Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-03-01 / 9. szám

Független Budapest i -.... . • ■hozzájárult. Hogy a «Független Budapest» tábora tiszta képet nyerjen erről a fontos kér­désről, egyenesen Bérezel dr. tanácsnokhoz for­dultunk felvilágosításért. A pénzügyi ügyosz­tály kiváló vezetője lekötelező készséggel adta meg a következő -magyarázatokat:- Azok a pénzügyi tranzakciók, amiknek Keresztülvitelével most foglalkozunk, három­kategóriába tartoznak. Mindegyik önálló egé­sze a főváros pénzügyi igazgatásának s tisz­tára csak a véletlen hozta magával, hogy egy- időbén kerülnek döntés alá. (Az élelmiszerakció) A világháború alatt a főváros első nagyobb gondja akkor jelentkezett, amikor az élelmi­szerdrágulások folytán a közgyűlés elhatározta, hogy huszonkét milliót bocsát a tanács ren­delkezésére abból a célból, hogy bizonyos élel­micikkeket vásároljon össze s igyekezzék ezek­kel részint az árak rohamos és abnormis emel­kedését megakadályozni, másrészt olyan szük­ségleteket kielégíteni, amelyek esetleg hiányt szenvedhettek volna. Amikor ez a közélelme­zési akció megindult, az erre a célra szükséges pénzösszeget a központi pénztár a különböző kölcsönpénzekből folyósította, nagyobbára an­nak' a nagy beruházási kölcsönnek maradékai­ból, amelyet néhány óv előtt vett fel. Ez az állapot azonban nem lehetett kielégítő, mert a rendelkezésünkre álló összegek csekélyeknek bizonyultak. Gondoskodni kellett tehát egy olyan szilárd bázisról, amely lehetővé tegye, hogy a közélelmezési akció abban a keretben folyjon le, amelyet számára a közgyűlés in­tenciója és a fogyasztók érdeke megszabott. Erre a célra szolgál az a 22 milliós fo­lyószámla-hitel, amelyek a postatakarékpénztár nyitott a számunkra. Mi a szükséges össze­geket a nagybankok utján utaltatjuk ki ma­gunknak a postatakarékpénztárnál. Ez azon­ban csak formalitás, amire azért van szükség, mert a postatakarékpénztár statútumai szerint ez az állami intézet csak közhitelű pénzinté­zeteknél helyezheti el gyümölesözőleg a pén­zét. Ezzel azután az egész közélelmezési akció pénzügyi részét önálló ni a pókra fektettük, a kölcsönalapok, amikből eddig fedeztük az élelmezési kiadásokat, visszakapják a KJ millió­jukat, amivel elértük azt is, hogy ez az ösz- szeg is eredeti rendeltetése szerint lesz fel­használható. A postatakarékpénztárnak a 22 millió fel- használásáért mindössze 4.85 százalékot fize­tünk, ami azért fontos, mert ha mi drágán kupitok ezt a folyószámla-hitelt, kénytelenek lennénk az ebből a pénzből beszerzett árukat is drágábban hozni forgalomba, ami viszont ennek az akciónak közérdekű jellegét befolyá­solhatná. Nyugodt lélekkel el lehet tehát mon­dani, hogy az adott esetben és a fennálló kényszerítő körülmények között ez a 22 mil­liós közélelmezési folyószámla-hitel pénzügyi­leg nem jelenthet külön megterhelést. (Az uj folyószámlakölcsön) Köztudomású, hogy 1918. végén 25 mil­liós függő kölcsönt vett fel a főváros 1915. április 15-iki visszafizetési kötelezettséggel. Amikor 1915. tavaszán már hónapok óta dúlt a világháború s a pénzügyi konjunktúrák tel­jesen tisztázatlanok és zavarosak voltak, gon­dolni sem lehetett arra, hogy ezt a függő köl­csönt uj hitelnyitás nélkül visszafizethessük. Egy segítettünk tehát egyelőre magunkon, hogy a függő kölcsönt egy évvel meghosszabbitol­tuk. Tulajdonképen precíz értelemben nem is volt ez meghosszabbítás, mert 1915. április 15-én egy évi lejáratra felvettünk újra 25 milliós függő kölcsönt, amiből visszafizettük a lejártat. Ebből az egész tanza keiéből a fő­várost csak bizonyos csekély és természetsze­rűen előállott kamatkülönbözet terhelte. Veszedelmesen közeledvén újra a függő kölcsön