Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-28 / 52. szám

Független Budapest 3 nélkül folyt le. Nyomon követte, sőt bizonyos tekintetben együtt haladt ezzel a nagy mun­kával, a főváros közelelmezésének biztosítá­sára irányuló, valósággal emberfeletti munka, amelynek jótékony hatását — a nem kis­mértékű áremelkedés dacára — már ma is érezzük, de a dolog természeténél fogva egész nagyságában majd csak akkor fogjuk igazán érezni, ha — ami aligha lesz elkerülhető — a háborús idők igazi drágasága — az élelmi szerek hiánya fog beállani. Amikor pedig az ágyuk megszólaltak és az első sebesültek kezdtek megérkezni, ké­szen várta őket a főváros Révész-utcai ezer- ágyas hadi kórháza, modern felszereléssel. Hogy ez mit jelentett sebesült hőseink szá­mára, azt csak az tudja méltányolni, aki látta dr. Gergő tanárnak és társainak fáradhatatlan munkásságát és azt a szeretetteljes ápolást, amelyben ott katonáink részesültek. Bizonyos, hogy azok mindegyike örökké áldani fogja a főváros gondoskodását. Ugyan abban az időben kezdődött a közjótékonysági ügyosztály és a kerületi elöljáróságok óriási munkája. Egy­részt a menekülők nagy tömegéről való sze­retetteljes gondoskodás, másrészt a hadba vo­nultak hozzátartozóinak összeírása és ellátása valóban mérhetet'enül súlyos terhet rótt mind­azokra, akik ebben közreműködtek és mégis, zúgolódás nélkül, éjjelt nappallá téve, egymással vetekedve igyekeztek mindent a legpontosabban végezni. Mindezekkel a szorosabb értelemben vett hatósági intézkedésekkel egyidőben indította meg a főváros polgármestere azt á hatalmas társadalmi akciót, amelynek páratlan sikerét csak az ő kezdeményezése és állandó, fárad­hatatlan közreműködése biztosíthatta és fej­leszthette hihetetlen terjedelművé. Ebbe a ténykedésbe azonban már erősen belekapcso­lódik a felvetett kérdés másik nézőpontja:* a polgárság 'viselkedésének kérdése. Azt hiszem, érzem, benső meggyőződésem, hogy a pol­gárság teljesen méltó volt — mesteréhez. Egyik a másikát szerencsésen kiegészítette. Miként a; régmúlt idők történelme megismer­tette velünk a büszke római polgárt, akként a mai nagy idők ereje megismertette velünk a lelkes, az áldozatkész budapesti polgárt! A budapesti magyar polgárt, vagy a magyar budapesti polgárt. Eddig csak gáncs jutott osztályrészéül és kozmopolita jelző, Ma itt áll előttünk egész valójában. Itt áll a magyar, a nemesen áldozatkész, a müveit budapesti polgár'. Az a lelkesedés, amely a mozgósítás napjaiban mindenkit magával ragadó erejével végig lobogott széles e hazán: az ő lelkében talált a legbőségesebb táplálékra. Az a ha­talmas társadalmi mozgalom, amelyről előbb szolottam, az ő zsebének szűkös tartalmából tudott nagyra nőni. És az a lovagias bánás­mód, amelyben az itt rekedt ellenséges nemzet­belieket részesíti, nem is szólván azokról, akik itt hosszabb-rövidebb idő óta megtelepedtek, nemcsak nemes érzületéről, hanem igazi mű­veltségéről tesznek fényes tanúságot. Egyszó­val: Budapest minden irányban és minden terén megállta helyét e világháborúban. Krammer Károly. * * * (Egész férfiak egész munkája . . .) Igen tisztelt kollégám! On azt a kérdést intézi hozzám : .,megállta-e a helyét a főváros' e nagy időkben ?u Mindenek­előtt meg kell jegyeznem, hogy végleges feleletet e kérdésre nem lehet