Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-28 / 52. szám
4 Független Budapest Szegények vagyunk-e vagy gazdagok ? * (r.) Minekutána teljes tizennégy napi tárgyalás után a pénzügyi bizottság útnak engedte a székesfőváros 1896. évi költségvetését és a Fővárosi Egylet öregurai is elmondták róla a véleményüket — közgyűlés elé került a költségvetés. Annak idején valósággal ünnepi köntöst öltött a közgyűlés budget-tárgyalása. Lumpi Hugó főszámvevő úgy kezelte a budgetef, hogy abban van lefektetve a főváros következő évi egész boldogulása. Rettenetesen vigyázott a sok száz számoszlop minden legkisebb szálújára s a városatyák a budget-tárgyalást használták alkalmid arra, hogy kiadjanak magukból mindent, ami egy esztendeig összegyűlt bennük'. Boldogak is voltak, ha egy hét alatt végeztek vele. Kamermayer Károly polgármester elmondta az expozét s az első szónok, Heltai Ferenc nagy tanulmányban bizonyítgatta, hogy a főváros állapota nem olyan rózsás, mint a budget mutatja, mert szegények vagyunk, nagyon szegények, koldusok, Budapest a kontinens egyik legszegényebb városa. Néma csönd követte 'ezt a hatalmas kijelentést. Egyik-másik városatya nagy szó montan dörmegte utána: »Szegények vagyunk, bizony nagyon szegények.« De mint egy fiatal hős ugrott föl az elnöki emelvényen az ősz polgármester és rövid bevezetés után kijelentette, hogy a bizottsági tag 'U,r téved, mert Budapest a világ leggazdagabb városa. Az a lelkes éljenzés, taps, amely a polgármester szavait követte, igazolta, hogy a városatyák többsége szívesebben atyáskodik a világ leggazdagabb, mint legszegényebb városa fölött. De különben is érthető volt az a lelkesedés: Dudapest virilistái valamik többségben. De azért mégis nyomot hagyott a fölfogásokban Heltai kijelentése. Anélkül, hogy kicövekelték volna a pártkereteket, megalakult a szegények és a gazdagok pártja. Sokat, nagyon sokat vitatkoztak éveken keresztül az illetékesek és nem illetékesek, hogy szegény város-e hát Budapest, vagy gazdag?! Nemsokára nehéz idők jöttek a fővárosra, az úgynevezett átmeneti esztendők. A szegény párt mind nagyobb tért hódított. A költség- előirányzatra ráfeküdt a deficit s évről-évre megnövekedve szorította az intézőket a folyó ügyek intézésének korlátái közé. (fazdag párti már egyáltalán nem volt. Mindenki azt hitte és vallotta, hogy Heltainak volt igaza, mert Budapest csakugyan nagyon szegény város. A költségelőirányzatról is lekopott minden fényesség. Szürke volt s még erről a szürke színről is kiderült, hogy az is csak festék. Az egyik ügyosztályi expozé fölvilágosította a városatyákat, hogy a költségelőirányzat csak egy mechanikai művelet, bogy deficites legyen, vagy deficit-mentes. S amikor azt hittük, bogy a napnál is világosabb, hogy Budapestnek csakugyan nin* A „Független Budapest ‘-rick egyik legérdemesebb munkatársa, aki közel negyedszázad óta a legintenzivebb módon foglalkozik a főváros ügyeivel, anyira. hogy nála alaposabban a főváros busz- esztendős történetét senki sem ismeri, s aki ilyenformán nagy tudásával és alapos ismereteivel a leg- tiszteltebb és legismertebb városi egyéniségek közzé tartozik: tisztelte meg lapunkat ezzol a nagyérdokíi cikkel. csen egyebe megkopott kuldustarisnyájánál, egyetlen tartalmát, a regále kötvényeket is ki kellett belőle fordítani. Nem maradt benne semmi,' csak a főváros bankárainak az a joga, hogy a százmilliós kölcsönből még ki nem bocsátott kötvényekre opciót gyakorolhatnak'. Ámde a bankok is úgy tudták, hogy Budapest nagyon szegény város, a mindeiv napi kenyérre kell neki a pénz, boldog lehet, ha a bankok vállalják a rizikót és 82 koronát adnak a százkoronás papirosáért. »Ám lássuk: csakugyan olyan szegények vagyunk-e« — mondották a város intézői s elhatározták, hogy 80 millió koronáért a főváros közönségéhez fordulnak. Még most is emlékezem, mennyi aggodalommal voltak az eredmény iránt, üli lesz, ha kiderül, hogy csakugyan kuldusok vagyunk?! De Budapest közönsége megmutatta, hogy nem vagyunk koldusok! A harminc milliót túljegyezték. Tehát Kamermayer polgármesternek volt igaza. Nem sokáig vigadhattunk. Az átmeneti esztendőknek nem akart vége lenni s évről- évre több nyomort vetett felszínre. A főváros vezetői a háztartás egyensúlya érdekében kénytelenek voltak az adóemeléshez fordulni. A nagy központi demokrata párt szerette volna megmenteni a szegényebb polgárokat az adóemelés terhétől. Azt mondták, hogy csak annak az adóját emeljék föl, aki legalább száz korona egyenes állami adót fizet. Megcsinálták a kimutatásokat, amelyekből azután kiderült, hogy a közel milliós Budapesten mindössze huszonötezer embernek volt száz koronánál nagyobb adója. Ez a huszonötezer ember a háztulajdonosokból és jelentékeny részben a fix fizetésű emberekből került ki. A telekkönyv hírhedt C lapjának bizonysága