Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-12 / 15. szám
i'ízenegyedik évfolyam. 1916. április 12. 15. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. О Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt; Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 korona. Шнпнншямнтншннпшнм Főszerkesztő: D*-SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII. Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM József 45—82. A közúti megváltása. Ez a téma is azok közé tartozik, amelyek, ha felszínen úsznak, jobban izgatják a közvéleményt, mint igen sok más terv azok közül, amikkel a főváros vezetősége esetről-esetre foglalkozik. Érthető és megmagyarázható ez a sajátság. A magántulajdonban lévő közlekedési vállalatok széles perspektívában mutatják a közüzemmé való átváltoztatás előnyeit. A közlekedésnek ama nagy horderejű problémái, amelyek minden egyes embert rendkívülién érdekelnek, szorosan abban a keretben válnak megoldhatóvá, amit a helyes várospolitika kom- munizálásnak hirdet. , Elvi szempontból —- úgy hisszük — nem is lehet senkinek sem kifogása az ellen, ha a főváros vezetősége ezúttal sokkal komolyabb formában foglalkozik a közúti megváltásának kérdésével, mint máskor szokott. A helyzet ma sokkal élesebb, mint öt-nvolc-tiz évvel ezelőtt. A háború tapasztalatai szerint egy közlekedési vállalat csak úgy felelhet meg a közérdek összes szempontjainak, ha irányításában az üzleti érdek semmi körülmények kő zott nem emelkedik a közlekedés közérdeke fölé. Generálisan parancsoló elvnek kell maradnia annak, 'hogy minden üzem, amely közérdeket szolgál, községi üzem legyen. A közlekedés és a világítás csak olyan lényeges tartozéka az utca rendjének és fejlődésének, mint az útburkolat, vagy a házak szimmetriája. S ha szerencsés módon általános meggyőződéssé alakulhatott ki ez a felfogás, nem volna semmi értelme, hogy a magántulajdonban lévő közlekedési vállalatok megváltása ha- logattassék, ha egyébként a megváltáshoz szükséges, sőt nélkülözhetetlen konjunktúrák fenn- állanak. Több évtizedes tapasztalat szerint a főváros fejlődése belterjesen többé nem fokozható. A belső város kiépítettsége, sőt túlzsúfoltsága egyenesen ráutalja a fejlődés irányítását arra, hogy levezető csatornahálózatot teremtsen. Az összezsúfolt lakosságnak azt a rétegét, amelynek nem okvetlenül muszáj a város belterületén laknia, de megfelelő közlekedési eszközök hijján kényszerítve van reá, szét kell osztani a perifériákon, hasznossá tevén a levegőt is, amely a természet jóvoltából olyan bőségesen terjed szét a külső városrészek lakatlan vidékei fölött. A főváros jövő fejlődése szorosan és szervesen összefügg a közlekedési hálózatnak minél nagyobb arányú kiterjesztésével. S ha talán ez a kiterjesztés egyelőre nem is biztosítana jövedelmezőséget, nem szabad habozni, hogy a fejlődésnek eme előfeltételei megte- remtessenek. Magánvállalattól kívánni sem lehet, hogy olyan üzletbe bocsátkozzék, amely nem jövedelemmel, de esetleg esztendők súlyos anyagi megterhelésével járhat. Közüzem ezt a szempontot nem ismerheti. Ha a város tulajdonában lenne az egész közlekedési hálózat, már régen meg kellett volna valósítani olyan villamos útvonalakat, amelyek hosszú ideig csak pénzáldozatot igényelhettek volna. Csak egyetlenegy plauzibilis anomáliára mutatunk reá: Aki ma a Zuglóból Újpestre akar jutni, másfél órán át végig kell kocsiznia az egész fővárost, holott egyenes irányban lefektetett villamos hálózattal tiz perc alatt meg lehetne tenni ezt az utat., Ugy-e, nyilvánvaló, hogy ennek következménvekóp az a munkás, akit Újpesthez köt a mindennapi kenyérkeresete, semmi körülmények között nem választja a zuglói vidéket lakóhelyéül, hanem, ha egyéb körülményei a fővárosban való lakáshoz kötik, feleslegesen szaporítja a Váci-úti vidék túlzsúfoltságát. A megváltásnak mérhetetlen hasznai mellett valósággal eltörpülnek azok a kicsinyes érvek, amiket üzleti mozgékonyság, jövedelmezőség és bürokratizmus szempontjából felhoznak. Ezek csak addig a pillanatig jöhet nek számba, amíg az elv győzelme megnyitja a községi vezetőség előtt a gyakorlati