Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-16 / 7. szám
1914. február 16. 7. szám. NAGY BUDAPEST A ’’FÜGGETLEN BUDAPEST” ÁLLANDÓ MELLÉKLETE Munkatársak: Geley Józseí, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv, Salgó Ignác, Serényi Gusztáv, Torna Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári Albert, Zólyomi Dezső. Védekezés a lakásdrágaság ellen. Most, hogy a gazdasági válság enyhülni kezd, hogy a bankok már kezdik folyósítani az építkezési hiteleket is, egy igen nagy kérdés kerül előtérbe ismét: a lakás kérdése. Az épitkezés pangása újból . felszöktette Budapesten a lakás árát s ha a hatóság nem lép közbe, újra el fognak következni a néhány év előtti rettenetes idők. E helyütt erre a kérdésre akarunk rávilágítani már most, a kezdet kezdetén s figyelmeztetni a fővárost egy gyors, erélyes és nagyszabású akcióra a polgárok védelmében. I. A nagy gazdasági válság megakasztotta a Budapesten nagyszerű tempóban indult építési akciót. A bankok nemcsak hogy megszorították a hitelt, de kegyetlenül is jártak el az adósokkal szemben, ami különösen a környékbeli községekben élő kis-háztulaj do- nosokat sújtotta. Sok helyütt tisztviselő-telepek létesültek s az építkezésekre a jó időkben igen könnyű szerrel kaptak pénzt az építtetők. Nagyon természetes, hogy a legtöbbször magának a lakásbérnek lekötése nem volt elegendő ak építési kölcsön amortizációjára s amint jött a gazdasági válság, első sorban ezek a kisexistenciák érezték meg. Különösen akkor, amikor a ház tulajdonosa keresetében is megérezte a gazdasági válságot: az első időkben már elmulasztotta a törlesztést s a bankok nem ismertek kegyelmet. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a fővárosba való visszavándorlás erősödött. Annak ellenére, hogy innen sokan elköltöztek vidékre, Budapesten lakásszükség van, mert a visszavándorlók pótolták az elköltözőitek számát. De különösen érezhető a lakásszükség most, amikor a gazdasági válság fölenged s nemcsak a régiek jönnek vissza Budapestre, de újak is. Ma úgyszólván nincs üres lakás Budapesten. Ami van : az lakhatatlan. Vagy az elöljáróság nem ad már ki lakhatási engedélyt, vagy pedig olyan nagy lakás (hatszobástól felfelé), amilyen a lakosság fél percentjének sem kell. Két és háromszobás lakást egyáltalán nem lehet kapni, az egyszobás munkáslakásokról nem is szólva. Az épitkezés valahogyan indul ugyan már, de megállapított tény, hogy az épitkezés sohasem tudja követni a szükségletet. Hogy miképen lehetne segiteni ezen? Természetesen csakis az építkezések forszi- rozásával. A gazdasági helyzet javulása arra enged következtetni, hogy a bankok majd egyre több és több építkezési kölcsönt nyújtanak. Ez azonaan nem elég. A fővárosnak támogatni kell az épittetőket, annál is inkább, mert ez Budapest iparának igen nagy érdeke. Budapesten úgyszólván egyetlen nagy ipar van: az építés s ami ezzel összefügg. Ha nincs épitkezés, egy csomó iparos megy tönkre, aki adót fizet. Csak meg kell nézni, hogy az utóbbi időben milyen ijesztően csökkent a Budapesten fizetett adó összege s akkor fogalmat nyerhetünk arról, hogy micsoda pusztításokat vitt végbe nálunk a gazdasági válság. Az uj építkezési szabályzat mindenesetre könnyebbé teszi az építkezést, de a városnak magának folytatni kell építő akcióját, hogy ezzel ismét lendületet és biztatást adjon a magánépitésnek. A lakáskeresők csak most kezdik érezni igazán, hogy mit jelent az, hogy az utóbbi időben alig épült Budapesten uj ház. II. Igen sok dolgot lehetne felsorolni, a melyekkel rámutathatnánk a lakásárak emelkedésére s mind a sok igaz volna. Ezúttal egyet akarunk különösen kiragadni a sok közül: az adórendszert. A háziúr a ház nyers jövedelmének 16%-át köteles adóba fizetni, mig a külföld nagy városaiban lényegesen kevesebbet. Hogy mit jelent ez a bruttóból való 16%, annak illusztrálására elég felemlíteni, hogy az ország földadója ma már nem sokkal több a házadónál. Természetes, hogy ez a nagy adó elsősorban a lakások áraiban jut kifejezésre. Most azután vegyük tekintetbe a speciális budapesti viszonyokat. Itt kevés ember épített a saját pénzéből. Ha telke volt valakinek, arra nem kapott bankkölcsönt, természetesen