Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-17 / 3. szám
о Független Budapest A gázgyár költségvetése. (Beszédes számok. — Mennyi haszna van a fővárosnak a gázmüvekből ? Összehasonlítások a külfölddel.) — Beszélgetés dr. üipka vezérigazgatóval. — Más kérdés azonban az, amit a villamos- vasutak nem mernek egyelőre nyíltan bevallani, de kétségtelenül terveznek, azt tudniillik, hogy a mai járatokat csökkentsék. Akár szénhiány, akár más volna az oka ennek a csökkentésnek, ez kétségtelenül a budapesti közlekedés csődjét jelentené. A fővárosnak semmi körülmények között sem szabad belemenni abba, hogy a villamos forgalom még rosszabb legyen mint ma és ha már nem tudja megjavítani a közlekedést, legalább legyen rajta, hogy a mai állapot megmaradjon. * A svábhegyi fogaskerekű vasat megint tarifát akar emelni. Egyszer már megpróbálkozott az emeléssel, kérelme azonban nem jutott tovább a pénzügyi bizottságnál, amely elutasította a vasutat. Most újra próbálkozik s jellemző, hogy a közlekedési ügyosztály elvi és erkölcsi szempontból ellenzi a kérelem teljesítését. A magunk részéről szemérmetlenségnek tartjuk azt, hogy ez a vállalat, amely közlekedés ürügye alatt csak az emberi élet biztosságát veszélyezteti, ilyen kérelmet csak elő is mer terjeszteni. Semmi okunk sincs arra, hogy a tarifaemelésre engedélyt adjunk, még akkor sem, ha az üzem sokkal többe kerül, mint azelőtt. A fogaskerekű vasút évek hosszú során át olyan nagymértékű telekspekulációt űzött, hogy busásan megkeresett minden mostani esetleges kiadást. Igazán erkölcstelenség volna megengedni, hogy a vasút most 20—40°/o-kal emelje a tarifáját. * A propeller-társaság partbérleti szerződése is szerdán kerül a közlekedési bizottság elé. Az ügyosztály azt javasolja, hogy csak úgy adja- nak partot a vállalatnak, ha ezentúl a főváros engedelme nélkül nem emel viteldíjat, azonkívül bizonyos járatok fönntartására kötelezi magát. A javaslat kissé későn jött. A vállalat rá sem hederitett a fővárosra s felemelte a tarifáját, bár nincsen szerződése, január elseje óta is vidáman használja a partot. Mindebből az a tanulság, hogy a dunai közlekedés terén addig nem lesz rend, ameddig a fővárosnak nem lesz nagyobb befolyása. Addig akármit is határoz a közlekedési bizottság, vagy a közgyűlés, a propeller-vállalat mindig nagyobb hatalom lesz, ha a háta mögött érzi a fővárost nem valami nagyon kedvelő pénzügyminisztert. ' Télikert éttermében Tali Jancsi és fia muzsikál. NEMZETI (ROYAL-) ORFEUM BUDAPEST, VII., ERZSÉBET-KÖRUT 31. Érdekes műsor! NAGY ENDRE állandó felléptével! Az elmúlt hét végén jelent meg a gázgyár hivatalos költségvetése, amely az 1907. évre vonatkozólag megállapítja a főváros gázmüveinek bevételeit és kiadásait. A költségvetés sokakban, akik még mindig nem tudják megbocsátani a fővárosnak, hogy a gázbárók kezéből kivette ezt a hatalmas jövedelmi forrást, bizonyos, tervszerűen felszínre kerülő csalódást okozott. A kommunizálásnak ezek az elvi ellenségei most csodálkozva kiáltanak fel: »Mi az, hát ez a hetven milliós befektetéssel dolgozó üzem csak háromszázezer korona tiszta jövedelmet hajt a .fővárosnak?!« A gázgyár költségvetése tényleg csak három- százezer korona beutalással zárul. De ez csak a legfelületesebb szemlélődés eredménye. Maga az egész városi üzem, amint ezt a költségvetés egyéb adatai is igazolják, minden tekintetben nemcsak beváltotta a hozzáfűzött reményeket, de egy és más tekintetben, főleg szociális hatása szempontjából túl is szárnyalta azokat. Hogy mennyire így van ez, legjobban az a szakszerű és tárgyilagos nyilatkozat bizonyítja ezt, amelyer Dr. Ripka Ferenc gárgyári vezér- igazgató tett a Független Budapestnek. A nyilatkozat a következő: — A fővárosi gázművek fizetik az egész beruházó tőke után a kamatot és a törlesztési részletet, amely a költségvetésnek idevonatkozó adatai szerint évenként 3 millió 312 ezer 199 koronát tesz ki. Ez nem megvetendő összeg elsősorban azért, mert a gázüzem jövedelmezőségének legfontosabb kritériuma. Ha a főváros a gázművek megváltásakor akkora he verő tőkével rendelkezett volna, amekkorát a megváltásért fizetett, akkor ma ez az egész összeg a főváros háztartását