Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-15 / 11. szám
Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 4S-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. о Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. о Félévre 8 korona. шаиивнннввншмванннанпимминмн Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁ6H 6ÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest VII. Szövetség-u. 22, TELEFONSZÁM József 45-82. A tízesek. Vázsonyi váratlan lemondásával újra aktuálisak lettek a népélelmező bizottsági tagok és nem tudjuk megérteni, hogy mért a nagy megrökönyödés, hogy a demokratapárt vezére egy nagy szpécesal kivágta magát a tehetetlenség szörnyű obligója alól, ami erre a szerencsétlen bizottságra megalakulása óta nehezedik. Nem vagyunk barátai sem a titkos gondolatoknak, sem a rejtett céloknak. Ezek az úgynevezett népélelmezők az ötnegyedesztendő alatt, amióta több erővel, mint eredménnyel funkcionálnak, a világon semmit sem tudtak produkálni. Talán ők az igazi magyar lehetetlenek. Felelősséggel nem tartozván senkinek, csak a legsajátabb lelkiismeretüknek, minden, ti mihez hozzányúlhattak, amit megcirógathattak, a polgárság dühének céltáblájává formálódott. Nem csoda. Ezek a tizes bizottsági urak valósággal kerékkötői lettek a közélelmezési ügyosztálynak. Hatáskör és felelősség nélkül mindenbe beleütötték az orrukat és nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy úgy cselekedtek meg ezt, hogy valósággal rontottak a közélelmezési állapotokon. Nem is említünk más .példát, csak a tejkérdést, hogy az embernek — isten tudja hányadszor — ökölbe szoruljon a keze. Ahelyett, hogy engedték volna, hogy az ügyosztály üzleti szellemmel biztosítsa a szükséges tej felhozatalát, mindjárt árfelemelési akkordokat ütöttek meg, amivel elérték azt, hogy a termelők most már mindig magasabb és magasabb árakra fenik a fogukat. Mindazok a tünetek, amik a közélelmezés terén a tizes bizottság működése óta jelentkeztek, végeredményben valamilyen káros hatását átélték ennek a beavatkozásnak is. Nem hiába sürgetjük tehát már hónapok óta, hogy a közgyűlés vonja meg végre ezeknek az uraknak a mandátumát. Tényleg már semmi szükség reájuk. Tehetetlen tanácskozásokra és arra, hogy az ügyosztálynak viaskodnia kelljen ezzel a bizottsággal is, igazán nincs szüksége a közélelmezésnek. Vázsowyi Vilmos dr. függetlenül attól, amivel megindokolta elhatározását, okosan tette, hogy erről a tagságáról lemondott. Nyilván arra is gondolt, amikor ez a szándék elhatározássá érlelődött benne, hogy éppen neki nem szabad olyan funkciót is végezni, aminek nem lehet semmi látszatja. ideje, hogy a botrányoknak vége legyen. Amit vétkezett ez a bizottság, fátyolt reá! Soha senki ne hányja a szemükre, hogy kiszemeltek maguknak egy főfő közélelmezési páriámentesdit s úgy vitatkoztak, hogy az élelmiszerek árai horribilisen felszöktek belé. A polgárság a sérelmeket hamar elfelejti. Csak azt nem tudja soha megbocsátani, ha a feleslegesek nem akarják belátni, hogy semmi szükség reájuk. MÉRLEGEN. * * Nem voltunk hívei annak a politikának, aminek néhai Márkus József egész életén át hódolt, de azért nem tartjuk illendőnek, hogy a volt főpolgármester és podeszta emlékét még csak egy utca-elnevezés Sem örökíti meg abban a vá rosban, amelynek jóvoltáért élete vérét adta volna oda. A tanácsnak és a közmunkatanácsnak egyformán a bűne, hogy még nem oldották meg azt a feladatukat. Elvégre már hosszú hónapok, egy teljes esztendő múlt el azóta, hogy a fővárosnak ez a rajongója elköltözött az élők sorából, tehát a kegyeletnek minden kötelezettsége esedékes az emlékezetével szemben. A kegyeletlenség akár emberen, akár testületen a legcsunyább szépséghiba, amely