visszafizetési határideje, gondoskod­nunk kellett arról, hogy ez a lejárat ne talál­jon készületlenül minket. Erre a célra szolgál az a 30 millió koronás f о I vész ám 1 a - kölcsön, amelyet a nagybankok égisze alatt tömörült mindazok a pénzintézetek adnak a fővárosnak, amelyek a legutóbbi nagy kölcsönnél egységesen vettek' részt. A 30 millióból mindenekelőtt áp­rilis 15-én visszafizeti a főváros a 25 milliós függő kölcsön maradványát, ,21 és fél millió koronát, ami azért csak ennyi, mert időköz­ben bizonyos kötvényekét, illetve váltókat, kö­rülbelül 3 és fél millió korona értékben úgy keljeit beváltani, hogy nem lehetett újra meg- hosszabbitani. Ilyenformán ebből a kölcsönből körülbelül 8 és fél millió korona forgó tőkéje marad a fővárosnak, ami elsősorban és kizá­rólag fizelőképességünknek fenntarfására fog szolgálni. Ezt úgy. kell érteni, hogy a fővá­rosnak bevételei folytonos csökkenése dacára bizonyos fizetési kötelezettségei mégis állan­dóan esedékesek. A fővárosi pénztár nem ni vatkozhatik ilyenkor arra, hogy a normális bevételei apadtak, hanem fizetnie kell. így például a Magyar Villamossági megváltási árá­ból májusban esedékes 4 és fél millió, decem­berben 9 és fél millió korona. Az ilyen ter­mészetű fizetési kötelezettségeknek fedezetéül, illetve a fedezeti készletek kiegészítéséül fog szolgálni a 30 millióból fennmaradó 8 és fél millió ко о ia, mint a központi pénztár fizető- képességének egyik reális biztosítéka. Ez a kölcsön, miután a mindenkori bank­rátánál csak egy percenttel drágább, a keze­lési jutalékkal együtt 6 és négytized száza­lékos kamatmegterhelést jelent. A, mai pénz­ügyi viszonyok között ez a főváros szempont­jából a legelőnyösebb feltételű megterhelés, amit magára vállalhatott. (A márkakölcsön) A harmadik tranzakció a nagy német köl­csön törlesztésével áll szoros összeköttetésben, illetve a törlesztésnek egy olyan megoldását készíti elő, amely a fővárost sok' gondtól sza baditjja meg, de ugyuttal effektiv megtakarí­tást is jelent. Tudvalevő, hogy a korona disz- ázsiója ma meglehetősen magas. A márka va­lutája, amely a háború előtt 117.56-on állott, ma felszökött 145.25-re, de állott már 151-en is. Ez a nagy valuta-különbözet meglehetősen súlyos terhet jelent a fővárosra nézve, amely­nek a német kölcsönre félévenként 2.600.000 márkát kell törlesztenie. A részletvisszafizetés csak márkában történhetik, vagyis a főváros­nak' minden január és junius elseje előtt be kellene szereznie 2,600.000 márkát, hogy fi­zetési kötelezettségének megállapodás szerint eleget tehessen. A márka beszerzése a disz- ázsió alapján minden egyes törlesztésnél 720 ezer korona különbözeiét tesz ki. Vagyis min­den törlesztési részlet a márka valutájának emelkedése folytán mgg külön 720.000 koro­nájába kerülne a fővárosnak. A fővárosnak ezen a szorult helyzetén segít a .Magyar bank, amikor 13 milliós márka-kölcsönt bocsájt a rendelkezésünkre. Ebből a 13 millió márkából Ivét éven át akadálytalanul eleget tehetünk márkában fennálló fizetési kötelezettségünk nek. A kölcsönt tiz év múlva, ugyancsak már­kában tartozunk' visszafizetni. Ekkor már elő­reláthatólag újra helyreállotta normális valuta- forgalom, vagyis a fővárosnak ez az egész tranzakció előreláthatólag nem fog többe ke j’ülni, mint amennyit a kamat és az átvételi árfolyam különbözető tesz ki. Semmiesetre sem fog azonban évenként 1 millió 400.000 ko­ronájába kerülni az, hogy egy nagy beruházási kölcsönét a megnagyobbodott valutájú márká­ban kell visszafizetnie. (A kormány kötelessége) A pénzügyi bizottságban letárgyaltuk azt a felterjesztést is, amelyet az adó-, bélyeg­es illetékmentesség generális megadása tekin­tetűben a kormányhoz