Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-06-14 / 24. szám

о fW Független Budapest ülni, hogy a javaslatot részletesen megvitassa. Úgy hisszük, a bizottságnak egyetlen tagja sem lesz, aki ne méltányolná a nemes célt s ne a legnagyobb elismeréssel adóznék a polgármester igazán nagy és jelentős reformot célzó javasla­tának. Kisiparosok segítése —a háború után. Az Albrecht-Hildegard-alap reformja. — Régen érzett hiányt pótol az az előterjesz­tés, melyet Vita Emil dr. tanácsnok készített a kisiparosok segítése dolgában. Az Albrecht- Hildegard-alapnak egy millió koronánál többre rugó vagyonát akarja ugyanis háború után a budapesti kisiparosoknak felsegitésére fordítani. Az alapot nem lehet megtartani régi szerveze­tében, mert a félszázaddal ezelőtt kelt rendel­kezések már teljesen elavultak. Azokkal a sza­bályokkal, amelyekkel most az Albrecht-Hilde- gard-alapot kezelik, nem lehet a kisiparosokat segíteni. Az alapnak alkalmazkodnia kell a mai viszonyokhoz még akkor is, ha nem jön közbe a mostani rettenetes világháború, amely alapo­san fölforgatta a budapesti viszonyokat is. Két­ségtelen, hogy a fővárosnak a háború után egyik legfontosabb föladata az lesz, hogy támo­gassa azokat a kisiparosokat, akik szegényen, minden tőke nélkül térnek vissza a harctérről. A háború után kétségtelenül nag}robb arányok­ban meginduló közmunkákban semmiféle jelen­tősebb részt nem vehetnének ezek a kisiparo­sok, ha megfelelő tőke nem áll rendelkezésükre. Éppen ezért a fővárosnak kötelessége, hogy mindent megtegyen, amivel a kisiparosok érde­két segíti elő. Magát az alapot meghagyni mai szervezetében valóságos bűn volna, ami minden fillért, minden rendelkezésre álló erőt föl kell használni arra, hogy a kisiparosokon segítsünk, illetve hogy nekik kellő alapot nyújtsunk a bol­doguláshoz. Lehetséges, hogy a szövetkezeti forma ellen sokaknak kifogásuk lesz. Lehetséges az is, hogy e kifogások közül sok helyén való és igaz akad, éppen ezért a pénzügyi bizottságnak és a közgyűlésnek kötelessége, hogy lelkiismerete­sen megvizsgálja az összes módozatokat, amelyek az alap reformjánál szóba jöhetnek. De ha el­fogadjuk is a szövetkezeti formát, némi aggály- lyal kell megállapítanunk az alapszabályoknak ama rendelkezését,, hogy a szövetkezet részjegy­tulajdonosa csak részjegyének ötszörösét kap­hatja kölcsön gyanánt. Mit jelent ez? Azt, hogy a szegény kisiparosnak 100 koronás részjegyet kell vennie, hogy legföljebb 500 korona kölcsön­höz jusson, 500 korona pedig tudvalévőén nem az a tőke, amellyel a kisiparos a háború után boldogulhat. A hiba nem olyan nagy, hogy ne lehetne segíteni rajta, ha egyébként az előter­jesztés tendenciája csupán az, hogy a tőke nél­kül működő kisiparosokon segítsünk. Azt hisszük, Vita tanácsos jó dolgot mű­velt azzal, hogy az Albrecht-Hildegard-alap re­formját elkészítette. A kisiparos hitele, még pe­dig olcsó hitele a békében is fontos, de tízsze­resen fontos lesz a háború után, amikor a mai ideiglenes pénzbőség megszűnik s pénzügyileg nehezebb idők következnek. lopás elleni, üveg­kötvények a legelőnyö­sebbek élet-, tűz-, baleset-, szavatossági-, betöréses- jég-és állatbiztosításoknál. Felvilágosításokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szívesen szolgál a Általános Biztosító R.