Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-05 / 14. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. április 5. /.14. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. о Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 korona. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B„ VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII. Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM József 45—82. Ш1 Problémák. A közlekedési kérdések is azok közé problémák közé tartoznak, amiket nem a legszerencsésebb kézzel kezel a városi politika. Ez a betegség — sajnos nem aj keletű, hanem erjed és senyvedt azóta, amióta közlekedési eszközökkel kellett megteremteni a főváros utcai forgalmának zavartalan lebonyolítását. Hiszen tisztában vagyunk teljesen a helyzettel, amit az a körülmény idézett elő, hogy a főváros közigazgatásában jóformán csak két évtized óta érvényesül önálló, következetes várospolitika. Ez magyarázza meg a közlekedésnek rendszertelenségét, széttagozódását és főleg üzleti karakterét. Ez az utóbbi meghatározás nem akarja megbántani azokat a súlyos magánérdekeket, amelyek ma a különböző közlekedési vállalatok kereteiben keresik a jogos érvényesülésüket. De ugyanakkor, amidőn ilyen őszinte nyíltsággal elismerjük ez érvényesülésnek a jogosultságát, jogunk van annak a kimondásához is, hogy Budapest közlekedésének rendszerbe-öntése éppen ezen az üzleti karakteren fordul meg. Mindaddig, amíg magánérdekek dominálnak -a közlekedés fenntartásának anyagi eszközeinél, szó sem lehet arról, hogy kiküszöböljék azokat az állandó és folyton súlyosbodó hibákat, amiket a közlekedés rendszertelensége teremt. Ebből önként ered azután annak a teendőnek a lényege is, amivel a főváros ezt a problémát közelebb viheti a megoldáshoz. Rendszeres munkával meg kell tisztítani a közlekedést üzleti karakterétől. Sajnos, ez a munka nem olyan könnyű, hogy azzal egy szerre és szép szelővel végezni lehetne. Ezer és ezer érdeknek egymásbafonódása, sőt ösz- szebogozottsága túlságosan súlyos dilemmákat teremtett. A legfontosabb akadálya a probléma megoldásának talán az, hogy magában a közgyűlésben sem alakult ki még az az egységes meggyőződés, ami ezt a kérdést a megoldáshoz közelébb vibetné. A vélemények megoszlanak: a’házi kezelés, avagy a mai helyzet előnyösebb, hasznosabb-e. A vezetőség nyilvánvalóan a házi kezelés felé hajlik, mert abból indul ki, amit mi is elvben feltétlenül dominóiénak tartunk: a közlekedés addig nem lehet tökéletes, я inig üzleties a karaktere. Szociális, társadalmi és közérdekű szempontokat kell diadalra vinni benne, akkor egyszerre meg fog változni a mai állapot s helyet ad annak a rendszernek, amely a polgárság ezirányu érdekeit tökéletesen kielégítheti. Vajon szó lehet-e már arról, hogy a bábom egyik tanulságaként ez a kérdés is a megoldás helyes medrébe terelődjék? Azt hisz szűk nem. Egyelőre sebolsem látjuk tudniillik azt az elhatározást s párosukban vele azt az erélyí, amely a közlekedés problémájának megoldását siettetni tudná. A magisztrátus egyelőre csak a sötétben tapogatódzik anélkül, hogy teljesen tisztában volna intencióinak megvalósítási eszközeivel. Hogy szeretné eldönteni a kérdést, ez ma még a jámbor óhajnál egy jottányival sem ér többet. A kérdés akkor terelődhetik majd a megoldás igazi útjára, ha kialakul az a kérlelhetetlen és megalkuvást nem ismerő akaratelhatározás, hogy egységesíteni és rendszerbe kell önteni a köz lek ed és t, kerüljön az bármibe és szorítson az háttérbe bármilyen magánérdekeket. MÉRLEGEN. A fényűzés ellen sok jéizlésü úrasszony összefogott és kemény, elszánt harcot indított. Éppen ideje. A fel - tengő .női divat, amely pmar jókedvvel szórja a pénzt, mintha az Él-dórádé korszakát élnők, most már nemcsak szemet szúr, hanem komolyan felháborít. Mialatt a férfiak milliói ádáz. és véres harcokat vívnak annyi ellenséggel, amennyiből egy is sole volna, idehaza a könnyelmű fehércselédek légiéi félretesznek minden szemérmet és vadul költekeznek, hogy lépést tartsanak a divatcsinálék agyafúrt ész járásának produktumaival! A szerény asszonyok ligája valóban nemes, közérdekű állásfoglalás. De nem szabadna ennél a társadalmi i akciónál megmaradni. Ezt a kérdést bátran át lehetne terelni törvényhozási útra is. Legyen annyi bátorsága a kormánynak, hogy adóztassa