Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-28 / 52. szám

6 Független Budapest A Dunának, mint a szenyvizek végső el­helyezésére szolgáló recipiensnek állandó vizs­gálata és ellenőrzése viszont nemcsak közegész­ségügyi tekintetekből bir nagy fontossággal, de anyagi szempontokból is, mert hiszen a felettünk fekvő Danamenti városok egytől- egyik mindennemű tisztítás nélkül vezetik be szenyvizeiket a Danába s igy közelről érdekel bennünket, hogy minő a folyó érkező vize, nehogy a bizonytalanságból eredő talhajtott és indokolatlan aggodalom oly berendezések ter­vezéséin és építésére vezessen, melyekre va­lójában szükség nincs. (Befejezése következik.) Budapest a háború után Lesz-e nagyobb idegenforgalom ? A háború utáni Budapestről igazán nem lehet most tiszta képünk, hiszen a főváros jövő fejlődésének sorsa is össze van kapcsolva a háború szerencsés, vagy nem szerencsés ki­menetelével, mindamellett egyet-mást már­most meg lehet állapitanunk. Elsősorban — azt hiszem — azt, hogy Budapest a háború után sokkal inkább vonzani fogja az idegenek érdeklődését, mint eddig s ha valaha idegen- forgalma lesz a magyar fővárosnak, úgy a háború után lesz. A nagy küzdelem belekap­csolt bennünket a nagy-német közönség érdek­lődésébe s lehetetlenség, hogy a háború után ezren és ezren ne keressenek fel bennünket. E vendégek fogadására kell elkészülnünk s arra törekednünk, hogy az érdeklődés ne ma­radjon pillanatnyi, hanem állandóan megtart­suk magunknak s folytonosan élvezzük az idegenforgalom gazdasági és kulturális elő­nyeit. Alit tegyünk, hogy a háború után önma­gától meginduló idegenforgalmat állandóvá és folytonosan fejlődővé tegyük: ez az a kér­dés, melynek megoldásán már most gondol­koznunk kell. Azt hiszem, sohasem nyílik kedvezőbb alkalom arra, hogy kihasználjuk nagyszerű erejű fürdőinket, mint a háború után. Igen sok lesz a gyógyulást kereső ember s éppen azokban a betegségekben szenvedők száma lesz a legnagyobb, amelyekre Budapest gyógyforrá­sai adnak enyhülést és gyógyulást. Nagyon fontos volna tehát, hogy a Gellért-fürdő, mely valamennyi fürdőnk közül a leghatáso­sabb, minél hamarább elkészüljön s a há­ború végével már készen várja a gyógyulást keresőket. ügy gondolom, hogy a fővárosnak, mint a legnagyobb fürdő-tulajdonosnak, már most elő kell készülnie erre a nagy fürdő-évadra. Most igazán nem szabad sajnálnia a pénzt, hogy a külföldön, illetve Németországban reklámot csináljon a főváros fürdőinek, ter­mészetesen a magán-fürdők megfelelő bevoná­sával. Jó volna, ha a főváros állandóan hir­detné, hogy a németországi harctéri sebesül­teknek és betegeknek nagy árengedményt ad a főváros fürdőiben s ezzel együtt egyéb ked­vezéseket is az ellátásra és lakásra vonatko­zóan. Azzal, hogy ilyen kedvezésekkel a für­dők jövedelmezőségét rontjuk, nem szabad tö­rődnünk. A Gellért-fürdő sohasem lesz jöve­delmező s a Széchenyi-fürdővel, ha rendesen tudja törleszteni az építés és berendezés amor­tizációját, már nagyon meglehetünk elégedve. A város fürdői nem is a közvetlen jövedelme­zőségért épültek, a közvetett haszon pedig - ha, az idegen forgalmat fejleszteni tudjuk — meg sem becsülhető. A fürdőknél nagyobb vonzó ereje nincsen Budapestnek. .Múzeumaink, képtáraink s egyéb látványoságaink mind nem olyanok, ame­lyekhez hasonlót — ha nem különbet — ne lehetne, találni külföldön. Az élet drágább, mint a Nyugat akármelyik nagyvárosában s lakosságunk nem is szokott hozzá ahoz a modorhoz, amellyel az idegeneket hosszabb ideig itt lehetne tartani. Nekünk nincs másunk, mini a gyógyfürdőink, viszont ezekben olyan hallatlanul nagy kincsünk van, amelynek milliókul kell kamatoznia a város lakossága számára. Hegedűs Qyula. Városgazdaság és közlekedés. — Tanácsnokok nyilatkozatai. — Mindenkit érdekel bizonyára: A fővárosnak két legnagyobb jövőjű ügyosztályában, a városgazclasagi és közlekedési ügyosztályokban a háború alatt mi a munkaprogramra s a há­ború utánra való időben milyen irány­zat várható ? Mindezekre nézve meg­kérdeztük az illető ügyosztályok ve­zetőit, akik rendkívül szíves kész­séggel az alábbiakban adták meg a felvilágosításokat: I. Márkus Jenő dr. tanácsnok a városgazdasági ügyosztály vezetője : A háború nyomán előállott gazdasági helyzet a városgazdasági ügyosztály keretébe tartozó intézmények közül egyelőre megakasz­totta a Széchenyi-fürdő továbbfejlesztését, nevezetesen a fürdővel kapcsolatosan tervezett nagyszabású gyógyszállódénak a felépítését, valamint a népfürdőnek fervezett