Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-02 / 9. szám
1914, március 2. 9. szám. NAGY BUDAPEST A FÜGGETLEN BUDAPEST” ÁLLANDÓ MELLÉKLETE Munkatársak: Geley József, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv, Salgó Ignác, Serényi Gusztáv, Тоша Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári Albert, Zólyomi Dezső’. A beruházó programmról. Már kisért néhány teleküzlet. A beruházó programúi összeállítása ellen már a pénzügyi bizottságban merültek fel kifogások. A bizottsági tagok még meg sem tudták nézni az asztalra készített előterjesztést, máris sok hibát fedeztek fel benne. Havass Rezső a kereskedelmi kikötőt reklamálta belőle, Szekula Gyula az útépítéseket, de bizonyos, hogy mindenkinek akadt volna reklamálni valója, ha ideje van belepillantani a kimutatásba. A tanács részéről rögtön kész volt a védekezés: mindennek még a közgyűlés elé is kell kerülnie. Hát persze. De a tanács összeállítása prejudikál s félő, hogy a beruházó programra a bizottsági tagok többségének közönyössége miatt ez marad. Már pedig egyes tételeket ki kell gyomlálni belőle. Kétségenkivül álló dolog: ha az építkezéseket megkezdik, lendületet fog kapni az ipar s munkához jut sok ezer munkanélküli. Éppen ezért nem tudunk elég gyorsaságot ajánlani, ami az építkezéseket illeti, viszont telek szerzésre csakugyan, nem a munkanélküliség nyomorúságos ideje alkalmas. Két millió koronával parkot létesíteni akkor, amikor ezren és ezren éheznek: olyan dolog, amelyet nem szabad megengedni. Az 1914-re felvett 55,004.000 korona építkezésekre szánt 14,814.000 koronája igy oszlik meg: korona Kaszárnya 2,150.000 Iskola 3,754.000 Templom 200.000 Gázgyári igazgatóság 1,000.000 Népjóléti intézmények 2,200.000 Vízvezetéki építkezés 1,500.000 Közélelmezési építkezés 1,250.000 Árvaház építkezés 1,000-000 Népfürdők 500.000 Központi városház 300.000 Elöljáróságok 900.000 Tiidőbeteg-dispensair _____60.000 Összesen 14,814.000 A kaszárnyákra fordított pénzt túlságosan soknak találjuk: a katonaság túlságosan sokat követel a fővárostól, de amikor a főváros kér (lásd a Vérmezőt), majdnem hogy gorombás- kodnak vele. A programm telekvételre a következő összegeket kívánja fordítani: korona Villányi-uti park 2,000-000 Tabáni kisajátítások 1,200-000 Egyéb kisajátítások 1,200.000 Iskolai telkek 2,000.000 VIII. kér. plébánia 60.000 yizmű III. átemelőtelep 200.000 Árverési csarnok _ 300 000 Összesen 7,460.000 Ez sok. A mai szűkös időben, ebből a kölcsönből ennyi sok telekszerzésre. Most akar a főváros parkot létesíteni a Villányi- utón? Ha bőviben volnánk a pénznek, ha aranyak gurulnának be a központi városháza ablakain, még akkor is igen meg kellene gondolni, hogy érdemes-e 2,000.000 koronát áldozni egy Villányi-uti parkra? Hiszen a Villányi-ut környéke maga park, csupa villa az egész : kinek kell oda az a park ? Ha ma parkot csinál oda a város kétmillió koronáért, óriási vétket követ el. Mintha azért ültetne oda fákat, hogy -— a munkanélküliek kössék fel azokra magukat. Ki akarja vájjon itt a fővárosra sózni a telkét? Ki az a szerénytelen munkanélküli, aki e szükségkölcsönből ilyen óriási részt akar bekapni ? Az árverési csarnokot örömmel látjnk ebben az összeállításban. Miután a városházán tudják, hogy a kormány nem engedi meg a fővárosnak az árverési csarnok felállitását, a programúiban szerény 300.000 koronát vesznek fel telekre, amelyre sohasem fog felépülni az árverési csarnok. Talán az az agilis belvárosi bizottsági tag dolgozik itt szívósan, akinek egy ilyen telekszerzési eszméjét egyszer bizalmas konferencián is tárgyalták már ? A káposztásmegyeri vízmű III. átemelőtelepének építésénél 700.000 koronát irányoztak elő telekszerzésre, melyből „csupán“ 200.000 korona jut erre az esztendőre. Ennél a pontnál sem ártana behatóbban érdeklődni: miért ez a horribilis ár? Vagy kiért? Hét és félmillió korona telekszerzésre: bűn volna ennyit megszavazni. Ha a Villányi- uti parkot s az árverési csarnok telkére felvett összegeket, összesen 2,300.000 koronát törlik is, még mindig több, mint ötmillió korona marad. Ötmillió korona — gondoljuk meg — amely nem forog, amely nagyon mély zsebekbe vándorol! A közélelmezésügy szépen van képviselve a programúiban. Az összeállításnak azonban igen nagy szépséghibái vannak. Fel