-T. igazgatósága Budapest, VII. kerület, Kávoly-kövút 3. szám és a társaság képviselőségei az ország minden részében. Összes biztosítékok 22 millió korona. — Kartellen kívül. Részvénytőke 6,000.000 korona. Telefon: 153—98, 2—11, 2—12. Négy új szabályrendelet. — A gázmüvekről és alkalmazottairól. — A székesfőváros gázmüveinek az igazgatásáról szóló szabályrendeletet a közgyűlés már évekkel ez előtt megállapította és ahhoz a miniszter néhány mó­dosítással hozzá is járult, kijelentvén azt is, hogy addig, amig a szabályrendelet az általa kívánt módo­sításokkal kiegészttteti <, egyéb rendelkezéseiben végre­hajtható. A tanács a szabályrendeletet végre is haj­totta, de a miniszter által kívánt módosítások tekinte­tében egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett, hogy gyakorlati lap asztal átok álljanak rendelkezésére. A vi­lágítási ügyosztály most elérkezettnek találta az időt arra, hogy a módosításra nézve az észrevételeit meg­tegye, a miniszter által kívánt módosításokat a vilá­gítási üzemi bizottsággal együtt nagyrészt honorálja és ilyen értelemben terjeszti a szabályrendelet végleges szövegét a közgyűlés elé. Ezzel egyidejűleg előterjesztette az ügyosztály a gázszolgáltatási szabályrendeletet, amelyet szintén a gyakorlati tapasztalatok figyelembe vételével kíván vég­leg megállapittatni. A végleges szabályrendelet legér­dekesebb intézkedése az, hogy a gáz árának a meg­állapítása kimarad a szabályrendelet rendelkezései közül, ne hogy a gáz árának esetleges felemelése a szabályrendelet módosítását is involválja, ami az árak újabb megállapítását nehézkessé tenné. A gázárak, természetesen a villamosvilágitási árak is, ezután egy­szerű közgyűlési határozat alapján lesznek megállapít­hatók. így könnyebben fog menni az árak felemelése, de esetleg azok leszállítása is. E két javaslattal együtt, de mindenesetre még a nyári szünet előtt kerül tárgyalásra a gázművek alkal­mazottainak és hozzátartozóiknak nyugdíjszerű ellá­tásra vonatkozó szabályrendelet, továbbá a gázművek összes — a nyugdíjszabályrendelet rendelkezései alá nem tartozó — alkalmazottainak és hozzátartozóinak nyugbérszerü ellátásra vonatkozó szabályrendelet. Budapest szerepe a Dunahajó- zásnál. — Vita Emil tanácsnok nyilatkozata. — A múlt héten az egyik Dunahajózási tár­saság kirándulásra vitte az Aldunára a magyar és osztrák kormányok képviselőit, a Dunamenti nagyobb városok vezetőjével együtt. Ezen a négy napig tartó kiránduláson részt vettek Bárczy István dr. polgármester és Vita Emil dr. tanács­nok is, akik Budapest közönségét képviselték. Az utazáson szerzett impresszióiról mondotta el munkatársunknak Vita Emil dr. tanácsnok úr a következőket: — Az űt igen tanulságos volt. Megmutatta, hogy a Duna vizi útjának jövőbeli kihasználása az eddigi­nél sokkal intenzivebb lehet és hogy a hajózás, főkép a magyar Dunán való hajózás határozottan nagyobb jövőnek néz eléje. A tengeri út tudniillik, amelyen a háború előtt a román és bolgár mezőgazdasági termé­nyeket nagyrészt szállították, hosszú ideig nem áll majd úgy rendelkezésre, mint a háború előtt, de ha majd rendelkezésre is áll, jó ideig legalább semmi esetre sem lesz olcsóbb, mint a Duna vizi útja még a Németországig terjedő relációban is. Az okok: az aknaveszedelem, a hajók számának megfogyása, új hajók készítésének drágasága stb. Ezek a körülmények fogják a felfelé való sűrűbb hajózást eredményezni, míg a Balkán árúéhsége, amely az üzleteknek az ürességében nyilvánul meg, az olcsó vizi úton való lefelé való szállítást teszi intenzivebbé. Ma, főként az Aldunán, az Újvidékig terjedő szakaszon igen élénk az élet, a németek tudniillik, mi­után nekik a gabonára, főként arra, amelyet Romá­niából éé Bulgáriából hoznak, gyors tempóban van szükségük, már Orsovától kezdve számos helyen ren­dezlek be rendkívül modern új gépekkel és elevátorok­kal létesített