kibővítését. ; Mindkét munkára teljesen kidolgozott és jóvá- j hagyott terveink és költségvetéseink vannak és j a szükséges hitelösszegek is engedélyeztettek, j Amint a viszonyok megengedik, nyomban ; hozzá kell fognunk a szálló megépítéséhez, j mert a székesfővárosnak a fürdőhöz fűződő ál- I talános egészségügyi, de egyúttal pénzügyi érdekei is csak az esetben érvényesülhetnek a maguk egész valóságában, ha a fürdőépü­lettel együtt a szálloda is üzemben lesz. Nem kevésbbó fontos a népfürdő kibővítése, amit tekintettel a sebesült katonákra, a tavasszal minden esetben a legrövidebb idő alatt végre kell hajtani. A G ed ért (Sáros) fürdő építését, dacára ! a háborús viszonyoknak, meglehetős szeré­nyen folytatjuk, hogy ekként a fürdő meg­nyitását 1915. év végére, illetve 1916. év elejére biztosítsuk. Az építési munkák már teljesen befejeződtek, úgy, hogy az 1915. év feladata a belső szerelési és berendezési mun­káknak a végrehajtása lesz. Az állatkertben nincs szükség semminemű újabb berendezésre. Ennél az üzemnél fela­datunk az eddigi keretek és az eddigi rend­szer fentartása és biztosítása. A községi konyhakerti gazdaság szent- lőrinci. telepét, amelyet a megvásárolt Cséry- féle szemétfeldolgozó -telep fenmaradó 250 katasztrális holdnyi részén ez évben rendez­tünk be, a jövő tavasszal kívánjuk intenzív művelés alá venni. 11. Rényí Dezső tanácsnok A közlekedési ügyosztály vezetője : A háború felfüggesztette, sőt ha kissé tragikusan akarnék hü helyzetképet festeni,- azt is mondhatnám, szinte elsöpörte mind­azokat a közlekedési kérdéseket, amelyek a háború kitörése előtt felszínen voltak, sőt a végleges megéréshez is igein — igen közel állottak. Autotaxi, autóbusz, propeller, sikló és a többi nagy fontosságú közlekedési ügy vájjon kit érdekelne ma, amikor ezekben a- kérdésekben nem hogy döntésről, de még csak továbbm unkái ás ról sem lehet most szó?! Epen ezért jövő programmot sem adhatok, lénye­ges nyilatkozatot sem tehetek. Közlekedési politika? — ma szünetel, jóformán nincs. S hogy mi lesz a, jövőben? — ki tudná meg­mondani. Próféciának ma nincs értéke. Az érzésem azonban azt súgja: valószínűleg mindent élőiről kell kezdeni. Többet igazán nem tudnék mondani. A Hímgáría-utí gyűjtőcsatorna. Irta: Groszmann Miksa fővárosi bizottsági tag. A múlt század hatvanas évei óta a köz­egészségügyi viszonyok a székesfőváros terü­letén óriási mértékben javultak. Amint vissza­emlékezem, akkoriban a fővárost minden esz­tendőben meglátogatta kisebb-nagyobb kolera járvány s hogy ez megszűnt és most már tűrhető közegészségügyi állapotaink vannak, ezt elsősorban és nagyrészt a tiszta ivóvíznek, de főképpen a székesfőváros belterületi csa­tornázásának köszönhetjük. Ez is- bizonyítja, milyen nagy hiba követteli к el, hogy a székes- főváros kültelke — jobban mondva a főváros külső részének — csatornázása még mosta­náig is teljesen elhanyagolt, visszamaradt álla­potban van. Régen, sok évvel ezelőtt történt a nagy gyűjtő csatorna építkezésének tervezése, amely tervezetnek a negyedik vagy ötödik szakasza képezné a Hungária-köruti, tehát a főváros külső részének főgyűjtő csatornáját, amely gyűjtő csatornának már réges-régen készen kel­lene lenni. Értesüléseim szerint azonban, még a tervek sincsenek készen, tehát mint mon­dani szokták, még papíron sincsen meg. Bár- mint szépítik ezt a dolgot, itt eddig nagy hibák történtek, mert, aki ösmeri ezen kül­telki csatorna mizériáit, csak az tudja meg­ítélni, milyen szégyenfoltja ez Budapest szé­kesfővárosnak. Nem tudom, hol történt a hiba, ebben vagy abban az ügyosztályban, de most az ügyosztály élén olyan, a főváros ér­dekeit szivén hordó, elsőrangú nagy műszaki tudású vezető áll, hogy ennek a lehetetlen vi­szonynak közeli orvoslását remélhetjük. A háborús idők végével a fővárosnak módjában lesz a főgyűjtőcsatorna ezen szakaszának ki­építése, amikorra az összes legkisebb részlet- munkákra kiterjedő tervezeteknek készen ki­dolgozva kellene lenni. A Hungária-körut azon részét, illetőleg, amely eddig nyitva nincsen, a Közmunkák Tanácsa a kisajátítási egyezséget a felekkel már megkötötte és azért ar tervek nem csak a gyűjtőcsatornára volnának elkészítendők, ha­nem magában kellene foglalnia ezeknek, az egész Hungária-körut rendezését, nevezetesen a világítás, vízvezeték, kövezés, vasut-közleke- dés kérdését, hogy azután, ha e munkák vég­rehajtására kerülhet sor, a tervek hiánya ne képezzen ismét halasztó akadályt. BRISTOL kaiapáruda f/áczi-körut 21.

Next

/
Thumbnails
Contents