Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-18 / 42. szám
о Független Budapest Közgyűlés — két napon át. Zsúfolt karzat, tömött közgyűlési terem; igy kezdődött a főváros szerdai közgyűlése, amely csak csütörtökön este fél tiz órakor ért véget. A közönség, amelyet csak jegyek ellenében bocsátottak be a közgyűlési terem karzatára, botrányt várt, vagy legalább is viharos jeleneteket: azok azonban, akik ebben reménykedtek, alaposan csalódtak. A közgyűlés meglehetősen nyugodt lefolyású volt és legalább annyit beszéltek az általános titkos választójogról, mint a műszerüzem és a Zita-kórház ügyéről. Bár Vázsonyi indítványát, amely a virilizmus eltörlésére és az általános választói jogra vonatkozott, formálisan nem terjesztették elő, mégis alig volt szónok, aki ne tért volna ki erre az indítványra is. A polgármester beszámoló beszéde némi csalódást keltett. Mindenki azt hitte, hogy a Zita- kórház és a műszerüzem ügyében be van már fejezve a vizsgálat, a polgármester tehát részletesen beszámolhat a történtekről, a valóság azonban az volt, hogy még csak a városházi vizsgálatot sem fejezték be, a polgármesternek tehát nem lehetett véleményt mondani az ügyekről és az azokban szereplő tisztviselőkről. Annál bővebben foglalkozott a polgármester Polónyi- nak a képviselőházban elhangzott interpellációjával. Sorra vette Polónyi vádjait és mindegyikről kimutatta, hogy ferdítés vagy valótlanság. A közgyűlés nagy örömmel hallotta a polgár- mester energikus cáfolatát, de még nagyobbá vált az öröm, amikor a polgármester kijelentette, hogy soha többé nem fog reflektálni Polónyinak. Védelmébe vette azután a polgár- mester a főváros közigazgatását, kijelentve, hogy egyes sajnálatos esetekből következtetve még nem lehet átalánositani. A rendszer, amely a városházán uralkodik, korrupciótól mentes és büszkén hivatkozott arra, hogy a legutolsó tiz esztendőben annyi alkotás történt, amennyivel össze nem lehet hasonlítani az ezt megelőző időszak működését. Mindebben természetesen igen nagy része van a közgyűlésnek, amely minden kitűnő eszmét pártfogásába vett és hozzájárult ahhoz, hogy a tervezett nagy reformok valóra váljanak. A közgyűlés igen nagy lelkesedéssel fogadta a polgármester beszédét, amely után Vázsonyi Vilmos mondott nagyobbszabású beszédet. Vázsonyi kitért a felelősség kérdésére és azt bizonyította be, hogy a konkrét esetekben a közgyűlést semmi esetre sem lehet felelősségre vonni, hiszen sem a Zita-kórház, sem a műszerüzem ügyébe nem volt beleszólása. műszerüzem a tanács alkotása volt, annak ügyei egyetlen egyszer sem kerültek a közgyűlés elé, igy tehát nevetséges dolog a műszerüzemért való felelősséget a közgyűlés nyakába varrni. Vázsonyi beszéde igen nagy hatást keltett és a beszéd után senkisem volt a közgyűlés tagjai között, aki ne osztotta volna az ő véleményét. Csakugyan úgy van : egyes tisztviselők mulasztásáért nem lehet az egész rendszert felelőssé tenni. A közgyűlés második napján már igen kevés szó esett a műszerüzemről, ellenben annál többet beszéltek Vázsonyinak az általános választójogról és a virilizmus eltörléséről szóló indítványáról. Csütörtökön a közgyűlés hangulata olyan volt, hogy föltétlenül leszavazták volna Vázsonyi indítványát, mert általában Glückstahl Samunak azt a véleményét osztották, hogy az indítvány megszavazása egyenlő volna a közgyűlés elítélésével. Glückstahl fejtette ki, hogy ennek az indítványnak elfogadása kapcsolatba hozva a műszerüzem ügyével, azt jelentené, hogy a közgyűlés maga is kifejezi az önmagában való bizalmatlanságát és csak úgy képzeli el a helyzet szanálását, hogy ha másnak adja át helyét. Nem vagyunk elragadtatva a mai közgyűlés összeállításától, annyi azonban bizonyos, hogy ezt a megszégyenítést nem érdemli meg a közgyűlés, különösen nem ebből az ügyből kifotyólag, amelybe igazán kevés beleszólásuk volt. A két napig tartó közgyűlésnek az volt az eredmén}^, hogy a polgármester jelentését elfogadták, valamint magukévá tették Vázsonyinak az üzemek uj tervezésére vonatkozó indítványát is. A választójogról szóló indítványt nem is tárgyalták, hanem elhalasztották a következő 'közgyűlésre, amikor tehát ujult erővel fog kitörni a nagy vita : állást foglaljon-e a főváros közgyűlése a virilizmus eltörlése és az általános titkos választójog mellett ? Hock János: Poíónyl bujtogatásairól. (Nem tárgyi alapon harcolt Bárczyék ellen, hanem hatalmának visszaállításáért. — Újévi szózata a Sasokhoz. — Wekerle Polónyi aknamunkájáról a főváros fejlesztéséről szóló törvényjavaslat ellcn- — A 48-as képviselőket tömeges képviselőházi támadásra bujtogatta. — Titkos megbeszélésre hivta Hockot, Ballagit és Nagy Dezsőt a főváros ellen. — A főváros pénzügyi helyzete akkor és ma.) Hock Jánosnak a szerdai közgyűlésen elmondott beszédében volt egy meglepő érdekességei