megvalósítás útjait. De azért mi is azon az állásponton vagyunk, hogy ilyen nagy horderejű kérdést alaposan meg kell emészteni és nem szabad elhamarkodva, felületesen megoldani. Gondosan mérlegelni kell minden esélyt, amely a megváltási processzus során felszínre kerülhet. A város maradjon az elvhez minden körülmények között következetes. De keresse egyúttal a megoldásnak ama útjait, amelyek szük- ségkópen nem járnak, vagy járhatnak a polgárság olyan mérvű újabb megterhelésével, amely a megváltás elvi előnyeivel semmikép sem hozható arányba. Ha eddig tudtunk várni, végszükség, vagy a magánvállalat jogos haszonkeresése esetén legyen türelmünk várni továbbra is, addig, amikor a megváltás automatikusan sem odázható el tovább. Bármiképen alakuljon is azonban az a purpárlé, amely ebben az irányban most megindult, de még semmi konkrétummal nem rendelkezik, teljes bizalommal látjuk az ügy elintézésének ólén a felelős tényezőknek hangyaszorgalmú buzgólkodását. Bízunk benne, hogy a közérdek propagálásának nemes intenciói ezúttal is megtermik majd azokat a gyümölcsöket, amikből a főváros fejlődése évtizedekre lei hatóan bő szüreteket remélhet. Ezért nem tartjuk helyénvalónak, hogy ezúttal még az ügy részleteinek tárgyalásába bocsátkozzunk. Mindaddig, amig pozitív alakot nem öltenek a megindult tanácskozások, éppen elég, ha az elvi álláspont tisztázott és megdönthetetlen közöttünk. MÉRLEGEN. * * A óváros városgazdasági ügyosztálya — úgy látszik — egészen komolyan veszi a feladatát, hogy a gyógyvizek forgalmából minél több hasznot biztositson a fővárosnak. A megvalósítás útjára került az a terv, hogy palackozni fogják a gyógyvizeket s igy is forgalomba hozzák ezentúl. Végre eljutottunk oda, ahová a «Független Budapest» már esztendők óta hajtja, űzi az illetékes tényezőket. Ez a lap hirdette először, hogy az ártézi forrás vizét nem szabad közprédaszerüen kezelni, hanem palackozással nagy üzleti forgalmat kell vele csinálni s a fővárosnak minél több hasznot biztosítani ebből a természeti konjunktúrából. Ha a főváros minden tekintetben ilyen józan rendszerrel tenné hasznossá a tulajdonában lévő erőforrásokat, sokkal jobban könnyíthetne a polgárság közgondjain, mint olyan tervekkel, amik egyelőre ugrások a sötétbe. Nem szabad sajnálni azt a kis üzleti élelmességet, amit például ez a palackozási procedura is megkíván-. Régi igazság, hogy szemesé a világ, mig a szemérmes koldusnak üres marad a tarisnyája. ❖ * * Csecsem őkórháza t csinál a főváros. Gyönyörű szociális intézkedés a gyermekvédelem terén. Valóban ■pótolhatatlan szükségesség gyanánt jelentkezik a praktikus életben az a körülmény, hogy a beteg csecsemőket akár a szülők vagyontalansága, akár ugyanazok gondatlansága miatt nem szabad, pusztulni hagyni. Minden megmentett csecsemő emberi és faj fenntartási szempontból milliók értékével ér fel. Be nem szabad meg- állani ennél a lépésnél. Ez csak a bevezetője legyen egy nagyobb szabású programúinak, amely a gyermekvédelmet teljessé és tökéletessé teheti. A csecsemőkórházat fejlesszék fokozatosan minél nagyobbarányuvá s az erre szükséges teendőket illesszék be szervesen abba a kórliázprogrammba, amely most már csak a, megvalósít'ás kellő alkalmára vár. Minél több gyermekkórház s általán véve a gyermekeknek állandó hatósági ellenőrzése közegészségügyi szempontból: egyike ama feladatoknak, amelyek szociális szempontból még nagy perspektívád rajzolnak a főváros közérdekű tevékenysége elé. * * * A sertéshús árát szerencsésen maximálták, amire szerencsétlenségünkre úgy eltűnt a piacról ez az áru, mintha a föld nyelte volna el. Sajnos, a hatóságok eszközei gyengéknek bizonyultak ahoz, hogy ne csak a drágulást akadályozzák meg, hanem az ellátás zavartalanságát is biztosítsák. A maximálás után szükségszerűen fel kellett függeszteni ezt a törvényes jogállapotot s helyet engedni újra a fokozatos drágulás anarchiájának. Bármennyire sajnálatos is ez, mégis bele kell törődni, mert a praktikussága nyilvánvalóvá lett. Mihelyt a maximális árak eltűntek a láthatárról, nyomban előkerült a sertéshús olyan mennyiségben, amely. a fo-
