Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-12-27 / 52. szám

(i Független Budapest zül a munkásság oly sorrendben érkezzen meg, hogy az építési folyamat e tekintetben se legyen aka­dályozva. Ellentétben azzal a vi lamos és gázáram megdrágí­tására irányuló irányzattal, amellyel a főváros most örvendeztette meg a főváros lakosságát, ezek minél szélesebb körben való népszerűsítésre, olcsósitására irányuló előkészületeknek mihamarább meg kell tör­ténnie. A villamos áramszolgáltatásnak a háború előtti áraknál is mintegy 30 — 40°lo-kal kellene olcsóbb­nak tennie, ami által szélesebb rétegeknek is lehetővé tétetnék — ez áramok igénj^bevétele. Annál nagyobb volna a tényleges jövedelem, mert az ismeretes német statisztikai adatok bizonyítják, hogy német körben, ott, ahol az 50 pfenniges kelowatt áramár mellett 1000 lakosra 6000 watt fogyasztás esett, a 25 pfg. ár mel­lett már 24.000 kilowatt fogyasztatott. Überlandzentrál-ékat, vagyis oly áramszolgáltató központokat kellene létesíteni, amelyek mintegy 25 kilométeres körzetben a környékbeli mezőgazdaság számára szállíthatnák a mezőgazdasági gépek meg­hajtására szolgáló áramot. Ebből óriási jövedelemre lehetne szert tenni, de a mi még fontosabb, a fővá­ros élelmezésére az intenzivebb megmunkálás és ki­használhatóság utján ez az uj intézmény igen üdvös befolyással lenne. Az áramszolgáltatás megokolásával járó uj fogyasztó­körök bevonásának nagy előnyét még abban is lát­juk, hogy igen sok a szerelő iparkörébe tartozó hadi­rokkant és kisiparos is- uj munkaalkalomhoz jutna, de általában és nagyon megkönnyittetnék az ipari produkció. Németországban a csökkenő irányzatú gázvilágitás- sál szemben a háztartási gázszolgáltatás, vagyis a nappali produkció jut túlsúlyra, hova-tovább mi is ezt fogjuk tapasztalni s ott ma már inkább kőköz­pontok, mint világítást szolgáltatók e telepek. Ezt az irányzatot kell nálunk is követni. A háboruokozta költségeket a hadikincstár terhére vissza kellene szerezni, valamint feltétlenül ki kell a városi üzemek adómentességét is eszközölni. Szinte utópia, hogy a közüzemek jövedelmét, amelyek a közjó javára szolgálnak, az állam még külön meg is adóztassa. A betterment kérdését teljesen tisztázni kellene, hogy annak azonnal érvényt is lehessen szerezni. Rendezni kell, a szakkörök bevonásával, tisztán gyakorlati alapokon, az ipa*-tanonciskolák szakokta tásának kérdését is. Városrendezés szempontjából tisztázni kellene végle­gesen a városháza elhelyezésének, a sugárul kiépíté­sére vonatkozó, még mindig vajúdó kérdéseket, a közforgalom javítására feltétlenül hive vagyok a városi tásnak, szintúgy a közvilágítás megváltásának, ezek igazán oly üzemek, melyek várositást várnak. Tisztázni kell és pedig elvileg azt, vájjon az adó- mentességgel elértiik-e eddig bizonyos városrészeknek óhajtott újraépítését és mily eredménnyel és vájjon ez az eddigi gyakorlat Jenntartandó-e, fejlesztendő-e, vagy egészen elejtendő-e. Erre vonatkozó tanulmány ered­ménye nagyon érdekelné a székesfőváros egész érdekelt­ségét. A rendelkezésre álló tér szűke miatt és az okból, mert nálunknál hivatoltabbak is fognak nyilatkozni azok- i ól a kérdésekről, amelyek más nézőpontokból tartják kiemelendőknek a legközelebbi városi teendőket, feleslegessé teszik nekünk ezeknek a részünkről való felsorolását, ezért tisztán ipari szempontból fentiekben foglalkoztunk a feltett kérdéssel. Frisch Ignác: — Hogy »mik a főváros legsürgősebb feladatai a háború után ?« erre vonatkozólag egy igen terjedelmes programmot kell majd megvalósítani. Csak röviden érintem a legfontosabb tennivalókat. Természetesen legelső kötelezettségünk lesz, a há­ború ejtette tátongó sebek gyors és eredményes gyó­gyítása minden téren. Elsőrangú kérdés : a közlekedési ügyek rendezése, a közlekedési eszközök javítása, tökéletesítése és szapo­rítása. Mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy a közúti és városi villamos vasutak javítását keresztül vihessük, -hogy a közönség könnyebben és zavartala­nabbá mehessen hivatása és foglalkozása után. To­vábbá fontosnak tartom, hogy minél több automobil, autóbusz, egy és kétfogatu bérkocsi is álljon a fővá­ros közönségének rendelkezésére. Fontos a tervbe vett uj villamos vonalak megépítése. Köztudomású, hogy jó közlekedési viszonyok nagyban hozzájárulnak a fő­város fejlesztéséhez. Sürgősnek