részlet, amelynek homályos szűkszavúsága mögött Polónyi aknamunkáinak egy kevésbé ismert fejezete vált sejthetővé. Azt mondta Hock, hogy -Polónyi minisztersége idején a főváros ellen ingerelte a 48-as képviselőket, tartózkodott azonban attól, hogy ezeket az intrikákat közelebbről megvilágítsa. A »Független Budapest« munkatársa azzal a kéréssel kereste fel Hock Jánost, mondja el részletesen mint használta fel Polónyi igazságügyminiszteri méltóságát és befolyását a főváros ellen. Hock Jánosnak munkatársunk előtt tett nagyérdekességű nyilatkozatát a következőkben adjuk : Polónyival nagyon régóta tisztában vagyunk. Tárgyilagos álláspontjai neki sohasem voltak a főváros dolgaiban. Minden ügyben egyedül a politikai egyeduralomra való törekvés vezette. A Sasoknak, illetve a Sasok által támogatott polónyizmusnak hegemóniáját akarta mindenáron fentartani a városházán. Mindig az egyéni érvényesülés volt a főszempontja. Amikor megbukott és az uj csoport kerekedett felül a városházán, teljes erővel akcióba lépett ellene és egyáltalán nem volt válogatós az eszközökben, rosszindulatában képes volt mindenre. Bármilyen bajba jutott a főváros, sohasem tudta elhallgatni gyülölségét; nem kivezetni törekedett a fővárost a bajból, hanem bemártani a vezetőket, külön is ütni rajtuk egyet. —- Igazságügyi minisztersége idejét különösen féktelen módon használta fel arra, hogy a kormánynál a főváros ellen dolgozzon. A közgyűlésen rámutattam arra, hogy mint igazságügyminiszter, ő vitte keresztül a mértékhitelesités államosításáról szóló javaslat törvénynyé válását, ami által a főváros háztartását tetemesen megkárosította. — Igazságügyminiszteri székében oly hatalmasnak érezte magát a fővárossal szemben, hogy 1907. január 1-én a Sasok nála megjelent üdvözlő küldöttségének azt mondta: — Ez a főváros csak akkor számíthat a kormány atyai támogatására, ha pariroz. — Ezidőben robbantotta- szét a Sasoknál a pártközi 45-ös bizottságot. — A legsúlyosabb orvtámadását a főváros ellen igazságügyi minisztersége alatt Wekerlé- nek a főváros fejlesztéséről szóló törvényjavaslatánál követte el. Ez a törvényjavaslat hivatva volt, részben készpénzben, részben teherátvétel utján ötmillió koronával segélyezni a fővárost. A javaslat tárgyalása nagyon sokáig késett. Sürgetésemre Wekerle nyíltan megmondta: — Polónyi miatt nem tudom benyújtani a javaslatot, mert leszavaztatja a 48-asokat. — A 4S-as képviselők azelőtt soha sem törődtek a főváros ügyes-bajos dolgaival. Polónyi, amikor 'líraimon volt, valamennyit a főváros ellen uszította. Egyszerre mindnek a főváros feje fájt. Sághy Gyula, Nagy Emil, Holló Lajos, Ugrón, Szmreesányi állandóan támadták a fővárost és még a pénzügyi bizottságban is hosszú beszédeket mondtak a főváros ellen, Olay Lajos pedig interpellációban fordult szembe a főváros vezetőivel. Szinte érthetetlennek látszott a 48-as képviselők rendszeres és tömeges támadása a főváros ellen és csak az érthette meg ezt a nagy averziót a főváros ellen, aki tudta, hogy mindezek a támadások egy és ugyanazon forrásból -— Polónyi Gézától — erednek. — Különben engem is próbált megkörnyékezni. Én akkor pártonkivüli 48-as voltam, de ez nem akadályozta meg abban a vakmerő kísérletében, hogy dr. Nagy Dezsőt, a VIII. kerület, Ballagi Aladárt, a IX. kerület képviselőjét és engem is a lakására kéressen és bennünket a maga céljaira felhasználni igyekezzen. Arra akart rábeszélni bennünket, hogy csináljunk hangulatot a fővárosi törvénynek Andrássy által tervezett rendezése ellen. Természetesen otthagytuk öt és tudomására hoztuk az esetet Wekerlének, — Mindezekre céloztam szerdai beszédemben, amikor azt mondtam, hogy minisztersége alatt a 48-as képviselőket a főváros ellen ingerelte. Most is ismétlem, egész minisztersége alatt az volt a főtörekvése, hogy gyülöltté tegye a Bárczy-rezsimet és a maga hatalmát restituálja. — Hogy csakis a rosszindulat vezette Po- lónyit akkor a főváros ellen, azt az is bizonyítja, ha összehasonlítjuk a főváros helyzetét a Sasok uralma és a Bárczy-rezsime között. Hogyan meri könnyelmű adósságcsinálással vádolni a fővárost Polónyi, mikor a főváros zárószámadása 1905-ben — amikor Bárczy átvette a főváros vezetését — 1,734.000 korona deficitet mutatott fel, pedig a Sasok uralma alatt semmiféle üdvös beruházás vagy szociális hasznú építkezés nem történt. A Sasok idején vette fel a főváros a 100 milliós kölcsönt, amelyet elköltötték anélkül, hogy abból a fővárosnak egyetlen jövedelmező befektetése maradt volna fenn, csak épen a 100 milliós kölcsön 4'6 milliós kamat- terhét viseljük még ma is. — Amikor Bárczy átvette a főváros ügyeit, a főváros kasszája üres volt. Mikor Bárczy röKOVÁID FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. ■ * ■■■■■• Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58 45, 128—13.
