Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-08 / 10. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. március 8. 10. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden szerdán, a szükséghez I képest többször is. ф Előfizetési ára I a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: I Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 korona. | мпшвшнвинвмяианм Főszerkesztő: D*-SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kíadóhívataJ; Budapest Vil. Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM József 45—82. Drága élet. A szövetséges középeurópai államok között, amelyek az antanttal harcban állanak, minden statisztika szerint .Magyarország fővárosában, Budapesten a legdrágább az élet. Ennek nyilván az az oka, hogy a fővárosnak nines öntudatos polgársága, amely a maga akaratának bélyegét rásüthetné mindazokra az intézményekre, amelyek a közfogyasztás céljait szolgálják. Főként az önzetlenség hiányzik Budapest polgáraiból. A világháború második hónapja óta itt az a felfogás kapott lábra, hogy mindenki, aki teheti, minél többet keressen a rendkívüli konjunktúrákból. Alig, hogy a termelők emelik az árakat, az egész apparátus, amelynek utján a fogyasztási cikk a szegény agyonsanyargatott fogyasztóhoz jut, megmozgatja Archimedes hirhedt csavarját és már nem is ismeri többé a megállás határait. Legutóbb például a kávéháztulajdonosok emelték a kávé árait. Ez az iparág, amely a fővárosban annyi kedvezést élvez, nem sza- laszt el egyetlen alkalmat sem, hogy pénzt facsarjon a kősziklából is. A tisztelt kávés urak, Mózes varázsvesszejével mindannyiszor nagyot ütnek a fogyasztók zsebére, amikor valamilyen konjunktúra erre ürügyet szolgáltat nekik. Dehogy vennének példát a berlini Kem- pinszki- vendéglőtől, ahol, amint olvassuk, az árakat éppen csak annyiban emelték, ameny- nyire pereentuálisan megdrágult a beszerzendő élelmicikkek ára. Ennek az üzletnek tulajdonosa nem is csinál titkot belőle, hogy inkább. veszíteni, mint nyerni akar azon a kényszerállapoton, amibe a fogyasztó a háború folytán jutott. A mi kereskedőink és iparosaink éppen fordítva gondolkoznak. Ha valamely forgalmi cikknek az ára néhány fillérrel emelkedik, ők mindjárt úgy srófolják fel az árakat, hogy a megszokott nyereségük legalább tiz százalékkal nagyobb legyen, mint azelőtt. A kávésok is drágábban kénytelenek beszerezni a kávét, tehát mindjárt úgy emelték az árakat, hogy a differenciában egész csinos kereset-többletet vághassanak zsebre. Pedig ez az iparág — ismételjük, hivatalos köreink különös kegyében áll. Amikor néhány hónappal ezelőtt tej hiány fenyegetett s az a megoldási mód látszott a legegyszerűbbnek, hogy a. kávéházak tejfogyasztását beszüntessék, a hatóságok inkább más korlátozási eszközökhöz nyúltak, csakhogy a kávés urak keresetének legbiztosabb bázisát meg ne ingassák. Ezért ma az lett a hála, hogy ezek a tisztelt kereskedők, vagy mi a csudák, lényegesen stájgeroltak fogyasztóiknak. De igy van ez minden élelmicikk üzletkörében. A forgatag viszi magával az embereket s a pénzéhes sóvárság és a lelketlen tehetetlenség minden szemérmet kiölt azokból, akik a közfogyasztás ellátását Üzletszerűen I űzik. Valóságos rendszer az, ahogyan minden kereskedő, minden iparos csak arra tülekszik, hogy minél nagyobb sápot vágjon zsebre. Egész csomó fogyasztási cikk, amelynek előállításánál csak igen jelentéktelen szerepet játszik az anyagmegdrágulás, olyan áremelkedést mutat, amely már egyenesen kétségbeejtő. Más ilyen dolgok, amik esztendők óta raktáron hevernek s ha esztendőkig tartana is még a háború, nem volna szükség reá, hogy uj termeléssel pótolják az eladott árukat, horribilis árakon kínáltainak a fogyasztóknak. Közönséges, lelketlen kizsákmányolás ez, a konjunktúráknak olyan szemérmetlen kihasználása, amelynél becstelenebbet csak a rabló- gyilkos produkál, amikor áldozatát megfosztja az élettől is. Hovatovább élni sem lesz érdemes. MÉRLEGEN. >jí A bérkocsisok megint kísérleteznek, hogy felemeltessék a tarifát. Ez is beletartozik abba az általános tünetbe, amely a fővárosban az árdrágítás terén most lábrakapott. Bizonyos undor- fogja el már az embert, ha ilyen kívánságokkal molesztálják. Mért volna indokolt a bérkocsitarifa