magas kamattal. Ezt a magas kamatot is a lakás árába kalkulálta bele. S itt meg kell említeni azt is, hogy az uj épület adómentessége nem hatolt a lakásokra mérséklőén soha. Az adómentességet mindig beleszámították a telek árába, tehát akkor, amikor egy telek elkelt, a tízesztendős adómentesség kifejezésre jutott a telek eladási árában. De ha az eredeti telek- tulajdonos is építette fel a házát, az adó- mentesség lejártával csak szaporodtak a kiadásai, tehát legalább is a régi árakon kellett kiadnia a lakásait. Az adómentesség kedvezménye tehát alig használt a lakóknak. A hatóságoknak feltétlen kötelessége beleszólni a lakáskérdésbe. De ez a beleszólás nem szoritkozhatik csupán a hatósági építkezésekre. A hatóságnak, úgy az államnak, mint a fővárosnak egy igen fontos polgári szempontra kellene figyelemmel lennie : a kis háztulajdonosok védelmére és — ha szabad igy kifejezni — tenyésztésére. Kis háztulajdonosokat kell teremteni; nyugodt otthonu és biztos exisztenciáju polgárokat nevelni, ami már csak az adóalanyok szempontjából is igen nagy érdeke az államnak is, a városnak is. Kissé groteszknek látszik a gondolat, de úgy van, hogy egyenesen a hadügyminiszternek kellene közbelépnie a tűrhetetlen lakásviszonyok miatt s követelnie az egészséges, olcsó háztelepeket. Köztudomású, hogy Budapesten a természetes szaporodás arányszáma egyre csökken. Ha már most megnézzük a főváros építette házak és kis- lakásos telepek születési kimutatását s összehasonlítjuk azt a magánházakéval: a különbség igen nagy. Különösen a főváros kislakásos telepei valóságos gyermektenyésztőhelyek, mintha a főváros egyenesen azért áldozott volna milliókat e telepekre, hogy katonák szülessenek a hadügyminiszter számára . . . — A fővárosnak és az államnak kedvezésekkel kellene Támogatni minden olyan akciót, amely arra irányul, hogy a kispolgárok saját házhoz jussanak. Téved, aki azt hiszi, hogy a budapesti nagy háztulajdonosok független és gazdag emberek; a legtöbbje nem más, mint egyszerű pénzbeszedője a kölcsönadó banknak. De épen ez a helyzet veszedelmes, mert ez vezet a lakásuzsorához. Ennek ellensúlyozására kellene támogatni és nevelni a kis-háztulajdonosokat. Épen ezért nem lehet helyesnek tartani a Tabán kisajátítását, mert ezzel egy csomó kis-háztulajdo- nost tettek hajléktalanná, illetve bérkaszárnya- lakóvá. A fővárosnak legutóbbi terve, mely arra vonatkozik, hogy a zuglói Andrássy- féle telekkomplexumot kis parcellákban eladja, igen helyes, de félő, hogy a bürokratikus formák között el fog veszni a szociális cél. Kevesebb bürokratizmust és több polgári öntudatot, talán igy lehetne még Budapestből is olyan várost csinálni, ahol nem sújtana mindenkit a lakáskérdés. Meghiúsult az autóbusz. A közlekedési bizottság hétfő délelőtti ülése meglepetéssel szolgált: egyszerre mindenki ellensége lett az autóbusz-ajánlatnak. Ezen az ellenséges véleményen mindenütt kitükröződött a Közúti; a Közútit emlegették, mint amely miatt muszáj a tiszta házi kezelés elvéhez ragaszkodni. Azt, hogy az angoltársaság s a Marta együttes ajánlata igen kedvező s tisztességes, a fővárosra nézve igen előnyös ajánlat: egészében senki sem vonta kétségbe, de a nagy mumus, a Közúti, nem engedett gondolkozni sem. A Közúti elhatározta, hogy nem engedi az autóbuszt még négy esztendőre sem vállalati kezelésben; vagy ő csinálja meg, vagy legyen házi kezelés. A bizottság ülésén maga a polgármester terjesztette elő a nagy visszavonulást. Meglehetős blamázs ez a tanácsra: egyetlen előterjesztését sem fogadták el, csupán a házi kezelésről szólót, amelyről akkor nem is volt előterjesztés ... Az angolok semmit sem engednek, mondotta a polgármester, ezen a címen tehát meglehetett adni a tanács javaslatának a kegyelemdöfést. Arról, hogy lesz-e autóbusz, már nem is igen akaródzott senkinek sem beszélni. Minek is? Képmutatás volna autóbusz-közlekedésről beszélni; a szónokok közül Kollár Lajos meg is említette, hogy házi kezelésben 1916-ban sem lesz autóbusz .. . Ahoz kétség sem fér, hogy Vázsonyi Vilmos ragyogó világossággal, pompásan beszélt ismét. Nem osztjuk teljes egészében mindazt, amit elmondott, mert a mi szemünk előtt mindig az autóbusz minél előbb való
