Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-20 / 51. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. december 20. 51. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. + Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: ß.VIRÄGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VÍL, Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. Preyerből a mi mélyebb meglátásunk szerint nem az egyén dühe tört ki, hanem azé a konzervatív szellemé, amely a kultúra bizonyos munkásainak tevékenységét még mindig csak a régi recept szerint hajlandó felbecsülni és értékelni Sajnos, ebben az elbírálásban nem tehetünk kivételt azokkal szemben sem, akik ugyan diplomati- kusabban tudják elburkolni a Prey eréhez hasonló meggyőződésüket, de lelkűk mélyén épp úgy undorodnak — ez a helyes kifejezés — a kor szelleméhez mért szociális újításoktól, mint ez a szerencsétlenül eltévelyedett városatya, aki nem átallotta kiejteni a száján azt a megjegyzést, hogy a tanító menjen napszámosnak, ha nem tud a fizetéséből megélni. Hát, kedves uraim, innen és túlról ■ mindazokon a városatyai oldalakon, ahol a konzervatív felfogás az egyének vérévé vált, bizony, mondjuk önöknek, hogy a belvárosi klikkvezér ur, ez a magasröptű »sas« épen fején találta a szöget. A napszámos ma tényleg kétszer annyit keres, mint a főváros alkalmazásában álló ideiglenes tanerő s keresi ezt anélkül, ' hogy testi alkalmasságán kívül csak a legcsekélyebb lelki akaratot is vinné be a munkájába. Lehet, hogy van olyan napszámos is, aki a napi munka után azzal a boldog tudattal hajtja nyugalomra a fejét, hogy a megválasztotta pályáján becsülettel, sőt lelkesen is talán, végezte el a kötelességét. De kötve hisz- szük, hogy a nagy tömeg ilyen lelki motívumokkal napszámoskodna. De »a kultúra napszámosának«, a szegény tanítónak nem is lehet gépies fizikai munkát végeznie. Tőle nemcsak a növendékei kulturális haladását kérik számon, de a saját maga kulturális képességeit is, még mielőtt az apró nebulóknak egy városi társadalom szemefényei- nek oktatását rája biznák. S ha ilyen irányú minősítései nem megfelelők, a kényes Ízlésű szakértő urak semmi esetre sem fogják arra a dicsőségére minősíteni, hogy állandó kenyeret kapjon a magisztrátus kegyéből. Amikor ilyen súlyos elbírálások alatt nyög a fővárosi tanítói kar, a legeslegkevesebb volt az, amit érdekükben Wild- ner Ödön dr., ez a finom érzékű kultur- tanácsnok javasolt. S ha Preyef urat és a még esetleges »Preyer«-eket nem bélyegezné meg a tanács azzal, hogy a javasolt támogatásnál egy lépéssel tovább menve, halaszthatatlan kötelességének vallaná, hogy az ideiglenes tanerőknek abszolút nyugodt megélhetést biztosítson, hiába alkotta meg légyen Bárczy polgár- mester szociális érájának katonája gyanánt a népjóléti központot. Mert az ideiglenes tanítók nyomorának megszüntetésének ideálisabb szociális kötelezettség ma nincs. S ugyanakkor, amidőn ezt valljuk és hirdetjük, nem félünk kimondani azt sem, hogy az egész tisztviselői kar munkaerejének mai honorálása leghidegebb konzervativizmus bélyeget viseli magán. Nem olyan korban élünk, hogy a munka értékét meg ne tudnók becsülni. S ha a városi tanács egy napon azzal fogja meglepni a komunitast, hogy a megélhetési viszonyok alapján az egész tisztviselői status javadalmazását' fokozni kell, minket egész bizonnyal minden fentartás nélkül maga mellett fog találni Mert mi semmiféle méltányos fizetésemelést nem tartunk soknak, ha ezáltal jobbá lehet tenni a közigazgatást s emberibbé a szellemet, amely ezt irányítani igyekszik. MÉRLEGEN. * Az adók dolgában mindaddig nem fog okos eredményt elérni a tanács, amig kompromisszumok alapján iparkodik uj jövedelemforrásokat teremteni. Ezt a kérdést csak egységesen lehet megoldani s az uj adóknak mindenesetre azt az átmeneti állapotot kell szolgálniok, amely a mai adózási rendszertől a jövő adózási rendszeréig, a progresszivitásig vezet. Tömegintézményeket s általán olyan dolgokat, amelyek az egész fővárosi társadalom nagy tömegeit érdeklik, a világért sem szabadna adóalany tárgyává tenni. Akkor már