meg a fényűzést. Lám, Romániában már bevezették a fényüzési adót. Igazán semmi értelme sincs annak, hogy nálunk ugyanezt elmulasszák. Ha egyébre nem, a háború jótékonysági eszközei számára szükséges volna ; az, hogy azok, akiknek szivük van 'e nehéz időkben százasokat kidobni fényűző toalettekért, legyen szivük ahoz is, hogy a vak katonák, béna vitézelv, hadiárvák és egyéb há- • borús jótékonysági akciók céljaira magas fény- i űzési adót fizessenek. Ezzel el lehetne érni S azt is, hogy végeredményében azok járulnának hozzá elsősorban a. jótékonysági térbelihez, akik tehetősségük mámoros gőgjében va- ; dúl szórják ki a pénzt az ablakon. Budapest, j mint az ország első törvényhatósága, okosan [ tenné, ha kezdeményezője lenne annak a mozgalomnak', amely a l ény űzési adó bevezetését követelné az államtól. * * * A bosnyák küldöttséf/ jól érezte maiját Budapesten. A főváron mindent elkövetett, hogy Boszniának és lierceyovinának e hivatalos reprezentánsai megismerjék nemcsak a. mag par vendégszere tetet, hanem a magyar gomlolUodásnak, érzésnek a karakterét. Láthatták a, bosnyák urak, hogy üt a \magyar fóráronban igazi kultur- szellem uralkodik, amely ugyan nyugatról áramlott át hozzánk, de mi átakarjuk Halni a májunk magyar érzésének tiszta és becsületen .szellemével. Nem akarunk mi sem rabszolga- tarlók, sem fajban önzők lenni. Mindent megértünk és méltányolunk, amit megérteni és méltányolni lehet. Csak azt nem tudjuk elszív élni, ha valaki szándékosan nem akarja 'megismerni a gondolkodásunkat és a lelkünket; mind a kettő magyaros és őszinte és főleg becsületes szándékokon és elhatározásokon alapuló. A bosnyák küldöttség, ha magáiba szívott itt egy és más impressziót, mindenesetre azzal a nyugodt tudattal távozhatott innen, hogy a. 'magyar főváros tisztán és őszinte baráti melegét viszi haza magával. Hogy ők azután piikép fogják ezt otthon megemészteni, ez. már tisztára az ő dolguk, amibe a világért sem szeretnénk beleavatkozni. * * * A bérkocsisok tehát elérték a céljukat. Megtörténik a leg közelebbi közgyűlésen, hogy újra felemelik a tarifát. Baj, de nem olyan nagy, hogy ki heverni ne lehetne, éli szívesen deferálunk is olyan tényeknek, amik a meggyőzés erejével tudnak hatni reánk. De ha megkapják a bérkocsisok a magasabb viteldijakat, legyenek szívesek gondolni árra is, hogy tegyék már égi széi- európaivá, elviselhetővé ezt az ipart. Kocsisaikat oktassák ki az udvariasságra és az előzékenységre és arra is, hogy borravaló igényeiknek mérhetetlen fokozásáról szokjanak le már egyszer. Hiszen az utasoknak nem is any- nyira a tulmagas tarifa ellen van örökös zúgolódásuk, hanem a bánásmód ellen, amivel a bérkocsisok a publikum szemében teljesen elvadították a helyzetüket. ’Уа*У|У*й|п/яУтг<!Ж,пг<| ггУ1|ТД^ип0*%|*ь ^И|'ц<"м1|||иЧц/ чЛп Az öntudatos telekpolitika felé. A Harrer-féle javaslat tárgyalása. A pénzügyi bizottság általánosságban hozzájárult alioz a javaslathoz, melyet Harrer Ferenc dr. tanácsnok készített a gyári célra átengedendő fővárosi telkek eladása ügyében. Az általánosságban való hozzájárulás elfogadását jelenti az előterjesztés szellemének, amit örömmel és megelégedéssel kell tudomásul vennünk, mert első jelet látjuk annak, hogy a főváros határozott és céltudatos telekpolitikát akar követni. Tévedés azt hinni, hogy az előterjesztés kicsinyes gátakat akar vetni a városi telkek elkótyavetyélése elé: a szempont, amelyből az előterjesztés készült, sokkal magasabb, semhogy azt lehetne mondani, hogy kicsinyes fiskálisérdekeket tart szem előtt. Kétségtelen, a főváros anyagi érdekeit is megóvja, meg pedig igen radikális módon és eszközökkel, de az előterjesztés tulajdonképpen a jövendőnek készült, a jövendő céljaiért és eredményeiért. Meg kellett bizonyos elveket állapítani s ezek között nem jelentéktelen az. hogy a- fővárost iparpártolás címén ki ne használhassák a jövendőben. Akinek nincsen elég tőkéje, aki magántelket meg nem tud fizetni, az ne alapítson gyárat, mert az ilyen iparűzésben amúgy sincsen köszönet. Aki pedig rá van szorulva a főváros telkére, az vesse alá magát mindazoknak a föl tétel elmek, melyeket a város követel tőle. A telekórtékadé, melynek gondolatát (llücksthal Samu dr. vitte bele az általános vita anyagába, igen figyelemremélté törekvés, de — úgy hisszük — ettől a javaslattól függőt