gyarapítaná. Mi azt is megtehetnek, hogy a beruházási tőkének amortizációs csökkentésére fordított összeget egyszerűen beutalnék a községi pénztárba, mint a gázüzem jövedelmi feleslegét s egyáltalán nem törődnénk azzal, hogy a közigazgatás pénzügyi szervei mire fordítják ezt az összeget. De világos, hogy az ilyen gazdálkodás nem felelhetne meg a megváltás intencióinak, amely azt célozta, hogy a gázmüvekért fizetett milliókat maga az üzem szolgáltassa s a megváltásra felvett kölcsönöket a polgárság minden megterhelése nélkül fizethesse vissza a főváros. Éppen nem megvetendő körülmény, hogy a gázmüveknek a legdrágább fővárosi kölcsönök kamatait és törlesztési részletét kell fizetniük, aminél az a helyes intenció érvényesül, hogy a gázgyár, amely bírja, fizesse inkább a drága függő és törlesztéses kölcsönök kamatait és részleteit, mint beruházási tőkéjének amortizációs hányadát, — mint azok a népjóléti intézmények és szervek, amelyek a legolcsóbb kölcsönök terheit is alig bírják el. — Ezenkívül a gázgyár készpénzben fizet a községi alapnak 40.000 koronát és külön 300.000 koronát. Ehhez járul még az utcai közvilágítás tényleges költsége címén 3 millió 40 ezer 235 korona, amibe az tényleg belekerül. Mindezenfelül a gázgyár a székesfőváros üzemeinek és intézeteinek fűtési célokra szükséges kokszmennyíségét 400 ezer koronával szállítja olcsóbban, mint ahogy azt a közönségnek eladja, noha a közönség részére megállapított kokszár is olyan alacsony, hogy az Magyarországon egészen egyedülálló, (vidéki városokban 10 -12 korona a kokszára a budapesti 4 К 50 filléres árral szemben) mig a külföldön, kivált Németországban, ahol a városoknak a szénvidékhez való közelsége révén a koksz ára körülbelül 50 százalékkal volt olcsóbb, mint Budapesten, ma a kokszár eléri a budapesti árnívót. — Ha tekintetbe vesszük, hogy normális körülmények között a koksz ára mindig valamivel magasabb szokott lenni, mint a kevesebb fütőerővel biró szén ára, akkor világos, hogy ma, amikor a szén métermázsájának ára házhoz szállítással együtt majdnem megközelíti a 8 koronát, a 4 korona 50 filléres koksz-árral, miután a kokszból a gázgyár a közönség számára 16.000 vaggont ad el, a gázgyár ezekben a nehéz időkben is teljes mértékben megállja a helyét és valóra váltotta a hozzáfűzött objektiv reményeket. — De nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a gázgyár mindeddig nem emelte fel az árakat, holott az összes külföldi hasonló üzemek már egy évvel ezelőtt kénytelenek voltak emelni az árakat. Bécsben tavaly a gázmérők használati diját emelték fel, amiből az üzem jövedelme egy millió 500 ezer koronával emelkedett. Mondani sem kell, hogy ez ugyanaz, mintha a gáz árát emelték volna fel. Berlin gázüzeme tavaly április elsején 13 pf.-ről 16 pf.-re emelte a gáz árát, ugyanígy a többi német nagy városok is, mig a főváros csak most, 1917 január elsejétől kezdve egységesítette a háztartási gáz árát a világitó gáz árával, de a motorgáz árát változatlanul hagyta. — Végezetül: egészen nevetségesnek tartom, hogy még mindig kisértenek azok a sóhajok, hogy a gázgyár megváltása helyett sokkal hasznosabb lett volna elfogadni azokat a prepozíciókat, amiket a trieszti társulat a megváltás előtt tett a fővárosnak. Erre a lappangó vádra ezek a megjegyzéseim : Tény és való, hogy a trieszti társulat 3 millió korona részesedést ajánlott fel a városnak, a közvilágításnak ingyenes ellátását és azt a kötelezettséget, hogy a gáz árát semmi körülmények között nem emeli fel. Ezzel szemben áll az az ellenvetésem, hogy a főváros a gázmüvekből a 3 millió helyett most tulajdonképpen 4 millió 252 ezer korona részesedésben részesül, amely összeg a beruházási tőke törlesztésére fordított 3 millió 312 ezer koronából, a községi alapnak juttatott 340 ezer koronából s az alacsonyabb kokszárnál megtakarított 400 ezer koronából kerekedik ki. Az ingyenes közvilágitást a gázmüvek is megvalósítják azzal a lényeges különbséggel, hogy ennek 3 millió 401 ezer korona költségéből semmitsem hárítanak át. :/ • rag каля i Gyár és főüzlet: iCJbíb 1 щ ti Ilii Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Gyüjtötelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
