Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-06 / 49. szám
•2 Független Budapest tatásának csaknem teljesen feledésbe merüli eszméje, nem is szólva olyan szociális és város- fejlesztési érdekű adónemről, mint a telekér téka dó. A főváros egyenként szedegeti elő azokat az adóeszméket, amelyek nem sértik közelebbről a törvényhatóság domináló elemeinek magánvagyoni érdekét. Egyenként szemelgetik ki a kuglófból a virilisták inyjének édes mazsolákat s e ponton újra kiütközik annak az abszurdi- tása, hogy a főváros adópolitikáját a virilizmus szellemében csinálják. Tessék az összes lehető adóterveket a közgyűlés elé és a nyilvánosság kritikája alá bocsájtani, annál inkább, mert közgyűlési határozat kötelezi a fővárost arra, hogy az összes adóterveket együttesen terjessze a közgyűlés elé. A legutolsó nyári közgyűlésen mondta ezt ki a főváros törvényhatósága és nagyon furcsálljuk, hogy a fogyasztási adók keresztülerőszako- lásának taktikájában odáig mennek, hogy meg- « szegnek egy közgyűlési határozatot. Érthetetlen, hogy mily könnyen tették túl magukat ezen a határozaton és csodáljuk Vázsonyi feledékeny- ségét, hogy a pénzügyi bizottságban, mikor a villanyadótervezet elhalasztását kérő szavai ofy heves recenzust keltettek, nem hivatkozott erre a közgyűlési határozatra. Semmi ok sincs arra, hogy ettől a határozattól eltekintsenek, sőt, amint kifejtettük s amint azt mindenkinek éreznie kell, egyedül valamennyi adóeszmének együttes nyilvánosságra hozatala a helyes eljárás. A bizottsági tagoknak legyen alkalmuk kiválasztani a legmegfelelőbb adójavaslatokat, a főváros szegényebb sorsú lakossága pedig kapjon teljes képet arról, hogy a főváros mennyiben vette, vagy nem vette védelmébe a hadi uzsorától aláaknázott, páratlan módon megnehezült exisztenciáját. NEMZETI (ROYAL-) ORFEUM----------BUDAPEST, VII., ERZSÉBET-KÖRUT 31.----------Ér dekes műsor ! NAGY ENDRE állandó felléptével! ffZTnréЛ/Я kötvénYek а legelőnyö- J seb bek élet-, tűz, baleset szavatossági-, betöréses- lopás elleni, üveg-, jég-és állatbiztosításoknál JfunCAßlfl Felvilágosításokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szívesen szolgát a Általános Biztosító R.-T. igazgatósága Budapest, l/II. kerület, Károly-körút 3. szám és a társaság képviselőségei az ország minden részében. Összes biztosítékok 22 millió korona. — Kartellen kívül. Részvénytőke 6,000.000 korona. Telefon: 153—98, 2—11, 2—12. MŰKÖGYÁR! SZOBRÁSZMŰTEREM! Készít a legjobb kivitelben : lépcsőket, lábazatokat, nyuglemezeket, mellvédoszlopokat, homlokzati szobrászmunkákat, stuccos mennyezeteket, virágvázákat, szökőkutakat, kandallókat. NEY SIMON, Budapest, IX., Páva-utca 39. sz. (Telefon : József 8-51.) Harc a villany és gáz drágítása körül. (Antiszociális és iparellenes sérelmek a drágítás mérvének megállapításánál. — Az Általános Villamossági adórészesedése. — Elektrotechnikus bizottsági tagok a javaslatokról. — Módosítások a közgyűlésen.) A »Független Budapest« ismételten reámutatott már a viilany és gáz áremelkedésének és megadóztatásának rendszertelenségére. A publikált javaslatok csak megerősítik ezt a véleményünket. Amikor azt látjuk, hogy a villanyáram nagyfogyasztói magasabb rabattok révén alig fognak többet fizetni az eddigi árnál, a kisfogyasztókra ellenben a háromszoros ár tetejébe még hasonlíthatatlanul nagyobb áremelést is vetnek ki, bátran beszélhetünk arról, hogy ezek a javaslatok ■—■ éppen e nehéz háborús .időkben — megcsufolnak minden szociális érzületet. A nagyfogyasztó, aki eddig a rabattok levonása után például 2 filléres egységárat fizetett, most több engedményt fog kapni, az áremelést tehát nem érzi meg, a 10 százalékos adója pedig 0‘2 fillért tesz ki, vagyis a jövő- ■ ben 2'2 fillér egységárat fog fizetni. Ezzel szemben a világítási kisfogyasztón 6 fillér helyett 1 fillér alapárat és még 10 százalék adót, vagyis 7'7 fillért hajtanak be. Nyilvánvaló az áramdrá- gitás antiszociális volta és aránytalansága a kisfogyasztó terhére a gáznál is, ahol a háztartási gáznak, vagyis a szegény emberek gázfogyasztásának árát emelték fel 25 százalékkal és még további 10 százalék adóval is sújtották, mig a nagyipar erőátviteli céljaira szolgáló gáz ára változatlan maradt. A főváros lakosságának csekélyebb jövedelmű rétegeire igen érzékenyen fog nehezedni ez az igazságtalan helyzet. A villanyt világítási célokra, a gázt pedig a háztartásban is a közép- osztály szegényebb elemeinek hatalmas része használja. A tisztviselőkből, fix fizetésű lateine- rekből telik ki a fogyasztók igen jelentékeny száma s a városi lakosságnak ezzel a mai nehéz viszonyok közt minden pártfogásra különösen érdemes, széles néprétegével szemben nemcsak kivételt nem statuál az áremelő javaslat, de épen ellenkezőleg, ezt sújtja a legerősebben. A munkásosztály szintén óriási mennyiségben használja világítási és egyéb célokra a gázt, s ennek exisztenciális viszonyaihoz mérten még kíméletlenebbnek találjuk az áremelés egységes voltát, amely egyébként is csak látszólag az, valóságban pedig a nagyfogyasztókkal gyöngéd figyelmességgel bánik és egész súlyával a szegényebb néposztályokat nyomja. Abba sem lehet belenyugodni, hogy a Budapesti Általános Villamossági r.