Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-15 / 11. szám
о akár dupla kávét is ihatott a pénzéért. Föl- háboritoan igazságtalan állapot ez, szégyene a fővárosnak és szégyene a tizes bizottságnak, hónapokig ragaszkodott ahoz, hogy a szerelmi apróhirdetések forgalma feltétlenül az uzsonna- kávé körül bonyolódjék le. A közélelmezési ügyosztály már régen elakarta venni a tejet a kávéházaktól s most, hogy ez az ötlet újra fölvetődött, Folkusházy a legnagyobb örömmel jelentette ki, hogy magáévá teszi a dolgot s már a legközelebb részletes előterjesztést tesz a kérdésben. A tanácsnoknak ismeretes az álláspontja: nem korlátozni, hanem megszüntetni a kávéházi tejfogyasztást. Semmi szükség sincsen arra, hogy-д kávéházakban tejet és tejeskávét szolgáltassanak ki, tehát se reggel, se délután, se este ne legyen tej a kávéházakban. Reméljük, hogy a főváros vezetősége magáévá fogja tenni ezt az egyetlen igazságos álláspontot s véget vet a mai tűrhetetlen és felháborító állapotnak. A kávéházi tejfogyasztás megszüntetéséből önként- következik sok más korlátozás is. Szabályozni kell a kávémérések tejfogyasztását is,-mert itt többé meg nem állhat az az érv, hogy sokan kávét vacsoráznak a tejcsarnokokban. Ezek vacsorázzanak kenyeret, zöldséget vagy burgonyát, de ne tejet, mert tejet egészséges embernek nem szabad fogyasztania. A tej legyen kizárólag a gyermekeké és betegeké s éppen ezért a mai reggeli nyolc órán túli szabad forgalmat a minimumra kell redukálni, illetve egyáltalán meg kell szüntetni. Ez a felemás intézkedés sok visszaélésnek volt eddig az okozója s csak ennek következtében történhetett meg, hogy mig igazolványbirtokosok sokszor nem jutottak tejhez, addig mások még a macskájukat is tejjel itatták. A tej, mint mondottuk, nem általános közélelmezési cikk többé, hanem gyermektápszer és gyógyszer. Ennek a felfogásnak kell a kiinduló pontnak lennie, amikor a tejfogyasztás szabályozását akarjuk elvégezni s reméljük is, hogy a közélelmezési ügyosztály ebben a szellemben teszi meg a maga javaslatait. к tisztviselők drágasági pótléka. Elkeseredés a belügyminiszter ellen. Mint a bomba, csapott le a főváros tisztviselői karára a belügyminiszternek az a leirata, amely kedden érkezett le a tanácshoz. Ebben a leiratban a miniszter jóváhagyja ugyan a közgyűlésnek azt a határozatát, amely a drágaságra való tekintettel erre az évre a tavalyinál nagyobb összeget — négy millió koronát — akart fizetési előleg címén a hivatalnokoknak rendelkezésére bocsátani, de elrendelte, hogy az idei fizetési előlegből mindenesetre le kell vonni a tavalyi előleget. Nagy és lesújtó csapás ez a miniszteri rendelkezés a tisztviselői karra nézve. Tavaly úgy kapták ezek a nagy műn к át végző hivatalnokok a fizetési előleget, hogy azt meg felelő részletekben csak a háború után fogják visszafizetni. A tanács és a közgyűlés ugyanilyen módon líontemplálta az idei fizetési előleget is, mert — igen helyesen — abból indult ki, hogy a drágaság még az elmúlt évhez viszonyítva, legalább is megkétszereződött, tehát méltányos, hogy a fixfizetóses aiFüggetlen Budapest kalmazottak megélhetési viszonyain úgy küny- nyitsenek, hogy az adóságcsinálást a' háború alatt ne érezzék meg. A miniszter most érthetetlen indokból egyszerűen keresztülhúzta ezt a számítást. Ha a tisztviselőknek az idei előlegből levonják a tavalyit, az uj felosztási kulcs szerint csak a nagyfizetéses, úgynevezett főtisztviselők kapnak majd a kezükhöz valamelyes összeget, mig a szerényebb díjazásnak tényleg ott lesznek' a hatósági segítséggel, ahol az a bizonyos rnádi izraelita. Csodálatos, de egyúttal megdöbbentő is, hogy a belügyminisztériumban erre az egyszerű dologra nem jöttek reá s úgy kezelték fezt a kérdést, mint a tavalyi fedezetlen költségvetési tételnek leggyorsabb fedezetét. Ahogy a belügyminisztérium elképzelte ezt, a drágaság enyhítésére vonatkozó hatósági segélynyújtást, az idei fizetési előleg nem egyéb, mint puszta könyvelési tétel,, amely a passzíva rovatból átkerül a fedezeti tételek közé. S ami a legfurcsább, a miniszter szükségesnek sem tartja ezidőszerint azt, hogy a főváros tisztviselői rendkívüli segítséggel védekezni tudjanak a nyomasztó terhekkel szemben, amik vállaikra nehezednek, mert hiszen még arra sem érdemesíti az egész dolgot, hogy bővebben megindokolja az álláspontját. Mondani sem kell, hogy a tisztviselők között általános a zúgolódás s a hangulat éppen nem vall arra, hogy a belügyminiszter ur most híveket szerzett magának a fővárosi hivatalnokok körében, avagy egy humánus intézkedéssel megfelelő szociális érzékről tett volna tanúságot. Ellenkezőleg: a tisztviselőket mélyen elkeserítette a belügyminisztérium hányi-vetisége, sőt egyenes rosszakarata, amellyel ebben a kérdésben becsapta maga mögött az összes