Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-12 / 28. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. julius 12. 28. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 kor. A kritika joga. Gerbeaud-val szemben csatát vesztett a közérdek. Ez mindenesetre olyan szimp- toma, ami gondolkodóba ejtheti azokat, akik a főváros közigazgatásának mai reorganizálásához annyi reményt fűznek. De ez csak a kisebbik baj volna ahoz képest, ami a közgyűlésen még megnyilatkozott ugyancsak ennél a kérdésnél. Végtelenül sajnáljuk, hogy ennek a bajnak tüneteit épen Bárczy István polgár- mester árulta el. A polgármester úr, aki a tanácsi álláspont védelmében szólalt fel, szokatlanul élesen hadakozott valami olyanféle vád ellen, mintha a Gerbeaud ügyben a tanácsot valami részrehajlásféle terhelné. S ebben a hadakozásában annyira elragadtatta magát a tanács nagyrabecsült feje, hogy egyszerűen kétségbevonta a kritika jogát is olyankor, amidőn az ügyosztály és a tanács kétségtelen jóhiszeműsége nyilvánvaló. A polgármesternek abban mindenesetre igaza van, ha kikéri magának és a tanácsnak, hogy a Gerbéaud-ügy elintézéséhez a részrehajlás ódiumát fűzzék. De ez az apprehenzió is csak szélmalomharc lehet, mert széles e faluban nem akad senki, aki a tanács és az eljáró Harrer tanácsnok jóhiszeműségét és pártatlanságát kétségbe vonná. Mindenkinek, bizottsági tagnak, polgárnak és sajtóorgánumnak őszinte meggyőződése, hogy Harrer tanácsnok és a tanács, mint mindig, ezúttal is a legkorrektebbül járt el. De a kritikának mindenesetre joga van annak a megállapításához, hogy nem járt el a legüzletiesebben. A kritika teljes joggal hivatkozhatik arra, hogy azért a telekért, amit Gerbeaud ötven koronás egységáron fog megkapni, többet kellett volna kérni, mert többet ér. Ebben az érvben a részrehajlás vádjának árnyéka sincs. S ha azok, akik azért harcoltak, hogy a főváros jobb üzletet kössön, ezzel olyan súlyos bűnt követtek el, amely a polgár- mestert nyilvános megrovásra ösztökélte, súlyos bajba, sőt válságba jutott a véleményszabadság, mert a tanács az érdekhálózatnál fogva, amely a fővárost polgáraival összeköti, minden álláspontjával ellenkező véleményt könnyen elnémíthat azzal a felháborodással, amely a Gerbeaud- ügy tárgyalásakor olyan elementáris erővel tört ki a polgármester úrból. A kritika, amelynek egyik fóruma az a nyilvánosság is, amiből a sajtó létjogosultsága táplálkozik, semmiesetre sem hallgathatja el azt a meggyőződését, Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA hogy a polgármester úr ezúttal nem bizonyult olyan igazi diplomatának, mint máskor szokott. Szívesen mentjük szokatlanul éles és szokatlanul igazságtalan megjegyzéseit azzal az általános ideges- ségi tünettel, amely minden körben és minden fórumon elharapózott. De ismételni vagyunk kénytelenek azt is, hogy a Gerbeaud-ügyben a kritika a legtisztább közérdek álláspontjának sikeréért harcolt s ha bármit is provokálhatott, azt semmiesetre se, hogy tendenciózusnak és rosszakaratúnak bélyegeztessék. MÉRLEGEN. A lovaregylet előtt úgy vágódott hasra az egész közgyűlés, mintha nem volna egyéb dolga, mint a bálványimádás. Vizsgálván ezt a sajátságos tünetet, semmiesetre sem szabad ezt kizárólag annak a befolyásnak tulajdonítani, amit a születés kiváltságosai természetszerűleg gyakorolnak a polgári elemre. Sokkal több döntő motívumot játszott bele a közgyűlés elhatározásába az a körülmény, hogy a bizottsági tagok nagy része is lóversenyre jár s szívesen kibújt, ha már kínálkozott reá, az alól a terhes feladat alól, hogy ezt a szórakozását a városon kívül elégítse ki. Ha csak három év múlva kell viselni egyenként az uj lóversenytérre való kijutás költségeit, az is tiszta haszon azoknak, akik szórakozásukért szívesen fizettetnek valami árat a közérdekkel is. Nem szívesen írjuk le ide mindannyiszor, amikor alkalom kínálkozik reá, hogy a közérdek min- denekfelett való, mejt úgy elcsépelődik ez az aranyige, mintha közönséges ócskaság volna. De ezúttal valóban olyan kirívóan a közérdek ütközött össze a legjogosulatlanabb magánérdekkel, hogy lehetetlen megjegyzés nélkül elsiklani fölötte. S ami a legjellemzőbb, a Lovaregylet csak kényelmi szempontból forszorizta az ügynek ilyetén elintézését, mert hiszen édes-keveset vesztett volna azáltal, ha a közgyűlés nem adja meg neki a városban való maradás kedvezményét. Legfeljebb szüneteltette volna egy időre az