fogunk intézni. Ennek u kérdésnek sokkal nagyobi) a gyakorlati je­lentősége és értéke, mint első pillanatra lát Sjdk, főleg azok előtt, akik tudják, hogy a főváros kölcsönmüveletei eddig is részesültek ezekben az állami kedvezményekben. Ez igaz, de minden egyes esetben külön keli folyamodni s ez feleslegesen bénítja meg a főváros pénzügyi gazdálkodását. A jövő szignaturája azt mutatja, hogy ezentúl nem igen fogunk operálni nagy, több száz milliós kölcsönökkel, mert nem lesz értelme annak, hogy bizonyos beruhazá ok pénzügyi likvidálása után kölcsön­tőkéink felhasználhatatlan részeit kamatozatla- nul, illetve befektetétlenül heverhessük. Ellen­ben minden valószínűség amellett szól, hogy a jövőben mindig esetről-esetre szóló, kisebb kölcsönökkel fogunk operálni éppen olyankor és éppen csak annyival, amikor és amennyire a beruházási szükségletek kielégítése szempont­jából szükség lesz. Ha pedig ezeket a köl­csönöket a mai rendszer szerint, a törvény- hozás által utólag megadott adó, bélyeg és illetékmentesség melleit kell majd lebonyolí­tanunk, igen könnyen megtörténhetik, hogy a légkedvezőbb konjunktúrákat e lényeges állami kedvezményeknek korlátlan biztosítéka nélkül el fogjuk szalasztani. Amikor előzetes kormány­jóváhagyás nélkül semmiféle pénzösszeget fel nem használhatunk, igazán nincs semmi ér­telme älinak, hogy minden egyes esetben az adó, bélyeg és- illetékmentesség megszerzésének körülményes törvényhozási procedúráját izzad­juk végig és böjtöljük ki. Remélhetőleg sem a belügyi és pénzügyminiszter urak, sem a törvényhozás nem fognak .elzárkózni az elől, hogy a fővárosnak' az adó, bélyeg és illeték- mentességre és a pupillaritásra vonatkozó ge­nerális jogot épp úgy megadják, ahogy azzal például más állami hitelű közintézmények ren­delkeznek. (A főváros vagyoni állapota) A képviselőházban azzal a váddal illették a tanács pénzügyi gazdálkodását, hogy az az eladósodás ösvényére viszi Budapestet. A pol­gármester ur érre a vádra már a legilletékeseb­ben megadta a méltó választ. En a polgár- mester ur ama kijelentéséhez, hogy Budapest Európának egyik leggazdagabb városa, szíve­sen szolgálhatok egy-két száraz és rideg adat­tal is. A főváros netto vagyona ma, vagyis minden adósságunkat leszámítva, az a pozitív vágyón, amit akár pénzre is felválthatnánk, ha a közérdek иду követel né, a legutolsó becs­lés alapján körülbelül kétszázhetven millió ko­rona. De a tényleges vagyon még ennél is jóval nagyobb, inert hiszen ez a számítás lel­tári értéken alapul, már pedig köztudomású, hogy a tényleges érték a leltári értéknél min­dig jóval nagyobb. Ez a 270 milliós vagyon becslés még 1909-ből való._ Azóta 1914-ben is meg kellett volna ejteni a becslést, de ezt a háború miatt elhalasztottuk. Az 1909. óta beállott értékemelkedést igen pesszimisztikus számítással 80 millió koronában lehet fel­venni, vagyis a főváros ma legalább is 350 millió vagyonnal rendelkezik. A főváros köl­csönügyletei, amint ezt a polgármester ur jel­lemezte a legtalálóbban, tulajdonképen nem egyebek vagyonváltozásnál. A tehertételek va­gyonná, beruházássá változnak át, ami min­den esetben értékemelkedést teremt a főváros vagyoni állapota szempontjából. Ilyen körül­mények között szinte nevetséges a könnyelmű gazdálkodást szemére vetni a mai adminisztrá­ciónak, amely a kominunizálással igyekszik a főváros megnagyobodott kulturigényeire szük­séges tőkékre biztos . fedezetet teremteni. Kiadja a FÜGGETLEN BUDAPEST lapkiadótársaság Felelős kiadó: B. Virágfa Géza. KOVÁID FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utcza 35—37. ■■■■■■# Gyű jtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45 128—13.

Next

/
Thumbnails
Contents