adni. Hiszen még a kellős közepén vagyunk a dicsőséggel és bajjal teljes időknek, a mérleg és a zárszámadások ideje még nem következett el. A másik megjegyzésem pedig az, hogy t. kolléga ur e kérdésében e szó „főváros“ kettős értelmű. .,Fővárosnak“ nevezzük mi újságírók a magunk argotjában Budapest vezetőségét is, de főváros maga a közönség is, amely a fővárost alkotja. Es én, ha amint mondám, a végleges feleletet korainak is tartom, szivesen válaszolok röviden a föltett kérdésre. Szivesen, mert örömmel, mert hálatelt szívvel tehetem. A mindkét meg­határozásbeli főváros gyönyörűen, csodálatramél- tóan állja meg eddig a helyét. Nem akarok az összes akciókra kiterjeszkedni, nem is akarok arról beszélni, hogy elképzelni is rossz, mi lett volna itt, ha a fővárosi vezető emberek — a ma­gisztrátusé és a törvényhatóságé egyaránt, — egész férfiakként meg nem tették volna a köte­lességüket. Csak egy intim részletről akarok meg­emlékezni. A polgármester elhatározta, hogy egy fővárosi központi konyhát létesít, amely tízezer szegény ember részére fog főzni és ételt szállí­tani. Nyilvános gyűjtést nem indított, de ember- től-emberig, szivtöl-szivig eljutott a terv hire és néhány hét alatt közel négyszázezer koronát küld­tek a gyönyörű uj intézmény létesítésére. Ugy-e bár tisztelt kartársam, e kis részlet is módot nyújt arra, hogy ideiglenes fileletet adjak a kérdésére. De ha majd beköszönt a dics őség telj es béke s módunkban lesz a teljes áttekintés, már most nyugodtan biztatom arra, hogy akkor vesse fel újra a kérdést. Márkus Miksa. * * * (Nagy múlt, vagy jeleit, nagy jövő) A mai világháborúban, amely egész föld­gömbünket megrázkódtatja s amelyben országok és nagyhatalmak sorsa dől cl: a magyar nem­zetnek is tüzpróbát kell kiállania. Létéért küzd, vagy él, vagy hal. Átérzi ezt a nemzetnek min­den rétege s tudata ott lángol a paloták termei­ben s a nádfödeles kunyhóban. Hát Budapest, az ország fővárosa, dísze, büszkesége, kulturális és gazdasági erejének gócpontja, a magyar nemzeti gondolatnak kife­jezője, némán, közönyösen maradhatna-e a nagy időkben?! Ugy-e bár ezt elképzelni sem lehet? Ha valaha, úgy most adja Budapest ezer tanú­ságát annak, hogy méltó fővárosa a magyar hazának. A lelkes munkában előljár a főváros tör­vényhatósága, érdemes polgármesterünkkel az élén s mindenki örömmel és büszkeséggel látja, hogy a főváros mindenütt ott van, ahol áldozat- készséggel, munkával, a közszellem ébrentartásá­val és emelésével a háború csapásait enyhítheti. Különösen lázas munkát végez hatóságunk sebe­sült vitézeink gyógyitása és a hadbavonultak családjainak ellátása körül. Gondoskodik, hogy közélelmezésünk tekintetében a közönség érdekei lehetőleg megóvassanak, hogy a háború követ­keztében kereset nélkül levő polgártársaink, ipa­rosaink, kereskedőink olcsó hitelhez, keresethez, munkásaink foglalkozáshoz jussanak. Számokat nem irok. Majd ha a háború vihara elmúlik, lesz itt az ideje annak, hogy hivatalos kimutatások­kal igazoljuk, hogy a háború alatt mit tett a főváros a közért. A hatóság akciója mellett méltó helyet foglal el a fővárosban a társadalom minden osztályá­nak párját ritkító buzgalma. A hadikölcsön jegy­zésében mily impozáns volt a közönség részvé­tele ! A jótékonyság terén hogy siet gazdag és szegény