üzemét' s örök hálára kötelezte volna vele a népet, amely a legtöbbször utolsó filléreit hordja a »lótenyésztés« csalfa oltárára. * l7esszőp a répákon lovagolni könnyű, de ha kilövik az ember alól, mini hires Tömöri alól a lovát, kénytelen lesz rátérni a rendes gyalogösvényre, amely a dolog megoldásához vezet. A közélelmezési ügyosztály s vele együtt a tizes népélelmező bizottság hónapokon át lovagolt azon a vesszőparipán, hogy a zsirárusitást nem tudja szabályozni, mert az élő sertések árát nem maximálják. Ez a panasz tehát immáron eliminálódott, mert amint közismer etesse vált, a kormány végre, rászánta magát erre a rendszabályra is. A fővárosnak ilyenformán most már módjában áll. hogy tetszése és belátása szerint rendezze végre ezt a súlyos kérdési s szabályozza úgy a zsirárusitást, hogy lehetőleg egyformán jussonmiinden- kinek és senki se legyen kitéve több órás várakozásnak, ha zsírhoz akar jutni. Sejtelmünk sincs róla, hogy a tisztelt ügyosztály milyen el járási módot fog kieszelni, hogy vexatura nélkül hozzájuttassa a fogyasztó publikumot ehhez az élelmicikkhez, de szükségesnek tartjuk eleve figyelmeztetni reá, hogy a maximálás csak fél- rendszabá ynak fog bizonyulni abban az esetben, ha nem gondoskodik az ügyosztály megfelelő intézkedésekkel arról, hogy a zsírért ne kelljen öklelődéseket folytatni és rendőr-gorombaságokat lenyelni, hanem mindenki, akinek erre az élelmicikkre szüksége van, idejében és zavartalaul hozzájuthasson szükséglete minimális kielégítéséhez. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. Rényi tanácsos urnák a közlekedésről folytatott vitában az volt a véleménye, hogy egyáltalában nincs szükség arra, hogy a ligeti közlekedés félkettőig tartson. Bármennyire rokonszenvezünk is a tanácsos ur működésével, ebben a kérdésben kénytelenek vagyunk szembehelyezkedni vele. A helyzetet tudniillik mindig a publikum túlnyomó részének szükségletéből kell megítélni, Bármennyire furcsának tetszék is az álláspontunk, nyíltan megírjuk, hogy mi a tanácskozás helyében egész egyszerűen este 10 órától tizenkettőig pihenőt adnánk az omnibuszoknak, mert ekkor jelentéktelenül kicsi a személyforgalmunk, élienben 12-től 2-ig sűrűn járatnók a kocsikat, hogy zavartalanul lebonyolíthassák azt a hatalmas forgalmat, amit a liget látogatottságából visszaözönlő publikum ebben az időben reprezentál. Higyje el nekünk a tisztelt ügyoszály. hogy ezzel a megoldással sokkal nagyobb közérdeket szolgálna, mint amennyit árthatna a közlekedési elvnek azáltal, hogy kétórányi időtartamra felfüggesztené a közlekedést. Harminc súlyos tárgy. — A szerdai közgyűlés. — A szerdai közgyűlés még letárgyalt harminc pontot, azután — kezdődik a nyári szünet. A harminc pont azonban kiadós, igazi budapesti nyári közgyűlési tárgy. Először a kölcsön. A tárgy rendkívül fontos, sokat vitatkozni azonban nem lehet róla. A föltétel olyan, hogy lehet kedvező is, nem is ; minden attól függ, hogy alakulnak a viszonyok. Persze, ki tudná ezt előre megmondani ? A tanács vagy a polgármester éppen úgy tájékozatlanok ebben a kérdésben, mint a bankok. A magunk részéről csak azt a kívánságunkat fejezhetjük ki, hogy nem is volna baj, ha a főváros csak ennél a kölcsönnél járna rosszul, ha ennek fejében más képet öltene magára a világ. Naiv megjegyzés és naiv kívánság, de legalább mindenkinek a bensejéből jön! Másodszor a zárószámadás. Nehéz tárgy, de emlékezzünk csak vissza, láttunk mi már olyan zárószámadást is, amelyhez egyáltalán nem is szóltak hozzá. Ha emlékezetünket még jobban megerőltetjük, valahol a távoli múltban egyhetes tárgyalásokra is akadunk, hosszú és részletes vitákra, amelyek alig akartak befejeződni. De hol van már az a boldog múlt ? Bátran elmondhatnék, hogy a legöregebb bizottsági tagok sem igen emlékeznek rá, már csak azért sem, mert ha emlékezni akarnak, más dolgokra emlékeznek. De minek is ? A zárószámadáson úgy sem segít a fölszólalás. Beszélhet akárki, a jövő útját vagy akárcsak a múlt tanulságát senki sem vonhatja le akkor, amikor még a Kárpátokban dörögnek az ágyúk. Prófétának kellene lennie annak a bizottsági tagnak, aki e háborús zárószámadás nyomán útmutatással tudna szolgálni a jövőre s ugyan, hol van ez a próféte a bizottsági tagok között ? A föladat különben is hálátlan. A főváros igazi prófétája még úgy járhatna, mint Dániel próféta: megjövendölte Krisztus eljövetelét, a mire a zsidók kihagyták a bibliából.