sokkal becsületesebb az olyan megoldás, amilyenre például Berlin városa szánta rá magát, ahol a háború alatt megfelelően emelték a pótadókat. A tömegek számára ez a kisebbik baj, mert hiszen ennek a keretében valósul meg a mai állapot szerint a legsimábban a progresszió. De Isten ments, hogy félreértsenek bennünket ! A világért sem akarunk mi lovat adni azok alá, akik most mindenféle adóemelésre nyergelték meg a képzeletüket! De hat két szociális rossz között kell választani, inkább a pótadóemelés, mint a szegényebb néposztályok burkolt megadóztatásának az a rendszere, amelylyel most a városházán kísérletezni akarnak. Vájjon mikor fognak végre ráeszmélni arra, hogy ezer olyan adónem kínálkozik, amely csak a tehetőseket sújtaná ! * A miniszterelnöki kijelentés szerint tehát befejezett dolog, hogy a király az év jelentékeny részét magyar székvárosában fogja tölteni. Ez mindenesetre olyan haladás, amelyért minden magyar szivében örök hála fog égni, de ezzel még nincs eldöntve az a kérdés, hogy lesz-e hát külön magyar udvartartás is, ami Budapest fejlődésének szempontjából a legfontosabb. Mi nem csinálunk titkot belőle, hogy nagykövetségi paloták után sóvárgunk s igazi udvari életet szeretnénk, hogy végre mindaz az előny, amelyre néhány évszázad alatt Bécs tett szert, rendelkezésére álljon a magyar fővárosnak.Bízunk benne, hogy a király kegyes szíve ezt a problémát is' kielégítően fogja megoldani. A szerdai közgyűlés. A szerdai közgyűlés minden valószínűség szerint nem fejeződik be szerdán délután. A tárgysorozatnak annyi fontos és kétségtelenül nagy vitára alkalmat' adó pontja van, hogy egyetlen délután alatt lehetetlen valamennyit letárgyalni. Különösen most fontos, hogy a közgyűlés tagjai alaposan foglalkozzanak az elébük kerülő javaslatokkal, mert az a rendszer, mely ma divik a városházán, még a szakbizottságokat is háttérbe szorítja az úgynevezett bizalmas értekezletekkel szemben. Legélénkebb bizonyítéka ennek az, ami az egyik legutóbbi pénzügyi bizottsági ülésen történt: Springer Ferenc valósággal szemére hányta Vázsonyínak azt, hogy másféle álláspontot mert elfoglalni a nyilvános ülésen, mint amely mellett a bizalmas értekezlet már eleve állást foglalt. Ilyen körülmények között a közgyűlésnek fokozott mértékben kell igénybe vennie mindazokat a jogokat, amelyek őt a fővárosi törvény értelmében megilletik, már csak azért is, mert a közönség ezt most különösen elvárja tőle. Szerdán tárgyalja a közgyűlés a világítási adóra vonatkozó előterjesztést, azonkívül a gáz és az elektromos áram árának uj megállapításáról szóló javaslatot. A jelekből az látszik, hogy e javaslatok elfogadása nem fog simán menni. Függetlenül minden mozgalomtól a közgyűlés tagjainak egy tekintélyes része ellenzi a világítás megdrágítását s ez ellenzésükben csak megerősítette őket a kereskedők és iparosok, valamint az állami tisztviselők állásfoglalása. A Magyar Iparegyesület egyhangúan a drágítás ellen foglalt állást és erre vonatkozó átiratát már eljuttatta á tanácshoz s ugyancsak beadványban tiltakozott a drágítás ellen az állami tisztviselők országos szövetsége. Mindezek ellenére nem merjük azt jósolni, hogy ezeknek a tiltakozásoknak meg lesz a sikerük. Egy tekintélyes kisebbség kétségtelenül harcolni és vitázni fog, de a még tekintélyesebb többség igennel fog szavazni. Érdekes megemlíteni, hogy a szerdai közgyűlés elé kerül a gázgyár igazgatásáról szóló szabályrendelet-tervezet végleges megállapítása is. Tudvalevő, hogy a közgyűlés ebben a szabályrendeletben a gáz árának megváltoztatását olyan közgyűlési határozathoz kötötte, amelynek meghozatalában legalább százötven bizottsági tag vett részt s ezeknek legalább kétharmada a megváltoztatás mellett szavazott. A belügyminiszter e pontot kifogásolta, mert szerinte egy szabályrendelet nem tehet mesz- szebbmenő kikötéseket a törvénynél, már pedig a fővárosi törvény 60. paragrafusa úgy szól, hogy az ilyen kérdések tárgyalásánál a bizottságnak legalább száz tagjának kell jelen lenni s ezek kétharmadának kell a határozatot meghoznia. A miniszternek igazat kell adni állás-
