Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-14 / 24. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. junius 14. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: В. VI RÁG H GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. Baj társaink. Őszinte szeretettel fogadtuk őket, kedves és nagyrabecsült szövetségesünk képviselőit. Mondhatnék talán az is, hogy a büszkeség mellé, amellyel a német erőfeszítés nagyságára tekintünk, csatlakozik az az öröm is, hogy a németséggel együtt vívhatjuk meg a kultúra nagy létfentartási csatáját s ebben a gigászi harcban most, ime, vele bajtársi poharat is koczint- hattunk. Mindarról, ami ebből a bajtársi összetartásból értékként emel’, edik ki, Apponyi Albert gróf és Andrássy Gyula gróf elmondták mindazt, amire a közvéleménynek, a jövő generációjának és a történelemnek szüksége lehet. Éhez hozzátenni valója senkinek sem lehet. Bizonyos, hogy a magyar közvélemény ugyanazon nézőszögből fogja majd elbírálni ennek a budapesti összekocsintásnak jelentőségét és súlyát, mint a- magyar politikának e két vezértényezője. Mi mindössze csak azzal egészithetnők ki, hogy a fővárosi polgárság, amelynek természetszerűleg nem adathatott meg, hogy oszkulative csatlakozzon ehez a testvérisüléshez, szivvel-lélekkel csatlakozik Bárczy üdvözletéhez és Andrássy és Apponyi álláspontjaihoz. Nem tudnánk elképzelni okosabb és eredményesebb barátkozást, mint azt, ha a németség, a Rajna gyöngye, összébb olvadna a hegyaljai tűzzel, amely a magyarság vérében lüktet. De ez az összébbclvadás becsületes legyen. Egyik se akarjon a másiktól többet, mint amennyit a józan érdek a tisztességes barátsággal párosultan kiválthat azokból a fajokból, amelyek kulturális szempontból valóban egymásra vannak utalva. A magyarság a maga faji önállóságából senki kedvéért sem hajlandó egy juttányit sem engedni. De ha valaki úgy kínálja neki a barátságát, hogy abból a nemzeti önállóság nyerhet és a függetlenség gyarapodhat, azt mi őszinte szeretettel, nagyrabecsü- • léssel és ragaszkodással öleljük a keblünkre. Hisszük, hogy német bajtársaink azzal a becsületes szándékkal koccintottak poharat velünk, hogy barátkozásunkból a jövő esztendők békés munkálkodásának haszna legyen. Mi nem kívánjuk, hogy ez a haszon kölcsönös ne legyen. Az a józan intenció, hogy kéz kezet mos, érleli meg az összetartás legédesebb gyümölcseit. Igenis, a németekkel való barátkozásból legyen hasznuk a németeknek, de ugyanannyi hasznunk legyen nekünk is. Elég volt abból a rendszerből, amely a velünk való jó viszonyt csak azért kereste vagy kultiválta, hogy értékeink legjavát elszedje tőlünk, de cserébe drágán megfizettesse velünk mindazt, ami értékben az ő tulajdona volt. Bízva bizunk benne, hogy a hatalmas erőfeszítésnek, amelynek mi is részesei vagyunk, annyi eredménye mindenesetre lesz, hogy a 'hivatalos Németország is tudomást vesz nemzeti önállóságunk törekvéseiről s őszinte támogatásával rajta lesz, hogy a dualizmus keretein belül Magyarország a fejlődésnek arra a fokára lépjen, ahonnan sokkal könnyebben és biztosabban, mint ma, állhat a kultúra szolgálatában őrt a Kelet kapujában. MERLE GÉN. * Mért hallgatott el egyszerre megint a népélelmező bizottság és mért nem forszírozza teljes erővel, hogy a közélelmezésnek ama függő kérdései, amiben legutóbb olyan vervvel foglalt állást, minél gyorsabban elintéződjenek ? Ha jól emlékezünk, a tízesek legutóbb amellett döntöttek, hogy behozzák a zsirjegyeket. A polgárság valóságos hozsannával fogadta a mai vexatura alól való ezt a megváltást s már kibékült egyszerre mindennel, ami eddig a hatóság részéről anomáliában érte. De mi történt ? Hol maradt <, .. v.dyi hő : Elvégre lelnek, múlnak a napok, immár jó néhány hét is eltelt azóta, amióta ez az elhatározás megszületett s a lakosság hiába lesi az új rend életbeléptetését. Pedig ez csak egy csekély ' ellenértéke volna annak a sok keserűségnek, amit a háború alatt az élelmiszeruzsora körül olyan hallgatagon és türelmesen lenyeltünk. * Valamelyik vármegyének jutott eszébe, hogy a hivatalnokok számárv 50°fi-os fizetési pótlékot kérjen. Mindenesetre ez a legelső jótékonysági és szociális megnyilvánulása a háborús állapotnak. Azok, akik először látták be, hogy a fix fizetéses tisztviselők mai jövedelmüknek s:áz százalékos megpóllásával ott vannak, ahol az a bizonyos mádi