szerint pedig a háztulajdonosoknak körülbelül a fele csak címzetes háztulajdonos, valójában pedig csak megbízott, akinek az a kötelessége, hogy szerencsétlen lakóiból az annuitást kivasalja. A fix fizetésitek pedig csak azért kerültek a ház- tulajdonosok társaságába, mert ők sem alkudhatják ki az adójukat, hanem fizetnek, amint a kulcs parancsolja, nagyon sokszor a legelemibb szükséglet rovására. Ez a kimutatás azt bizonyította, hogy mégis csak Heltainak volt igaza. Uj éra jött, uj emberekkel, fiatal erőkkel. Amikor elmúlott tőlünk a Fehérváry kormány keserű pohara s a királyi biztos uralma után visszazökkent a főváros adminisztrációja rendes kerékvágásába, uj fölfogás kerekedett felül. »Meg kell szüntetni az átmeneti esztendőket, a főváros nem elégedhetik meg a bürokratikus munkával, bele kell markolnia a mindennapi életbe!« Es belemarkolt. Megváltotta a közüzemeket, alapított közhasznú vállalatokat s közvetlen részt vett a főváros gazdasági életében. A körülmények és viszonyok .nem tengődték-, hogy e téren teljesen megvalósítsa a program inját. A tűz biztositó, a takarékpénztár s több más hasonló közintézmény még megvalósításra vár. De az első lépéseknek is meglepő eredményük lett. Amikor senki sem akart épiteipi s legnagyobb volt az építőipar .veszedelme, a város kezdett epiteni. Először kinevették, kigunyolták, hogy szembe mert szállani a gazdasági élet legnagyobb hatalmasságával, a konjunktúrával, azután — amikor az eredmény kezdett kibontakozni— egyre többen követték a vás?os példáját. Kitűnt, hogy nem is olyan rettend es hal alom az a konjunktúra, mert bátor szírrel, erős kézzel, gondos, előrelátó fejjeI még a konjunktúrát is lehet idomítani. Tisztára a varos vezetőinek a gazdasági életre gyakorolt energikus nyomására változott meg a tőváios háztartásának képe s egy esztendőben: 1911-ben vagy 1912-ben tíz milliót ugrott egyszerre. Szép ugrás volt. Hatalmas ugrás volt és az eredmény bebizonyította, hogy reális is volt. Maga Heltai mondotta nekem, amikor ennek a költségvetésnek a hatását vitattuk, hogy ez a költségvetés azt mondja, hogy Ka- mermayernek igaza volt. A minden téren föllépett nagy feszültség, amely a nyáron kitörésre is jutott, megakadályozta, hogy a megkezdett munkát abban az arányban terjesszék ki, ahogyan szerették volna, de még ma sincs nyoma a csüggedés- nek. Amikor az állam a nemzethez fordult hadi kölcsönért, Budapest közönsége bebizonyította, hogy Kamennayernek tökéletes igazsága volt. Fél esztendeje szenvedjük a világháború minden nyomorúságát s Budapest gazdasági élete rendületlenül állja, terheit bírja. A mostani nehéz idők is beigazolták, hogy Budapest polgári élete és hivatalos élete egymásra találtak. Nem várják, hogy egyik tartsa ki a másikat, hanem egyesült erővel, egymás támogatásával igyekeznek előbbre j ütni. Es meggyőződésem szerint: Bárczy István polgármester nagy sikereinek az a titka, ami egyben legnagyobb érdeme is, hogy megtalálta, szorosra filzte az összekötő kapcsol Budapest polgári és hivatalos élete között, \ hogy gazdasági életében szegődött a polgár munkatársául, hogy ma a városháza falai nem választó falak, hanem a városháza éppen olyan műhely, mint a polgár miihelye. Az erőknek ez az egyesítése fogja megvédeni Budapestet minden veszedelem ellen, ez fogja kifejleszteni Budapest gazdasági életét s fogja valóra váltani Kamermayer polgármester álmát s viszi előre Budapestet a leggazdagabb városok sorába. PÉNZ ÉS HITEL Ünnepi csend és nyugalom. Karácsony és újév hetében pihent a pénzügyi világ is, de kénytelen pihenésében már benne lüktetett a jövő minden életereje: a műhelyekben szorgos munka folyik, a mérlegek megállapítása s az osztalék-politika körül lázasan viaskodnak a korifeusok, s egészen bizonyos, hogy az ezután következő hetek a pénzügyi szenzációk minden válfajával kedveskedni fognak az ország közgazdasági közvéleményének. A tőzsde képe immáron hetek óta mit- sem változik: a hatósági árak megállapításával az üzlet nagyon szűk térre szorítkozott a gabonatőzsdén, inig az értékpiacon már a háború kitörése óta alig van valamelyes forgalom. Az értékek áremelkedése tagy árcsökkenése lényegében nem jelent semmit, mert nincs vevő, aki értékspekulációban részt venni akarna. Közgazdasági közlemények. A „Duna“ biztosító társaság a hadilcölcsönből 4 és '/a millió koronát, leányintézete: a„Panubius“ biztositó pedig 500.000 koronát jegyzett. Három millliárd a magyar és osztrák hadiköl- csön. A magyar hadikölcsön jegyzésének eredményét hivatalosan még nem tették közzé, da értesülésünk szerint a jegyzések végleges összege 1018 millió korona. Ausztriában 2135 millió koronát jegyeztek, úgy, hogy Magyarországon és Ausztriában a jegyzések összege 3153 millió korona. Németországban 4400 millió márkát, vagyis 5260 millió koronát jegyeztek