a szenvedők könyeit letörölni! íróink, költőink, tudósaink — a sajtóval karöltve — nap-nap után buzdítják, lelkesítik a közönséget s felolvasásokon és estélyeken legjobbjainktól halljuk, hogy a magyar nemzet a mostani küz­delmet csak dicsőséggel végezheti. Közgazdasági életünk intézői a gazdasági bajok enyhítésén és elhárításán fáradoznak. Es szóljak-e arról a tisz­teletreméltó türelemről és megadásról, amellyel^ a müveit osztály százai és ezrei a mostani nehéz Mőknok rájuk nehezedő súlyát elviselik ? Szóval mindenki át van hatva az események korszak- alkotó jelentőségétől s a legvégső megerőltetésig dolgozik, áldoz és küzd a hazáért. így gondolkodik, igy érez, igy cselekszik a mai világháború förgetegében a' magyar fővá­ros, melynek mostani szereplését a krónikásnak aranybetükkel kell majd Magyarország történe­tébe beírnia. Igen, Budapest méltó az ezeréves Magyar- ország múltjához, a világtörténelmi jelenhez és az ország nagy jüvőjéhez. Mert nagy és dicső lesz a jövő ! Még dörögnek az ágyuk, még pa­takokban ömlik hős fiáink vére, de a győzelem már soká nem késhet. Mi nem kalmári irigy­ségből és féltékenységből harcolunk, mint az angol, nem bosszúvágyból, mint a francia és nem zsarnoki dühvei, mint az orosz, hanem harcolunk szülőföldünkért, a magyar becsületért, az igaz­ságért. Elhagyhatna-e bennünket a magyarok Istene ? Nem hagy él, hanem vezeti ezt a nemzetet a dicsőség utján előre, vezeti oda, ahol már egyszer volt Nagy Lajos alatt és Mátyás alatt. És amint halad előre nemzetünk, ép úgy halad előre a magyar főváros is, átérezvén azt, hogy földrajzi fekvésénél fogva világtörténelmi sze­repre van hivatva s hogy nemzeti létünk leg­hatalmasabb szellemi és anyagi erőforrásának kell lennie. Az is lesz s a magyar nemzet min­denkoron büszkén tekinthet fővárosára. Dr. Havass Rezső. Uj előfizetés nyílik január elsejével a „ Független Budnpestre“ -re. Állandó olvasóinknak, akik esztendők során át megszokták, hogy ez a lap minden héten pontosan beköszönt hozzájuk, szinte felesleges további támogatásukba ajánlani magunkat. A „Független Budapest“ ezekben a súlyos időkben is bebizonyította, hogy a polgárság ét deleinek kérlelhetetlen szó­szólója s a főváros fejlődéséért, ami a polgárok java is, minden körülmények között lelkesen és kitartóan síkra száll. Az az áldozatkészség, amellyel e rendkívüli viszonyok között is, hétről-hétre hű tükre és gondos ellenőrzője e lap a községi közigazgatásnak, joggal szá­míthat a polgárság támogatására ügy a „Független Budapest “, mint rendes melléklete, a világvárosi álmo­kért harcoló „Nagy Budapest “ Előfizetési árak : A „Nagy Budapest“ melléklettel együtt: Egész évre 16 korona Félévre 8 korona. Kiadja a FÜGGETLEN BUDAPEST lapkiadótársaság. Felelős kiadó: B. Virágh Géza. Hunéi. kötvények a legelőnyö­sebbek élet-, tűs-, baleset, szavatossági-, betöréses­lop ás elleni, üveg-, jég- és állat-biztosításoknál Felvilágosításokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szivesen szolgál a я Általános Biatositó R.-T. igazgatósága S Budapest, VII, kér., Károly-körut 3. szám. j Telefon: 153-98,2-11, 2-12. Kartellen kívül ita idnatdg képaiselőtigei Részvénytőke 6.000,000 korona. am oreeág minden vitaiban. Összes biztosítékok 22 mllllő korona ffunGÁRW

Next

/
Thumbnails
Contents