izraelita, talán szobrot is érdemelnének, mert hitzen azoknak a sorsán akarnak segíteni, akik a világháború folytán a legnagyobb bajba jutottak. Az életnek az a hihetetlen arányú megdrágulása, ami e két esztendő alatt körülöttünk végbement, eszünkbe juttatja azt a keserű igazságot, hogy a nagy összecsapásnak legszomoritóbb áldozatai épen azok, akik nem járhattak ugyan a csaták tüzébén, mert az állam akarata itthon tartotta őket, de viszont a nélkülözésekben legalább annyi energiát elveszítenek, mint azok, akik a fronton véreznek a hazáért. S ez az energia- csökkiiiés még azzal a kétségbeejtő tudattal is párosul, hogy az a faktor, amely munkaerejüket igénybe veszi, semmi körülmények között sem haj andó belátni, hogy jövedelmeikből nem képesek fedezni még a minimálisra csökkentett szükségleteiket se ni. Vájjon mi lesz akkor, ha végleg elszakadnak a ruháik, a cipők, kifogy minden, ami elnyühető volt s a fix fizetésből az élelmiszereken kiviil másra is ki kell hasítani ? * Az iskolai gyógytornatanfolyam, amit kisérletképen rendeztek, úgylátszik be fog válni. A tanulók testi és szellemi fejlődésére csak jó hatással lehet, ha folytonos tornagyakorlatokkal edzik a fizikum ellenálló erejet. A gyógytorna ezenkívül még azzal az előnnyel is rendelkezik, hogy á pedagógiát összekapcsolja az orvostudománynyal és a kettőből igyekszik kihámozni azokat az eszközöket, amikkel az iskolai élet alatt egészségesebbé és okosabbá lehe tenni a fejlődő generációt. Óhajtandó, hogy a kísérletet fokozatos általánosítás kövesse, hogy azokból a tapasztalatokból amiket a kísérleti esztendő alatt szereztek, ki lehessen építeni az iskolai testnevelés rendszerét is. A Népjóléti Központ. — A polgármester jubiláris alkotása. — А л épjóléti Központ létesítéséről szóló e'ő- terjesztés érdemes munka. Nemcsak a bőséges adat miatt, melyet összegyűjtve találunk benne a külföld szegényügyi igazgatásáról, hanem végre egységesen látjuk mindazt a tevékenységet, amely a közjótékonysági akciót alkotja. Látjuk a régi szervezetet, a szegény ügyi köz- igazgatás fejlődését s az adatok, események és rendelkezések csoportosításából szinte önkénytelenül ugyanarra a konklúzióra jutunk, mint az előterjesztés: reform kell, amely a különböző erőket egy középpontban, egy cél érdekében összefogja, hiszen még a sok kis energia is csodát művelhet, ha ugyanarra a célra egyesítik valamennyit. A főváros közjótékonysági szervezeteiben pedig van erő. A hatóság és a társadalom, ha csakugyan összefognak, ha csakugyan létesíthető olyan szervezet, mely mind a két erőt közös munkára serkenti: óriás eredményeket érhetnek el. Akkor tehát, amikor azt látjuk, hogy a polgármester előterjesztésének az a célja, hogy az eddig szétforgácsolódó erőket egyesítse, hogy a különböző jótékony egyesületek érdemes és elismerésre méltó munkáját összeegyeztesse; a tervet csak helyeselnünk lehet, mert a legtisztább közérdek az, amit az előterjesztés propagál. Bajos volna — és fölösleges is — elsorolni mindazt a kötelességet, amely a háború után vár a főváros társadalmára. Nemcsak közjótékonysági akciókat kell csinálnunk, nemcsak a meglévő és siró szegénységen kell segítenünk, hanem el kell követnünk mindent, hogy a nagyobb bajokat megelőzzük. A gyermekhalandóság ellen küzdünk, ha az anyát védjük, a közegészség- ügyet javítjuk, ha a lakáskérdéssel foglalkozunk s általában: az egyik akció kiegészíti a másikat, jótékony és szociális célt szolgálunk, de persze csak akkor, ha mindez céltudatosan, az erők helyes beosztásával, egységesen történik. Annyi fölösleges erőnk nincsen, hogy — ha a legnagyobb jóakarattal is — szétforgácsoljuk és eltékozoljuk, sőt a cél nélküli és nem egységesen vezetett közjótékonyság valóságos szegénytenyésztésre vezethet. S éppen azért tartjuk a polgármester előterjesztését nagy eseménynek és fontos reformnak, mert nem egy nagy közjótékonysági szervezetet akar csinálni, hanem a bajok megelőzésére veti a fősúlyt. Az erőket ebből a célból akarja egyesíteni, központ ezért fog dolgozni, amellett, hogy a mai szegényügyi igazgatást sokkal egyszerűbbé, sokkal közvetlenebbé teszi. Annak, akinek valami baja vagy kívánsága van, nem kell majd Ponciustól Pilátusig szaladgálnia : egyszerűen odamegy a Népjóléti Központba s nyomban elintézik az ügyét. Az előterjesztés tárgyalására kiküldött negyven tagú bizottság csütörtökön fog össze