-t. a fogyasztóitól járó adóból 25°/o erejéig részesedjék. Ilykép egy magánvállalat kapna részt az adóból, ami mindennemű adózásnak természetével és céljával szöges ellentétben áll. Egyáltalán adót csak a saját teleppel biró fogyasztókra szabadna kivetni. Csak termelési adónak szabadna lennie és az adójavaslatot ily értelemben kell módosítani. A javaslatok egyéb részleteikben is provokálják az ellenvéleményt, nem forrtak ki teljesen s ebben bizonnyal része van annak is, hogy — miként azt már szóvátettük — a törvényhatóság szakértő tagjainak véleményét nem kérte ki az adókigondoló bizottság. Zipernovszky Károly, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöke, székesfővárosi bizottsági tag, a következőkben fejtette ki előttünk érdekes felfogását: — Mindenben azonosítom magam annak a két felterjesztésnek a tartalmával, amelyet a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és legutóbb a Gyáriparosok Országos Szövetsége juttatott el a székesfővároshoz. Ezek kiegészítésében a magam részéről csak annyit mondhatok, hogy kívánatos volna, ha a közgyűlésen, amennyiben az áremelést, illetve adót már nem lehetne elejteni, a javaslatok minél nag}robb enyhítését lehetséges volna elérni. Feltétlenül szükségesnek látom, hogy a kisipari áramfogyasztást a tíz lóerős motorokig mentesítsék az adó és áremelés alól. — A világítási fogyasztókkal szemben is helyénvalónak látom a különleges megítélést. A nagylakásokat szalonokkal, melyek csillárai nagy installációs költséget igényelnek, de ritkán égetik őket, más elbírálás alá kellene helyezni az adó és áremelés nagysága szempontjából, mint a kisebb lakásokat, amelyekben állandó a fogyasztás. Szóval a szegényebb középosztály és munkásosztály áramfogyasztását bizonyos kedvezmények illetnék meg, vagyis a világítási célokra jelhasznált energiáinál skáláit kellene alkalmazni, nem pedig en block keresztülvinni . az áram- drágitást. — En a drágítást a pénz álltalános vásárló értékének csökkenésével hozom összefüggésbe s ennek szempontjából talán meg lehet érteni az áramdrágitást, akceptálni azonban mégsem lehet, mert a főváros nem azért kommnnali- zálta súlyos milliók árán a villamos telepeket, hogy aztán drágítsa az áramot. Ez ellenkezik a kommunalizálás céljaival s az ilyen dredményekre vezető kommunalizáló politikát el kell ítélni. Ezért igazán nem volt érdemes előteremteni a horribilis megváltási összeget, hiszen fi léc szesztár sulat a megváltás előtt arra tett ajánlatot, hogy redukálni fogja az álrakat, ha tehát a megváltás nem következik be, ma olcsóbb volna az áram. — Nem értem egyébként sem azt az egész metódust, 'amely az adóügyben tapasztalható. Egyenként vetik fel az adóeszméket, ahelyett, hogy rendszeres szempontok szerint dolgoznának. Annak a szükségét sem ismerem el, hogy épen a villanyt és gázt kell megadóztatni, holott mint a felterjesztésben kifejtettük, ez minden szempontból nagy aggályokat tá maszt. A fővárosnak semmi oka sincs rá, hogy ne nyugodtan határozzon afölött, mit volna a legalkalmasabb megadóztatni. Azt látom, hogy a deficit lecsökkentette az emberek higgadtságát pedig, a voltaképeni helyzet az, hogy a deficit jelentékeny része háborús természetű kiadásokból adódik, amelyeket a kormánynak át kellene vállalnia. Ott van például az a nagy teher, ami a sebesült katonák kórházi ápolásával szakadt a főváros nyakába. Ezeknek a milliós kórházi kiadásoknak tételeit a kormánynak kellene fedeznie, annál inkább, mert a főváros már a békeidőben is sok vidéki beteget fogadott be a kórházaiba. A barakkiskolák megépítését is a háború, illetve az iskoláknak a katonaság által történt igénybevétele tette szükségessé; _ ezek költségei tehát szintén a kormányt illetik. És igy tovább még ki lehetne mutatni kisebb-nagyobb tételeket a kormány terhére. Ezek átvállalását kellene szorgalmazni, nem pedig hevenyészett adótervekkel fellépni, amelyek ártalmas mellékhatásokkal járnának. Ha a kormány átvállalná az ilyen háború okozta költségtöbbleKOVALD fest, tisztit! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. intUI Gyüjtötelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