feltétlenül megrovást érdemel. * * * A gázárak emelését valóban nem szabad zokon vermi, mert hiszen ennek a fogyasztási cikknek az előállítása is természetszerűen megdrágult. Csak nem régiben határozta el Berlin város tanácsa is, hogy ezen a módon hozza be a gáz előállítása költségeinek háborús többletét. A harc huszadik hónapjában, amikor valamennyi fogyasztási cikknek a megdrágulása, hihetetlen arányokat öltött, igazán, nem lehet zokon venni a fővárostól sem, hogy rendkívül mérsékelt áremeléssel igyekszik biztosítani a gáz előállítását. Ha minden cikknek az ára csak abban az arányban szökött volna fel, alioqyan. a főváros drágítja meg a gáz árát, akkor vígan dörzsölnék a kezüket a fogyasztók s nem esnének kétségbe a megélhetésük jövője fölött. * * * A tanügyi kinevezések dolga — ime — milyen csekély vizet zavar, amióta az ügyosztályt mentesítették a protekción nyargalok őrült tömegétől és szigorúan rábízták a tanácsra, hogy válassza ki' az anaiemitás alapján legérdemesebbeket a megüresedő tanári, tanítói és tanítónői állásokra. Igazán nem kellett nagy jóstehetség annak a kitalálásához, hogy a főváros köz- oktatásügye csak akkor terelődhetik helyes mederbe, ha megszabadul a protekció súlyos bilincseitől, amely jobban nehezedett rá, mint a béklyó a rabok lábaira. Most már oda se Buda, ha egy-egy eltévedt fecske kilincselni merészel, — az uj választási rend nem tűr meg protekciót és teljes kíméletet biztosit azoknak, akik ezt a nagy kulturális feladatot, megoldani hivatvák. És ez igv is van rendjén. A tej árának emelése. Meg kell szüntetni a kávéházi tejfogyasztást. Nem lehet azt mondani, hogy a főváros kevéssel emeli a tej árát. A kannatejnél 8 fii lói', a palacktejnél pedig 10 fillér emelés jelentékeny összeg, amelyet mindenki meg fog érezni Budapesten. A mai tejfölhozatal mellett napi 15.000 korona többletkiadást jelent ez a főváros közönségére nézve, de nem jelenti azt a lehetőséget, hogy ezentúl könnyebben jutunk a tejhez, mint eddig. Hónapokkal ezelőtt, amikor a tej árának fölemelése fölvetődött, még arról volt szó, hogy a nagyobb árral fokozni tudjuk a felhozatalt, ma pedig már szerényen megelégszünk azzal, ha a mai mennyiség nem fog csökkenni. S ha tekintetünket a jövőre vetjük, lehetetlen nyugtalankodás nélkül gondolni az őszre, amikorra — Folkusházy tanácsnok szavai szerint illetékes helyről nehéz helyzetet jeleztek. Éppen ezért, összevetve a mai helyzetet a jövőben várható állapottal, már most alapos reformokra van szükség. Mindenekelőtt pedig arra, hogy ne tekintsük többé a tejet általános közélelmezési cikknek. Szakítsunk eddigi fölfogásunkkal, amely még a béke boldog idejéből maradt meg bennünk s lássuk a helyzetet úgy, ahogy ma, a nagy háború huszadik hónapjában van. Tejet nem szabad minden embernek fogyasztania, még akkor sem, ha hozzájuthat. A tej nem olyan táplálék, mint a kenyér, a főzelék vagy a burgonya. Egészséges ember minden nehézség nélkül el lehet tej nélkül, a mai helyzet tehát kényszerít bennünket arra, hogy az egészséges embertől, ha önként nem mond le róla, erőszakkal elvegyük a tejet, fiz az elvétel legelsősorban a kávéházakra vonatkozik. Igazán semmi szükség sincsen arra, hogy Budapest kávéházai uzsonna idején megteljenek egészséges férfiakkal és egészséges nőkkel és eligyák a tejet a betegek és a gyermekek elől. S itt többé nem leltet azt a mentegetőzést elfogadnunk, hogy a kávéházak tejfogyasztása nem tesz ki többet napi 8000 liternél. Ez a mennyiség ma sok ezer gyermek ellátását biztosítja. A főváros, amikor a tejigazolvány rendszert behozta, roppant igazságtalan volt, hogy csak a két éves gyermeknek biztosította a tejet; a három évesnek már nem, ellenben a kávéházi ismeretségeket kötő hölgy