van véve „uj sertéshizlaló- és kereskedelmi telep“-re 3,000.000 korona, melyből a folyó évre 400.000 korona esik. Mi ez? Tréfa? Hiszen a verebek is csiripelik, hogy a főváros semmit sem tehet és nem is fog tenni ebben a dologban. A sertéstelep Nagytétényben van, ott is marad, nem is lesz más: ezt a miniszteri leiratból a városházán is kiolvashatták volna. Ha ilyen terv a többi is, akkor tulajdonképen mire akarják fordítani a felvett tekintélyes összegeket? Vegyük végül a népjóléti programmot. Ez kellene, hogy a gerince legyen az egész programúinak s azt látjuk, hogy kaszárnyákra ugyanannyit vettek föl, mint népjóléti építkezésekre. Hol maradt Vázsonyi indítványa a főváros kislakásos bérház építkezéseiről? Azok a félmilliók, melyek erre az évre programúiba vannak véve, olyan jelentéktelenek, hogy szinte szégyelik magukat a telkekre szánt milliók mellett. Ezen segíteni kell. Ez a programm nem maradhat igy, ahogy van. Tessék megmondani azoknak az uraknak, akiknek fejében a kölcsön szaga kitűnő ideákat érlelt meg, hogy itt nem telekvásárokról, nem kétmilliós parképítésekről lehet szó, hanem munkákról és csakis munkákról. Az üzleteket hagyják egy kicsit későbbre az urak ! A munkanélküliség elleni biztosítás. A közgyűlés, amikor a munkanélküliek segélyét elhatározta, a tanács előterjesztésére azt is kimondta, hogy a munkanélküliség egyedüli ellensúlyozására a munkanélküliség ellen való biztosítást látja. A közgyűlésnek tehát ezzel a kérdéssel foglalkoznia kell. Most lássuk csak, hogy áll ez a kérdés Németországban. Hamburgban a közgyűlés nem ismerte el, hogy volna munkanélküliség, de ha fellépne, az összes közmunkákat végre kell hajtani. Lipcse a biztositás kérdését elvetette, sőt kimondta, hogy azok a külföldiek, akik olyan üzemben dolgoznak, ahol kevés a munka, kiutasitandók. Fürth városa szükségmunkára 161 000 márkát szavazott meg. München 150.000 márkát osztott ki 6000 munkanélküli közt. A Nagy-Berlin elnevezés alá fogható községek közül eddig csak Schöneberg rendszeresítette a munkanélküliség esetére való biztosítást. Sem Berlin, sem a vele összefüggő gazdasági egységet képező többi községek mindeddig nem bírták magukat a munka- nélküliség esetére való biztositás bevezetésére elhatározni, főleg azért, mert az egyes községek bizonytalan s a szomszéd községeket mentesítő terheket vállalnak magukra mindaddig, mig az egész gazdasági terület egységesen nem rendezi a kérdést. Erre már történt is több oldalról ösztönzés. Legutóbb Neukölln város tanácsa tett a községi köteléknek (Zweckverband) előterjesztést, amelyben javasol ja, hogy egész Nagy-Berlin területére valósítsák meg a munkanélküliség esetére való biztosítást. Á Zweckverband feladatait azonban a törvény taxatíve meghatározza s ezek között nincs a munkanélküliség esetére való biztositás Ezt tehát csak vagy külön törvényi felhatalmazás, vagy mint teljesen önként vállalt feladatot valósíthatnák meg a községek. A neuköllni városi tanács megállapitása szerint Nagy-Berlin területén a 10 legnagyobb szakszervezet 1911-ben 2,087.294 márkát fizetett ki munkanélküli segély fejében. Ezt az Összeget véve alapul a községi hozzájárulás — a genti rendszer alapján — körülbelül 1 millió márka összegre rúgna évenkint. Ezzel a tervvel szemben Schöneberg város polgármestere azt javasolja, hogy a községek vagy külön-külön léptessék életbe a biztosítást, vagy pedig szorítsák a kormányt olyan törvény alkotására, amely a községeket felhatalmazza akényszerbiztosiiás bevezetésére azon iparágak munkásai részére, amelyek a munkanélküliségnek különösen ki vannak téve. A t bbi munkások részére pedig a genti rendszer szerinti önkéntes biztosítást ajánlja. Egyébként Berlin város képviselőtestülete a nyári szünet utáni első ülésében foglalkozott a munkanélküliség kérdésével. A főpolgármester ez alkalommal kijelentette, hogy már május hóban intézkedett, hogy a városi közmunkák sürgősen munkába vétessenek. Intézkedett, hogy legközelebb nagyobb mennyiségű újabb közmunkák vétessenek foganatba, s a munkáknál első sorban Berlinben lakó családos emberek alkalmaztassanak. A munkaközvetítés és munkanélküliség esetére való biztositás kérdését az illetékes bizottsággal tárgyaltatni fogja. Az erre vonatkozó indítványokat a képviselőtestület egyhangúlag magáévá tette.