tartom arra bírni a MÁV-ot, hogy a »szomszédos« személyforgalom emelése céljából a III-ad osztályú jegyárakat tetemesen alább szállítsa,; vagy pedig a »IV»-ed osztályú személyszállító kocsikat is járasson. Az olcsóbb vitcldij folytán a szomszéd köz­ségekből több tej, tojás, baromfi, gyümölcs stb., szó­val a legszükségesebb élelmiszerekből nagyobb mennyi­ség kerülne a pesti piacokra, ami nagyban hozzájárulna a tűrhetetlen árak leszállításához. Egyik igen fontos és sürgős feladat lesz a lakás­kérdés megoldása. Kell, hogy a bérházak építése a háború után hamarosan kezdetét vegye. Minden lehe­tőt meg kell tenni az államnak, városnak egyaránt, az építkezés megkönnyítésére, s az építkezési kedv emelésére. Valószínű, hogy nagy lesz a fővárosba vándorlás a háború után. A nagy össze-visszaság, nemtudomság, amig a békés társadalomba mindenki újra megtalálja a neki megtaláló helyet, bizonyára mind a centrumba, a fővárosba fogja hajtani az em­bereket. Hiszen lakáshiány már most is van, hát még akkor milyen lesz, ha ez az állapot bekövetkezik. Többek közt sürgős tennivalója lesz még a főváros­nak, a már meglevő kórházépitésterveknek gyors megvalósítása. Mint fontos teendőt megemlítem még az igények­nek megfelelő dunai ke eskedelmi nagy kikötő meg­építését. A főváros sok sürgős és fontos feladatai közül ezeket szeretném megvalósítva látni. Füredi Gyula: — Azon kérdésére, hogy »mik a főváros legsürgő­sebb feladatai a háború után«, az alábbiakban vála­szolok : Nagyon üdvösnek tartom, hogy t. szerkesztő ur, a háború utáni feladatokkal óhajtja foglalkoztatni olvasó közönségét, de — szerény vélemény szerint — a megoldandó kérdések parancsolólag követelik, hogy már most hozzáfogjunk a tényleges kivitelhez. A közélelmezés és lakásínség kérdése napról-napra fenyegetőbb jelleget ölt, ezek rendezését közvetlenül a háború után már csak befejezni lehet. A közélelmezés ügye teljesen a kormány kezében lévén, a fővárosra csak az elosztás feladata hárul. Az elosztásnak sok viszontagságon átment intézése, a háború utánig, talán a helyes mederbe terelődik, mert addig még spkat fog tanulni a főváros — persze a saját kárán. Érdemileg ebben a kérdésben a kormány tartja kezében a szálakat ; neki kell gondolkozni a többtermelés — a minőség javítás — és a munkaerő hazatelepitésének problémája felett. De különösen gondoskodni kell a kormánynak arról, hogy az agráriusoknak nyújtott kedvezmények terhe', igazságos intézkedésekkel levétessenek az ország összlakosságának amúgy is nagyon megterhelt vál- Iáiról. A lakásügy már magát a fővárost állitja nehéz feladatok megoldása elé. Itt igazán nem lehet a »há­ború utáni« feladatokról beszélni, hanem habozás nélkül cselekedni kell azonnal. A lakásínség az 1870/71. háború után is forradalmat idézett elő. Hogy most mi fog történni, az egyáltalán nem látható előre. A főváros némileg csökkentheti a fenyegető veszélyt, ha saját telkein barakszerű lakásokat építtet, házanként vagy házcsoportonként egy-egy közös konyhával. Ezek az építmények a háború után következő tiz- tizenöt esztendőben mindig használatban lehetnének s szociális rendeltetésükön kívül talán a törlesztési és kamathányadot is meghoznák. Éhez a kormány segítségére csak annyiban kellene apellálni, hogy térítse meg végre a kórházi ápolási díjakat. Ne kívánja azt a lehetetlenséget, hogy a fő­város az ország összes betegeit saját költségén ápol­tassa. Ne kívánja azt, hogy ezeket a költségeket a keresethiányban sínylődő s rémséges drágaságban ros­kadozó fővárosi polgárok, az ügyvédek, orvosok, tiszt­viselők, kereskedők és iparosok viseljék, a gáz, vil­lany, viz s más még eljövendő egyéb célok alak­jában. Ne kívánja ezt a kormány s térilse meg a főváros háborús deficitjét, mely országos jellegű kiadásokból származik. A főváros pedig tegye meg intézkedéseit a bizto­san bekövetkező lakásínség megakadályozására most azonnal, mert ez idő szerint a legutóbb emittált kölcsönkötvényeit 102°/u árfolyamon keresi a kö­zönség. Ez a tény egyfelől fényes bizonyítékát képezi annak, hogy a főváros kibocsátásai a legjobban fun- dalt papírok ; de másrészt nem tagadható, hogy ebben a jelenlegi abnormis pénzbőségnek is nagy szerepe van. A pénzbőség azonban a háború befejeztével nagyon sok ember és intézmény keserű csalódására egy éjje­len át fog eltűnni. Most kell tehát a cselekvés terére lépnünk. A há­ború után késő lesz ! Minflpnl/j megszereti és dicséri már első próba IvllllUClIKl után a kitűnő szabású, szabályozható nyakbőségü férfi ingeket. Ajánlják kiváló minőségben és jutányos árban Vértes és Sebestyén cs. és kir. szab. fehérneműkószitők, IV., Muzeum-körut 15. sz. Grünfeld Miksa: — »Mik a főváros legsürgősebb feladatai a háború után ?