ajtókat, amiken magához csalogathatta volna a tisztviselők háláját. xAzt sem lehet éppen állítani, hogy a megfeszített munka közepette, amit a hivatalnoki karnak végeznie kell, ez a miniszteri intézkedés jótékonyan hatott volna az általános munkakedvre. A tanács a keddi tanácsülésen még nem foglalkozott ezzel a súlyos komplikációval, amely meghiúsította azt, hogy a tisztviselők már március 15-én megkaphassák az uj fizetési előleget. Akik berendezkedtek erre, kénytelenek teljes elkeseredéssel uj pillanatnyi segélyforrások után kutatni. De természetes, hogy ez az állapot csak átmeneti lehet. A tanácsnak meg kell találnia az utakat, ás a módokat, hogy a minisztert a helytelen álláspontjának megváltoztatására bírja reá. Erre nézve az a megoldási eszköz a legplauzibilisebb, hogy a tanács a legsürgősebben vigye újra közgyűlés elé ezt a kérdést, amely azután tartsa fenn előbbi határozatát s megfelelő indoklással újra kérje a minisztert arra, hogy soron kívül hagyja jóvá a közgyűlés akaratát. Remélni kell, hogy a belügyminisztérium nem lesz a kerékkötője, ha megkapja a megfelelő felvilágosításokat, ennek a feltétlenül szociális és valóban égető sebeket behegesztő közgyűlési elhatározásnak. A tizes bizottság sorsa. Vázsonyi-nak azt az elhatározását, hogy lemond a tizes bizottságban viselt tagságáról, csak helyeselni tudjuk, mert valóban semmi célja annak, hogy rósztvegyen egy olyan bizottság tárgyalásában, amelynek semmiféle ereje sincsen, hogy esetleges határozatainak érvényt szerezzen. A tizes bizottság, bármilyen iiszteletreméltó céllal is alakult, nem volt más, mint meghallgatója a kormány rendelkezéseinek s még ahoz sem volt elég joga, hogy a maga különvéleményének erőteljes kifejezést adjon. Néhányszor megtette, hogy a felsőbb rendelkezés ellen fölirt a belügyminisztériumhoz,, de e föliratok elkészítése túlnyomó részben hiábavaló munka volt, mert semmit sem változtatott a kormány elhatározásán. Ilyen körülmények között sok értelme nincsen annak, hogy a bizottság továbbra is fönnálljon, hiszen igaz,, hogy puszta létével reményeket ébreszt s működésével méms imv .. О о./ tünteti föl magát, mintha nagy része volna Budapest közéleimezekének irányításában. Nem értjük a tizes bizottság többi tagját, hogy Vázsonyi határozott és megokolt felszólalása után nem tették le mandátumukat, hiszen beláthattak volna, hogy éppen ezzel nagy szolgálatot tennének a fővárosnak. Ahoz, hogy a főváros végrehajtsa a kormány rendelkezéseit, elég a közélelmezési ügyosztály, s teljességgel szükségtelen, hogy a kormány rendelkezéseit megelőzőleg még tiz bizottsági tag is meghallgassa. Annyi tény, hogy szerte a városban a főváros hatóságát szidják a köz- élelmezésért és e szidalmak közepette sűrűn hallatszik a tizes bizottság elnevezése is s ha a tizes bizottság mégis tárgyal, ezzel tápot és fölélesztő erőt ad minden főváros elleni törekvésnek. A leghelyesebb és legcélszerűbb az volna tehát, ha a bizottság tagjai visszaadnák mandátumukat a közgyűlésnek, azzal a határozott kijelentéssel, hogy a bizottságra nincsen szükség, mert a közélelmezés irányítását a kormány intézi, a fővárosé csupán az adminisztráció, a végrehajtás munkája. Ezzel a bizottság elhárítaná a főváros felelősségét olyan dolgokért, amelyekért csakugyan nem a fővárost terheli a felelősség, tiszta helyzetet teremtene, amellett ünnepélyesen dokumentálná a maga erőtelenségét. Nem szégyen ez, nem kell pirulni miatta senkinek, emellett igen nagy szolgálat volna a főváros érdekében. A bizottság tagjai Vázsonyi felszólalása után még nem látták át ezt a helyzetet. Lehet, hogy egy-két hét erre a meggyőződésre fogja hozni őket s akkor meg kell bocsátani a bizottság minden eddigi ballépését, de ha nem, akkor még úgy nem ártottak a fővárosnak, mint a tizes bizottság a puszta létével. UDCMML JfÜÜcMßßJ * kötvények a legelőtiyö > sebbek elet-, tűz-, baleset, I szavatossági-, betöréses- c lopáselleni, üveg-, jég- és állat-bistositásoknál J Felvilágosításokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szívesen szolgál c , . ü Általános Biztosító R.-T. igazgatósága « Budapest, VII. kér., Károly-körut 3. szám. [j Tclcjon : 153-98.2—11, 2—12. Kartellen kívül Ав a tdraatág képviselőségei Részvénytőke 6.000,000 korona * ^ aa oreotig minden vétőében. Ó83Z88 biztosítékok 22 millió korona * ...................................í EL ESETT ’ HŐ S EIHK nevelt megörökítő díszes emléktáblák templomon vagy középületek falaira hazai márványból 50 koronától telje b, közterekre és temetőkbe állítandó emlékoszlopok 15U K-tól feljebb. Megrendelhetők : „ICOLATÁ^“ művészi sirkökiáliitás Budapest, VIII., Köztemető-út 4. szám alatt. FEST, TISZTIT! I RyiijtöteBpek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 35—37. vidék legtöbb városában. Telefon 58—45 128—13.