felemelése? Hiszen az ősz óta, amikor meghosszabitották a felsrófolt tarifát, semmisem drágult meg, mert minden cikk, amire a bérkocsisoknak szükségük van, maximált áron kerül a forgalomba s ezeket az árakat semmivel sem emelték. Mi a psuclára építik tehát ezek az üzletemberek uj kívánságukat? Talán arra, hogy a bérkocsi-forgalom hihetetlenül fellendült s annyit keresnek a bér-kocsisok, amennyi csak beléjük fór? Avagy arra, hogy egyetlen bérkocsis sem köszönte meg még soha, ha 50—'100 fillér borravalót kapott? Lámpással sem lehetne Budapesten udvarias, előzékeny- és finom bérkocsist találni. Ez a keleties intézményünk igazán nem érdemelné meg, hogy még jobban megnövesszék a szarvait. Minden jóórzósü embernek a leghatározottabban tiltakoznia kell az ellen, hogy a tanács a bérkocsisok kérelmét még csak tárgyalás alá is vegye. De ha nem térhet ki ez elől, legyen benne annyi bátorság, hogy a limine visszautasítsa. Az ilyen parazitákkal úgy kell bánni, mint a viperával szokás. * * * Már meg jelent a főváros hivatalos lapjában Bárczy István polgármester ama beszédének teljes és hiteles szövege, amelyben a pénzügyi bizottság minapi ülésén Polónyi Géza vádjaira méltó feleletet adott. A volt bizottsági tag ur, ha jól emlékszünk, csak erre várt, hogy bebizonyít hassa a, maga. igazát. Nos, kedves Polónyi . ur, mért hallgat, mint a csakad Avagy talán j arra vár, hogy ismét a parlamentben vághassa | ki a vezeti Ez valóban nem illik öntől, mert a képviselőház csak április végén fog megint összeülni s addig minket megöl a kíváncsiság, hogy ez a hires debatter hogyan próbálja meg azt a lehetetlent, hogy kivágja magát abból a csávából, amibe vak gyűlölete és hossza vágya folytán jutott. Az egész törvényhatóság, de az egész polgárság is eped,ve várja ezért a volt igazságügyininiszter ur válaszát. De ha jobbnak látja, hogy benne maradjon a szószban, nekünk végeredményében ez ellen sem lehet kifogásunk. Mindenki olyan környezetben lehet, amilyet természeténél fogva szeret. * * * Platthy clr lemondott a tizes bizottsági tagságáról is. Mért nem közük a nyilvánossággal az ilyen fontos változásokat? Elvégre örökké nem maradhat titokban az, hogy- a törvényhatóságnak ez a tagja most érzékenykedési szennákat játszik végig s mert a közgyűlés nem azt választotta meg krisztinavárosi plébánossá, akit ő akart, most visszaadja a pofont a bizottsági tagoknak azzal, hogy megfosztja őket becses tanácsaitól és véleményeitől. Milyen csodálatos, hogy ilyen kis dologiról mennyire kipattan a karakter lényege. Mintha ez a közgyűlési «vezér» az egész közéleti apparátust — csak abból a szempontból vette volna valamibe, hogy céljait, szándékait és terveit végrehajtassa vele! 8 mihelyt egy csekély dologban vereséget szenvedett, megszakította a közgyűléssel a régi sülve-főve volt barátságot. Teringettót, milyen jó az Isten, hogy rendez néha papválasztásokat is! Mit tárgyal a közgyűlés ? (Szürke tárgysorozat.) A szerdai közgyűlés napirendjén a kölcsön ügye a legfontosabb tárgy. Bök hozzászólást azonban nem igen lehet várni a kölcsön ügyében, hiszen alaposan letárgyalták már a pénzügyi bizottságban, ilyenformán a közgyűlésnek alig van cloltra vele. Meg kell szavazni s köszönetét kell mondani Bérezel tanácsnoknak igazán fáradságos munkájáért s megnyugodni abban a tudatban, hogy Budapest pénzügyei egy esztendőre megint rendben vannak. Ezen a közgyűlésen szavaznak a bizottsági tagok a polgármesternek előterjesztése felett, melyben azt javasolja, hogy Fock Ede tanácsnokot, az ut- és csatornaépítési ügyosztály kiváló vezetőjét sorozza a III. fizetési osztályba. Ugv hisszük, a szavazás egyhangúan igennel fog járni- A közgyűlés tagjai tudják és méltányolják Fock tanácsnok kitűnő munkásságát, amelyet ügyosztálya élén kifejt s valóban méltányos, hogy a közgyűlés őt e jól megérdemelt előléptetésben részesíti. A többi tárgy alig fontos. Egy csomó felebbezós kerül megint a közgyűlés elé telekárt rás ügyében, igazán itt volna már az ideje annak, hogy ilyen tisztára adminisztratív természetű ügyektől mentesítsék a közgyűlést. Kár az időért, kár a referádáórt, még az olyan egyébként sovány napirendü közgyűlésen is, mint amilyen a szerdai lesz. Egy érdekes tárgy talán volna még, ha