átrakodó forgalmat, úgy, hogy az ő ré­szükre szállított árú' jóval Budapest alatt kerül vas­útra és pedig több helyen. Ma nem jöhet számba, hogy a drágább vasúti szállítás mennyivel drágitja meg a különben is drága gabonát. A béke remélhető helyreállításával azonban ez a gabona már feljebb is eljön az olcsó vizi úton és ha megfelelő berendezke­déseink lesznek, akkor el is jön Budapestig, ahol igen nagy átrakodó forgalom fejlődhetik. Én Budapestnek ebből a szempontból is, ha meg­ragadjuk azt az alkalmat, amely a tengeri hajózás nehézségeinek ideje alatt kínálkozik, s ez idő alatt az eddigieknél jobban berendezkedünk, nagy jövőt jósolok. Nemcsak a gabonaforgalom terén, de ha meg lesznek azok a bizonyos kikötő berendezkedések, a lefelé irányuló forgalom terén is. Budapest egy olyan állo­mása a Dunának, amelyen felül a hajózás nagy hajók­kal mindegyre nehezebbb. Ha el tudnók azt érni, hogy a mi vidéki g3mrtelepeink, különösen az északi ország­részen lévők, Budapestre azért hozzák az áruikat, hogy azokat itt rakják át a Dunán, már a mai helyzet mellett is nagy forgalmat lehetne elérni. Hát még akkor, ha a Duna mellett csinálnák meg azt a terve­zett gyárváros részét Budapestnek, amely a nyers anyag ideirányitására és a kész árú elvitele által maga adná meg a forgalmat. Ez Budapestnek a jövőbeli rendel­tetése. Ha megragadjuk a kedvező időpontot és készek vagyunk arra, hogy ne rögtön várjuk meg a külön böző berendezkedésekbe fektetett tőke gazdag kamatait, de a jövőbeli közvetett hasznokra gondolva áldozat­készek is legyünk, kormány és város egyaránt: ebben az esetben mindezt el is érjük és a mostaninál sokkal nagyobb empóriummá lehetünk a Dunán. Szervezik a városi gyógyszer­üzemet. — A gyógyszerészprémiummal szakit a főváros. — A közegészségügyi ügyosztály nagy kon­cepciójú terv megvalósításán dolgozik. A mind­egyre emelkedő kórházi költségek szükségessé teszik a legnagyobb takarékosságot és indokol­ják azt, hogy házi kezelésbe vegyék mindazon üzemeket, a melyek szoros összeköttetésben vannak a főváros kórházainak ellátásával. Ezek a szempontok késztették arra az ügyosztályt, hogy kibővitse a városi kötszer- és műszer­üzemet és lehetővé tegye, hogy ez az üzem az összes kórházak szükségletét ki tudja elégíteni. A kisérlet bevált, a helyesen vezetett kötszer­üzem révén ma már sok százezer korona meg­takarítás mutatható ki a költségvetésben és két­ségkívül ez az örvendetes eredmény indította a város vezetőköreit arra, -hogy megvalósítsák a régi tervet: a kórházak gyógyszerszükségletének házi kezelésbe vételét. A fővárosi kórházak eddig gyógyszerszük­ségleteiket eddig attól az úgynevezett grémium­tól szerezték be, amely a Budapesti Gyógy­szerész Testület kebelében alakult, mintegy ötven évvel ezelőtt és amellyel annak idején bizonytalan időre kötött szerződést a város. A szerződés szerint ez a grémium a belügy­miniszter által mindenkor megállapított árak ötven százalékáért szállítja a kórházaknak a gyógyszerszükségletet, ez az összeg ma már igen tekintélyes és az 1916. évi költségvetés szerint a balparti kórházakban . . . 500.000 a jobbparti kórházakban . . 180.000 a Zita kórházban ................ 300.000 ko ronára rúg, szóval húszezer korona hijján évenliint egymillió koronát tesz ki. Az ügyosztály számítása szerint abban az esetben, ha a kórházak gyógyszerszükségletét házikezelésbe venné a város, ebből az összeg­KOVÁI П FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. I%w в BrnlmU Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58- 45, 128—13.

Next

/
Thumbnails
Contents