Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-08 / 45. szám
Független Budapest 3 Építkezzünk! A. kormánynak és a fővárosnak a lakáskérdés terén követett politikájára legjobban illenek rá Wekerle e szavai. Wekerle kritikája e ponton bizonyul a leghelyesebbnek. Persze a főváros most, mikor már jelentkezik a baj és nehezen van kilátás, hogy a fergetegszerű következményeknek elejét lehessen venni, hirtelen újra kiosztotta az ügyet Vita tanácsnoknak és most már mielőbb tárgyalni akarja . .. A kormány intézkedéseiről még nincs hírünk. A maximálást azonban nem tartjuk mindenben célravezetőnek, a béremelés eltiltása esetén pedig a háztulajdonosok némileg mégis emelkedett régi költségei fedezetlennek maradnak. Nincs más hátra: adja fel a kormány azt az álláspontját, hogy csak a háború után foglalkozik a magánépitkezés szanálásával. A magánépitkezés szanálása egyértelmű a lakástermelés ujrafelvételével, vagyis a ház- tulajdonosok fenyegető monopóliumának megelőzésével. Ha több lakás lesz, nő a lakás- kinálat és ennek kihatása a lakásárakra nem maradhat el. A lakásárak egyedül a kereslet és kínálat mértékétől függnek. Gondoskodjék a kormány arról, hogy a lakásuzsora meggátlása végett nagyobb legyen a lakáskinálat, annál inkább, mert a kereslet a háborút követő időkben amúgy is óriási mértékben meg fog növekedni. Az építkezés lehetővé tételére tehát már most a. háború alatt szükség van. Egyrészt, hogy a mostani lakásbérlők ne legyenek kénytelenek megadással fogadni minden lakbéremelést, hanem megmaradjon számukra az a kiút, amit a lakásfölösleg nyújt. Másrészt még a háború alatt meg kell épülniök az új házaknak, hogy a háború után, amikor a harctéri tömegek visszatérnek és a háború alatt kisebb lakásba szorult családok és a vidékről felözönlők nagy mozgalmasságot fognak előidézni a lakáspiacon, már megfelelő lakáskinálat álljon rendelkezésre. A magánépitkezés szanálásának eszközei. Az építkezést tehát még a háború alatt meg kell kezdeni, komolyabb anyaghiánv nincs, a részleges munkáshiányt pedig foglyokkal lehetne pótolni. A »Független Budapest« már megjelölte a szanálás főeszközeit: az építkezési adómentességgel kapcsolatos telekértékadó behozatalát és az olcsó építési hitelt nyújtó városi vagy állami épitőbankok létesítését v A telekértékadó jelentőségét elsőnek vázoltuk cikkeinkben, Pikier J. Gyula fővárosi statisztikai hivatali igazgatóval, a telekértékadó magyar úttörőjével folytatott beszélgetéseink alapján. Kifejtettük, hogy a telekértékadó növeli a lakás- kinálatot, tehát nem drágítja, hanem olcsóbbítja a lakást. A tanács Pikiert megbízta a javaslat kidolgozásával és szó is volt arról, hogy az még a tél folyamán tárgyalásra kerül. Utóbb azonban a pénzügyi ügyosztály hírei közt mindig csak a telekértékemelkedési adóról esett szó, amely pedig csak paródiája a telekértékadónak. mert semmi súlya és jelentősége nincsen. Obskúrus forgalmi adó ez, amely a telek eladásakor volna fizetendő, mig ellenben a telekértékadó a beépítetlen vagy rosszul kiaknázott telkeket adóztatja meg és ezzel kény szerit az építkezésre. Bécsi iró Budapest építkezéseiről. Budapest tele van rosszul kihasznált telkekkel és csak nemrégiben olvastuk a Neue Freie Presse-Ъеп Salten Felix egy tárcáját Budapest építkezéseiről, melyben Salten furcsáivá emliti meg, hogy az Operaház fejedelmi épületét környező mellékutcáikban piszkos földszintes házak, rozoga viskók egész sora éktelenkedik. így van ez a város nagy részében, tehetjük hozzá a bécsi iró megfigyeléséhez, és a legtöbb ilyen ház a telekspekuláció bűnjeleként mered elénk. Felhívás „Budapest barátai“-hoz. Néhány év előtt megindult a fővárosban »Budapest barátai« címen egy mozgalom, amely Budapest szépítését, városépítési fejlesztését tűzte ki céljául. Ha jól tudjuk, a mozgalom eddig a >-virágos Budapest« propagandájában kulminált. Ha azok a jónevü, tekintélyes urak, akik akkor spontán szeretettel szerepeltek e mozgalomban, tényleg elő akarják mozdítani Budapest fejlődését, ha azt akarják, hogy a főváros képének szenyfoltjai, az apró földszintes viskók eltűnjenek, tegyék magukévá a telekértékadó eszméjét, amelyet nálunk eddig csak egy lelkes tudós propagált a tudományos igazság és az igazi városfejlesztési érdek tárgyilagos, szerény hangján — szemben a telekspekulánsok és telek- és háztulajdonosok hadával, amelynek a kormánynál és a főváros közgyűlési termében oly számottevő képviselői vannak. Ha Budapest akkori előkelő barátai tényleg méltóak akarnak lenni ehhez az önadományozta nemes címükhöz, minden befolyásukat latba kell vetniök, hogy Pikier javaslata megvalósuljon ! A háború igavonója: a városi középosztály. A telekértékadó eszméjének felkarolása elsőrangú városfejlesztési érdek, de ezenfelül a városi középosztálynak is egyik legfontosabb exisztenciális érdeke. A lakbérdrágulás elsősorban a városi lakosság nagy és súlyos anyagi megtámadtatása. A főváros közgyűlésének méltónak kell mutatkoznia a városi lakosság érdekeinek képviseletére és félre kell tennie a telektulajdonosok magánszempontjait, bármily számosán üljenek is bent a közgyűlés termében! A városi középosztály amúgy is roskadozik a háborús terhek alatt. Az élelmiszer-uzsora legérzékenyebben ezt az osztályt sújtja, ameiy- nek jövedelme nem hogy emelkedett a háború alatt, de az általános drágulás mértékéhez képest ijesztő arányban csökkent, úgy hogy exisztenciája kezd misztikus cscdaszámba menni. Ha most még a háztulajdonosok uzsorájának is kiszolgáltatják, bebizonyul, hogy a csodának is meg vannak a határai. Ha még ezzel a nagy teherrel is megrakják, a háború igazi igavonója, a városi középosztály összeroskad, az uzsora és kiszipolyozás felhalmozott mázsái alatt. Ha a főváros közgyűlési termében tényleg a városi középosztály védői ülnek, ezt az újabb horribilis terhet nem engedhetik a városi lakosság nyakába zúdítani. A telekspekuláció letörése. Ne akarják ezt a kérdést bizonyos oldalról elütni azzal, hogy a háztulajdonosok nem uzsoraszerü béremelésre törekszenek, hanem csak emelkedett regieköltségeikhez mérten stájgerolnak. Vájjon a Palatinus 50°/o-os áremelése megfelel a regieköltségek emelkedésének ?! De ettől eltekintve, a lakáspolitika mostani perspektívája kétségtelenül a rohamos béremelkedési irányzat felé mutat. Ezt kell megakadályozni a telekértékadóval. És ha ma nehéz is az építkezés, azért kell megadni az építkezések háborús adómentességét, hogy ez egyensúlyozza az anyag-, munkabér- és fuvardrágaságot, amelyek terén egyébként már régen be kellett volna hozni a maximálást megfelelő szigorú kautélák mellett. A telekspekulánsokat nem kell kímélni azzal, hogy elhalasztják a telekértékadót olyan időkre, amikor olcsóbb lesz az építkezés, mert ezzel osak a további spekulációnak adnának istápot. Aki olcsón vette annakidején a telket, most építkezhet drágán is és épen nem baj, ha telke értékemelkedésének egyrésze felmegy az építkezés magasabb költségeire, hiszen az érték- emelkedést a városnak köszönheti, amely közlekedési eszközökkel, útkövezéssel, csatornázással, világítással stb. az értékemelkedést előidézte. Az építési hitel megkönnyítése. Lehetővé kell tenni az olcsó első- és másodhelyi kölcsönöket. A lakáskérdés oly nagy város- fejlesztési kérdés és mindenekfelett a városi polgárságnak oly nagy szociális érdekei fűződnek most hezzá, hogy annak az altruisztikus városi épitőbanknak a sürgős megalkotása, melyet a »Független Budapest« proponált az építési hitel lehetővé tételére, a fővárosnak legkomolyabb kötelessége. A lakásválság radikális megoldása. A lakásválság fenyegető réme itt van, s ha nem látnak hozzá a radikális megoldáshoz, maga alá gyúrja és eltapossa a városi közép- osztály exisztenciáját. A radikális megoldás: a kellő magasságú telekértékadó, lehetőleg az építkezések háborús adómentességével kapcsolatosan, amely a mai építkezési drágaság egyensúlyozására szükséges, továbbá városi vagy állami építő hitelbankkal ez épitőhitel meg- olcsóbbitása céljára. Ezt diktálja legsürgősebb feladatul Budapest szociális és városfejlesztési érdeke. Ha a főváros közgyűlésének tagjai valóban »Budapest barátai« és barátai Budapest népének is, — nem habozhatnak az állásfoglalással. Ha a. telek- értekadót megcsinálják, a legsúlyosabb lakás- uzsoratól mentik meg Budapestnek a háborús drágaságtól agyonsanyargatott népét, a távolabbi jövőre pedig egy hatalmas arányú városfejlődésnek vetik meg alapjait. A Húskereskedelmi r.-t. ügye. Hogy a Húskereskedelmi r.-t. maximális áron fölül adott el zsirt és szalonnát, meg tudjuk érteni, de semmiképpen sem tudjuk helyeselni, még akkor sem, ha csakugyan milliomos vállalatok voltak azok, amelyek tulfizették a maximális árat. Tudjuk, hogy a vidéken lehetetlen élősertést maximális áron vásárolni, tudjuk azt is, hogy a Húskereskedelmi r.-t. föntartotta azokat a kötéseket, amelyek még a maximális ár elrendelése előtt keletkeztek, ezzel azonban számolnia kellett volna a társaságnak s hiába könyörgött a Gazdasági Gépgyár, mégsem lett volna szabad annak saját árban szállítani, ha ez a saját ár 1 korona 60 fillérrel nagyobb a maximális árnál. A Húskereskedelmi r.-t. városi vállalatnak számit s igy kettőzött gonddal kell figyelnie a maga tisztességére, hiszen minden erkölcsi kár, amely sújtja, sokszorosan éri a fővárost. Minden szakember tudja, hogy ma lehetetlen maximális áron szállítani a zsirt. A baj ott van, hogy az élősertés maximálása teljesen ilfuzórius, mert hiába kutatnak a vidéken maximális áru sertések után, ilyen sehol sincs. A Húskereskedelmi r.-t.-nak, ha helyesen akart volna cselekedni, nyilvánosságra kellett volna hoznia azoknak a termelőknek neveit, akiktől maximális áron felül vásárolt, de nem most, a rendőrségi kihágási tárgyalás után, hanem sokkal előbb. A Húskereskedelmi r.-t. kímélte ezeket az uzsorásokat s ezáltal maga került bajba, illetve — ami ennél sokkal rosszabb — a főváros, mert hiszen a Húskereskedelmi r.-t. ellen hangoztatott támadások elsősorban és főképpen a fővárost érik. Gondoljuk, hogy a Húskereskedelmi r.-t. nem találta meg a módját annak, hogy ne kelljen maximális áron felül árusítania. A kihágási tárgyalás során fölvetődött az az adat is, hogy a Húskereskedelmi r.-t. egyes vállalatoknak bérvágásokat teljesített, ami annyit jelent, hogy az illető vállalat vásárolta a sertést s a Húskereskedelmi csupán levágta és feldolgozta. Mért nem járt el igy a Húskereskedelmi mindenkivel szemben? Mért kellett neki sertést vásárolnia, amikor ezzel a vásárlással együtt járt annak a fenyegető lehetősége, hogy megbüntetik a maximális ár túllépéséért ? A Húskereskedelmi r.-t.-nak nem lett volna szabad kitennie a fővárost ilyen kalamitásnak, inkább szüntette volna meg egyáltalán a zsirárusitást. Akármilyen rossz is a maximálásról szóló hatósági rendelkezés, nem szabad azt kijátszani, hanem alkalmazkodni kell hozzá, annál is inkább, mert ebben az esetben az alkalmazkodással derült volna ki teljes valójában a hatósági rendelkezés lehetetlensége. A közönségnek a Húskereskedelmi r.-t. maximális áron árusította a zsirt és erre rá is fizetett 114.000 koronát. A Gazdasági Gépgyár munkásai sem fizették túl a maximális árat, hanem a gyár, amely a háborús konjunktúrát alaposan kihasználta. De még igy sem szabad túllépni a maximális árat, különösen nem egy közpénzen fentartott vállalatnak. Minden panaszával és sérelmével a nyilvánosság elé kellett volna lépnie és nyilvánosan küzdeni a rossz maximálási rendelet ellen, nem pedig' önhatalmúan kikorrigálni annak sok boszantó és kellemetlen hibáját. KRISTÁLY FORRÁS ÁSVÁDYVIZ az utóbbi években minden kiállításon a legmagasabb kitüntetéseket nyerte.