« Én úgy vélem, hogy ezek a teendők szoros kapcsolatban vannak magával a demobilizálással és azt közvetlenül követő állapottal úgy, hogy a sürgős feladatok önmagoktól fognak jelentkezni és a főváros­nak ezek megoldásával már most kell foglalkozni. A háború kitörésekor sok ezer család a háztartását feloszlatta mert a családfő bevonult, a család vidékre ment. Ez megállapítható abból a tényből, hogy 1914 novemberre az üres lakások száma tetemesen meg­szaporodott és ez a szám 1915-ben is növekedett. Ezek a családok előreláthatólag vissza fognak térni, mert a családfő keresete előzőleg is a fővárosban volt és valószinű, hogy további tevékenységét is itt szándékozik folytatni. Abból a körülményből pedig, hogy a fővárosban lakáshiány mutatkozik, megállapít­ható, hogy a háború alatt a főváros új elemekkel növekedett és a főváros ezen felszívó képessége még emelkedni fog, vagyis a főváros lakosainak száma á háború után tetemesen megszaporodik. Tehát sürgős alakban előtérbe fog lépni, a lakás­kérdés, amelynek megoldásával már most kell foglal­kozni. A fővárosba sok ezer munkás fog visszatérni, akinek foglalkoztatásáról gondoskodni és illetve akik­nek munkaalkalmat teremteni kell. A főváros tehát nyomban a háború után fogjon hozzá a házak építéséhez, a háború alatt elmaradt közmunkákat, nevezetesen csatornaépítéseket, a függő­ben levő utca- és járdaburkolásokat csinálja meg és illetve az ezekre vonatkozó munkákat a háború után minden átmenet nélkül azonnal kezdje meg és ezért a részletes tervek már most volnának elkészítendők, hogy a munkakeresők azonnal munkába állhassanak. Az építési iparral számos iparág van kapcsolatban is igy célszerű, ha magánvállalkozók tömegesen építe­nek; ennélfogva az építtetőknek hosszabb adómentes­ség stb. volna a kormánynál kieszközlendő. A most folyó világháború a fővárost nyugatról keletre irányuló forgelom központjává tette, most meg­van az alkalom nagy idegenforgalom teremtésére. Ezt én a főváros kereskedelmére és iparára olyr fontos körülménynek tartom, hogy az eire vonatkozó elő­munkálatok már most elkészítendők volnának és e célból egy uj önálló szakosztály volna létesítendő oly hivatalnokokkal, akik legalább négy, öt európai nyel­vet beszélnek. (Utalok a keleti akadémia növendé­keire.) Dr. Gebhardt Károly: — Arra a kérdésére, hogy mik a főváros leg­sürgősebb feladatai a háború után, én is, — mint. valószínűleg többi bizottsági tagtársaim, — csak azzal felelhetek, hogy elsősorban: a főváros háztartásának rendbehozatala, a deficit eltüntetése lesz a legsürgősebb feladat. Itt nem ötletszerűleg felvetett adók behozata­lára, kapkodó pénzügyi politikára, hanem terv­szerűen kidolgozott városi adóreformra van szükség, mely mindenkor szem előtt tartja a méltányossági szempontokat és nem gázol át könyörtelenül asalits republieae hamis jelszava alatt a polgárság elemi létérdekein. De hasonlóan fontos és sürgős feladatok há­rulnak a fővárosra socialpolitikai téren is. Soha­sem volt oly nagy szükség jól átgondolt és körültekintően intézett socialpolitikára, mint a háború után lesz. Munkaalmakat teremteni a háború folytán existentiájukat vesztett és a harctérről hazakerülő kisiparos és munkásosz­tálynak : egyike lesz a legnehezebb, de egyúttal a legnemesebb feladatnak, melyben az államnak épp úgy, mint a városnak ki kell majd venni egyaránt a maga részét. És végül, ha már a sürgős feladatokról be­szélünk, — nunc venio ad fortissimum — meg kell sürgetnünk és a törvényhozással együtt meg kell csinálnunk mielőbb a fővárosi törvény revisióját. A törvény revisiója ugyan a törvény­hozás feladata, de a törvényhozás támogatása, a reform irányelveinek kidolgozása és a kérdés mielőbbi keresztülvitelének megsürgeiése, a tör­vényhatóság egyik legsürgősebb teendője lesz. Véget kell vetnünk a szégyenletes választói bárca-rendszernek, meg kell törnünk a virilismus káros befolyásait és — hogy egy kissé talán már elhasznált kifejezéssel éljek — meg kell

Next

/
Thumbnails
Contents