsiek önér­zet-hiányunkban gyönyörködjenek. PÉNZ ÉS HITEL. Hámori Biró Ármin halála. Hámori Biró Ármin, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság vezérigazgatója," Karlsbadban hirtelen elhunyt. Halála a magyar vasiparra, amelynek vezére volt, mély gyászt jelent. A Rimamurányi az ő vezetése alatt fejlődött azzá a hatalmas tényezővé, amely ma már a nem­zetközi vasipari körökben is tekintélyes szerepet ját­szik. Egész fiatal korában Ausztriából jött Magyar- országra s itt egész tudásával arra törekedett, hogy a magyar vasipari oly faktorrá tegye, amely a leg­ádázabb versenyben is megállja helyét. Alapos isme­retei és rendíthetetlen igazságszeretete folytán bel- és külföldi szakkörökben egyaránt nagy tekintélynek örvendett. Néhány hónappal ezelőtt egészen csön­desen megünnepelte negyvenéves működésének évfordulóját s ez alkalommal munkatársai lelkes ovációkban részesítették. Nagy érdemeit legfelsőbb helyen is méltányolták; régebben a magyar nemessé­get kapta, a közelmúltban pedig a Ferenc József-rend csillagos középkeresztjével tüntették ki. Halálát fele­sége. született Lánczy Anna, gyermekei: dr. Biró Pál és Biró Rudolf, a Rimamurányi igazgatói, Bin) Leó, a Kereskedelmi Bank aligazgatója, leánya : Helen és ennek férje: dr. Siklóssy József, a Kisbirtokosok Földhitelintézetének jogtanácsosa siratják. A világ legdrágább, de egyszers­mind legjobb i zivarkalűivelye : A védjegy. „Modiano-Clubspecialiíé“ Vigyázat: М5Г Utánzatok vannak forgalomban ! SodornlvalO papír lira 20 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents