Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-18 / 42. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. október 18. 42. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. Bárczy és Scheidemann egyugyanazon a napon beszéltek, az egyik megvédte a haladás szellemét, a másik ugyanazt jelölte meg a jövő egyetlen horizontja gyanánt. Nem erőszakosság, hogy akkor, amidőn a polgármester hosszú védőbeszédére a kommunális sajtónak mindenesetre vissza kell térnie, épen ez a távoli kapcsolat Bárczy és Scheidemann között jelentkezik legelébb toliunk alá. Minket tudniillik nem kellett Bárczy- nak meggyőznie. Régóta tisztában vagyunk vele, hogy munkája és képességei mekkora horribilis anyagi és erkölcsi hasznot hajtanak a fővárosnak s ugyancsak első perc óta hirdetjük, hogy az a hajsza, amely apró visszaélések miatt a főváros ellen folyik, méltatlanul dobálja meg sárral a haladásnak szellemét, amit a Bárczy-éra inaugurált. A »védelmi« közgyűlés egész lefolyásából ilyenformán minket csak az a ritka kapcsolat érdekel, amely egyugyanazon a napon, Budapesten és Berlinben elhangzott beszédek között jelentkezett. Scheidemann mint szociálpolitikus szigorúan megjelölte azt az utat, amelyen az igazi államkoinlányzásnak a háború után haladnia kell. A népet nem lehet többé sorsának intézéséből intézményesen kirekesztet. A klikkeknek, akár konzervativek, akar liberálisok, meg kell hajolni a kény- szerűség előtt, hogy a nép ezentúl részt akar venni a kormányzásban, de nem azzal a gyenge erővel, amit az úgynevezett népparlamentek képviselnek, hanem szilárdan és egységesen amaz alapon, hogy a kiváltságok korszaka letűnt s minden polgárnak, nagynak és kicsinek egyformán kijár a jóból is, ha a rosszat igazságosan kiosztották nekik. Ez az igazi demokratikus tendencia rejtett utakon Bárczy beszédének is a gerince volt. Amilyen férfiassággal és tűzzel megvédelmezte a kommunizálás eddigi hajtásait, ebből könnyű leszűrni azt a következtetést, hogy a nép javát szolgáló intézmények erejét semmi körülmények között meggyengittetni nem engedi. Ez ugyanaz az irány, amit Scheidemann az eljövendő békés korszak karaktere gyanánt hirdet. S ezért a pillanatnyi hatást jóval túlszárnyaló jelentőséget kell tulajdonítani Bárczy beszédének, mert nyilvánvaló belőle, hogy a községesités- nek az a rendszere, amit Bárczy érája kezdeményezett, egyáltalán nem inoghatott meg a különböző tendenciájú ökölcsapások alatt. Bárczy ma nemcsak polgármestere, de joggal vezére is a fővárosnak. Vezére azoknak az intézményeknek, amik a nép javát is szolgálják akkor, amidőn a főváros bevételi forrásainak legfőbb bázisai. S a jövő minden küzdelmében minden fővárosi polgár, aki szivén viseli a köz sorsát, Bárczyt ott akarja látni a legelsők között, élén annak a vasakaratnak, hogy a kommunizálási politika soha semmiféle körülmények között nem adhatja fel azt a szilárd alapot, amit a jövő fejlődés számára annyi verejtékkel megteremtett magának. A választójogi vita. — Mozaikok a közgyűlésből. — Vázsonyi Vilmos dr. választójogi indítványát elfogadta a közgyűlés, de — sajnos — attól még nagyon messze vagyunk, hogy az indítvány nemes és átalakító intenciói érvényesüljenek. Egykét momentumot azonban érdemes kiragadni és megörökíteni ezeken a hasábokon is abból a vitából, amely elhangzott az indítvány körül. * Krausz Simon bizottsági tag nem csinált titkot belőle, hogy neki a rejtett inkompatibilitások ellen van a legnagyobb kifogása, Ezt egy röpke közbeszólás alakjában el is árulta s bár nem zavart vele túlságosan sok vizet, mert azok, akik találva érezték magukat, nem verték a padokat, hogy elő hát a leleplezéssel, hogy kik azok a rejtett inkompatibilisek, mégis okosan tette, hogy a kérdésnek erre a méregfogára ráterelte ismét a figyelmet. Mi ezúttal csak emlékeztetni akarunk arra, hogy a közgyűlésnek ez a rákfenéje nem újfajta betegség, mert hiszen Bárczy István polgármester már évekkel ezelőtt nyíltan hangoztatta, hogy a nyílt inkompatibilitásból kára nem, legfeljebb csak haszna lehet a fővárosnak, de a tanácsnak 'roppant nehéz védekeznie a rejtett inkompatibilitások ránehezedő nyűge ellen, amely —• minthogy nem adhat mást, csak mi lényege — ugyancsak rejtett utakon érvényesíti önző érdekeit. Opportunus volna tehát, ha azok, akik az inkompatibilitás kérdését annyira feszegetik, kipuhatolnák azt is, hogy kik ezek a rejtett inkompatibilisek, hadd lássuk egyszer szemtől-szembe a medvét, akivel majd életre-halálra viaskodni kell . . . * Glück'-thálnak is mindenesetre igaza van abban, hogy elavultak a pártkeretek s ha valaki okosat akar csinálni, uj alapokra kell fektetni azt a városi politikát, amely a jövőben megállhatja majd a helyéi. Persze, hogy e tisztelt és nagyrabecsült városi politikus igen helyesen látja a jövőnek ezt a vajúdó problémáját, de keresztiilvihetősége szempontjából vastag tévedésbe esik, amikor úgy képzeli el a dolgot, hogy azok a pártok, amelyek még uralmon vannak, alakuljanak át uj párttá s vegyenek magukra uj miseruhát, mert a régi már elkopott és elavult. Kénytelenek vagyunk Glücksthállal szemben is hangsúlyozni azt a közmondást, hogy »kutyából sohasem lesz szalonna«, a mai politikai pártok sem tudnának soha olyan uj párttá átvedleni. hogy levetkőztessék örökre a mai bőrt s vékonyabbat vegyenek magukra, amin nem fér el mindaz a sok titleg, amit a közérdektől kellene elszenvedniük, ha az egyszer megtorló hadjáratra szánná el magát. Ellenben a »kenyeret a népnek« azok adhatják meg, akik a közgyűlésről kirekeszteti érdekek érvényesüléséért harcolnak, tehát maga a polgárság igazi egyeteme, letéteményesei a polgári bizalomnak és a népnek is, amely ma hiába kopogtat a hatalmasok ajtajúin kenyérért, mert csak morzsákat juttatnak neki, azt is csak elvétve, hogy túlságosan el ne bízza magát . . . * Kulisszatitkokról rántotta le a leplet a polgármesteri jelentés s a vak vádakkal kapcsolatosan kiderült, hogy milyen érdekek szeretnék megbolygatni a vásárpénztárnak és a hirdetési monopóliumnak nagy nehezen megszerzett nyugalmát. A polgármester helyesen telte, hogy egyszer már rálépett annak a százfejű hidrának a nyakára, amely minden községesitett üzemben merényletet lát azoknak a zsebe ellen, akiktől »ügyvédi honorárium« címén annyi sápot kapott, amikor még fővárosi tényező volt. Kár ezekre a dolgokra több szót vesztegetni, mert a rosszakaratuakal igazán sohasem lehet meggyőzni, legkevésbé a puritánsággal, ami ismeretlen és abszurd fogalom előttük. Body alpolgármester. — Elégtétel a közgyűlésen, — A hajsza, melyet tervszerűen'indítottak a főváros közigazgatása ellen, fölszinre vetette Bódy Tivadar dr. alpolgármester nevét is. Amikor a közélelmezés mizériái miatt bántották igaztala- nul a fővárost, még nem értek el az ő személyéig, most azonban világosan látszott a tendencia : az ő nevét minden áron belékeverni a Zita-kórház és a műszerüzem ügyébe. Bárczy polgármester a legutóbbi közgyűlésen mondott beszédében kitért erre a személyes hajszára és védelmébe vette az alpolgármestert. A polgármester beszédére nem azért volt szükség, hogy a közgyűlést megnyugtassa vagy fölvilágosítsa, hiszen a közgyűlés tagjai valamennyien jól ismerik Bódy alpolgármester működését. Az ő személye és munkássága nem szorul ismertetésre, nem szorul nyilvános dicséretre, mégis-a tájékozatlan közönségnek szükséges volt bizonyos fölvilágositásokkal szolgálni, nehogy ferde és téves megvilágításban lássa az alpolgármester szereplését. Szükséges volt a tájékozatlanok számára kijelenteni, hogy Bódy nevét minden ok nélkül vonták bele ebbe az ügybe, hiszen a tájékozatlan nagyközönség csak könnyelműen odavetett vádakat hall, anélkül, hogy az ügyek lényegéről fogalma volna. A közgyűlés tagjai tüntetőén ünnepelték Bódy alpolgármestert s ezzel is kifejezték megvetésüket mindama törekvésekkel szemben, hogy. az ő nevét is belekeverjék ebbe az odiózus ügybe. A közgyűlés valamennyi tagja tudja, hogy a műszerüzem ügyét föl akarják használni arra, hogy koncentrált támadást intézzenek a főváros ellen, amelyet bűnbakul akarnak odavetni minden panaszkodó elé. Senkit sem szabad szidni ma Magyarországon, csupán a fővárost, de a közönségnek nem elég a hatóság személytelensége, a botrányhoz hősök kellenek, még pedig minél előkelőbbek, minél magasabb állásúak. Bródy alpolgármester személye ellen nem sikerült a hajsza. A főváros törvényhatósága mint egyetlen ember áll az alpolgármester mellett és nem engedi, hogy méltatlanul és igaztalanul kedvezőtlen megvilágításba helyezzék az ő szereplését. A főváros törvényhatósága büszke arra, hogy Bódy alpolgármester a vezetője : ezt tudomására kell hozni azoknak, akik az ő személye ellen intrikálnak.
